Hogyan legyek pozitív, ha a főnököm nem az?

 

Jon Gordon mondja: „Sok szervezetnél szoktam előadást tartani a pozitív vezetés fontosságáról és arról, hogy a pozitív környezet növeli a teljesítményt. Mégis legtöbbször a következő kérdést szokták feltenni: »Hogyan legyek pozitív, ha a főnököm nem az?«

”Íme, néhány javaslat:

»Még ha nem is te vagy a vezető… összpontosíts arra, hogy te legyél a legjobb, és igyekezz kihozni a legjobbat munkatársaidból is… hallgattasd el a negatív hozzáállást, a negatív megjegyzéseket! Ne feledd, nem tudod irányítani azt, hogy mások mit mondanak vagy tesznek, de az igen, hogy hogyan reagálsz arra.

« Dr. David Hawkins szerint: »A lakosság nyolcvan százaléka negatív hullámokat sugároz. Ez mindenhol körülvesz minket. Próbálj felülemelkedni rajta.« Van egy régi mondás: »Ne birkózz a disznóval, mert mindketten sárosak lesztek – és a disznó még élvezi is!

« Jézus azt mondta: »Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város« (Máté 5:14). Határozd el, hogy te leszel a világítótorony, ami bevilágítja munkahelyedet!

Összegzésül: a legtöbb ember nem szeret negatív lenni. Sokszor csak a stressz, a sok elfoglaltság vagy a félelem teszi őket ilyenekké. Sokuknak csupán egy ébresztő szóra van szükségük ahhoz, hogy kitörjenek ebből a kerékvágásból, és – bár talán másként gondolod, de – te lehetsz a változás eszköze. Jézus azt is mondta: »Ti vagytok a föld sója« (Máté 5:13), a sónak pedig két rendeltetése van. Megőrzi a dolgokat a romlástól, és ízt ad az ételnek. A te feladatod is az, hogy megőrizz értékes dolgokat, hogy kibékíts embereket, és reményt adj a körülötted élőknek, beleértve munkatársaidat is.”

 

Forrás: www.maiige.hu

 

A győzelmes élet 3 titka

 

Íme, a győzelmes élet három titka:

1) Kitartás. Dr. G. Campbell Morgan mondja el egy ember történtét, akinek leégett a boltja. Másnap reggel az üzlet elszenesedett maradványai közepére felállított egy táblát: „Minden elveszett, kivéve a feleségemet, a gyermekeimet és a reményt – nyitás holnap, szokott időben.” Állj fel újra! „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját” (Jakab 1:12).

2) Cél. Helen Keller írta: „Sokan teljes tévedésben élnek arról, hogy mi az igazi boldogság. A boldogság nem azzal érhető el, hogy kielégítjük minden vágyunkat, hanem hogy hűségesek vagyunk egy méltó célhoz.” Jézus azt mondta: „… az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Márk 10:45). Ne csak imádkozz nagylelkű szívért, gyakorold a nagylelkűséget, és a szíved fel fog zárkózni tetteidhez. Amíg vetsz, Isten mindig fog adni hozzá vetőmagot (ld. 2Korinthus 9:10).

3) Perspektíva. Lehet, hogy csalódott vagy valami miatt, de kiderülhet, hogy éppen ez által tervezett Isten valami nagyobbat. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9). Emlékszel, hogyan keletkezik a gyöngy a kagylóban? Amikor egy homokszem bekerül a kagyló héjai közé, a kagyló körülveszi azt egyre újabb rétegekkel, míg végül a gyöngy kialakul. Valaki ezt így fogalmazta meg: „Nagy tanulsága van ennek a történetnek. Hát nem csodálatos, mihez tud kezdeni a kagyló egy homokszemmel? És mire lehetünk képesek mi, ha hozzáfogunk, azokkal a dolgokkal, amik irritálnak minket?!” Lásd meg a távlati képet! Próbáld észrevenni Isten munkáját abban, amin éppen keresztül mégy!

