Három szó, amely meggyógyítja a rákot


A rák korunk egyik legsúlyosabb és az esetek többségében halálosnak számító betegsége. Kevesek tudnak kigyógyulni belőle és ezeket az eseteket is csodaként tartják számon. Amennyiben ismerjük kialakulásának okait és lelki hátterét és mindazokat a folyamatokat, amelyek idáig vezetnek, akkor három szóra lehet leegyszerűsíteni a megelőzést vagy a gyógyulást: NEM..., kérlek,..., elfogadom.

A rák azokat az embereket sújtja elsősorban, akik képtelenek kiállni önmagukért. Kényszeresen adnak, úgy gondolják, hogy folyamatosan adniuk és szolgálniuk kell azért, hogy szeressék őket. Nem tanulták meg szeretni és elfogadni önmagukat, így azt sem tudják elhinni, hogy mások önmagukért szerethetik őket. A folyamatos és kényszeres adakozással az a legfőbb céljuk, hogy megvásárolják a másik ember szeretetét. Az önbizalomhiányból és a szeretteik elvesztésétől való félelemből fakadó folyamatos, adakozási kényszer, valamint az érdemtelenségből, az önszeretet hiányából adódó kérési és elfogadási képtelenség esetükben egy szélsőséges energia-hiányhoz vezet.

Az energiák folyamatos kifelé történő áramoltatása (adás) és a befelé történő energia áramlás blokkolása (elfogadási képtelenség) vezet oda, hogy hosszú idő alatt az ilyen beállítottságú személy életenergiája olyan szélsőséges módon lecsökken, az immunrendszere olyan mértékben leromlik, hogy a testben folyamatosan jelen lévő sejtek növekedését korlátozó tényezők nem tudnak érvényesülni és egy szélsőséges burjánzás indul meg a szervezet "leggyengébb láncszemében". A korlátok nélküli növekedés - a kiváltó okok megszüntetésének hiányában - mind a gazdaszervezet (emberi test), mind a rákos sejtek pusztulásához vezet.

Az előző mondat a leírt végkifejlet mellett, azonban egy olyan lehetőséget is sugall, amellyel - időben felismerve a kiváltó tényezőket - a megelőzésre, később felismerve azokat, a gyógyulásra is lehetőség van. A lehetőség az, hogy az érintett felismeri a betegséghez vezető lelki hátteret, azt az életfeladatot, amelyet ebben az életében bevállalt és amelyre aktuális betegsége figyelmezteti.

A jelzett életfeladat megoldásához ad kulcsot a szöveg elején már jelzett három szó. Három egyszerű szónak tűnik, de egy nagyon mélyreható, gyökeres változás, szemlélet- és életmódváltás áll a hátterében. Alapvető felismeréseknek, és a felismerések nyomán szükséges gyakorlati lépések sorozatának kell bekövetkezniük, ahhoz, hogy a folyamat megfordítható legyen.

Mélyen eltemetett tudatalatti tartalmaknak kell a felszínre kerülniük, melyek komoly lelki traumák hatására épültek be oda. Olyan önvédelmi reakciók létjogosultságát kell megkérdőjelezni, amelyek eddigi élete során létének és egójának túlélését szolgálták.

Az önbizalom és az önmaga iránt érzett feltétel nélküli szeretet megerősítése mellett le kell számolni azokkal a félelmekkel is, amelyeket meglévő kapcsolatok elvesztése vagy megváltozása iránt érez. El kell engedni azokat a külső "mankókat" (személyek, helyzetek stb.), amelyek - éppen a kialakult kapcsolatokon keresztül - pótszerként szolgáltak a gyenge lábakon álló önbizalma megerősítésére.

Első feladat tehát, hogy meg kell tanulni "NEM"-et mondani, mindazokra helyzetekre, amelyeket az illető maga alakított ki, de ma már elvárásként fogalmazódik meg feléje. Új határokat kell kijelölni. Olyan határokat, amelyek további létét biztosítják.

