Tanmese a hatékony segítségről

Én nem szeretem az öncélú léleksimogatást. Nem szeretem elhitetni egy másik emberrel, hogy minden jó lesz majd magától, mert a Sors, az Isten, a Karma vagy a csillagok állása is úgy akarja, hogy neki jó legyen. Sokat vártam már én is csodára. Aztán amikor nem jött, rájöttem, hogy a csodák nem így működnek. Nem szeretnek menetrend szerint érkezni a reménnyel áthatott görcsös várakozásban rekedt emberek számára. Csodák léteznek, csak más formában találod meg őket. Erről szól az a tanmese is, mellyel nemrég találkoztam.
 
Élt egyszer egy ember, aki imádta a mangót. Semmi nem pótolhatta számára a fenséges gyümölcs ízét, és mangófüggősége odáig vezette, hogy egy napon elhatározta, megszerzi magának a környék legzamatosabb gyümölcseit. Felmászott hát a legmagasabb fára, melynek tetején a nap érlelte mangók hívogatóan sárgállottak. Nem érdekelték az alacsonyabban csüngő gyümölcsök; neki a legérettebbek kellettek – azok, amelyek a hatalmas fa legfelső ágairól mosolyogtak le rá.
És csak mászott és mászott felfelé, egészen addig, amíg már nem maradt ág a feje fölött. Meg is szerezte a finom gyümölcsöket, csakhogy volt egy igen nagy probléma: lemászni már nem tudott. Rettegett a magasságtól, és a fenti vékony ágakon hamar elszállt minden biztonságérzete.
Egyre fokozódó kétségbeesésében elkezdett hát segítségért kiáltozni, és szerencséjére nem is hiába tette, mert a faluból többen is odasiettek. Próbálták biztatni, hoztak létrát, kötelet és mindenféle eszközöket, de emberünknek sehogy sem sikerült lejjebb jutnia. Csak arra vágyott, hogy valaki lehozza már végre, de túlságosan félt a magasságtól.
Hamarosan már egész sokan gyűltek össze a nagy fa alatt: voltak, akik kiabáltak, mások jajongtak vagy fel-alá futkosva próbáltak tenni valamit, és persze volt olyan is, aki csak bámészkodni ment oda. Aztán egyszer csak egy csendes, nyugodt ember érkezett. Sokan ismerték a faluban, bölcsnek és megfontoltnak tartották. Sokak problémáját oldotta már meg, ezért a fa alatt összegyűlt tömeg kíváncsian várta, most mit fog tenni.
 
A bölcs ember nem szólt semmit, csak felnézett a fára, egy pillanatra elgondolkodott, majd lehajolt egy kőért. A többiek dermedt tekintettel meredtek rá – most vajon mi fog következni? A bölcs ember pedig anélkül, hogy egy szót is szólt volna, célzott, majd megdobta a kővel a fán rekedt férfit. Szerencsétlen nagyon ideges lett odafenn: „Te jó ég, mit csinálsz?? Meg akarsz ölni??!!”
A bölcs ember azonban nem szólt semmit, csak fogott még egy követ, és még erősebben vágta a másikhoz, akit még jobban elöntött a düh és a bosszúvágy: „Ezért meglakolsz, Te őrült, csak kerüljek le innen!!” És amikor egy újabb kemény kő csapódott be, a férfinak teljesen elborult az agya, és már semmi más nem számított, csak az, hogy elégtételt vegyen támadóján. Ekkor mindenki megdöbbenésére félelmét leküzdve elindult a fáról lefelé. Újabb kő érkezett, ő pedig még elszántabban mászott lejjebb és lejjebb, hogy jól helyben hagyja az öreget.
Nagyon hamar le is jutott, de amikor a haragtól elvörösödött fejjel kereste a falu bölcsét a tömegben, már nem találta őt. „Hol van ez az idióta? Csak kerüljön a kezem közé, nem fogja megköszönni, amit kap!” – ordította szinte önkívületi állapotban, mire a tömegből valaki válaszolt: „Elég bölcs volt ahhoz, hogy ne várja meg, míg leérsz.”
A férfi még mindig tajtékzott a dühtől, ám ekkor hirtelen rádöbbent, hogy a bölcs ember valójában nem is ártott neki, hanem megmentette az életét. Senki sem tudott rajta segíteni, ez az ember pedig rávette, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából, és a saját erejét és képességeit használva kikerüljön az életét veszélyeztető helyzetből. Egyedül ő nyújtott valódi segítséget.
 
Amikor segítségre vágysz, vagy másoknak próbálsz segíteni, mindig emlékezz rá Te is, hogy a valódi segítség soha nem az, ha haszontalan együttérzést tanúsítunk, és nem is az, ha a másik ember helyett próbáljuk megoldani az ő problémáját, hanem az, ha megmutatjuk neki a saját erejét, mellyel képes leküzdeni az előtte tornyosuló akadályokat. Mert mindig képes rá, ha igazán akarja.
 