 

Forrás: www.maiige.hu

 

Méregtelenítő sófürdő

 

Egy 20 perces sófürdő salaktalanító hatása megfelel egy három napos léböjt kúra tisztító erejének!

A sófürdő koncentrációja minimum 1%-os legyen. Egy normál nagyságú fürdőkádnál (kb. 100 l) szükség van legalább 1kg kristálysóra. Minél magasabb a koncentráció, annál nagyobb a méregtelenítő hatás. Ilyenk például: parajdi só és a Himalája só.

A kristálysót tegyük a fürdőkádba és engedjünk rá kevés forró vizet. Ha a só feloldódott, engedjük tele a fürdőkádat. A víz hőmérsékletét állítsuk be pontosan 37°C-ra. (Mivel ez megegyezik a testhőmérséklettel, a víz nem fog kihűlni a fürdés ideje alatt, és a testünknek sem kell energiát pazarolnia a hőkiegyenlítésre.)

Ne használjunk se fürdőhabot, se szappant. A fürdés időtartama legalább 20 perc legyen.A fürdés után ne öblítsük le testünket, csak itassuk le a vizet. Ezután pihenjünk fél órát. A sófürdőtől a bőr nem szárad ki, mert a bőr külső szarurétegében megkötődik a víz. Ezáltal a bőr természetes védőrétege megmarad.

Alkalmazhatjuk az alábbi esetekben:
• Salaktalanítás
• Méregtelenítés
• Homeosztázis aktiválása
• Neurodermatitisz
• Pikkelysömör, psoriasis
• Bőrpanaszok (száraz ill. zsíros bőr)
• Stressz
• Alvászavarok
• Kimerültség
• Túl savasodás
• Nőgyógyászati panaszok


Csak néhány példa a sófürdő jótékony hatásai közül: 
• 20 perc lazítás egy fárasztó nap után
• Enyhülést adó simogatás a száraz bőrnek
• Intenzív salaktalanítás a tervezett fogyókúra előtt

 

Fontos tudni!
A fürdés nem mindig tesz jót! Akinek magas a vérnyomása, szívelégtelenségben szenved, valamilyen egyéb szív- vagy keringési eredetű problémája van, feltétlenül kérje ki orvosa véleményét! Cukorbetegek különösen ügyeljenek arra, hogy a fürdővíz ne legyen túl forró! Ha nagy felületen sérült a bőrünk, valamilyen akut bőrbetegségben szenvedünk, vagy magas lázunk van, esetleg épp szívinfarktuson estünk át, mindenképpen kerüljük a fürdést! Egyébként tisztálkodás céljára a zuhany megfelelőbb!

 

Forrás: www.kristalyvirag.hu

 

A változás útja

 

Ma már egyre többen felismerik, hogy külső változás belső átalakulás nélkül nem megy. Ahhoz, hogy elérd célodat, belül is összhangba kell kerülj vele. Mit is jelent ez? Számos esetben tudattalan hiedelmeink akadályozzák meg vágyaink teljesülését, vagyis belső hitrendszerünk tiltja számunkra a vágyott dolgot. Ahhoz, hogy elérd a célod, szembe kell nézned önmagaddal, félelmeiddel, hiányosságaiddal, és át kell őket alakítanod erőforrásokká. A sikerhez a belső átalakulás alábbi lépcsőit kell végigjárnod:

  1. felelősségvállalás

Az első és egyik legfontosabb lépés a panaszkodás abbahagyása, és annak felismerése, hogy bármilyen helyzetben vagy is most, bármilyen problémával küzdesz éppen, bárhogyan került is ez a dolog az életedbe, a te felelősséged, hogy mit kezdesz vele. Nem feltétlen a te hibád, de a te felelősséged!

  1. pozitív gondolkodás

A második lépés: hit a kedvező végkifejletben. Vagyis annak a felismerése, hogy Isten segítségével minden lehetséges. Hogy számodra is van mód a célod elérésére, csak észre kell venned és a kellő pillanatban meg kell ragadnod.

