A legnagyobb házassági probléma megoldása

 

A házasságban a legnagyobb probléma az önzés. Ha egész életedben a magad feje után mentél, akkor nehéz feladni ezt a jogot, és engedni egy másik személynek. Van, amikor elég jól megy, máskor alig-alig, és vannak napok, amikor egyáltalán nem. Paul Tripp írja: „Amikor az »én« országáért élünk, akkor döntéseinket, gondolatainkat, terveinket, tetteinket és szavainkat személyes vágyaink irányítják, és olyan emberekkel igyekszünk körülvenni magunkat, akik ennek az országnak céljait szolgálják.” A gond az, amire Lynn Roush így mutat rá: „Az a házasság, ahol mindkét ember a saját országát szolgálja, végül véres csatában fog végződni. Ám ha mindkét fél alárendeli magát Isten országának, ahol Krisztus uralkodik, ahol öröm és élet van, akkor a házasság lehetőséggé válik, hogy kilépjünk énünk országának szűk területéről, és elkezdjük élvezni Isten országának szépségeit és javait. A legnagyobb házassági problémánk saját magunk vagyunk. Mindig készek vagyunk támadni önmagunk védelmében, és állandóan kísért, hogy másokat hibáztassunk, míg magunkról elhisszük a legjobbat. Nem meglepő, hogy Isten a házasságot használja arra, hogy leleplezze az önigazultság bűnét. A házasság már akkor átformálódhat, ha az egyik ember belátja ezt a bűnt, és alázattal megvallja mindazt, amivel ártottak kapcsolatuknak.” Csak akkor találhatunk békére, összhangra, szeretetre és örömre, amikor két ember feladja saját országának építését, és együtt kezdik megélni Isten országának törvényeit. „Nem gondoltam, hogy a házasság ilyen nehéz” – mondod. Isten tervezte ilyenre azért, hogy mindkettőtök szívét beillessze az ő országába – és megszabadítson a saját országotoktól.

 

Írta: Bob Gass

Forrás: www.maiige.hu

 

Mutasd ki szeretetedet!

 

„Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben.” (2János 1:6)

Mivel Isten természetének lényege a szeretet, akkor hasonlítunk hozzá legjobban, ha mi is szeretjük embertársainkat. Pál azt írja: „ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból” (1Korinthus 13:3). Márpedig a szeretetet nem lehet megtanulni és gyakorolni elszigeteltségben. Emberek között kell lenni hozzá – bosszantó, gyarló, követelődző és frusztrált emberek között. Néha úgy viselkedünk, mintha a kapcsolatokat valahogy bele kellene szorítanunk időbeosztásunkba. Azt szoktuk mondani, hogy időt szánunk vagy időt szakítunk másokra. Jézus két rövid mondatban összegezte, mi a legfontosabb: „Szeresd az Urat, a te Istenedet” és „Szeresd felebarátodat” (ld. Máté 22:37-40). Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok! Az élet lényege, hogy megtanuljunk szeretni – Istent és embereket. Ha az életből kivonjuk a szeretetet, mindig nullát kapunk eredményül! Teréz anya mondta: „Nem az számít, mit teszel, hanem, hogy mennyi szeretettel teszed.” A szeretet a titka annak, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk hátra. Életünk utolsó perceiben mind felismerjük, hogy az élet valójában a kapcsolatokról szól. Az a bölcsesség, ha ezt az igazságot mihamarabb megtanuljuk. Ne várj addig, míg már túl késő rájönni!

 

Írta: Bob Gass

Forrás: www.maiige.hu

 

 

Ez az a pillanat!

 

„Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábú vagyok és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor beletesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek” és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom”, "bocsáss meg”, "kérlek”, "köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak, és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Küldd el ezt annak, akinek akarod.
Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg, az sem érdekes. Ez az a pillanat.”