 
Írta: Kocsis Gábor
 
Forrás: www.hasznaldfel.hu
 
 

Töltekezz be azzal, ami épít!

 

Ahogy reggelinél eldönthetjük, mit töltünk a poharunkba, úgy tudatosan döntenünk kell minden reggel arról is, hogy mivel töltjük meg gondolatainkat, aminek a gyümölcsét a nap folyamán aratni fogjuk. Erre a szabadságunkra viszont sok minden pályázik: érzések, körülmények, emberek stb. Ezek igyekeznek elfoglalni elménket, mielőtt még választanánk, hogy mit engedünk be, és mit nem.

Mielőtt betöltene az, amit később megbánunk, vagy ami rombol, töltsük meg elménket és lelkünket azzal, ami erősít és alkalmassá tesz feladatunkra! Mennyi idegeskedést, szomorúságot, sajnálkozást és még sokféle érzelmi vihart elkerülhetünk így! Töltekezz be azzal, ami épít, mielőtt betöltene az, ami rombol!

 

Az érem két oldala

 

Mindennek két oldala van, illetve lehet, hogy több, de kettő az biztos.

Mikor azt érzed, hogy összecsapnak a fejed felett a hullámok lásd meg a hullámok után elsimuló tenger nyugalmát. Lásd meg, hogy minden csak viszonylagos, és mindennek van egy tanító célzata. Amit most negatívként élsz meg lehet, hogy az hozz épp szabadságot, megkönnyebbülést utólag. És visszatekintve az egészre, már azt kívánod, bárcsak hamarabb bekövetkezett volna. Igen vannak olyan dolgok, amik nagyon megérintenek.

Ilyen egy-egy szeretett személy elvesztése. Kérlek, próbáld az ő szemszögéből nézni. Neki mennyivel jobb, hogy már nem kell szenvednie. Milyen jó, hogy szabad lehet, és újra választhatja az életet. Egy újabb lehetőség, egy újabb csoda. Mély és fájdalmas tudom. De tudom azt is, hogy amíg érte, miatta keseregsz, addig csak megkötöd. Megkötöd, magadhoz láncolod. Önzőségeddel még mindig itt tartod, holott már lehetne szabad, igazán szabad. Minden korábbi nehézség nélkül, minden korábbi fájdalom nélkül.

Elvesztetted a munkádat. Tudom, kilátástalannak látod a helyzeted. Hidd el, hogy nem az. Ezer lehetőség vár rád, melyet eddig észre sem vettél. Hisz a megszokott, monotonságban nem is néztél körül. Nem is emelted fel a fejed. Most megteheted. Emeld ki a fejed a fölötted tornyosuló hullámok sokaságából. És lásd meg a másik oldalt. Lásd meg, hogy lehet másképp is. Próbálj új dolgokat. Tele vagy önmagad alkotta korlátokkal. Ragaszkodsz a régihez, a megszokotthoz. Hiszen nem is értesz semmi máshoz. Mondod.

Ébredj. Nézz körül. Amíg a negatívból próbálsz cselekedni, addig nem fog menni. Olyan mintha futóhomokból akarnál kapálódzva kiszabadulni. Vedd észre, hogy mennyi minden van, amihez értesz. Amit tudsz, ami csak a tiéd. Amivel hozzájárulhatsz a világ számtalan csodájához. Amivel több lehet az életed. Keress, láss, tudd és tedd. Hiszen annyira csodálatos vagy. És mikor megtalálod az újat és visszatekintesz, akkor látod, hogy már nem is akarod azt a régit. Már érzed, hogy mennyire a rabszolgája voltál. Mennyire megkötötte az életed.

Elhagyott a szerelmed. Ha elment, nem kár érte. Akkor nem is volt az igazi. Tudom, most azt mondod közhely. Pedig, ha jobban belegondolsz így van. Szerettél volna egy szép, boldog, harmonikus életet vele. És az volt, vagy csak a rózsaszín köd borult a szemedre, és attól láttál mindent szépnek és jónak. Nézd meg az éremnek mind a két oldalát. Tedd fel mérlegre. Merre billen a serpenyő. Lehet, most még nem látod. Még friss a seb, friss a fájdalom. Próbálj meg a fájdalom közepette lélegezni. Csak vegyél egy mély lélegzetet. Így jó. Szépen lassan meg tanulsz újra lélegezni. És már nem is fáj annyira. És már észreveszed az érem másik oldalát. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, miről beszélek.