  1. hit önmagadban

Ha hiszel magadban, akkor tudod, hogy megvan benned minden erő és képesség ahhoz, hogy elérd a célodat, és abban is biztos vagy, hogy megérdemled azt. Amíg ezekben nem hiszel, egy lépést sem fogsz haladni.

  1. önmegfigyelés

Az önmegfigyelés célja, hogy felismerd azokat a gondolati, érzelmi és viselkedésmintákat, melyek megakadályozzák vágyad teljesülését. Azokat a korlátozó hiedelmeket keressük, melyek szerint nem vagy elég okos, vonzó, tehetséges stb. valamihez vagy nem érdemelsz meg bizonyos dolgokat az életben.

  1. szándék a változásra

Ha a változás mellett döntesz, át kell írnod önmagadról és a világról alkotott korlátozó hiedelmeidet újakra, melyek megengedik vágyad tárgyának teljesülését. Ezek adják az alapját új, pozitívabb énképednek és szokásaidnak, melyek elvezetnek célodhoz.

  1. cselekvés

Természetesen mindez cselekvés nélkül mit sem ér.

  1. ismétlés

Az új minták rendszeres és kitartó gyakorlása előbb-utóbb sikert hoz, ami rögzíti az új mintát. Nagyon fontos a sikerélmény, ami újabb lendületet ad a folytatáshoz.

 

Konstruktív problémakezelés

 

A konstruktív problémakezelés aranyszabálya:

Ha nem elkerülni vagy legyőzni akarsz valakit vagy valamit, hanem megérteni, akkor sikert aratsz! Irányítás helyett törekedj együttműködésre!

 

Konstruktív problémakezelés 5 lépésben:

  1. elfogadás

Az elfogadásnak a szituációtól függően több szintje lehet: 1. Fogadd el, hogy nem lehet mindig igazad, és nem is kell, hogy így legyen. 2. Fogadd el vitapartneredet. Nem kell egyetértened vele, csak lásd meg az embert és ne legyőzni, hanem megérteni ill. meggyőzni akard őt. 3. Fogadd el azt, ami van. Dühönghetsz, de a valóságon ez mit sem változtat.

  1. megértés

Próbáld a partnered helyébe képzelni magad és az ő szemszögéből szemlélni a dolgokat. Próbálj meg más nézőpontokat felvenni, hogy minél több oldalról megismerd a problémás helyzetet.

  1. új információk

Az új információk birtokában készíts új tervet. Hogyan fogsz legközelebb viselkedni hasonló helyzetben? Hogyan mozdíthatnád elő a helyzet javulását? Miben lenne érdemes változnod? Mit tudnál te megváltoztatni a cél érdekében?

  1. új módszer

Az új terv alapján változtasd meg a hozzáállásodat és a viselkedésedet. Addig próbálkozz újabb módszerekkel, míg sikert nem aratsz.

  1. kitartás

A megértésre és a helyzet átalakítására irányuló erőfeszítéseid előbb-utóbb elhozzák számodra a sikert.

 

Mitől férfi a férfi, mitől nő a nő?

 

A cím olvasása közben önkéntelenül is feleszmél bennünk a tyúk és a tojás kérdése. Vajon melyik volt előbb. Legalább ennyire filozofikusnak tűnik a címben feltett kérdés is. Arra nem mernék vállalkozni, hogy ezt az alap dilemmát megválaszoljam, de talán nem is feladatom. Hasznosabb, ha kicsit eltávolodva nézünk rá a témára, mert miközben keressük a választ, közelebb kerülhetünk a saját női és férfi minőségünkhöz.

Azt bátran leszögezhetjük, hogyha egy nőről vagy egy férfiről lehámozzuk a társadalmi „elvárások” szerinti szerepeket akkor válik igazán láthatóvá az a mag, amiből ki tud fejlődni, amiből érzelmileg táplálkozni képes az igazi nő és az igazi férfi. Miután megfosztottuk őket a kapcsolataikban produkált szerepektől, amit az élet színpadán eljátszanak, a kulisszák mögött válik láthatóvá az igazság, hogy a nő tényleg nőnek érzi-e, és a férfi tényleg férfinak érzi-e magát. És itt van a lényeg!

