Méregtelenítő sófürdő

 

Egy 20 perces sófürdő salaktalanító hatása megfelel egy három napos léböjt kúra tisztító erejének!

A sófürdő koncentrációja minimum 1%-os legyen. Egy normál nagyságú fürdőkádnál (kb. 100 l) szükség van legalább 1kg kristálysóra. Minél magasabb a koncentráció, annál nagyobb a méregtelenítő hatás. Ilyenk például: parajdi só és a Himalája só.

A kristálysót tegyük a fürdőkádba és engedjünk rá kevés forró vizet. Ha a só feloldódott, engedjük tele a fürdőkádat. A víz hőmérsékletét állítsuk be pontosan 37°C-ra. (Mivel ez megegyezik a testhőmérséklettel, a víz nem fog kihűlni a fürdés ideje alatt, és a testünknek sem kell energiát pazarolnia a hőkiegyenlítésre.)

Ne használjunk se fürdőhabot, se szappant. A fürdés időtartama legalább 20 perc legyen.A fürdés után ne öblítsük le testünket, csak itassuk le a vizet. Ezután pihenjünk fél órát. A sófürdőtől a bőr nem szárad ki, mert a bőr külső szarurétegében megkötődik a víz. Ezáltal a bőr természetes védőrétege megmarad.

Alkalmazhatjuk az alábbi esetekben:
• Salaktalanítás
• Méregtelenítés
• Homeosztázis aktiválása
• Neurodermatitisz
• Pikkelysömör, psoriasis
• Bőrpanaszok (száraz ill. zsíros bőr)
• Stressz
• Alvászavarok
• Kimerültség
• Túl savasodás
• Nőgyógyászati panaszok


Csak néhány példa a sófürdő jótékony hatásai közül: 
• 20 perc lazítás egy fárasztó nap után
• Enyhülést adó simogatás a száraz bőrnek
• Intenzív salaktalanítás a tervezett fogyókúra előtt

 

Fontos tudni!
A fürdés nem mindig tesz jót! Akinek magas a vérnyomása, szívelégtelenségben szenved, valamilyen egyéb szív- vagy keringési eredetű problémája van, feltétlenül kérje ki orvosa véleményét! Cukorbetegek különösen ügyeljenek arra, hogy a fürdővíz ne legyen túl forró! Ha nagy felületen sérült a bőrünk, valamilyen akut bőrbetegségben szenvedünk, vagy magas lázunk van, esetleg épp szívinfarktuson estünk át, mindenképpen kerüljük a fürdést! Egyébként tisztálkodás céljára a zuhany megfelelőbb!

 

Forrás: www.kristalyvirag.hu

 

A változás útja

 

Ma már egyre többen felismerik, hogy külső változás belső átalakulás nélkül nem megy. Ahhoz, hogy elérd célodat, belül is összhangba kell kerülj vele. Mit is jelent ez? Számos esetben tudattalan hiedelmeink akadályozzák meg vágyaink teljesülését, vagyis belső hitrendszerünk tiltja számunkra a vágyott dolgot. Ahhoz, hogy elérd a célod, szembe kell nézned önmagaddal, félelmeiddel, hiányosságaiddal, és át kell őket alakítanod erőforrásokká. A sikerhez a belső átalakulás alábbi lépcsőit kell végigjárnod:

  1. felelősségvállalás

Az első és egyik legfontosabb lépés a panaszkodás abbahagyása, és annak felismerése, hogy bármilyen helyzetben vagy is most, bármilyen problémával küzdesz éppen, bárhogyan került is ez a dolog az életedbe, a te felelősséged, hogy mit kezdesz vele. Nem feltétlen a te hibád, de a te felelősséged!

  1. pozitív gondolkodás

A második lépés: hit a kedvező végkifejletben. Vagyis annak a felismerése, hogy Isten segítségével minden lehetséges. Hogy számodra is van mód a célod elérésére, csak észre kell venned és a kellő pillanatban meg kell ragadnod.

  1. hit önmagadban

Ha hiszel magadban, akkor tudod, hogy megvan benned minden erő és képesség ahhoz, hogy elérd a célodat, és abban is biztos vagy, hogy megérdemled azt. Amíg ezekben nem hiszel, egy lépést sem fogsz haladni.

  1. önmegfigyelés

Az önmegfigyelés célja, hogy felismerd azokat a gondolati, érzelmi és viselkedésmintákat, melyek megakadályozzák vágyad teljesülését. Azokat a korlátozó hiedelmeket keressük, melyek szerint nem vagy elég okos, vonzó, tehetséges stb. valamihez vagy nem érdemelsz meg bizonyos dolgokat az életben.

  1. szándék a változásra

Ha a változás mellett döntesz, át kell írnod önmagadról és a világról alkotott korlátozó hiedelmeidet újakra, melyek megengedik vágyad tárgyának teljesülését. Ezek adják az alapját új, pozitívabb énképednek és szokásaidnak, melyek elvezetnek célodhoz.

  1. cselekvés

Természetesen mindez cselekvés nélkül mit sem ér.

  1. ismétlés

Az új minták rendszeres és kitartó gyakorlása előbb-utóbb sikert hoz, ami rögzíti az új mintát. Nagyon fontos a sikerélmény, ami újabb lendületet ad a folytatáshoz.

 

Konstruktív problémakezelés

 

A konstruktív problémakezelés aranyszabálya:

Ha nem elkerülni vagy legyőzni akarsz valakit vagy valamit, hanem megérteni, akkor sikert aratsz! Irányítás helyett törekedj együttműködésre!

 

Konstruktív problémakezelés 5 lépésben:

  1. elfogadás

Az elfogadásnak a szituációtól függően több szintje lehet: 1. Fogadd el, hogy nem lehet mindig igazad, és nem is kell, hogy így legyen. 2. Fogadd el vitapartneredet. Nem kell egyetértened vele, csak lásd meg az embert és ne legyőzni, hanem megérteni ill. meggyőzni akard őt. 3. Fogadd el azt, ami van. Dühönghetsz, de a valóságon ez mit sem változtat.

  1. megértés

Próbáld a partnered helyébe képzelni magad és az ő szemszögéből szemlélni a dolgokat. Próbálj meg más nézőpontokat felvenni, hogy minél több oldalról megismerd a problémás helyzetet.

  1. új információk

Az új információk birtokában készíts új tervet. Hogyan fogsz legközelebb viselkedni hasonló helyzetben? Hogyan mozdíthatnád elő a helyzet javulását? Miben lenne érdemes változnod? Mit tudnál te megváltoztatni a cél érdekében?

  1. új módszer

Az új terv alapján változtasd meg a hozzáállásodat és a viselkedésedet. Addig próbálkozz újabb módszerekkel, míg sikert nem aratsz.

  1. kitartás

A megértésre és a helyzet átalakítására irányuló erőfeszítéseid előbb-utóbb elhozzák számodra a sikert.

 

Mitől férfi a férfi, mitől nő a nő?

 

A cím olvasása közben önkéntelenül is feleszmél bennünk a tyúk és a tojás kérdése. Vajon melyik volt előbb. Legalább ennyire filozofikusnak tűnik a címben feltett kérdés is. Arra nem mernék vállalkozni, hogy ezt az alap dilemmát megválaszoljam, de talán nem is feladatom. Hasznosabb, ha kicsit eltávolodva nézünk rá a témára, mert miközben keressük a választ, közelebb kerülhetünk a saját női és férfi minőségünkhöz.