Nem jön össze az, amit elterveztél, amit szerettél volna. Pedig már mindent kigondoltál. Most csalódott vagy. Lassan elmegy a kedved az egésztől. Kérlek, ne add fel. Lásd meg, hogy az úgy nem lett volna az igazi. Lásd meg, hogy a következő esély, a következő lehetőség az, amire igazán vársz. És ha az előzött elfogadod, ha az előzőre azt mondod, hogy megalkuszol, akkor soha nem jutsz el az igazihoz. Legyen türelmed, kitartásod kivárni. Legyen hitted, tudd, hogy megérdemled az igazit. És ha érzed, akkor úgy lesz. Eléd tárul a lehetőség. Sokkal teljesebben, mint az bármikor is remélted volna. Bízz és higgy.

Bízz magadban. Emeld fel a fejed. Nyisd ki a szemed és lélegezz. És ekkor már érzed, hogy a hullámok lassan elcsitulnak, és lassan megnyugszik minden. Te is.

 

Írta: Endrődi Krisztina

Forrás: www.elet-ter-kep.com

 

Mindennapi szándék

 

Kezd úgy minden napodat, hogy legyen egy szándékod.

Ma segítőkész leszek.

Ma kedves leszek.

Ma is nyitott szívvel teszem a dolgom, így nézek a körülöttem lévő világra.

Ma valami újat tanulok…

Fontos, hogyan indulsz neki a napnak, de ezt te is tudod. Csak felkelsz és robot üzemmódra kapcsolva teszed a mindennapi feladatokat, vagy reggel felébredve adsz egy irányt a napnak. Megfogalmazol egy szándékot, ami aznap vezet.

Próbáld ki. Nem kell sokáig. Csináld csak egy hétig, nézd meg, mennyi minden változik. Onnan indulva, hogy már nem robot üzemmódban cselekszel.

Sokkal színesebb, teljesebb a környezet, a minket körülvevő világ.

Lásd meg, mennyi minden múlik azon, hogy állsz egy napodhoz.

Reggelente már az energiával tölt fel, hogy átgondolom, mit szeretnék aznap csinálni, milyen feladatok várnak rám. Ezekhez keresek megfelelő szándékot. Mi a megfelelő? Ami előbbre visz.

Lehet, hogy ma határozottnak kell lennem, holnap megbocsátónak. Ma rugalmas leszek és játékos. Holnap a kreativitásnak adok teret.

Családállítások előtt is szándékot fogalmazunk meg, mely az állítás vezérfonala. Így van ez a mindennapokban is. Legyen minden nap szándékod.

A napvégén pedig nézz vissza és látni fogod, hogy mi változott, hogy egy szándékkal indultál neki a napnak.

Az én szándékom az, hogy ezt megosszam veled.

 

Írta: Endrődi Kriszta Életke

Forrás: www.elet-ter-kep.com

 

A lélek lassú halála

 