Ha a nőnek férfi kell, ahhoz, hogy nő legyen, és a férfinak nő, hogy férfi legyen, akkor a külső környezettől válik függővé az egyén. A környezete adta visszajelzések alapján határozza, és éli meg önmagát. Ekkor hajlamosak vagyunk szélsőségekbe esni, túlhangsúlyozni testi szintű női és férfi adottságainkat, ami megint csak a környezet visszaigazolása iránti felfokozott igényt mutatja. Továbbá ennek az ellenkezője is igaz. Igyekszünk minél jobban elrejteni, eltakarni testünket (és persze lelkünket) a külvilág elől, azon igyekezetünkben, hogy minél láthatatlanabbak legyünk mások számára. Ám az igazság az, hogy magunk elől próbálunk elrejtőzni. Ezeket még kiegészítjük olyan tárgyakkal, amik erősítik azt a képet, amit láttatni akarunk, és végül nagyon messzire kerülünk valódi önmagunktól. Miért? Mert pont ez acélunk.

A szélsőségességbe való „menekülés” a nőiességünk és férfiasságunk kommunikálása tekintetében, valamilyen érzelmi hiányállapotra utal. Valaminek a hiányát akarjuk kompenzálni, és minden jellegű cselekedetünk erre irányul. Ez általában tudattalan folyamat. Amit pedig folyton keresünk, az a valami a SZERETET.

Mivel az önelfogadásnál sokkal könnyebb annak elkerülése, inkább a maszk kialakítására, felépítésére fektetjük a hangsúlyt. A felszín alatt azonban az elfojtott tudati tartalmak, érzések és érzelmek tovább dolgoznak, és előbb vagy utóbb feltörnek a tudatba és teret követelnek maguknak. Olyan erők szabadulnak fel, amik hatalmas károkat képesek okozni, olyanokat, mint például testi tünetek, betegségek, kapcsolatainkban, életvezetésünkben történő elakadások, folyamatos párkapcsolati problémák, stb. Ha annyi energiát fordítanánk önmagunk megismerésére, mint a maszkunk, és a hozzá tartozó szerep felépítésére, sokkal közelebb kerülnénk a belső egységünkhöz, és ez által valóban mi irányíthatnánk életünk alakulását. Sokkal több mindenre lennénk képesek, mint hinnénk.

Talán a téma kibontása elé kívánkozna a záró gondolat. Mielőtt vizsgálat alá vesszük a nőt és a férfit, és részeire szednénk nemi identitástudatuk megélésnek képességét, vissza kellene utaznunk az időben. Ott kell először megkeresnünk azt a kislányt és kisfiút, aki ma felnőtt nőként és férfiként akar megfelelni az társadalmi elvárásoknak, hogy kiérdemelhesse az „IGAZI” jelzőt. Mennyire volt megalapozott az a női minta, amit a kislány az anyukájától látott? Mennyire volt erős az apai minta, amit a kisfiú az apukájától tudattalanul átvett? Miként élte meg a családon belüli intimitás megnyilvánulását a gyermek? Egyáltalán találkozott-e a családban az intimitás, a gyengédség, a szeretet nyílt megnyilvánulásaival? Mennyire voltak a helyén a szülők esetében az egyes szerepek? Esetleg nem-e voltak felcserélődve, vagy összekeveredve az anyai és az apai szerepkörök?

Minél mélyebbre megyünk a témában, annál több kérdés, ami felszínre tör, és egyre jobban úgy tűnik, mintha távolodnánk a végső igazságtól. Talán ez így is van rendjén. Ha lehetőségünk lenne egyértelműen meghatározni az „igazi” férfi és az „igazi” nő összetevőit, elveszne a párkapcsolatokból az egymás megismerésének izgalma. Az utazás, amit oly nagy izgalommal, várakozással és lelkesedéssel élünk meg, azon drukkolva, hogy soha ne érjen véget ez a nagy kaland.