Azt bátran leszögezhetjük, hogyha egy nőről vagy egy férfiről lehámozzuk a társadalmi „elvárások” szerinti szerepeket akkor válik igazán láthatóvá az a mag, amiből ki tud fejlődni, amiből érzelmileg táplálkozni képes az igazi nő és az igazi férfi. Miután megfosztottuk őket a kapcsolataikban produkált szerepektől, amit az élet színpadán eljátszanak, a kulisszák mögött válik láthatóvá az igazság, hogy a nő tényleg nőnek érzi-e, és a férfi tényleg férfinak érzi-e magát. És itt van a lényeg!

Ha a nőnek férfi kell, ahhoz, hogy nő legyen, és a férfinak nő, hogy férfi legyen, akkor a külső környezettől válik függővé az egyén. A környezete adta visszajelzések alapján határozza, és éli meg önmagát. Ekkor hajlamosak vagyunk szélsőségekbe esni, túlhangsúlyozni testi szintű női és férfi adottságainkat, ami megint csak a környezet visszaigazolása iránti felfokozott igényt mutatja. Továbbá ennek az ellenkezője is igaz. Igyekszünk minél jobban elrejteni, eltakarni testünket (és persze lelkünket) a külvilág elől, azon igyekezetünkben, hogy minél láthatatlanabbak legyünk mások számára. Ám az igazság az, hogy magunk elől próbálunk elrejtőzni. Ezeket még kiegészítjük olyan tárgyakkal, amik erősítik azt a képet, amit láttatni akarunk, és végül nagyon messzire kerülünk valódi önmagunktól. Miért? Mert pont ez acélunk.

A szélsőségességbe való „menekülés” a nőiességünk és férfiasságunk kommunikálása tekintetében, valamilyen érzelmi hiányállapotra utal. Valaminek a hiányát akarjuk kompenzálni, és minden jellegű cselekedetünk erre irányul. Ez általában tudattalan folyamat. Amit pedig folyton keresünk, az a valami a SZERETET.

Mivel az önelfogadásnál sokkal könnyebb annak elkerülése, inkább a maszk kialakítására, felépítésére fektetjük a hangsúlyt. A felszín alatt azonban az elfojtott tudati tartalmak, érzések és érzelmek tovább dolgoznak, és előbb vagy utóbb feltörnek a tudatba és teret követelnek maguknak. Olyan erők szabadulnak fel, amik hatalmas károkat képesek okozni, olyanokat, mint például testi tünetek, betegségek, kapcsolatainkban, életvezetésünkben történő elakadások, folyamatos párkapcsolati problémák, stb. Ha annyi energiát fordítanánk önmagunk megismerésére, mint a maszkunk, és a hozzá tartozó szerep felépítésére, sokkal közelebb kerülnénk a belső egységünkhöz, és ez által valóban mi irányíthatnánk életünk alakulását. Sokkal több mindenre lennénk képesek, mint hinnénk.

Talán a téma kibontása elé kívánkozna a záró gondolat. Mielőtt vizsgálat alá vesszük a nőt és a férfit, és részeire szednénk nemi identitástudatuk megélésnek képességét, vissza kellene utaznunk az időben. Ott kell először megkeresnünk azt a kislányt és kisfiút, aki ma felnőtt nőként és férfiként akar megfelelni az társadalmi elvárásoknak, hogy kiérdemelhesse az „IGAZI” jelzőt. Mennyire volt megalapozott az a női minta, amit a kislány az anyukájától látott? Mennyire volt erős az apai minta, amit a kisfiú az apukájától tudattalanul átvett? Miként élte meg a családon belüli intimitás megnyilvánulását a gyermek? Egyáltalán találkozott-e a családban az intimitás, a gyengédség, a szeretet nyílt megnyilvánulásaival? Mennyire voltak a helyén a szülők esetében az egyes szerepek? Esetleg nem-e voltak felcserélődve, vagy összekeveredve az anyai és az apai szerepkörök?

Minél mélyebbre megyünk a témában, annál több kérdés, ami felszínre tör, és egyre jobban úgy tűnik, mintha távolodnánk a végső igazságtól. Talán ez így is van rendjén. Ha lehetőségünk lenne egyértelműen meghatározni az „igazi” férfi és az „igazi” nő összetevőit, elveszne a párkapcsolatokból az egymás megismerésének izgalma. Az utazás, amit oly nagy izgalommal, várakozással és lelkesedéssel élünk meg, azon drukkolva, hogy soha ne érjen véget ez a nagy kaland.

 

Írta: Cserven Gábor

Forrás: almamag.hu

 

Ragaszkodás nélkül

 

Mikor lélekben lezárod életed egy jelentős szakaszát, új ajtó nyílik meg előtted.
Lehet, hogy ebből egyenlőre semmit sem érzékelsz a külvilágban, az első időszakban csak a veszteséget, a fájdalmat érzed. Aztán ez is elmúlik…
A veszteség, a fájdalom helyét a megnyugvás veszi át.
Megpróbálod elengedni a dolgokat, megadod magad a Sorsnak, rájössz, hiába harcolsz, értelmetlen, zárt ajtókat döngetsz. Elengedés, megadás költözik a szívedbe. Hitrendszered lehet, hogy teljesen porrá hullik, most építed, most fekteted le, új, sziklaszilárd hited alapjait.
Lelked lassan felszabadul, és egy Új Világ nyílik meg előtted.
Ez az Új Világ általad lesz más, általad születik újjá, mert Te lettél más ott legbelül, Te születsz újjá…. Ezért látod a körülötted lévő világot másnak, ami persze szintén állandó változásban van. Nem látod még, nem is sejted mit tartogat számodra a Sors, de legbelül érzed, biztonságban vagy, mehetsz bátran előre a megkezdett úton.
Megújult hited alapköveit most rakod le, erősíted meg.
A megújulás megszabadít, felszabadít a mondvacsinált dolgok alól, az elvárásoktól, kötelékeket old fel, az egész energetikai rendszered átalakul általa.
Tudatosabbá, bölcsebbé válsz.
Érdeklődően mész előre az utadon, továbbra is a Fénybe járást erősíted meg.
Rájössz, hogy életedet értelme átalakult, új világba helyeződött át.
A régi én ott van benned, de megadta magát az újnak, alárendelte magát az isteni tudatnak.
A nagybetűs szeretet betölti a lelkedet, és ez napról napra erősödik benned.
Megnyitod a szívedet, megnyitod a lelkedet és kibomlasz, virágzásnak indulsz….
Pillanatokra ugyan még visszazuhanhatsz a régi megszokásokba, kétségek támadhatnak fel benned, de az anyagi világ illúziója már nem tud úgy magával rántani, mint azelőtt.
A Felsőbb Világ sok úton járót megpróbál ebben az időszakban.
Tudd-e teljességgel a Fényben járni?
El tudja-e engedni az anyagi világ káprázatát?
Mert beavatottá csakis így válhatunk. Ha mindezt nem tetted meg, nem mondhatod el magadról, hogy beavatott vagy.
Ezt nem én mondtam, Jézus mondta nekem. Beavatottá csak akkor válhatsz, ha az anyagi javak, az illúzió fátyla mely a matériából születik, nem köt meg.
Így túlemelkedsz egy valóságon, az illúzió világán, és rájössz, hogy nevetséges volt amiért eddig küzdöttél. Rájössz, hogy nevetséges dolgokhoz, érzésekhez ragaszkodtál eddig.
A teljes elengedés az, ha lemondasz mindenről, ami eddig Tiéd volt, és életed Isten kezébe helyezed.


Forrás: www.magyarnok2.eoldal.hu


 

5 bizonyíték arra, hogy a modern nevelés válságban van

 

Az alábbiakban egy számunkra fontosnak ítélt cikk fordítását közöljük, amely nagy port kavart annak idején, ami a kommenteket illeti.  Mi a modern Mary Poppinsnak titulált Emma Jennerrel vagyunk, de szívesen meghallgatjuk mindenki véleményét az alábbiakról.