Két idős hölgy beszélget a buszon ülve.
Nem vicc következik, hanem a szomorú valóság. A közelben állok és egy félmondat megcsapja a fülem: „… de hát ő már csak ilyen, nem lehet mit csinálni…”
Nem vagyok rá kíváncsi, hogy kiről beszél a hölgy és miért, mégis elgondolkoztat ez a pár szó. Már nem hallom, hogyan folytatódik a diskurzus – azon tűnődöm, miért látom ilyen sokszor és ennyi emberen a megkeseredett beletörődést. Miért elégszenek meg annyian a tehetetlenség állapotával? Mi történik a gyermek álmával, a kamasz szenvedélyével, a fiatal felnőtt ambíciójával?
Sokan beletörődnek abba, hogy a másik ember olyan, amilyen, vagy épp a saját tulajdonságaikba, mert „úgysem tudnak változtatni rajta”. Beletörődnek, hogy a lehetőségeik korlátozottak, és beletörődnek abba is, hogy az álmaik már soha életükben nem fognak megvalósulni. Így fognak meghalni.
„Most nem jók a körülmények.” /  „Már késő.” / [itt a saját kifogásod helye]
Valami magyarázat mindig van. És ha szóba kerül a téma, vagy bármi emlékezteti őket erre a keserű beletörődésre, akkor két lehetőség marad: vagy a feltépett seb fájdalmától magukba roskadnak egy időre, vagy azt mondják, elfogadták. Elfogadták a helyzetet, elfogadták a lehetőségeiket – vagy azok állítólagos hiányát –, elfogadták a másik ember bosszantó tulajdonságait. Azt mondják, elfogadták – és hazudnak. Elsősorban önmaguknak.
Az elfogadás és a beletörődés között ugyanis óriási különbség van. Míg a beletörődés azt mondatja veled, nem jó, de ez van, addig az elfogadás hangja így szól: így jó, ahogy van, boldog vagyok. Aki beletörődik, az elfojtja a vágyát az iránt, amije nincs. Aki elfogad, az boldog attól, amije van.
Boldogságot színlelhetsz egy darabig, de nem fog menni sokáig. Mondhatod, hogy elfogadtad, de még ha a szavaid és a hangod rezgése nem is árulják el, a szemeidből látni fogom, hogy fáj. De nem számít, hogy én mit látok, vagy bárki más mit vesz észre rajtad. Becsaphatsz engem, becsaphatsz mindenkit körülötted, de saját magadat nem csaphatod be. Legalábbis sokáig nem. Egy ideig menni fog – egy pár hónapig, esetleg évig el tudod hitetni magaddal, hogy minden jó így. De amit élve eltemetsz magadban, az időről időre ki akar majd mászni a sírjából. És nem akkor, amikor erős vagy és egy kedves mosollyal az arcodon vissza tudod tuszkolni azt a mélybe, hanem akkor, amikor magadra maradsz, és nem tud más segíteni a problémádon – mert nem érti, vagy mert épp miatta fojtod el magadban a keserű érzést.
Ha a lelked egy részét élve eltemeted, akkor egész életedben elkísér a beletörődés fájdalma. Egészen addig, míg ez a részed meg nem hal benned. És vele együtt elkezdesz Te is meghalni, még ha biológiai értelemben sokáig is élsz még.
haldoklo_virag
Amivel nem tudsz boldogan együtt élni, azon változtass! Leélheted keserű belenyugvással az életedet, de ha így játszol, akkor nem értetted meg a játék lényegét. Több esélyed nem lesz. Az elvesztegetett időt soha nem kapod vissza.
Pontosan tudod, hogy mit fojtasz el magadban. És azt is tudod, hogy ez a beletörődés a lelked lassú halálát okozza. Ha ennél többet akarsz kihozni az életedből, ha élni szeretnél, és nem csak túlélni az éveket, akkor azt is tudod, hogy változtatnod kell. A változás pedig mindig önmagadban kezdődik. Ne várj külső tényezőkre, amik majd megváltoznak, mert ha ez meg is történik, gyakran nem úgy, ahogy szeretnéd. Nézz magadba és először arra válaszolj, hogy mi az, ami igazán fontos számodra. Tényleg nem tudsz boldog lenni azzal, amid van? Tényleg nem felel meg Neked a másik ember olyannak, amilyen? Tényleg fontos az álmod, amit elkezdtél élve eltemetni?
Ha magadba nézel és rájössz, hogy nem fontos dolgok miatt aggódsz, akkor engedd el! Becsüld meg azt, amid van! Fogadd el a másik embert és teljes szívvel támogasd őt! És ne küzdj olyan célért, ami nem fontos számodra! Egyszerűsítsd az életed – ne vesztegesd az idődet olyan dolgokkal, amiknek nincsen jelentősége!
De ha valami tényleg boldogtalanná tesz és tudod, hogy egész életedben zavarna, akkor ne fojtsd el magadban! Ha egy számodra fontos emberrel van problémád, beszéld meg vele őszintén; mondd el neki, hogy ez feszültté tesz és szeretnéd, ha együtt változtatnátok. Nem csak ő, hanem együtt. És ha a saját célodról van szó, ami tényleg közel áll a szívedhez, akkor ragadd meg teljes erővel és küzdj érte! Ne engedd, hogy bárki vagy bármi elvegye azt tőled!
Ha valami zavar, akkor vagy fogadd el és legyél boldog vele együtt, vagy változtass! De soha ne törődj bele! Belefáradni az életbe olyan luxus, amit nem engedhetsz meg magadnak. Luxus, amihez nagyon olcsón jutsz hozzá – tenned sem kell érte semmit, csak átadod magadat a beletörődés érzésének. De az árát utólag törleszteni fogod. Ez az ár pedig sokkal magasabb, mint amit valaha is meg tudsz fizetni: az életed.
Írta: Kocsis Gábor
Forrás: www.hasznaldfel.hu

A hatékony leszarás kifinomult művészete

 