 

Írta: Cserven Gábor

Forrás: almamag.hu

 

Ragaszkodás nélkül

 

Mikor lélekben lezárod életed egy jelentős szakaszát, új ajtó nyílik meg előtted.
Lehet, hogy ebből egyenlőre semmit sem érzékelsz a külvilágban, az első időszakban csak a veszteséget, a fájdalmat érzed. Aztán ez is elmúlik…
A veszteség, a fájdalom helyét a megnyugvás veszi át.
Megpróbálod elengedni a dolgokat, megadod magad a Sorsnak, rájössz, hiába harcolsz, értelmetlen, zárt ajtókat döngetsz. Elengedés, megadás költözik a szívedbe. Hitrendszered lehet, hogy teljesen porrá hullik, most építed, most fekteted le, új, sziklaszilárd hited alapjait.
Lelked lassan felszabadul, és egy Új Világ nyílik meg előtted.
Ez az Új Világ általad lesz más, általad születik újjá, mert Te lettél más ott legbelül, Te születsz újjá…. Ezért látod a körülötted lévő világot másnak, ami persze szintén állandó változásban van. Nem látod még, nem is sejted mit tartogat számodra a Sors, de legbelül érzed, biztonságban vagy, mehetsz bátran előre a megkezdett úton.
Megújult hited alapköveit most rakod le, erősíted meg.
A megújulás megszabadít, felszabadít a mondvacsinált dolgok alól, az elvárásoktól, kötelékeket old fel, az egész energetikai rendszered átalakul általa.
Tudatosabbá, bölcsebbé válsz.
Érdeklődően mész előre az utadon, továbbra is a Fénybe járást erősíted meg.
Rájössz, hogy életedet értelme átalakult, új világba helyeződött át.
A régi én ott van benned, de megadta magát az újnak, alárendelte magát az isteni tudatnak.
A nagybetűs szeretet betölti a lelkedet, és ez napról napra erősödik benned.
Megnyitod a szívedet, megnyitod a lelkedet és kibomlasz, virágzásnak indulsz….
Pillanatokra ugyan még visszazuhanhatsz a régi megszokásokba, kétségek támadhatnak fel benned, de az anyagi világ illúziója már nem tud úgy magával rántani, mint azelőtt.
A Felsőbb Világ sok úton járót megpróbál ebben az időszakban.
Tudd-e teljességgel a Fényben járni?
El tudja-e engedni az anyagi világ káprázatát?
Mert beavatottá csakis így válhatunk. Ha mindezt nem tetted meg, nem mondhatod el magadról, hogy beavatott vagy.
Ezt nem én mondtam, Jézus mondta nekem. Beavatottá csak akkor válhatsz, ha az anyagi javak, az illúzió fátyla mely a matériából születik, nem köt meg.
Így túlemelkedsz egy valóságon, az illúzió világán, és rájössz, hogy nevetséges volt amiért eddig küzdöttél. Rájössz, hogy nevetséges dolgokhoz, érzésekhez ragaszkodtál eddig.
A teljes elengedés az, ha lemondasz mindenről, ami eddig Tiéd volt, és életed Isten kezébe helyezed.


Forrás: www.magyarnok2.eoldal.hu


 

5 bizonyíték arra, hogy a modern nevelés válságban van

 

Az alábbiakban egy számunkra fontosnak ítélt cikk fordítását közöljük, amely nagy port kavart annak idején, ami a kommenteket illeti.  Mi a modern Mary Poppinsnak titulált Emma Jennerrel vagyunk, de szívesen meghallgatjuk mindenki véleményét az alábbiakról.

Általában elég optimistán állok a dolgokhoz. Sőt: hajlamos vagyok azt hinni, hogy minden a legnagyobb rendben megy, még akkor is, ha a tények túlnyomórészt az ellenkezőjére utalnak, és bárki, aki ismer engem, megmondhatja, hogy nem szokásom a dolgok dramatizálása. Ezért, ha azt mondom, hogy a mai modern nevelés komoly bajban van – sőt, válságban –, arra, remélem, többen felkapják a fejüket. Két évtizeden keresztül vigyáztam gyerekekre és működtem együtt a szüleikkel, és amit az elmúlt években tapasztaltam, az megrémít engem is.