Általában elég optimistán állok a dolgokhoz. Sőt: hajlamos vagyok azt hinni, hogy minden a legnagyobb rendben megy, még akkor is, ha a tények túlnyomórészt az ellenkezőjére utalnak, és bárki, aki ismer engem, megmondhatja, hogy nem szokásom a dolgok dramatizálása. Ezért, ha azt mondom, hogy a mai modern nevelés komoly bajban van – sőt, válságban –, arra, remélem, többen felkapják a fejüket. Két évtizeden keresztül vigyáztam gyerekekre és működtem együtt a szüleikkel, és amit az elmúlt években tapasztaltam, az megrémít engem is.

A legnagyobb problémák – ahogy én látom őket:
 

1. Félünk a gyerekektől

Itt van például a a tejespohár- teszt, amelynek segítségével meg lehet figyelni, mennyire fél a szülő a gyerekétől. Reggel van, vagy akármilyen napszak, a lényeg az, hogy az anyuka tejet önt a kék ivópohárba. Erre a gyerek: "Én a rózsaszín poharat akarom, nem a kéket!" Anya arca a legtöbb esetben elfehéredik, megrándul a szája az idegességtől, és rohan a szekrényhez a rózsaszín pohárért, mielőtt a gyerek istentelen hisztibe kezdene. Hiba! Miért félsz, anya? Ki itt a főnök? Hagyd, hogy balhézzon. Menj át másik helyiségbe vagy az udvarra, ha nem akarod hallani. De az isten szerelmére, ne vállalj pluszmunkát, csak azért, hogy a gyerek kedvében járj – s ami még fontosabb, gondolj arra, mit tanítasz neki azzal, hogy a kénye-kedve szerint ugrálsz a hisztijétől való félelmedben.

2. Alacsony elvárások

Amikor a gyerekek rosszul viselkednek, legyen szó nagyközönség előtti vagy otthoni dologról, a szülők hajlamosak egy vállrándítással elintézni, mondván "Ilyenek a gyerekek…” . Higgye el, nem ilyenek. A gyerekek sokkal többre képesek, mint ahogy azt a szülők általában elvárják tőlük, s ez éppúgy érvényes az elvárt viselkedésre, az idősek tiszteletére, a házimunkára, a nagylelkűségre vagy az önkontrollra. Azt mondod, hogy egy gyerek nem tud végigülni egy vacsorát az étteremben? Fenét! Úgy véled, hogy egy gyerek simán otthagyhatja az asztalt anélkül, hogy engedélyt kérne rá? Megint fenét! Az egyetlen, amiért nem viselkednek illendően, az az, hogy nem mutatták meg nekik, miként kell azt csinálni! Ez ilyen egyszerű. Rakd magasabbra a lécet, és a gyermek felnő a feladathoz. 

3. Az én gyerekem tökéletes!

Régen nem számított különleges esetnek, hogy a buszvezetők, a tanárok, a boltosok vagy más szülők rendre utasították a rakoncátlan gyerekeket. Ők voltak a távol levő anya/apa szeme és füle, és mindannyiukat az a cél fogta össze, hogy rendes fiúk és a lányok cseperedjenek fel a környezetükben. A közösség fontos részt vállalt a nevelésben. Nos, ha ma valaki rá mer szólni egy gyerekre, az apja/anyja dühbe gurul. Tökéletesnek látják gyermeküket, s ezért gyakran nem fogadják el a tanárok és/vagy mások jelzéseit arról, hogy esetleg mégsem az. Beviharzanak az iskolába, és fegyelmezés helyett kiveszik a gyereket abból az osztályból. Úgy érzik, hogy minden körülmények között tökéletes képet kell vetíteniük a világnak, és sajnos, bizonytalanság lesz úrrá rajtuk, ha úgy érzik, más szülők bírálják a munkájukat. Ha egy gyermek nyilvános helyen hisztizik, minden szem rosszallóan mered az anyára – ismerős? Ehelyett támogatni kellene, mert megvan rá az esély, hogy azért tört ki a balhé, mert ő – okosan –nem volt hajlandó behódolni a gyerek aktuális szeszélyének. Egy támogató „szemtanú" a kritizálás helyett azt mondja: "Hé, kitartás! Tudom,milyen nehéz határokat húzni…”

4. Étel és élet gombnyomásra

Lenyűgöző, hogy a szülőknek manapság mindenféle elektronikus eszközük megvan arra, hogy megkönnyítsék például a repülőutak vagy az orvosi rendelőben történő hosszú várakozás átvészelését. Ez ugyanolyan mesés, mint ahogy mi is lebonyolíthatjuk a nagybevásárlást online, és egy gombnyomásra felmelegíthetjük az ebédet a mikrohullámú sütőben. A szülők elfoglaltabbak, mint valaha, és én is a könnyebb utat választom, amikor szükség van rá. De ezek a parancsikonok elindíthatnak minket a lejtőn... Amikor azt látod, milyen csodálatos, hogy egy applikáció el tudja szórakoztatni a gyermeket a rendelőben, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne adjuk a kezébe egy étteremben. Pedig a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, mi az a türelem. Meg kell tanulniuk várakozni, és elszórakoztatni magukat ez idő alatt. Meg kell tanulniuk, hogy nem minden élelmiszer készül el három perc alatt, és ideális esetben azt is meg kellene tanulniuk, miként lehet elverni ezt az időt. A kisbabáknak is meg kellene tanulniuk, hogy nyugton megüljenek a fenekükön, ahelyett, hogy anya rögvest bekapcsolja alattuk a széket rezgőre és a játékokat forgóra... A kisgyerekek pedig fel tudnak tápászkodni maguktól, ha elesnek, s nem kell feltétlenül hason fekve üvölteniük azért (vö. gombnyomás), hogy apa/anya gyorsan felemelje őket. A gyereknek is meg kellene tapasztalniuk, hogy a gyors megoldások hasznosak lehetnek, de a lassabban véghez vitt dolgok is ugyanoda vezetnek és ugyanolyan megelégedéssel tölthetik el őket. Vagy még nagyobbal is…


5. Mégis, kinek az élete?

Természetesen a szülők úgy vannak bekötve, hogy első sorban a gyerekek érdekeit figyeljék, és ez így van rendjén, hiszen ezt diktálja az evolúció. Én annak a napirendnek vagyok a híve, amely megfelel a gyermek igényeinek, és olyan gyakorlati dolgokat tart elsősorban szem előtt, mint például az etetés vagy az öltöztetés. De a szülők ma már túl messzire mennek ebben a kérdésben, és teljesen alárendelik a saját szükségleteiket annak, hogy megóvják a gyerek testi-lelki egészségét. Nem egyszer láttam anyukákat felkelni az ágyból, újra és újra, hogy kielégítsék a gyermek szeszélyeit. Vagy apukákat, akik elhajigáltak mindent a kezükből, és átvágtattak az egész állatkerten, mert a kislányuk üdítőt követelt. Semmi baj nem lesz abból, ha negyedszerre már nem kelünk fel az éjszaka közepén, hogy bevigyünk a gyereknek egy pohár vizet. Semmi baj nem lesz abból, ha az állatkertes apuka azt így szól: "Ok, mindjárt ihatsz, a következő falikútnál/büfénél megállunk!”. Nem lesz belőle tragédia, ha megtanuljuk használni a "nem" szót alkalmanként, és abból sem, ha a gyerek kénytelen elszórakoztatni magát, amíg az anyja például a mosdóba megy, vagy éppen elolvasna egy cikket valamelyik magazinban. Vagy együtt a kettőt…


Attól félek, hogy ha rövidesen nem kezdünk el dolgozni ezen az öt dolgon, akkor a ránk bízott gyerekekből önző, türelmetlen és durva felnőttek lesznek. És ez nem az ő hibájuk – nagyon is a miénk! Hiszen soha nem tanítottuk meg őket másképpen viselkedni, soha nem vártunk mást tőlük. Soha nem hagytuk, hogy kényelmetlenül érezzék magukat, és amikor elkerülhetetlenül efféle helyzetben találják magukat, akkor totálisan felkészületlenül éri őket.