Íme egy téma, amihez egyértelműen és azonnal az arrogancia, a bunkóság és az önzőség fogalmát kapcsoljuk. Aki azt mondja, leszarom, az egy szar ember, minden álszent emberi mérce szerint. De leszarom. Túl sokat foglalkozunk a külsőségekkel, ez a gond. Mert ékes szavakkal is be lehet hülyíteni akár egy egész népet is (ha nem így lenne, a történelem könyvek sokkal vékonyabbak lennének), de a legszebb csomagolásban átadott szar is csak szar marad.
Leszarom! – annyiszor mondjuk ezt a szót őszinte indulattal, de a legtöbb esetben még leszarni sem tudunk jól. A probléma a felkiáltójelben van. Hogy hol? Igen, a felkiáltójelben. Sokan leszarnak sok mindent, csak azt nem, hogy leszarják. Még nem érted, de elmagyarázom. Indulattal nem lehet leszarni semmit, hiszen az indulat maga implicite kifejezi, hogy mégsem szarod le azt, amit leszarni próbálsz. Mert ha valóban leszarnád, akkor kicsit sem lennél indulatos, és leszarnád azt is, hogy leszarod. Hiszen továbbléptél – már nem köti le az energiádat és a gondolataidat az, amit az imént leszartál. Már nem az életed része.
Na de miért kell egyáltalán leszarni bármit is? Hiszen ez az ego győzelme a felelősségtudat fölött – gondolhatod. És igazad van. Mert legtöbbször valóban a felelősségtudatnak kell győznie, de van, hogy az egonak. Megpróbálhatsz felelősséget vállalni a világ összes problémája fölött, de talán nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom: nem fog menni. Nem tudod egyedül megmenteni a világot, és ha mindent egyszerre próbálsz jobbá tenni, akkor semmire sem leszel igazán hatással. A nap sugarai is csak akkor égetnek, ha egyetlen pontra fókuszáljuk őket.
Megpróbálhatod azt is, hogy mindenkinek megfelelj, akivel valaha is dolgod volt vagy van, de nemcsak azoknál fogsz kudarcot vallani, akik leszarnak Téged, hanem azoknál is, akiknek bármit is számítasz – sőt, még azoknál is, akik számára Te jelented a legtöbbet. Igen, ez a szomorú tény. És nem, nem azt mondom, hogy Téged mindenki leszar, ezért Te is szarj le mindenkit, hanem azt, hogy csak azoknak fogsz tökéletesen megfelelni, akik teljes egyensúlyban vannak önmagukkal, így képesek elfogadni másokat is olyannak, amilyenek. De ilyen emberből nagyon kevés van. Rengetegen élik le úgy az egész életüket, hogy egyetlen ilyen emberrel sem találkoznak, és a legtöbbször ennek az az oka, hogy ők maguk sem ilyenek.
Leszarni tehát nem azért kell (illetve nem kell, hanem érdemes), mert mindenki leszar mindenkit (mert ez nem igaz), hanem azért, mert vannak olyan szarságok, amikkel ha tovább szarozol, akkor a saját életedet szarod el. Valaki beszólt, hogy hülyén áll a kedvenc blúzod vagy inged? Szard le – az ő ízlése nem a Tied. Valakinek szar napja van (vagy szar személyisége), és áldozatnak pont Téged talált meg, hogy ordítozzon veled? Szard le – az ő indulata nem a Tied. Valaki le akar beszélni az álmaidról, próbálva elhitetni veled, hogy úgysem fog sikerülni megvalósítanod azokat? Szard le – az ő élete nem a Tied. Valakinek mindent megadsz, Te mégsem kapod tőle ugyanezt? Szard le – az ő szeretete nem a Tied. És ha így nem éri meg Neked, akkor a Te szereteted sem lehet az övé.
Persze ez nem könnyű, tudom. Nagyon nem könnyű. De ha nem tanulsz meg hatékonyan leszarni dolgokat, akkor egy saját magad által állított csapdában megrekedve fogod leélni a hátralévő életedet. Igen, a csapdát mindig Te magad állítod, nem az a sok szar, ami történik veled. Mert ha nem tudsz úszni, és belöknek az emésztőaknába, két dolog történhet: vagy elsüllyedsz a szarban, vagy megtanulsz úszni az életedért. Mindenképpen nyakig vagy a szarban, csak nem mindegy, hogyan. Ami az egyik esetben csapda és halál, az a másikban lehetőség és élet. Rajtad áll. Ahogy az is, hogy amikor nem közvetlenül az életedért kell megtenned valamit – például leszarni dolgokat –, akkor a csapdát választod-e, vagy a kiutat. Mert valójában ekkor is az életedről van szó, csak a csapda itt nem azonnal öl, hanem lassan, hosszú évek alatt…
Tehát nem akarsz a saját csapdádban rekedni. Eldöntötted, hogy megtanulsz hatékonyan leszarni dolgokat. Na de hogyan lehet egyáltalán jól leszarni bármit is? Úgy, hogy a leszarást a művészet szintjére emeled. Nem mennyiségi leszarásról van szó, nagyon nem – hiszen nem akkor leszel nyertes, ha minél több dolgot leszarsz, hanem akkor, ha tudod, hogy mit érdemes leszarnod, és mit nem. Vagy ahogy Picasso nagyon szépen megfogalmazta: „A művészet nem más, mint eltávolítása mindannak, ami szükségtelen.”
Minden cselekedeted – és így egész életed – művészetté válhat, ha a fölösleges dolgoktól megszabadulsz. Mert minden, amit teszel, valójában önkifejezés. És ha ez az önkifejezés összhangban van azzal, amilyen ember szeretnél lenni, akkor nem pazarolsz el egyetlen percet sem az életedből. De ennek az összhangnak a megtalálása is egy képesség, és mint minden képesség esetében, itt is gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy valóban művészetté váljon. A leszarásnak is vannak szintjei, és most meg is nézzük, hogy mik ezek.