 

Írta: Gabriel Garcia Marquez

 

 

Kiút a szorongásból és depresszióból

 

A szorongás és depresszió gondolatvilágunkban születik meg, ezért meg kell értened a következőket: 1) A gondolataidat te gondolod!  Benned fogannak meg, te értelmezed őket, te tulajdonítasz nekik jelentést, te fogadod el vagy utasítod el őket. Válogasd meg hát jól, hogy mely gondolatok hasznosak, és melyek nem! 2) Azzá válsz, amivé gondolatvilágod formál. Érzelmeidet nem a körülményeid teremtik meg, hanem az, amit a körülményeidről gondolsz. A gondolatok indítják be azokat a biokémiai reakciókat, melyek meghatározzák az érzéseidet, azok intenzitását és időtartamát. Ha elkezdesz másként gondolkodni, akkor másként is fogsz érezni. 3) Gondolataid termékenyek. Az egyes, ötletszerű gondolatok átmenetileg felzaklathatnak, de nem képesek tartós szorongást vagy depressziót okozni. Ez az ismétlődő gondolatminták terméke – sokasodó negatív gondolatoké, melyek újra és újra előjönnek. Foglyul kell őket ejtened, és engedelmességre kötelezni a krisztusi gondolkodásmód iránt ahhoz, hogy uralni tudd érzéseidet (ld. 2Korinthus 10:4-5). 4) Engedned kell, hogy a Szentlélek megújítsa gondolataidat és értelmi beállítottságodat (ld. Efezus 4:23). Rendeld alá gondolataidat Isten Lelkének, és engedd, hogy ő hagyja jóvá őket, vagy újítsa meg, helyettesítse azokat saját gondolataival. A szorongás és aggodalom nem tud többé uralma alatt tartani, ha Istennek adtad az irányítást gondolatvilágod felett. 5) Az emberek hozzájárulhatnak aggodalmadhoz és depressziódhoz. Rávehetnek, hogy akarj élni – vagy elérhetik, hogy meghalni legyen kedved! (ld. Példabeszédek 18:21). Növelhetik vagy csökkenthetik szorongásodat és depressziódat. Kerüld azokat, akik csüggesztően beszélnek, tölts időt olyanokkal, akik jó szavukkal felvidítanak (ld. Példabeszédek 12:25)!

 

Írta: Bob Gass

Forrás: www.maiige.hu

 

A szokás hatalma

 

Szokásaid meghatározzák a jövődet. A pszichológusok becslései szerint a viselkedésünk 90%-a megszokott cselekvés – 90 százalék! A szokások segíthetnek abban, hogy bizonyos dolgokat gyorsabban megtegyünk, elejét veszik a gondolati zűrzavarnak, így sokkal fontosabb dolgokra tudunk közben gondolni. Ugyanakkor károsak is lehetnek és olyan irányba vezethetnek, ami nincs összhangban az álommal, amit életedben szeretnél megvalósítani. Képzelj el valakit, aki olimpiai aranyéremről álmodik maratoni futásból, de közben napi két doboz cigarettát szív. Vagy valaki arról álmodik, hogy divatmodell lesz, de semmit sem sportol, viszont napi 6000 kalóriát simán megeszik. Vagy egy üzletember, aki arról álmodik, hogy egy nyerő csapat fog neki dolgozni, de rendszeresen sértegeti és becsmérli alkalmazottait. A szokások hatása halmozottan érvényesül, és gyakran előfordul, hogy az eredmény nem mutatkozik meg azonnal, csak bizonyos idő eltelte után. Mire nyilvánvalóak lesznek a károk, addigra már túl késő a rossz szokások eredményén változtatni. Ezért kell most átvenni a hatalmat szokásaid felett.

Robert Ringer író és előadó mondta: „A világ tele van intelligens, magasan képzett, különleges szakértelemmel rendelkező emberekkel, akik folyamatosan frusztráltak, mert nem érnek el sikereket. Milliók élik le életüket keményen dolgozva, túlórákat vállalva, mégis szegényen halnak meg.” Mi a megoldás? Ringer így folytatja: „Ne feledd, az élet nem más, mint sikeres évek összessége; egy sikeres év pedig nem más, mint sok sikeres hónap összessége; a sikeres hónap nem más, mint sok sikeres hét összessége; egy sikeres hét nem más, mint sok sikeres nap összessége. Ezért gyakorlunk nap mint nap a sikerhez segítő szokásokat, mert ez a legbiztosabb módja annak, hogy hosszú távon nyerjünk.” Őszintén szembe kell nézned önmagaddal, hogy felismerd, hová vezetnek szokásaid. Ha szokásaid nincsenek összhangban céloddal, akkor vagy a szokásaidon, vagy a célodon változtatnod kell. Ha ragaszkodni akarsz álmodhoz, akkor készülj fel arra, hogy szokásaidon kell változtatnod, mert magától egyetlen rossz szokás sem múlik el.