Ezért kérem a szülőket és gondviselőket a világ minden táján: merjenek nagyobbat kérni! Merjenek többet elvárni! Osszák meg a küzdelmeiket! Adjanak kevesebbet!

Mert akkor biztonságosan közlekednek majd – nem csak az általunk bebiztosított terepen, de az esetlegesen küzdelmekkel tarkított saját útjukon is.

 

Forrás: m.koloknet.hu

 

Személyiségtípusok Florence Littauer nyomán

 

A természet csodálatosan változatos. Nincs két egyforma levélerezet, két egyforma ujjlenyomat. Nem tudunk elrejtőzni, letagadni magunkat, mert mind egy szálig egyéniségek vagyunk, egyszeriek és megismételhetetlenek.Minél bonyolultabb egy lény, annál változatosabb. Két szúnyog sokkal jobban különbözik egymástól, mint két egysejtű, ám két macska is jobban, mint két szúnyog. És természetesen a csúcson az ember áll. Az ember az a teremtmény, melynek az egyéni különbözőségekre a legtöbb lehetősége van, emiatt végtelenül sokfélék és különbözőek vagyunk. Ez is magyarázza, miért szenvedünk időnként a különbözőségeinktől, miért nehéz ezeket tolerálni, és hogy bármennyire igyekszünk hasonlítani egymásra és nem kilógni a sorból – mégiscsak valamennyien egyéniségek vagyunk. Testünk is számtalan apróságban eltérő, ám lelki-szellemi jellegzetességeink még sokkal egyénibbek. Ez fejeződik ki a temperamentumunkon keresztül is. Bár a temperamentum a tudatalattiban gyökerezik, mégis ellenállhatatlan hatást fejt ki a tudatos világunkra. Senki sem menekülhet a saját temperamentumától, még csak ne is kísérletezzünk ezzel. A temperamentum szó latin eredetű, jelentése: „helyes keverék”, és itt a testnedveket értjük alatta. Ez arra a régi orvosi elképzelésre utal, amely szerint a test négyféle folyadékot, nedvet tartalmaz: - vért (sanguis) - sárga epét (cholos) - fekete epét (melancholos) - és nyálat vagy nyákot (phlegma) Úgy vélték, hogy az emberek temperamentumbéli különbségei ezeknek a nedveknek a különböző arányú keverékétől függnek. A temperamentumokat négy fő típusra osztották, aszerint, hogy a testnedvek közül melyik van túlsúlyban.

Az elnevezések is erre utalnak:
szangvinikus: vérmes, meleg, eleven
melankolikus: sötét, komor
kolerikus: forró, heves. Indulatos
flegmatikus: hűvös, lassú, lomha, nyugodt.

Ez a felfogás természetesen már idejétmúlt, és a lélekgyógyászok nem állítanak fel összefüggést a nyál és az érzelmi világ között. Sokkal inkább a három lélekelem kombinációját szeretik vizsgálni /érzelem – intellektus – akarat/. Ez alapján egyesek impulzívak, mások megfontoltak, és vannak az erős akaratúak. Az életben sosem találkozunk tiszta típusokkal, ahogyan itt leírjuk őket. Mindannyiinkban keverednek a tulajdonságok, van, akiben két típus szinte egyformán van jelen, de van, akire három is jellemző valamennyire. Nos, akkor megkérdezheted: mi értelme van ennek a kategorizálásnak? Az ilyen koncepcióknak mégis nagy a jelentőségük. Hozzásegítik az embert egy átfogó látásmódhoz, és a besoroláson keresztül a tulajdonsághalmazok összefüggéseinek megértéséhez. Ezért bátran bíztatlak: gondolkozz el a magad és szeretteid személyiségén, biztosan segít az elemzés abban, hogy jobban megértsd és elfogadd reakcióikat, hangulataikat. Boldogsághoz vezető átmenetek Az emberi temperamentumok hippokratészi felosztása természetesen nem azonos a Mengyelejev táblázattal, amely szerint az oxigén mindig oxigén, a nitrogén pedig mindig nitrogén marad. Az emberek között csak kevés „tiszta” típus van, többségünk átmeneti típusú, tehát több vasat is tarthatunk egyszerre a tűzben. A melankolikus-szangvinikus nő keresheti a boldogságát a melankolikus, és a szangvinikus férfiak között is. Válasszuk tehát azt a férfit, akiről úgy tartjuk, rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyek számunkra a legfontosabbak. Ez persze nem valósítható meg mindig.

melankolikus: szeszélyes, csöndes, aggályoskodó, tartózkodó, pesszimista, magának való, mérsékelt, merev.
flegmatikus: óvatos, nyugodt, megbízható, békés, kiegyensúlyozott, megfontolt, visszafogott, passzív.
kolerikus: érzékeny, nyugtalan, agresszív, optimista, aktív, lelkes, változékony, hirtelen.
szangvinikus: társasági, beszédes, gondtalan, életteli, elégedett, barátságos, fogékony, tettre kész.


Introvertált típusok: A melankolikus és a flegmatikus

A melankolikus személyiségtípus
Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”
A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk. A szangvinikus személyiségtípussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni... Ez a személyiségtípus az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus személyiségtípus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre. A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy igazi melankolikus személyiségtípusú ember, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak ennél a személyiségtípusnál is akkor jelentkeznek, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi személyiségtípus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal... Más személyiségtípusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikus személyiségtípusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyiségtípusa intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg... Sajnos a melankolikus személyiségtípus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikus személyiségtípusnál. Mint mondtuk, mindkét személyiségtípus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus személyiségtípus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit. Mivel ez a személyiségtípus erősen befelé forduló alkat, ő elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. Amikor melankolikus személyiségtípusú emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg… A melankolikus típus születésétől fogva szomorú és depresszióra hajlamos. Mivelhogy túlteng benne a „fekete” epe, mindent sötéten lát. Szeret minket, de nem vesz feleségül, mert a veleszületett katasztrofális forgatókönyv szerint úgysem lesz hol laknunk, nem lesz munkahelyünk, és az esetleges szerencsétlen utódaink számára nem tudnánk megkeresni még a kenyérrevalót sem. Nem szereti a társaságot, mert úgy véli, az emberek hangoskodóak, vagy éppen ellenkezőleg, hogy unalmasak. Kirándulni csak a hétvégi házba mehetünk vele, mert szerinte máshová menni kész öngyilkosság. A repülőgépről azt tartja: ha éppen nem késik tizenkét órát, akkor majd elromlik a motorja, vagy lezuhanunk vele, vagy kényszerleszállást kell végrehajtania valami eldugott repülőtéren, ahol meleg lesz a kóla és szikkadtak a szendvicsek. A tenger mellé azért nem megy, mert ott nagy a tömeg, elviselhetetlen a levegő vagy a víz hőfoka, cápa veszélyezteti a fürdőzőket, undokok a bogarak, halálra csípnek a mérges medúzák. A melankolikus férj mellett nincs sok esélyünk a vidám életre. De ha hűséges és megbízható férjre vágyunk, akkor csak őt válasszuk! Mert annak esélye, hogy viszonyt kezd a titkárnőjével, vagy a barátnőnkkel, egyenlő a nullával. „Unalmas nőszemélyek” – mondja róluk ajkbiggyesztve. Ha félünk a rossz időjárástól, az inflációtól, a sáskajárástól, a mérgezett kolbásztól és a harmadik világháborútól – válasszunk magunkat melankolikus férjet. Igaz, hogy nem leszünk vele boldogok – a boldogság úgyis csak agyrém –, de legalább, ha elérkezik a világvége, közösen lamentálhatunk fölötte…

