A depresszióról

 

A depresszió, mint a neve is mutatja, nyomás nélkülit, lenyomottat jelent (de-nélkül, el; presszió-nyomás) és mindez az életenergiákra vonatkozik. Ahogy azt Dahlke is megfogalmazta, a vitális energiák tartósan nem nyomhatóak el, és nyomásként visszatérnek. Amit hosszú ideig elnyomnak, az nyomaszt, amit pedig sokáig elfojtanak, az szorongat. Így már rögtön érthetővé válik a depresszió során sokszor fellépő agresszió, amelyet rendre saját maguk ellen fordítanak az érintettek.

A depressziót úgy is lehet értelmezni, hogy mindenféle nyomástól el, azaz kikényszeríti az ellazulást és elengedést testi szinten. A gond az, hogy általában a depressziós személy az ellazulás helyett tudattalanul elhagyja magát. Mind testileg, mind lelkileg, annyira, hogy szinte semmilyen életenergiát nem érez önmagában. Valójában halottnak tetteti magát, egyfajta nem végrehajtott öngyilkosság ez.

Az orvostudomány tablettákkal nyomja el, és tünetet kezel. Néha életet menthet ugyan, de magát a depressziót nem gyógyítja meg. Nem alakulhat ki betegség mentális és érzelmi érintettség nélkül.

Azt kell megnézni, hogy mire akar megtanítani, hogy mi a betegség üzenete a számunkra. Személyiségünkben, gondolatainkban, élethelyzetünkben mi az, amin változtatni kell(ene). Amint az ok megvan, a betegség kioltja saját magát, felszámolja magát s megszűnik.

A betegség mindig csak tükör, hogy megláthassuk, mi az a tudati blokk, amit fel kell oldanunk, mi az, amiben meg kell változnunk.
A depresszió olyan, mint egy vészfék: lelassít, ha túl gyorsan száguldasz, ha rossz irányba mész. Ütköztet önmagaddal, megmutatja a magányodat és szembesít az elmúlással, a halállal.

A jó oldala, hogy végre ismét középpontba helyezheted a saját életedet, és rengeteg időt kapsz, amit önmagaddal tölthetsz, ha szomorúság ért, teret enged a szomorúságodnak, bánatodnak azzal, hogy egész egyszerűen csak létezel és semmi sürgető nem történik körülötted.

A hegyre a mélyből vezet az út, majd a csúcsról ismét le, a mélybe. Így van ez az életünkkel is. A boldogságot beárnyékolja a szomorúság, de a borút majd ismét derű követi.

Amikor önmagaddal szembesülsz ez a legnagyobb katarzis. Amikor felfedezed a lelked legmélyebb, legsötétebb bugyrát is, amikor leszállsz önmagad legmélyére. Ha ide eljutsz, lerázhatsz magadról minden béklyót és más emberként, újjászületve tudsz innen a felszínre törni.

Lelki szenvedéseink legfőbb oka az önsajnálat. Történik az életünkben valami, ami haragot, elutasítottságot, megbántottságot, veszteségérzést vált ki belőlünk. A gondolat nagyon bánt minket, rosszul esik, rágódunk rajta és jól elraktározzuk a harag és a csalódottság érzését. És elkezdjük magunkat sajnálni. Egészen szomorúakká válunk, az életünket már-már elviselhetetlennek, kibírhatatlannak érezzük. Ahogy növekszik bennünk a veszteség és a csalódottság érzése, úgy válik egyre kilátástalanabbá a megoldás. És máris megérkeztünk. Itt is van, a depresszió.

Ne hagyd, hogy legyűrjön az önsajnálat! Az igazság fáj, de enélkül nem megy!

  1. Ismerd fel az önsajnálatodat!
  2. Nevezd meg, mondd ki hangosan!
  3. Erőmerítés és győzelem az önsajnálat felett.
  4. Adj hálát! (Bárkinek vagy bárminek, amiben hiszel.)
  5. Mozogj! Menj ki a szabadba!
  6. Fizikai aktivitás.
  7. Zenehallgatás. Olyan zenék, melyekből árad az Élet.