A legnagyobb problémák – ahogy én látom őket:
 

1. Félünk a gyerekektől

Itt van például a a tejespohár- teszt, amelynek segítségével meg lehet figyelni, mennyire fél a szülő a gyerekétől. Reggel van, vagy akármilyen napszak, a lényeg az, hogy az anyuka tejet önt a kék ivópohárba. Erre a gyerek: "Én a rózsaszín poharat akarom, nem a kéket!" Anya arca a legtöbb esetben elfehéredik, megrándul a szája az idegességtől, és rohan a szekrényhez a rózsaszín pohárért, mielőtt a gyerek istentelen hisztibe kezdene. Hiba! Miért félsz, anya? Ki itt a főnök? Hagyd, hogy balhézzon. Menj át másik helyiségbe vagy az udvarra, ha nem akarod hallani. De az isten szerelmére, ne vállalj pluszmunkát, csak azért, hogy a gyerek kedvében járj – s ami még fontosabb, gondolj arra, mit tanítasz neki azzal, hogy a kénye-kedve szerint ugrálsz a hisztijétől való félelmedben.

2. Alacsony elvárások

Amikor a gyerekek rosszul viselkednek, legyen szó nagyközönség előtti vagy otthoni dologról, a szülők hajlamosak egy vállrándítással elintézni, mondván "Ilyenek a gyerekek…” . Higgye el, nem ilyenek. A gyerekek sokkal többre képesek, mint ahogy azt a szülők általában elvárják tőlük, s ez éppúgy érvényes az elvárt viselkedésre, az idősek tiszteletére, a házimunkára, a nagylelkűségre vagy az önkontrollra. Azt mondod, hogy egy gyerek nem tud végigülni egy vacsorát az étteremben? Fenét! Úgy véled, hogy egy gyerek simán otthagyhatja az asztalt anélkül, hogy engedélyt kérne rá? Megint fenét! Az egyetlen, amiért nem viselkednek illendően, az az, hogy nem mutatták meg nekik, miként kell azt csinálni! Ez ilyen egyszerű. Rakd magasabbra a lécet, és a gyermek felnő a feladathoz. 

3. Az én gyerekem tökéletes!

Régen nem számított különleges esetnek, hogy a buszvezetők, a tanárok, a boltosok vagy más szülők rendre utasították a rakoncátlan gyerekeket. Ők voltak a távol levő anya/apa szeme és füle, és mindannyiukat az a cél fogta össze, hogy rendes fiúk és a lányok cseperedjenek fel a környezetükben. A közösség fontos részt vállalt a nevelésben. Nos, ha ma valaki rá mer szólni egy gyerekre, az apja/anyja dühbe gurul. Tökéletesnek látják gyermeküket, s ezért gyakran nem fogadják el a tanárok és/vagy mások jelzéseit arról, hogy esetleg mégsem az. Beviharzanak az iskolába, és fegyelmezés helyett kiveszik a gyereket abból az osztályból. Úgy érzik, hogy minden körülmények között tökéletes képet kell vetíteniük a világnak, és sajnos, bizonytalanság lesz úrrá rajtuk, ha úgy érzik, más szülők bírálják a munkájukat. Ha egy gyermek nyilvános helyen hisztizik, minden szem rosszallóan mered az anyára – ismerős? Ehelyett támogatni kellene, mert megvan rá az esély, hogy azért tört ki a balhé, mert ő – okosan –nem volt hajlandó behódolni a gyerek aktuális szeszélyének. Egy támogató „szemtanú" a kritizálás helyett azt mondja: "Hé, kitartás! Tudom,milyen nehéz határokat húzni…”