Csak néhány barátom van, de azok nagyon közeliek
Szeretem, ha minden részlet tökéletes.
Sosem tudom, milyen érzések uralnak majd aznap.
Könnyen kritizálom az embereket.
Nagy az önfegyelmem.
Hajlamos vagyok arra, hogy pesszimista és negatív legyek.
Nem szeretem a nagy bulikat, inkább néhány barátommal szoktam összejönni.
Nehezen kötök barátságokat.
Szeretem a zenét és a művészeteket.
Gyakran gondolom, hogy az emberek nem szeretnek.


A flegmatikus személyiségtípus
Jelmondat: „Lassan járj, tovább élsz!”
A flegmatikus személyiségtípust arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öltözéke visszafogott... Akárcsak a kolerikus, a flegmatikus személyiségtípus sem egy érzelgős alkat. Érzelmei nagyon lassan alakulnak ki, és nem is igazán mélyek. A flegmatikusnak nincsenek erős kitörései sem negatív, sem pozitív irányban: ritkán esik kétségbe, de lelkesnek sem sűrűn látod. A legtöbbször egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott. A többi személyiségtípus szerint a flegmatikus túlságosan földhözragadt, visszafogott. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy – a melankolikushoz hasonlóan – képes külső megfigyelőként szemlélni a világ eseményeit. Míg azonban a melankolikus személyiségtípust folytonosan aggasztja, amit lát, addig a flegmatikus nyugalmát nehezen lehet megzavarni. Kedvenc szavajárása: „hát..., talán..., nem is tudom..., nekem mindegy…” stb. A flegmatikus egy igazi galamblelkű személyiségtípus, aki senkit nem bántana meg, és mások között is elsimítja a konfliktusokat. Csak él bele a világba, hálásan fogadja, amit kap, nem rágódik a múlton, és nem aggódik a jövő miatt. Legszívesebben csak szemlélődik és ábrándozik. A flegmatikus személyiségtípus nem kapkod, nem ideges, és szinte sosem emeli fel a hangját... E személyiségtípus érdeklődését viszonylag kevés dolog kelti fel, ám ezekkel elmélyülten foglalkozik. Mivel azonban szerényen meghúzódik, ő az, akiről az első beszélgetés alatt azt sem néznéd ki, hogy belemegy a hideg vízbe, aztán később valaki mástól megtudod, hogy tart néhány úszó világcsúcsot. Azt a néhány területet ugyanis, ami képzeletét megmozgatja, az átlagembert messze meghaladó kitartással, akár a megszállottságig tudja művelni. Nem véletlen, hogy a flegmatikus személyiségtípusok között találunk szuper maratoni futókat, sakkmestereket, golfozókat ugyanúgy, mint csillagászokat, számítógépes zseniket, irodalmárokat, jogászprofesszorokat vagy épp híres gyűjtőket... A flegmatikus személyiségtípus felfogásában, ítéletalkotásában, szóhasználatában is „kényelmes”, vagyis tömör, velős, tárgyilagos. Emlékezete, figyelme hiányos, mert a legtöbb dolog hidegen hagyja. Sokszor a gondolataiba mélyed, és ráérősen pörgeti a kerekeket… A flegmatikus személyiségtípus általában jó hallgatóság, néha maga a megtestesült lelki szemetesláda. Kapcsolataiban legtöbbször nem ő a kezdeményező, és nem is ő szakítja meg a köteléket. Két kapcsolat között jól viseli a magányt, hisz sok barátja van, és kedvenc tevékenységeivel is végtelen időt tud elszöszmötölni. Amikor pedig új ismeretséget köt, könnyen alkalmazkodik a megváltozott helyzethez (mindaddig persze, amíg az nem lesz túl kényelmetlen számára). Ez a személyiségtípus hűséges, de elkötelezettsége néha csupán felszínes. Előfordul, hogy a flegmatikust elsősorban a megszokás motiválja egy kapcsolatban. A problémákat békés egykedvűséggel kezeli: „Úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy.” A feszültséget sokáig tűri, és mivel nem akar konfliktust, nem mondja ki nyíltan sem az igényeit, sem a problémáit. Amikor azonban „betelt a pohár”, akkor vagy némán lelép, vagy „hirtelen felindulásból” elkövet valamit… a flegmatikus személyiségtípus általában meg van elégedve a saját életével, nincsenek nagy vágyai. Akár egészen apró dolgoknak tud is örülni, bár ezt nehezen mutatja ki. Sokak szerint komoly nehézséget okoz, ha meg szeretnénk lepni valamivel. A családtagjai jól teszik, ha nagyon fülelnek: nála egy csendes „elmegy”, vagy „nem is olyan rossz ez a pulcsi” jelentése: „ezt szeretném Karácsonyra”. A flegmatikus férfi maga a megtestesült ideális férj. Kiegyensúlyozott, megbízható, nyugodt, higgadt és megfontolt. Minden lépését kétszer, de inkább háromszor is megfontolja. Ha őt választjuk, egész életünkben támaszunk lesz, és biztonságban élhetünk mellette. A flegmatikus típusú pozitív férfihősnek nagy keletje van az irodalomban, de a szerelem piacán már nem ilyen nagy a kereslet iránta. Hogy miért? Mert: a „meglepetés”, a „szenvedély” vagy a „kockázat” szavak értelmét nem ismerik, hiszen ők mindig jól neveltek, komolyak, és sosem lógnak ki a sorból. Ha izgalmas partnerkapcsolatra vágyunk, akkor ne őt válasszuk! Igazán boldogok csak akkor leszünk vele, ha mi is a flegmatikusak vagyunk. A flegmatikus férfi pechjére azonban ő a megtört szívű nők gyógyíré – függetlenül attól, melyik típusba tartoznak. Amennyiben éppen egy királyi hím által elkergetett és megbántott nő szeret belé, a kapcsolatuk nem lesz hosszú életű. A nő szívsebe begyógyul – hogy a flegmatikus férfié fájjon tovább. Hippokratész szerint a flegmatikusban túlteng a testváladék, ezért olyan nyugodt és tompa. Csakhogy ami a tompa jellemzőt illeti, Hippokratész állítását csak feltételekkel fogadhatjuk el. Mert a flegmatikus nagyon intelligens is tud lenni, sőt mi több, magas pozíciókat is elérhet. Amennyiben a főnöke megbízik benne, ideális helyettes válik belőle. Az összes feladatot odaadóan és zúgolódás nélkül teljesíti – és pontosan ugyanígy viselkedik a házasságban is.

Inkább takarékoskodom, mint költekezem.
Nehezen hozok döntést.
A dolgok nem igazán hoznak ki a sodromból.
Jó a humorérzékem.
Szeretek ténferegni, semmi különöset nem csinálni.
Inkább szemlélem a dolgokat, mint részt veszek bennük.
Nem vagyok energikus.
Nagy türelmem van.
Szeretek sokat aludni.
Gyakran fáradtnak érzem magam.