Magabiztosan vissza kell utasítania mindazokat a feléje sugárzó elvárásokat, amelyeknek egy jó ideje már csak kényszerből vagy félelemből igyekezett megfelelni. Mindazt, amikor "NEM"-et gondolt, de "igen"-t mondott. Új szerződést kell kínálnia mindazoknak a személyeknek, akik eddig e korábbi elvárásrendszer alapján kapcsolódtak hozzá. Amennyiben nem vállalják fel az új játékszabályokat, el kell engedni őket az életéből.

A másik önbizalom-erősítő feladat, hogy meg kell tanulni kérni. Amíg a "NEM"-et mondás az energiák szükségtelen és erőn felüli kiáramlását akadályozza meg, addig a kérés ahhoz nyit utat, hogy mások segítségének elfogadásával meginduljon egy felé irányuló energia-áramlás. Míg az első az energia-mérleg kiadási oldalát csökkenti, addig a kérés a bevételi oldal növelésének lehetőségét biztosítja.

Miért a lehetőségét? Azért, mert valódi energia-áramlás csak akkor következhet be, ha a kérés nyomán adott segítséget el is tudja valaki fogadni. És ezzel jön be a képbe a harmadik szó: az elfogadás. Amennyiben szüksége van rá, akkor kéri és elfogadja a kért segítséget, de akkor is elfogadja az őszinte és önzetlen támogatást, ha azt kérés nélkül ajánlják fel számára.

A kérés és az elfogadás gyakorlásakor ugyanazokkal az - önbizalom-, és önszeretet-hiány okozta -gátakkal fog szembe találkozni, mint a "NEM"-et mondás esetében. Azokban a helyzetekben, amelyekben eddig nem mert kérni és azokkal a személyekkel szemben akik felé szintén soha nem mert igényeket megfogalmazni le kell győznie korábbi félelmeit és ki kell állni vágyai vagy jogos igényei mellett. Az új szerződés ezekre az esetekre is vonatkozik, és az elengedés is, amennyiben a másik fél nem akar a megváltozott feltételeknek eleget tenni.

NEM-et mondás, kérés, elfogadás. Amikor erre az útra lép valaki számos félelemmel kell szembenéznie. Azokkal, amelyekkel szemben eddig homokba dugta a fejét és úgy tett, mintha nem léteznének. Kerülte a konfliktusokat, de ezzel csak azt érte el, hogy a kifelé elkerült ütközés és harc egy másik szinten - önmagában - zajlott le, tartós feszültségeket és belső konfliktust okozva. A belső konfliktusok fizikai tünetekhez, betegségekhez - és ha sokáig húzta - még komolyabb betegségekhez vezettek.

A legelső tünetek felismerésekor az lehet a kérdés: hajlandó-e megoldani a tünetet kiváltó okot, és ezzel megakadályozni a súlyosabb következményeket. A végső stádium kérdése viszont az, hogy mi az erősebb benne, a változástól való félelem vagy az, hogy még ebben az életében megoldja azt az életfeladatot, amelyet felvállalt? Vagy: a változástól fél-e jobban vagy a gyógyíthatatlan rák következményeitől?

Gyökér félelmekkel kell ebben a harcban szembenézni. Félelmekkel, amelyek mindaddig lesznek, amíg nem lesz egész, egészséges. Ezért nem számíthat arra, hogy ezek a félelmek csak úgy elmúlnak. A félelmek mellett és ellenükben kell cselekednie, bátran. Ahogy a sokszor idézett mondás tartja: "Nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki a félelme ellenére mer cselekedni."

Ez sok esetben egyedül nem megy. Kérj... és fogadd el a segítséget.

 

(Forrás: www.ahimre.blogspot.hu)

 

A növekedésről


1) Ha felhagysz a növekedéssel, véged van.

Amikor Longfellow, a költő már idős volt, egy rajongója megkérdezte, hogyan tud továbbra is ilyen szépeket írni. Ő egy közeli almafára mutatott, és ezt válaszolta: „Az a fa nagyon öreg, de sosem láttam szebb virágzást. A fa minden évben egy új ágacskát növeszt, és ezen az új ágon virágok nőnek. Így hát én is igyekszem minden évben kicsit növekedni.”
 

2) A növekedés nem jön könnyen.