4. Étel és élet gombnyomásra

Lenyűgöző, hogy a szülőknek manapság mindenféle elektronikus eszközük megvan arra, hogy megkönnyítsék például a repülőutak vagy az orvosi rendelőben történő hosszú várakozás átvészelését. Ez ugyanolyan mesés, mint ahogy mi is lebonyolíthatjuk a nagybevásárlást online, és egy gombnyomásra felmelegíthetjük az ebédet a mikrohullámú sütőben. A szülők elfoglaltabbak, mint valaha, és én is a könnyebb utat választom, amikor szükség van rá. De ezek a parancsikonok elindíthatnak minket a lejtőn... Amikor azt látod, milyen csodálatos, hogy egy applikáció el tudja szórakoztatni a gyermeket a rendelőben, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne adjuk a kezébe egy étteremben. Pedig a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, mi az a türelem. Meg kell tanulniuk várakozni, és elszórakoztatni magukat ez idő alatt. Meg kell tanulniuk, hogy nem minden élelmiszer készül el három perc alatt, és ideális esetben azt is meg kellene tanulniuk, miként lehet elverni ezt az időt. A kisbabáknak is meg kellene tanulniuk, hogy nyugton megüljenek a fenekükön, ahelyett, hogy anya rögvest bekapcsolja alattuk a széket rezgőre és a játékokat forgóra... A kisgyerekek pedig fel tudnak tápászkodni maguktól, ha elesnek, s nem kell feltétlenül hason fekve üvölteniük azért (vö. gombnyomás), hogy apa/anya gyorsan felemelje őket. A gyereknek is meg kellene tapasztalniuk, hogy a gyors megoldások hasznosak lehetnek, de a lassabban véghez vitt dolgok is ugyanoda vezetnek és ugyanolyan megelégedéssel tölthetik el őket. Vagy még nagyobbal is…


5. Mégis, kinek az élete?

Természetesen a szülők úgy vannak bekötve, hogy első sorban a gyerekek érdekeit figyeljék, és ez így van rendjén, hiszen ezt diktálja az evolúció. Én annak a napirendnek vagyok a híve, amely megfelel a gyermek igényeinek, és olyan gyakorlati dolgokat tart elsősorban szem előtt, mint például az etetés vagy az öltöztetés. De a szülők ma már túl messzire mennek ebben a kérdésben, és teljesen alárendelik a saját szükségleteiket annak, hogy megóvják a gyerek testi-lelki egészségét. Nem egyszer láttam anyukákat felkelni az ágyból, újra és újra, hogy kielégítsék a gyermek szeszélyeit. Vagy apukákat, akik elhajigáltak mindent a kezükből, és átvágtattak az egész állatkerten, mert a kislányuk üdítőt követelt. Semmi baj nem lesz abból, ha negyedszerre már nem kelünk fel az éjszaka közepén, hogy bevigyünk a gyereknek egy pohár vizet. Semmi baj nem lesz abból, ha az állatkertes apuka azt így szól: "Ok, mindjárt ihatsz, a következő falikútnál/büfénél megállunk!”. Nem lesz belőle tragédia, ha megtanuljuk használni a "nem" szót alkalmanként, és abból sem, ha a gyerek kénytelen elszórakoztatni magát, amíg az anyja például a mosdóba megy, vagy éppen elolvasna egy cikket valamelyik magazinban. Vagy együtt a kettőt…


Attól félek, hogy ha rövidesen nem kezdünk el dolgozni ezen az öt dolgon, akkor a ránk bízott gyerekekből önző, türelmetlen és durva felnőttek lesznek. És ez nem az ő hibájuk – nagyon is a miénk! Hiszen soha nem tanítottuk meg őket másképpen viselkedni, soha nem vártunk mást tőlük. Soha nem hagytuk, hogy kényelmetlenül érezzék magukat, és amikor elkerülhetetlenül efféle helyzetben találják magukat, akkor totálisan felkészületlenül éri őket.

Ezért kérem a szülőket és gondviselőket a világ minden táján: merjenek nagyobbat kérni! Merjenek többet elvárni! Osszák meg a küzdelmeiket! Adjanak kevesebbet!

Mert akkor biztonságosan közlekednek majd – nem csak az általunk bebiztosított terepen, de az esetlegesen küzdelmekkel tarkított saját útjukon is.

 

Forrás: m.koloknet.hu

 

0.008 mp