 

Írta: Bob Gass

Forrás: www.maiige.hu

 

Hogyan neveljünk boldog gyerekeket?

 

A serdülő gyermekek neveléséhez minden cseppnyi bölcsességedre és kegyelmedre szükség van. Te azon erőlködsz, hogy tanítani, vezetni tudd őket, ők pedig a függetlenségre törekszenek – ez olyan huzakodás, ami mindkettőtökre frusztrálóan hat. A kimenetel nagyban azon múlik, hogy a három klasszikus nevelési elv közül melyiket követed. Minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, vannak azonban olyan módszerek, melyek jól működnek, és vannak olyanok is, melyek nem. Vizsgáljuk meg most mindegyiket.

A tekintélyelvű nevelés. „Én hozom a szabályokat, te pedig betartod őket! Ne kérdőjelezz meg, engedelmeskedj! Engedelmesség, tekintélytisztelet, hagyományos értékek és kemény munka! Csak egy vélemény van: az enyém. Minden más vélemény lázadásnak számít!” A tekintélyelv képviselői nem viselik el a tekintélyvesztést, nem kérnek bocsánatot, és nem ismerik el, ha hibáztak. Mindig a hibákat keresik, ítélkezők, megszégyenítők, a másikat lekicsinylik. Magasak az elvárásaik, ugyanakkor kipellengérezik gyermekeik legrosszabb tulajdonságait. Szigorúságukkal kiprovokálják a konfrontációt, aztán keményen, sőt indokolatlanul súlyosan büntetik. Gyakran a Szentírást idézik, hogy álláspontjukat támogassák. Melyek az előnyei ennek a nevelési módnak? A szabályok világosak, a parancsnok-alárendelt viszony egyértelmű, így lerövidül a gyermek reakcióideje. Ez hatékony az egészen fiatal és bizonytalan gyermekeknél, és hasznos lehet krízisek idején. Most nézzük meg a hátrányokat: gátolja a gyermek egészséges függetlenedési folyamatát; késlelteti az érett kommunikációt; erősíti a függő helyzetet és az alkalmatlanság érzetét. Elbátortalanít, így nem alakul ki egészséges döntéshozó- és kezdeményezőkészség a gyermekben. Megnöveli az esélyét, hogy a gyermek társaságban szorongani fog vagy depressziós lesz; fokozza annak valószínűségét, hogy a gyermek iskolai erőszak vagy megfélemlítés áldozatává válik, stb. Lehet, hogy a tekintélyelvű nevelés katonai fegyelmet tart, de ritkán nevel fel boldog, egészséges, kreatív gyermekeket!

Az engedékeny stílus. Az ilyen szülőnek nagyon kevés szigorú szabálya van, a szabályok, mércék, döntések értelmét elmagyarázza a gyermeknek. Meghallgatja a gyermek véleményét és ötleteit, és bevonja őt a döntéshozási folyamatba. Erőfölény helyett érvelést használ, fenyegetés helyett megbeszéli gyermekével a várható kilátásokat. Sajnos csak kevés háztartási munkát követel meg a gyermektől, ezzel megtagadja tőle a lehetőséget arra, hogy a maga részével hozzájáruljon, és megtanulja az együttműködést. Megkönnyíti a gyermek dolgát, átvállalja a feladatot, ezért aztán a gyermekek úgy tekintenek rá, mint segédeszközre, állandóan megcsapolható forrásra. Az ilyen otthonokban a gyermekek saját szabályaik szerint döntenek a lefekvési időről, barátokról, öltözködésről, internet használatról, stb. A stílus előnye, hogy az ilyen szülők sosem nyomják el, nem értékelik le gyermekeiket, ötleteiket és kilátásaikat, nem hozzák őket zavarba, nem szégyenítik meg, nem éreztetik velük azt, mintha csődtömegek lennének. Inkább bátorítják újításaikat, kezdeményezőkészségüket. Példát adnak megbocsátásból, türelemből és rugalmasságból. De nézzük meg a negatívumokat is! Mivel nincs szülői útmutatás, és kevés a követelmény, ezért a gyermekek felkészületlenül érkeznek a nagybetűs élet világába. Hiányzik mindaz a struktúra, a szabályok és határok, melyekre szükség van a kapcsolatokban és a munkahelyen. Az ilyen környezetből jövő gyermekek nehezen tudják elfogadni a „nem” szót. A szülői példa hiánya miatt nem ismerik, milyen az egészséges vezetés és döntéshozás, ezért nem motiváltak, mindig valamilyen „kezdő löketre” van szükségük ahhoz, hogy bármerre is elinduljanak. Az engedékeny nevelés sok pozitív jellemvonás kialakulását elősegíti, talán boldog gyermekeket is nevel, akik azonban mégis veszteséget szenvednek teljesítőképességben és kapcsolataikban.