A mindent leszaró ostobák

Őket helyezem a legalsó szintre, mert mindent leszarni rosszabb, mint semmit sem leszarni. Ez utóbbi típusú emberek ugyanis csak önmagukat pusztítják el, de aki mindent leszar, az az egész Földet. Mert soha nem a hatalomhoz jutó néhány gonosz szándékú idióta végzi az igazi pusztítást, hanem mindig a közömbös tömeg. Azok az emberek, akik néma közönnyel nézik, hogy mások ordítanak.

A semmit sem leszaró mártírok

Ilyen emberből is sok van sajnos. Ők azok, akikbe olyan erősen beléjük nevelték a megfelelési kényszert, hogy folyamatosan kifelé figyelnek. Figyelik, hogy kinek mit tegyenek meg, figyelik, hogy mások problémáit hogyan vehetik magukra, és figyelik, hogy minden, ami szar a világban, hogyan teszi tönkre a saját életüket. Ők azok, akik kívül mindent észrevesznek – és nemcsak észrevesznek, hanem magukra is vesznek –, belül viszont semmit sem. Mert ezt nem tanulták meg. Senki nem magyarázta el nekik, hogy a világ megváltoztatása mindig önmagunk megváltoztatásával kezdődik.

Az indulatos leszarók

Ostobák és mártírok után jöjjön az „átlagember” – a nagy többség, aki csak átevickél az életén, örül, ha süt a nap, élvezi, ha jó a szélirány, és tűri, ha viharba kerül, ám a vitorláján soha nem állít ő maga. És bár a felszínen úgy tűnik, hogy tudja, mindenért nem vállalhat felelősséget, belül mélyen mégis görcsöl emiatt. Ők azok az emberek, akik felkiáltójelet tesznek a leszarom után, mert bár nagyon szeretnének megszabadulni a beléjük nevelt megfelelési kényszertől, erre mégis képtelenek. Legalábbis azt hiszik, hogy képtelenek. Azért, mert megtanultak erre képtelennek lenni.
Már jó úton jársz, ha itt tartasz, de még mindig rombolsz, és nem építesz. Már kevésbé rombolod önmagadat, mint a semmit sem leszaró mártírok, és kevésbé rombolsz másokat, mint a mindent leszaró ostobák, mégis rombolsz, és szép fokozatosan elszarod az életedet. Amíg az indulat vezérli a leszarást, és nem a békés önismeret, addig megrekedsz azon a szinten, ahol nem Te irányítod a saját életedet. Csak reagálsz a külső eseményekre, és azt is ösztönösen, nem pedig tudatosan teszed.