Ha megszelídíted a haragodat, ha eltolod magadtól és megvizsgálod, rá fogsz jönni arra a néha kellemetlen tényre, hogy bizony a téged ért kritikának valamennyi valóságalapja van. Adj hálát, vedd számba, mi mindenért lehetsz hálás! Kezdetnek az is jó, ha azt veszed sorra, mennyi minden szolgálja a kényelmedet, a szórakozásodat, a jólétedet,- máris rájöhettél, hogy sokkal több jó vesz körül, mint rossz.
A hála energiát mozgósít, feloldja a negatív gondolatokat.

Ne feledd: a választás a te kezedben van. Élsz-e vele?

 

Írta: Hegyi Éva Mónika

Forrás: www.lelekletra.hu

 

Mondj igent magadra!

 

Vannak emberek, akik nehezen mondanak nemet másoknak, valahogy egyszerűen képtelenek arra, hogy bárkit is visszautasítsanak. Lehet, hogy te is közéjük tartozol, és nincs is ezzel semmi gond, ha jól érzed magad így. Ám ha frusztrált és fáradt vagy emiatt, és a depresszió kerülget, akkor nem biztos, hogy jót teszel vele. Gondolj csak bele: ha mindig másnak mondasz igent, azzal folyamatosan önmagadra mondasz nemet. És bizony könnyen lehet, hogy a szervezeted idővel fellázad az elhanyagoltság miatt. Nem bűn másokat visszautasítani, hiszen ilyenkor magadra mondasz igent. Kell neked is a pihenés, az önmagadra fordított idő, a kreatív feltöltődés. Szeresd magad annyira, hogy megtanulsz nemet mondani, ha úgy érzed, szükséged van egy kis szünetre. Hidd el, ha nem ugrasz mindig mindenkinek, akkor is ugyanúgy fognak szeretni. Csak szeresd te is magad és mondj igen magadra!

 

Elengedés - megengedés

 

Az elengedés a teremtés egyik fontos lépése. De mit is engedsz el? Amikor elengedsz, a kontrollt engeded el: nem akarod többé irányítani, hogy vágyad hol, mikor, hogyan fog teljesülni vagy teljesül-e egyáltalán. Megengeded, hogy az legyen, ami van, és jöjjön, aminek jönnie kell, mert hiszed és bízol abban, hogy mindig azt kapod, ami a javadat szolgálja. Nem félsz a nehézségektől, mert tudod, hogy mindig megkapod a segítséget is, ha szükséged van rá. Tudod, hogy bármi jön, képes vagy kezelni és a javadra fordítani. Hiszel a gondviselésben és könnyedén rá bízod magad.


 

Puskás Attila: Ajándék

 

Légy Te az igazi Ajándék,
Lepd meg a világot és magad,
S lássék rajtad a jószándék,
Add oda öröm-csokrodat,
Legyél a felhők között kék,
Hadd süssön fényesen napsugarad,
Télidőben légy éltető melegség,
Ajándék lehetsz, ki akkor is megmarad,
Ha jönnek az unott köznapok,
S elmúlik majd az ünnepség,
Készítsd hát, angyalin díszeid,
Légy csupa kedvesség,
Lélekből formázzad tartalmad,
Testeddel csomagold lényedet,
Holnap is van rá alkalmad,
Csak soha ne add fel kérlek,
S ha léket kap edényed, foltozzad,
És töltsed, csak töltsed,
Még fér bele bőven derű, fényesség,
-hisz élni: nagyszerű-
Aztán szeresd és ne korhold önmagad,
-bátor, ki őszinte, ott él a teljesség-
Aranyba csomagold arcodat,
És ha mégis könnyezel,
Mert a fájást még nem dobtad el,
Hadd, hogy folyjon a nedvesség,
Hisz ha majd szenvedésed megszárad,
Úgyis szebb leszel,
A legszebb, mit naponta adhatsz: Ajándék!