A „jó tanár/edző” nevelési modell. Ezek a szülők útmutatást adnak tanításukkal, példaként szolgálnak a tiszteletadásban, felelősségvállalásban, biztonságban, bizalomban és érettségben azzal, ahogyan bánnak gyermekeikkel. Ők vannak felelős szerepben, de folyamatosan felkészítik gyermeküket arra, hogy annak idején majd átvegyék a vezető szerepet, érettségükhöz mérten felhatalmazást is adnak nekik bizonyos dolgokban. Nevelési eszközük a tisztelet és nem a megfélemlítés, hiszen jól tudják, hogy az a gyermek, aki tiszteli szülőjét, követni fogja a szabályokat akkor is, ha a szülő nincs jelen. Bemutatják a felelősségvállalást azzal, hogy nem keresnek, és nem fogadnak el kifogásokat. Bátorítják a függetlenedést annak függvényében, hogy a gyermek hogyan kezeli a határokat és a szabályokat. Az ilyen szülők a megoldásra összpontosítanak, nem a problémákra; megbocsátóak; elismerik saját hibáikat; a gyermekek figyelmét nem a múlt, hanem a jövő felé fordítják. Ezek a szülők bölcsen megválogatják, mikor kezdjenek csatába, kerülik az ártalmas veszekedéseket, de tartják a frontot a hit, a tisztelet, a bizalom, őszinteség, felelősségvállalás és következmények kérdésében. A hibákat nem megszégyenítésre használják, hanem arra, hogy tanuljunk belőlük. Az ilyen szülők őszinték, nyíltak, elismerik gyengeségeiket, és bocsánatot kérnek, amikor szükséges. Szabályaik világosak, következetesek és igazságosak. Nem használják az „ismételt figyelmeztetés” taktikáját, a következményekkel kivétel nélkül azonnal szembesítik gyermekeiket. A fegyelmezést a gondoskodással, tisztelettel és megerősítéssel karöltve alkalmazzák. Mik az előnyei az ilyen nevelésnek? A gyermek számára biztonságos, védett, szeretetteljes környezetet biztosít a tanuláshoz, míg a szülő példakép lehet a tiszteletadásban, felelősségvállalásban, bizalomban és függetlenségben. A felnőttkor felé vezető út a szülő és a gyermek közös munkája. Mik a negatívumai ennek a nevelési módnak? Negatívumai nincsenek!

 

Írta: Bob Gass

Forrás: www.maiige.hu

 

Nyerő hozzáállás

 

Nem az emberek és a körülmények határozzák meg a hozzáállásodat, hanem te magad! Ahhoz, hogy győzelmes életed legyen, meg kell tanulnod a lehetőségeidre összpontosítani, nem a jogaidra. Pál a börtönből írta ezt: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). A körülmények elzárhatták Pált, de nem tudták őt földre teríteni. Elégedetlenségünk egyik legnagyobb oka, hogy folyamatosan küzdünk azért, hogy „jogainkat biztosítsuk”. Rosszul bántak veled? Úgy érzed, nem kaptad meg, ami igazságosan járt volna? Ez azért van, mert egy nem tökéletes világban élünk. Márpedig amíg ez így van, addig nem lesz olyan idő, amikor mindenért, amit teszünk, megkapjuk a jogos jutalmat. Szembe kell hát nézned a döntéssel: arra fogod pazarolni idődet és energiádat, aminek lennie kellett volna, vagy túlteszed magad rajta, és arra összpontosítasz, ami lehet? Még ha az igazság és a jog a te oldaladon van is, talán akkor sem fogsz tudni helyrehozni mindent, ami károdra volt. Isten azonban képes erre, és végül meg is teszi, hagyd hát az ő kezében! Ha folyamatosan küzdesz a jogaidért, azzal csak a haragot és neheztelést táplálod magadban, és ezek a romboló érzések leszívják energiádat és negatív beállítottságúvá tesznek. Ráadásul, ha a jogaidra összpontosítasz, akkor általában hátrafelé tekintesz. Nem lehet előrehaladni úgy, hogy közben rossz irányba nézünk! Csak ha jó felé figyelsz, akkor tudsz elindulni a jó irányba. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem fogsz fájdalmat átélni; csak azt jelenti, hogy a megbocsátás mellett döntesz, és arra koncentrálsz, amit irányítani tudsz: a hozzáállásodat és a lehetőségeidet.