A leszarás művészei

Lehet ezt okosan is csinálni. Lehet leszarni úgy dolgokat, hogy semmi lelki terhet nem érzel emiatt, ugyanakkor rengeteg mást nem leszarva jobbá tehetsz. Először is a saját életedet. Azután pedig másokét is. Ehhez viszont az kell, hogy felejtsd el a leszarom utáni felkiáltójelet, nézz önmagadba, keresd meg, hogy mik az igazán fontos dolgok az életedben, és tudj nemet mondani arra, ami nem az. Leszarom. Nyugodtan, határozottan, indulatok nélkül, békében önmagammal, és békében a világgal. Leszarom. És megyek tovább az utamon. Könnyedén, nem cipelve fölösleges terheket.
Ahhoz viszont, hogy képes legyél hatékonyan leszarni dolgokat, elfogadásra van szükség. Elsősorban el kell fogadnod önmagadat, utána pedig el kell fogadnod másokat is olyannak, amilyenek. Lásd meg mindenben és mindenkiben vagy a jót, vagy a hasznosat, még ha időnként nehéznek tűnk is ez. Vannak seggfejek, igen. Vannak igazán szar dolgok is, de ha semmi jót nem látsz, akkor keresd meg, hogy mire használhatod azt, ami veled történt. Mert mindig fel tudod használni valamire. Ha nem, akkor nem a körülötted lévő sok szar az igazi probléma, hanem a benned lévő fölösleges szemét.
Amikor megérted, hogy nem attól vagy jó ember, ha mindenhol és mindenkinek megfelelsz, hanem attól, ha ma kicsit jobb vagy, mint tegnapi önmagad, akkor képes leszel indulatok nélkül, a belső béke által vezérelt tudatos őszinteséggel leszarni dolgokat. Megszabadulsz attól a kényszertől, hogy másokkal elfogadtasd önmagad – mert a másik ember véleménye soha nem hozzád tartozik, hanem ő hozzá. És ha ezt tudod, akkor megérted azt is, hogy ha egy másik ember elfogad Téged olyannak, amilyen vagy, az jó, ha viszont nem, akkor nincsen helye az életedben.
Ne pazarold az energiádat olyan emberekre és olyan dolgokra, akik és amik nem viszik előbbre az életedet. Ha megpróbálnak visszahúzni, nyugodtan és határozottan szard le. Nézz magadba, emlékeztesd magadat, hogy számodra mik az igazán fontos dolgok, és ennek tudatában egy békés, mosolygós leszarommal nyugtázd az eseményt, mely az imént még az életed része lehetett volna, de úgy döntöttél, hogy nem lesz az.
És tudom, hogy vannak olyanok, akik már a cikk elején ingerülten felkiáltottak: egy komoly cikkbe nem írunk ilyet, hogy leszarom! És ahogy tovább olvasva rájöttek, hogy a szarral nem egyszer, hanem 77-szer fognak találkozni egy íráson belül, azt gondolják, hogy a szarkazmus önelégült képviselője osztja itt az észt. De leszarom, hogy mit gondolnak. Akinek másra van szüksége, máshol keresgél. Aki pedig a szarban szeretne maradni, az sehol sem keresgél, csak a saját szarkupacán trónolva szart dobál arra, aki éppen elhalad mellette. Te pedig a cikk végére érve már fel sem kapod a fejed egy újabb leszaromra. A sok szar mögött megláttad az üzenetet.
 
Írta: Kocsis Gábor
Forrás: www.hasznaldfel.hu
 

Győzd le a megfelelési kényszert!

 

Állandó bizonyítási lázban égsz, mindig a maximumra törekszel, befolyásolható vagy, és nem érted, miért válnak napjaid egyre szürkébbé?


Mit jelent a megfelelési kényszer?
A kényszerbetegségek kapcsán a kutatók ez idáig nem találtak a megfelelési kényszerért felelős gént, ám a szülők ilyesfajta magatartása megnöveli a gyermekek hasonló indíttatásának lehetőségét, hiszen utánzással tanulunk. Egy olyan társadalomban, ahol a túlnépesedés miatt állandó stresszes versenyhelyzetben és magoláson (azaz nem problémamegoldáson) alapuló formális oktatás játssza a főszerepet, rengeteg feszültség ütheti fel a fejét.

Ha a felnövekvő generáció előtt nincsenek hiteles példák, csak értelmetlen show műsorok, tökéletes külsejű címlaplányok és modellfiúk, és ahol a pénz a főszereplő, nehéz tartalmas értéket találni, így sokan a tömegnek kezdenek el megfelelni és így sajátos szubkultúrák alakulnak ki.

A megfelelési kényszer tulajdonképpen visszavezethető az életben maradás ösztönére. Ha nem tudod, ki is vagy valójában, nincsenek önálló gondolataid és előre meghatározott céljaid, könnyen irányíthatóvá válsz, hiszen nincsenek kérdéseid. Ezért követni kezded a többséget, még akkor is, ha azt sem tudod, ők hova tartanak, de Te próbálsz nekik megfelelni.

Olvasd Isten Igéjét!
Nem nyújthat semmi más olyan megnyugvást, mint az Isten Igéjében található igazságok. Nem kell, hogy más mérce legyen előttünk, hiszen ha eszerint próbáljuk élni mindennapi életünket, akkor nem a "világ" értékrendje szerint tekintünk a dolgokra. Hangsúlyt fektetünk az igazán fontos, belső dolgokra.

A kimeríthetetlen tanácsok, gondolatok, bátorító és tanító igeversek megtöltik lelkünket szépséggel, értékkel; Isten tölti meg szívünket, így nem maradunk üresek. Talán nem a legnépszerűbb olvasmány a mai fiatalok kezében, de ez ne tévesszen meg! Ha valami igazán értékessel akarod megtölteni az életed, ajánljuk, hogy kövesd Jézust. Legyen Ő a példakép...

Bízz magadban is!
Első lépésként tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Ki is vagy valójában és mennyiben befolyásol a többi ember véleménye? Mióta akarsz megfelelni, mi történt akkor, és mit érsz el ezzel? Gondolkodj, érezz őszintén, ám tudd: ha fontosabbak az elvárásaid, mint a másik ember, és nem a valósághoz ragaszkodsz, akkor a saját boldogtalanságodat borítékolod!