Extrovertált típusok: A kolerikus és a szangvinikus

A kolerikus személyiségtípus
Jelmondat: „Tudom, ki vagyok, és mit akarok!”
Az őselemek közül a kolerikus a tűz típus. Ennek a személyiségtípusnak már a megjelenése is tetterőt sugároz: tekintete nyílt, testtartása határozott. Küzd, mint egy lovag, tekintélyes, mint egy király. „Férfi a talpán!” Vagy „Céltudatos nő!” – mondják rá nemtől függően. Ő az, akire bármilyen körülmények között nyugodtan rábízhatjuk magunkat... Amikor a kolerikus személyiségtípusú ember komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza az energiáit. E személyiségtípus dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Amikor viszont rossz passzban van, indulatai könnyen elragadják. A nyugodtabb személyiségtípusok szemszögéből nézve a kolerikus ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az öntudatos oroszlán. Személyiségének izzása a körülötte élők szempontjából egyaránt lehet motiváló és kellemetlen is... A legtöbb helyzetben a kolerikus személyiségtípus a kezdeményező, és fontos számára, hogy vezető lehessen. Ebben segíti, hogy kitartó, – amit elhatároz, azt mindenáron véghez is viszi. Mint az összefoglaló táblázatban látjuk: teljesítményorientált, kifelé forduló. Ez abban figyelhető meg, hogy egyrészt sok kolerikusnak a céljai legalább olyan fontosak – olykor fontosabbak –, mint a kapcsolatai, másrészt ez a személyiségtípus állandó kontaktusban van a külvilággal. Gyakran kiegyensúlyozatlan, keresi a „kalandokat" és érzékenyen reagál a rá ható ingerekre... A kolerikus személyiségtípus vezetési tehetsége számos pozitív adottság összességeként jelentkezik. Felfogása egy hajszálnyival lassabb ugyan, mint a szangvinikus személyiségtípusé, viszont megfigyelő képessége, gondolkodása alaposabb és pontosabb. Elméje kombinatív, figyelme a lényegre irányuló. Ez a személyiségtípus lényegesen kitartóbb, mint a szalmaláng szangvinikus. Nem veszik el a részletekben, és nem sértődik meg, mint a melankolikus. Erős akaratú, céltudatos, érvényesülésre törekvő – szemben a flegmatikus személyiségtípussal. A változékonyság, az optimizmus és az állandó aktivitás jellemzi... Ez a személyiségtípus a rá jellemző nyíltságával könnyen konfrontálódik. A kolerikus személyiségtípus ugyanis nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Ez mindaddig hasznos, amíg nem okoz károkat másokban a magatartása. A versengő kolerikus ugyanis jó eséllyel indul el a céljai felé vezető úton, szélsőséges esetekben viszont mindenkit versenytársnak lát. Nem egyszer a barátain is szeretne túltenni. A kolerikus személyiségtípus másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának tulajdonítja. A kolerikus erélyes fellépése sokszor előreviszi a dolgokat. Egy jó nevelést kapott kolerikus nem hisztizik, nem viselkedik érzelgős vagy szeleburdi módon. Következetes fellépése és kisugárzása miatt az emberek rögtön hallgatnak rá és elfogadják, amit mond. (Például nincs senki, aki úgy tudna kezelni egy vészhelyzetet, mint ő.) A kolerikus emberben a „sárga” epe teng túl – állítja Hippokratész –, ezért aztán állandóan ingerlékeny. Ha a szerelmet lobogó fáklyaként szeretnénk átélni: ő a mi emberünk. A kolerikus férfi a tenyerén hordozza szerelmesét, csókolgatja lábát, fojtogatja egy feltételezett szerető miatt, és térden állva esedezik a bocsánatért. Amikor mellékesen megemlítjük, hogy a rózsa a kedvenc virágunk, ő máris kirabol egy egész virágüzletet. De ha arra kérjük, hozzon egy csokor sárgarépát a sarki üzletből, kérésünkről valószínűleg megfeledkezik. Két kolerikus ember házassága egyszerűen lenyűgöző – már amennyiben nem lakunk velük egy házban, vagy egy emeleten. Mindennapos kitöréseiket ugyanis még a legtürelmesebb embereket is kihozzák a sodrukból. Szívfacsaró ömlengéseiket hallva feltehetjük a kérdést, vajon miért él együtt ez a két ember? Mert ők aztán igazán egymáshoz valóak. A kolerikus nőhöz csakis kolerikus férfi illik. Lehet, hogy ez rossz hír azon melankolikus nők számára, akik abban reménykednek, hogy egy kolerikus férfi, egy igazi „latin szerető” fel tudná lobbantani bennük a szenvedélyt. Nem tudná. Mert egy szomorkás, hervadt tündér mellett ő maga is elfonnyadna, vagy más tüzes szikra után nézne, melyet a szomszédasszony szemében vélne felfedezni.

Született vezető vagyok.
Robbanékony vérmérsékletű vagyok.
Gyakran rideg és közönyös vagyok.
Határozott vagyok.
Nehezen bocsájtok meg.
Nagyon tevékeny vagyok.
Az emberek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok.
Mindenről van véleményem.
Szeretem az irányításom alatt tartani a helyzeteket és az embereket.
Nagyon magabiztos vagyok.


A szangvinikus személyiségtípus
Jelmondat: „Figyelj rám, és egy vidám élettel hálálom meg!”
A közkedvelt szangvinikus egy jó szándékú dumagép, örök mókamester. Ő az, aki az összes személyiségtípus közül a leginkább igényli a figyelmet. Kiapadhatatlan igénye van a társaságra, a közönségre. Mindent megtesz, hogy észrevetesse magát. Más emberek szeretetétől övezve érzi magát értékesnek. A szangvinikus figyelemigényes viselkedését mintha atomenergia táplálná. Az, hogy élénk és mozgékony, a legtöbbek szerint enyhe kifejezés. Ha szangvinikus gyermeked (vagy párod) van, készülj fel egy izgalmas, pezsgő életre! Ezek az emberek mindig tevékenyek, bármikor kaphatók egy jó társasági programra, noha érdeklődésük mások iránt többnyire felszínes.
Egy szangvinikus nullától százéves korig bárkivel könnyen teremt kapcsolatot. Részben azért, mert ez a személyiségtípus bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága folytán minden érdekli. Nagy szemekkel figyel, akármiről mesélsz neki – hogy aztán hozzátehesse, amit ő hallott minderről. A pontosság kedvéért tegyük hozzá: azért bármi nem érdekli. Száraz tényekkel, adatokkal nem tudod megfogni a fantáziáját. Ezt a személyiségtípust az emberek érdeklik, események, sztorik és pletykák. A legjobb pedig, ha mindezt minél színesebb, viccesebb körítéssel tálalod neki... A szangvinikust könnyen felismered, ha azt nézed, ki beszél a legtöbbet. E személyiségtípus zabolátlan képviselői képtelenek egy pillanatra is csendben maradni. A szangvinikus diáknak nehezen megy a „száraz” tárgyak tanulása, viszont ezekből is akármikor könnyen kidumálja magát, ha egy kicsi esélye adódik szabadon beszélni. Erre azért szorul rá, mert az órákon képtelen rávenni magát, hogy logikus jegyzeteket készítsen. Inkább rajzolgat, sms-t ír a pad alatt, vagy levelezik. Esetleg egyszerűen be sem megy az előadásra, hisz mennyivel érdekesebben is el lehet tölteni az időt. Ha ezek után mégis szerez valakitől (lehengerlő dumával, jó kapcsolatain keresztül) jegyzeteket, azt elég könnyen összekavarja, vagy elveszíti... A szangvinikusnak személyiségtípusnak felnőttként sem sokkal gondterheltebb a lelke. Talán pont azért, mert sosem nő fel igazán. Mindig is játékos és komolytalan marad. Legfeljebb a játékszerek, játszótársak és -terek változnak. A „komolyabb” személyiségtípusok nehezen tudnak az ő fejével gondolkodni. Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal fent és lent. Könnyen felindul, de hamar lecsillapodik – szangvinikus szalmaláng, ahogy szokás emlegetni. (Természetesen halmozottan érvényes ez a nőkre, hiszen ők jobban teret engednek az érzelmeiknek, mint a férfiak.) A szangvinikus személyiségtípus érzelmei nem csupán nagy ívűek, hanem sokkal több ember felé is irányulnak, mint a többi típusnál. Ebből a szempontból is habzsolja az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy csapodár. Mindössze azt, hogy könnyed fellépésével, káprázatos mosolyával vonzza magához az ellenkező nem képviselőit, akik nehezen tudnak neki ellenállni (főleg, ha nem is nagyon akarnak)... Pontosan a komolytalansága miatt nem is lehet haragudni erre a személyiségtípusra. (Amivel persze tökéletesen tisztában van, és nem ritkán vissza is él.) a szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Ez a személyiségtípus mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti, sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban, vagy legalább napfénytetővel... Mint minden személyiségtípusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge… A szangvinikus ember úgy tartja, azért születtünk és azért élünk, hogy jókat nevessünk, vidámak legyünk. A szangvinikus nőnek szangvinikus férfira van szüksége, mert ennek a típusnak – Hippokratész szerint –, túlnyomórészt vér lüktet a testében, ezért olyan életrevaló. Nem akarja a világot megváltani, elfogadja olyannak, amilyen. Barátságos, gondtalan, tenni akaró, társasági lény. A szangvinikus nő körül csak úgy zsongnak a különböző temperamentumú férfiak, nem hiába, hiszen ő az egyetlen, amely elviseli a tőle különböző típusokat. A szangvinikus nő gyakorlatilag mindenkivel kijön, de ha mindig mindenhol jól akarja érezni magát a partnerével, fogadjon el egy jó tanácsot: keresse meg a hozzá leginkább illő szangvinikus férfit!