 

Írta: Bob Gass

Forrás: www.maiige.hu

 

Szabadnak születtünk!

 

Mit is jelent a szabadság?
Felelősséget vállalni a megtett és meg nem tett dolgokért, mindenért amit okoztunk, ami belőlünk indult ki. Most, egyszer, bármikor, valamikor…Tudatában lenni a felelősségnek nem más, mint tudatosan megalkotni saját magunkat, sorsunkat, életkörülményeinket, érzéseinket és szenvedéseinket is. Mert valahol, valamikor szenvedni is kell, hiszen a Karma itt lohol mögöttünk és egyszer úgyis utolér. Jobb, ha mi látjuk és alakítjuk úgy saját életünket, hogy kijelöljük azt az életterületet azt a pillanatot ahol tudatosan szenvedhetünk, így nem kell kivárjuk, hogy a sors akasszon a nyakunkba valamit.Bármit megtehetünk, mégis kerüljük az autonóm viselkedést, vajon miért? Pontosan tudjuk, hogy mit kellene tegyünk, mégsem tesszük. Egy helyben állunk és várunk, hátha…történik valami ami megsegíti döntésünket. Visszatartjuk önmagunkat az intenzív, felelősségteljes élettől, legbelül bűnösnek érezzük magunkat, mert tudjuk, jól tudjuk, hogy nem használjuk ki, nem éljük meg teljességében életünket. Ez a belső érzés, ez a kín amit emiatt belül önmagunkban megélünk, egzisztenciális bűntudatként jelenik meg, szorongást, félelmet, tehetetlenséget, kiábrándulást generál életünkben.

Mit tehetünk, hogy ez megszűnjön?
Először is vállaljunk felelősséget és éljünk intenzív életet! Idézzük fel régi vágyainkat és álmodjunk újakat ezek mellé, mert önmagunk megteremtésének építőkövei a VÁGY és az AKARAT. A vágynak érzelmi és energia komponense van, megnyilvánulásra törekszik és ehhez az akarat ad energiát neki. Egymásra hatnak, visszahatnak: az akaratnak a vágy kölcsönöz lendületet, tartalmat, képzelőerőt, játékosságot, frissességet és gazdagságot. Merjünk vágyni és akarjuk megvalósítani, ne hagyjuk, hogy puszta vágyakozásként, meg nem valósított álomként eltűnjön bennünk.
Hozzunk döntést, véssük eszünkbe, hogy meg akarjuk valósítani azt amire igazán vágyunk! Döntsünk,mert döntésünk híd lesz a vágy és cselekvés között, ezen a hídon átkelve válik vágyunk TETTÉ, cselekvéssé. A döntést tettnek kell követnie, cselekvésnek, mert ha ez elmarad, akkor nem is volt valódi a döntés. Nem egyszerű döntést hozni, mert egyedül kell megtenni, egyszemélyes aktus, a saját választásunk. És itt ebben a pillanatban jelenik meg a felelősségvállalás, itt dől el, hogy konkrétan megteszünk valamit vagy csak vágyakozóan tekintünk rá, áhítozunk…ez itt a legnehezebb pont.

Szeretném ha végig gondolnád, hogy mi a könnyebb:
* felelősséget vállalni azért, hogy megvalósítsam saját vágyaimat és önmagamat?
* felelősséget vállalni az egzisztenciális bűntudatért, a meg nem élt, meg nem valósított lehetőségekért, ami mellett elmentem?
A felelősségvállalást teljes mértékben nem kerülhetjük el, csakis azt döntheted el, hogy miért vállalsz felelősséget!

Valósítsd meg vágyaidat, kelj át a döntés hídján! Élj szabadon, mert szabadnak születtél! Repülj, szárnyalj! Valósítsd meg önmagad!

 

Írta: Váradi Andrea

Forrás: http://talentumok-lelekebredes.com/

 

0.012 mp