Ha megfogalmaztad a válaszokat, kezdd el valódi belsődet kutatni, mely túlmutat a gondolkodás és filozofálás elmejátékán. Ismerd meg a belső kényszer eredetét, ne engedd, hogy életedet a környezet irányítsa, számolj le félelmeiddel és elvárásaiddal! Fejleszd önbizalmadat, szeresd önmagadat, így mások által is szerethetővé válsz, ami a boldog, kiegyensúlyozott élet és a belső béke megteremtésének alapja.

 

Forrás: www.wellnesscafe.hu

 

A citromos víz csodája

 

A legtöbben a vizet/ásványvizet mindenféle ízesítés nélkül isszák, azonban mától biztosan citromosan fogod inni, ha meglátod, mennyivel jobbat tesz az egészségednek!


Miért pont a citrom?
A citrom olyan, mintha egy hatalmas adagnyi életerő lenne becsomagolva, beleértve a C-vitamint, B-komplex vitaminokat, a kalciumot-, vasat -, magnéziumot- , káliumot-és rostokat. (A citromban ráadásul több kálium is van, mint egy almában, vagy szőlőben). Reggel egyből ezzel kezd a napot, és várj 15-30 percet a reggeliig. Ez segít abban, hogy a citromos víz maximálisan kifejtse a hatását.

Turbó lökést ad az immunrendszerednek
A C-vitamin az immunrendszer kerozinja, és a citrom tele van vele. Amikor stresszes vagy, elsőként a C vitamin szinted kezd el zuhanni, ezért a szakértők extra C-vitamin bevitelt javasolnak azokon a napokon, amikor a stressznek fokozottan ki vagy téve (vizsgák, üzleti megbeszélések, előadások, fellépések, versenyek).

A kálium kiváló forrása
Mint ahogy már szó esett róla, a citromban magas a kálium szint, ami jót tesz a szív egészségének, valamint segíti az agy és az idegek működését.

Segíti az emésztést
A citromos víz nem csak az egészséges emésztést segíti elő, hanem a toxikus anyagok eltávolításában is hatékony, de a gyomorégés, puffadás, emésztési zavarokra is jó kiváló megoldást kínál.

Tisztítja a szervezetet
A májat stimuláló hatásán keresztül a méreganyagok szervezetből való kiürítését fokozza.

Friss leheletet ad
A citromos víz enyhíti a fogfájást, sőt a fogínygyulladáson is segít. Mivel a citromsav kikezdik a fogzománcot, ezért fogmosás után közvetlenül ne igyál citromos vizet, jobb ha inkább fogmosás előtt iszod.

A bőrt folt mentesen tartja
Az citromlében megtalálható antioxidánsok nem csak a pattanások számát csökkentik, de a ráncokat is! Jól alkalmazható hegek esetén, vagy öregségi foltok megelőzésére is. Mivel méregtelenítő hatású, ezért a bőr szépségét, selymes tapintását is fenntartja.

Segít a fogyásban
A citrom pektin rostot is tartalmaz, ami csökkenti az éhségérzetet, így segíti a plusz kilókkal való harcot.

Csökkenti a gyulladást
Ha rendszeresen iszol citromos vizet, akkor csökkented a savasságot a szervezetedben, ami a betegségek egyik fő kiváltója. A citromos víztől az ízületekben felhalmozódó húgysav is csökken, ami az ízületgyulladásokért nagy mértékben felelős.

Energialöketet ad
Amikor a citromlé bekerül az emésztőrendszerbe, sok energiát ad, ami segít csökkenteni a szorongást és a depressziót. (Még a citrom illata is nyugtató hatással van az idegrendszerre.)

Segít kiváltani a koffeint
Amíg nem próbálod ki, addig úgysem fogod elhinni: de a reggeli kávé helyett egy csésze forró citromos víz tényleg csodát művel! Úgy fogod érezni, hogy ma már semmi nem állhat az utadba. Plusz, az idegeid is hálásak lesznek érte.

Segít harcolni a vírusos fertőzések ellen
A meleg citromos víz a leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentse a vírusos fertőzések kialakulását és megelőzze a későbbi torokfájást. Plusz, mivel a citromlevet fellendíti az immunrendszert, így a már kialakult vírusos fertőzések leküzdésében is jó társad lesz.

Mennyit igyál?
Azok, akiknek a testsúlya kevesebb, mint 70 kiló, azok egy fél citromot facsarjanak bele egy pohár vízbe. Ha 70 kilónál több vagy, akkor akár egy egész citromot is a vízbe facsarhatsz. Citromos vizet elkezdeni inni nem egy eget verő változtatás az életben, mégis számos területen okoz majd szuper hatást!

 

Forrás: www.motivator.ma

 

 

0.013 mp