Az emberek azt mondják, hogy nagyon barátságos vagyok.
Élvezem az életet.
Szeretem kiszínezni a történeteket.
Nem vagyok túl megbízható.
Szétszórt vagyok.
Néha azt mondják, hogy túl hangosan beszélek.
Szeretek beszélni.
Lelkes vagyok.
csaknem mindenkit szeretek.
Bőkezű vagyok.


Hogyan kezelj másokat?

Ilyen legyél a melankolikussal: (tökéletes-melankolikus)

· Értsd meg mennyire fontos számára a tökéletes rend, a tisztaság, a hibátlan öltözék. Amíg feladatát el nem látja, úgysem nyughat. Ám amint úgy tűnik, elkészült, serkentsd lazításra, kikapcsolódásra, vidámságra.

· Sötét gondolatait csak jókedvű beszélgetésekkel, erőfeszítéseinek elismerésével lehet elkergetni. Törekvéseit tényleg igyekezz méltányolni, sokszor lehet, csak a kisebbrendűségi érzés motiválja a tökéletes megoldások kivitelezésére.

· A megérzés számára alapvető, megnyugszik, ha együttérzésre talál. Emiatt kerüli a lekezelőnek, felületesnek tűnő embereket, akik egy kézmozdulattal –„minek ezekre, a dolgokra ennyi időt vesztegetni”- elintézik a nyafogását.

· Számára létkérdés a rendszerezett élet, emiatt ritkán partner a hirtelen jött ötletek megvalósításában.

· Szüksége van a fegyelmezett időbeosztásra, e nélkül úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj.


Ilyen legyél a flegmatikussal: (békés-flegmatikus)

· Vedd tudomásul, hogy nehezen mozdul ki holtpontjáról. Béketűrő, békeszerető, nem tűri, ha pattogtatni akarják. Majd mindent a maga idejében, nyugi. Ráérős, türelmes, kellemes egyéniség.

· Nagy halogató, ezért időnként finoman emlékeztesd rá, mi a dolga. Fontos a hangnem, ugyanis a noszogatás vagy az agresszív nógatás, ellenkező hatást vált ki nála. Szép szóval kérj, és megtesz mindent. Ha másért nem, a béke kedvéért.

· Dicsérd meg, ha végzett valamivel. Mivel hónapok óta halogatta a szekrényajtó megjavítását, módfelett nagy örömet érez, hogy végre tett valamit. Ezzel kivívta a család elismerését, hogy na lám, apa milyen ügyes, mekkora örömet okozott nekünk, másrészt hetekre eleget tett „alkotószenvedélyének”.

· Ha szeretnéd, hogy a problémák megoldásában ő is részt vegyen, főleg, hogy a kínos szituációkban eloldalogni látod, bizonyos helyzeteket bízz rá. A döntéshozatalt viszont kérd rajta számon.

· Döntésképtelenségét azonban ne dörgöld az orra alá, mert mélyen az önérzetébe gázolsz. Felfogása szerint a családnak egyformán fontos eleme az irányító játékos, a hátvéd és a kapus.


Ilyen legyél a kolerikussal: (erőteljes-kolerikus):

· Nincs mese, be kell vésned az agyadba, a kolerikus örök vezető, élvezi, ha megmondhatja mi, hogyan legyen. Nem is tűri, hogy más is beleszóljon, ezért nagyon meg kell gondolni, mit mondj neki. Vitába szállni vele öngyilkosság, úgy is addig tekergeti a szavakat, míg tényleg neki lesz igaza, vagy inkább a másik feladja.

· Képes leszel megállni előtte, amennyiben elismered zsenialitását, eszét, tanácsait.

· Ha ellenszegülsz, bántani próbálod, kíméletlenül visszavág. Szemet szemért, mondja, és már kész is a harcra.

· Racionális lélek, ezért sok együttérzést ne várj tőle. Ha megtörtént a baj, ki kell találni, mi legyen, aztán menjen tovább mindenki a maga útján. Csak semmi érzelgősség.

· Viszont ha problémahelyzet adódik, bámulatosan megcsillanthatja csalafinta eszét. Ilyenkor kell a segítségét kérni. Szívesen megmondja, mi lenne a helyes döntés, de ha nem vagy kíváncsi a véleményére, ne is tudasd vele, ne is tudasd vele, hogy gond van, mert kéretlenül is tanácsokat fog osztogatni.

· Hogyha kitör belőle az agresszivitása, nem jó ötlet lecsitítani. El kell ismerni, mennyire egyetértesz felháborodásával, és hogy teljesen igaza van. Várd meg, míg kitalálja, mi lesz a következő lépés, és ebben megnyugodva hagyd magára.


Ilyen legyél a szangvinikussal: (népszerű-szangvinikus):

· Tény, hogy meggondolatlan, szórakozott és feledékeny, de nem tud másmilyen lenni.

· Viszont ha értékeled lelkesedését, élénkségét, izgalmas, érdekes életed lehet mellette.

· Csak annyit lehet elvárni tőle, amennyire képes. Igyekszik ő, próbálja a legjobbat kihozni magából, de mit tegyen, mikor a világ annyira érdekes, hogy minduntalan eltereli valami a figyelmét.

· Ha bátorításra van szükséget, a szangvinikus ideális társ. A borús, esős napból is képes, vidám, örömtelit varázsolni. Derűlátó, sosem csügged, életszeretete tartja benne a lelket, nem is lohasztják le az akadályok, bajok, ezeket kikerüli vagy átugorja, és dalolva megy tovább.