 

Az erő

 

"FAUST
De nálatok, úgy vettem észre,
a név a lényeg tükrözése,
s abból ki-ki olvasni tud,
hallván: Légyisten és Gebbesztő vagy Hazug.
Kicsoda vagy tehát?

MEFISZTÓ
Az erő
része, mely
örökké rosszra tör, s örökké jót mivel.

FAUST
Mit értsek voltaképp rejtvényeden?

MEFISZTÓ
A tagadás a lényegem!
És joggal az, mert minden születő:
elpusztulást érdemelő;
inkább ne jönne létre semmi.
Mit Bűnnek szoktatok nevezni,
Romlásnak, Rossznak röviden,
az hát sajátos elemem.

FAUST
Résznek mondod magad - s egészben állsz elém?

MEFISZTÓ
Szerény igazság az enyém.
Ha az ember, e kis bolond-világ,
egésznek tartja általán magát,
én részből rész vagyok, mely egy volt valaha,
a Sötét része, mely a Fényt szülé vala
a büszke Fényt, mely örökségiért
Éj-anyja jussát perli itt: a Tért;
de bárhogy küzdjön is, mégsem lehet szabad,
lekötve testeken tapad.
Testekből árad, széppé test teszi,
az testen torpan meg fennakadva,
s hiszem, nincs messze már a napja,
pusztulni is testekkel kell neki."

 

Goethe: Faust, A tragédia első része, A dolgozószoba

 

 

Ruth Bebermeyer: A szavak ablakok

 

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!

 

Figyelj!

 

Elviselem, amikor megmondod,
mit tettem és mit nem.
Értelmezésedet is elviselem.
De kérlek, e kettőt sose keverd össze!

Ha össze akarod zavarni a dolgainkat,
elárulhatom a titkát:
keverd össze cselekedetemet
az azzal kapcsolatos véleményeddel!

Mondhatod, hogy csalódtál
az el nem végzett házimunka láttán,
de ha „felelőtlennek” nevezel,
azzal sohasem fogsz tettre késztetni.

És mondd meg, ha sértve érzed magad,
amikor a közeledésedet elhárítom,
de ha érzéketlennek és hidegnek nevezel,
azzal nem növeled jövőbeli esélyeidet.

Igen, elviselem, amikor megmondod,
mit tettem és mit nem.
Értelmezésedet is elviselem.
De kérlek, e kettőt sose keverd össze!


 

Gállai Juli: Szép világ

 

Elképzeltem egy olyan világot,
melyben nincsenek háborúk,
csak béke terem,
s az emberek legfőbb erénye az áldott türelem,
mert ismerni véli mindenki önmagát,
és ismerni véli a másikat,
ezért, ha mást gondol a másik,
nem okoz köztük konfliktusokat.
Senki nem bánt meg senkit,
tisztelik egymásban az embert,
melyikük lehet boldogabb,
legfeljebb azon vetélkednek.
Mindenki nagyon egészséges
mert szívében harag nem terem,
nem ismerik milyen érzés
a félelem, s a gyötrelem.
Szívesen adnak, amit tudnak,
egymásnak mindig, szüntelen,
nem fogynak ki az adnivalóból,
s idejük egymásra végtelen.
Mindenki nyugodt, s mosolyra fakadt,
a robbanó poklot nem ismerik,
könnyen építenek ívelő hidakat,
a jó teljesítményt elismerik.
Örülnek, ha valaki alkot,
egymást ösztönzik szüntelen,
ha dolgoznak: örömteli légkör,
nincs versenyszellem és ádáz küzdelem.
Mindenki annyit kap, mi számára lételem,
nem fázik, és nem éhezik, nem nélkülöz,
a kukákat sem túrja senki sem.
Szeretik egymást és a másikban maguk,
a szerelem köztük állandó jelenlét,
senkinek nem mérgezi se jövője,
se múltja a boldoggá avatott jelenét...
Ebben a nagy-nagy boldogságban
egy borzasztó hibára leltem,
és ez mindent beárnyékol:
hihetetlen, hihetetlen,
hogy az egész szép világot én balga lélek,
csak elképzeltem!


 

0.011 mp