· Sokszor olyan, mint egy gyerek, szereti, ha elismerik, ha sokan tapsolnak neki, ha ajándékot kap. A szangvinikus gyereket legjobban kis meglepetésekkel lehet levenni a lábáról.

· Szeret olyasmiből is viccet formálni, ami egyébként nem is az, s ez kellemetlen helyzetbe hoz téged. Arra sem ügyel, miket beszél, el is felejti, ha közben esetleg valakit megbántott. Szerencsére nem sértődős típus, meg lehet neki mondani, ha túllőtt a célon. Kár, hogy ezt is egy vállrándítással elintézi, és újra elköveti ugyanazt a hibát.


 
(Forrás: Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai)
 
 

A víz élettani szerepe


Közismert tény, hogy a víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme.
Nem csak az élet kialakulásához, hanem a fenntartásához is nélkülözhetetlen.

Döntő mértékben befolyásolja az életminőségünket és az egészségi állapotunkat.
A víz szerepe az emberi testben létfontosságú.

Az újszülöttek kb. 75-80%-át víz képezi.
A felnőttek testének kb. 60-70%-a víz, pl. egy 80 kg súlyú felnőtt szervezet kb. 54 liter vizet tartalmaz. Az agy 78%, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz. A szervezetnek szüksége van a vízre.

Bőrünk mintegy 7 liter vizet tartalmaz, agyunknak 90%, a testünknek, pedig 60%-a víz!

Nem csak azért kell innunk, hogy ki ne száradjunk, hanem azért is, hogy a víz kimoshassa a szervezetből az amúgy lerakódó méreganyagokat. Egy ember évente több mint 1000 liter folyadékot megiszik, és a veséken naponta180 liter testnedv folyik át.

A víz legfontosabb feladatai a szervezetben:

A víz szállítja a tápanyagokat a sejtekhez.
A víz szállítja az oxigént a sejtekhez.
A víz eltávolítja az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket.
A víz karbantartja a sejtek elektromágneses teréhez szükséges elektron-és protonszintet.
A víz párásítja a levegőt, amit belélegzünk.
A víz teszi rugalmassá az ízületeket a csontok összekapcsolásához.
A legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot a víz alkotja.
A víz szabályozza a testhőmérsékletet.
A víz "átmossa" a vesénket, segítve így a méregtelenítést.

Dehidratáció
... avagy a vízhiánynak rendkívül komoly következményei vannak.

A testünk már 1% vízhiánynál szomjúsággal jelez.
2%-os folyadékveszteség megzavarhatja a rövid távú emlékezetet, nehézséget okozhat az alapműveletek elvégzésénél.
3%-os hiány csökkenti az anyagcserét.
5%-os hiány enyhe lázat idézhet elő.
10%-os hiány esetén a vesék működése leáll és izomgörcsök lépnek fel.
...és mindössze 20%-os veszteségnél a szervek működése fokozatosan leáll, és ez halálhoz vezethet.
Mint láthatjuk a víz valóban az élet alapfeltétele.

A szervezetünk harmonikus működéséhez napi 2,5-3 liter vízre lenne szükségünk.

Nem kávéra, teára, vagy alkohol tartalmú italokra, mert ezek vízhajtó hatásúak.
Szintén felesleges és terhelő az ízesített üdítőitalok és rostos italok fogyasztása.

Milyen módon segíti egészségünket a víz?

A gyakori vízfogyasztás meggátolja a kiszáradást
A víz segít megszabadulni a nátriumtól.
A víz enyhíti a gyomorfájdalmakat.
A víz segít nagyobb mennyiségű kalóriát elégetni.
A víz többlet energiát biztosít és csökkenti a zsírlerakódásokat.
A vízfogyasztástól a bőr hidratációja normalizálódik, simább, puhább. rugalmasabb lesz.
Víz nélkül nem tudunk gondolkodni, mert agyunk több mint 90 százalékban vízből áll.

Mennyi vizet fogyasszunk?
Fontos: a szervezetünknek akkor is szüksége van a vízre, amikor nem érezzük szomjasnak magunkat.
A szervezet állandóan üríti magából a folyadékot, melynek mennyisége normális hőmérsékletnél, megerőltetés nélkül 2,5 liter naponta, kánikulában, sportolás közben akár 45 literig is felmehet.
Az elvesztett vizet folyamatosan pótolnunk kell.

Csak a tiszta víz képes megvédeni szervezetünket a kiszáradástól és betölteni a fentebb említett feladatokat.

Néhány olyan ital, mint például a kávé, a kóla vagy az erős szesz, még plusz folyadékot von el a szervezettől.

A tiszta víz a földön található egyik legértékesebb anyag.

A manapság tapasztalható gondatlan bánásmód, az ivóvízforrások mérgezése világszerte veszélyezteti ezt az értékes erőforrást.

Ivóvíz - csapvíz
Magyarország területén az ivóvizet, legnagyobb részt a talajvízből vagy forrásvízből nyerik, csak egy nagyon kis mennyiség származik közvetlenül felszíni vizekből.
A tiszta talajvíz tehát a tiszta ivóvíz fontos előfeltétele lenne.
Sajnos Magyarország területén a vezetékes víz biztosításához egyre kedvezőtlenebb minőségű a rétegvíz ("mélységi víz") és felszíni víz (folyók, tavak) áll rendelkezésre.

A legnagyobb szennyezők

Az intenzív mezőgazdasági tevékenység során a talajba jutó nitrát vegyületek és növényvédő szerek nagy területek felszín alatti vízkészleteinek elszennyeződését okozzák.
A vegyipar kemikáliák széles skálájával szennyezi a vizeket.
A PVC gyártás, valamint a cellulóz-és papíripar komoly környezetszennyezők, például a részben nehezen lebomló, mérgező és rákkeltő szerves klórvegyületek kibocsátása miatt.
A nem biztonságos hulladéklerakókból számtalan szennyezőanyag szivárog a talajvízbe: savak, szerves szennyezőanyagok, nehézfémek, stb.
Annak érdekébe, hogy a baktériumokat elpusztítsuk, a vízhez KLÓR-T (!) adunk, amely több kárt okoz, mint "hasznot".
Mindezt tetézi a régi közművezetékeknél használt ólomvezetékek , illetve ólomforrasztás.
Ha a csövek ólomtartalmúak, akkor ez a mérgező fém is az ivóvízbe kerülhet.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az otthonunkba érkező vízre messze nem érdemes a "tiszta víz" jelző.

Ásványvíz

Tények és tévhitek?
A vezetékes víz ezen tulajdonságait felismerve egyre többen fogyasztunk ásványvizet bízva abban, hogy így egészségesebb és tisztább folyadékhoz jutunk.

A jelenlegi tapasztalat azonban egészen más képet mutat.

Az ásványvizekkel kapcsolatban hosszú évtizedekig nem volt kémiai minőségi elvárás felállítva.
A jelenlegi elvárások is sokkal enyhébbek, mint az ivóvízzel szembeni elvárások.
1998-ban, Svájcban vizsgált 47 ásványvízből 23 nem haladta meg a csapvíz minőségét, és több ásványvizet betiltottak a túl magas nitrát tartalom miatt.
A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a talaj sok helyen már 500 méterig el van szennyezve.
Ez több ásványvizet forgalmazó cég vízkészletét is érinti!


Elgondolkodtató!
Sok ásványvíz nem nyújt jobb minőséget, mint a csapvíz, ezen felül:
- gazdaságtalan, mert a többszörösébe kerül,
- kényelmetlen- a flakonokat meg kell vásárolni és hazavinni,
- környezetszennyező!


 

 

0.014 mp