Megfeszít, mert tágítani próbál. Kihívás elé állít, hogy újra átgondold azokat a feltételezéseket, melyeket mindig is igaznak hittél. Meg kell fizetned az árát, akár pénzben, akár még barátok elvesztésében is. De, ha elkötelezted magad a növekedésre, nem nyugodhatsz bele a tudatlanságba.
 

3) A növekedés a te felelősséged.

Amikor gyermek voltál, a szüleid voltak felelősek a növekedésedért, de most te vagy érte felelős. Robert Browning költő írta: „Miért másért lennénk a földön, mint hogy növekedjünk?” Mégis, kevesen szánják rá magukat a növekedés folyamatára. Ez azért van, mert a növekedés változást igényel, és mi kényelmetlenül érezzük magunkat azokkal a dolgokkal, amiket a változás hoz.

Gail Sheehy mondta: „Ha nem változtatunk, nem növekszünk, és ha nem növekszünk, akkor nem is élünk igazán. A növekedés biztonságunk átmeneti feladását követeli. Azt jelenti, hogy feladjuk az ismerős, de korlátozó mintákat; a biztonságos, de örömet nem adó munkát; értékeket, melyekben már nem hiszünk; kapcsolatokat, amelyek értelmüket vesztették. Félünk megtenni egy új lépést, pedig éppen az ellenkezőjétől kellene legjobban félnünk.”
 

El tudsz képzelni bármi rosszabbat annál, mint a növekedés nélküli élet?

 

(Forrás: www.maiige.hu)

 

Alázat

 

Alázatosnak lenni annyi, mint letérdelni és fölfelé nézni. Felnézni, mert az alázat nem emberi minőség, hanem Isteni.

Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy megalázkodni.
Alázatosnak lenni annyit jelent, hogy magamba fogadom az istenit. Befogadom azt, hiszen több nálam, túlmutat rajtam, túl mutat mindenen ami emberi, mert az alázat Isteni.

Amikor alázatos vagy akkor meglátod a másikban az istenit, képes vagy azt befogadni, beengedni, önmagadon átengedni, mind abból ahogy áthalad rajtad abból tanulni.

Emberként alázatosnak lenni annyit tesz, hogy elfogadom azt ami, és ahogy történik, mert tudom Isten ezt akarja, ezt adja nekem ebben a percben, mert úgy gondolja ez válik leginkább hasznomra.
Aki nem képes alázattal élni az életet, az nem tiszteli a legalapvetőbb törvényszerűséget, nem tiszteli a Mindenség rendjét, így tulajdonképpen nem tisztel semmit.

Aki nem tisztel semmit és senkit, az nem képes másként tanulni, mint olyan szituációkból ahol térdre van kényszerítve, ahol az Isteni felülkerekedik mindenen, ami emberi.

Alázat vagy van benned, vagy nincs… ezt nem lehet tanulni, elsajátítani. Ezzel együtt lehet születni. Aki ezzel együtt születik, az áldott, mert övé az Isteni és tanulhatja az emberit. Aki e nélkül születik az emberi és azért van itt, hogy megtanulja az Istenit. Aki az emberit tanulja, az képes elfogadni, befogadni és a legfőbb tanulni valója, hogy meghúzza és megtartsa határait. Aki az Istenit tanulja, annak azt kell megtanulnia, hogy túl lásson mindenen ami emberi, és meglássa a mögöttes lényeget, rendet,az Istenit.

Mindannyian tanulni, bölccsé válni vagyunk itt.

Változó világban élünk és egyre nagyobb szükségünk van az alázatra, mert csak így tudjuk meglátni mindazt amit az élet valójában üzen nekünk. Csak így láthatjuk meg a valódi értékeket egymásban és a világban.

Ereszkedjünk térdre és nézzünk fölfelé, lássuk meg mindazt ami valótlan világunk mögött rejlik!
Láss túl az emberin, nyisd meg szívedet és lényedet a befogadásra, engedd szabadon áradni és áramlani az energiákat. Éld az életedet szeretetben, szeretettel, mutass példát világodban! Világíts és ragyogj, hogy a keresők meglássanak, megtaláljanak.

 

 

Írta: Váradi Andrea

Forrás: www.talentumok-lelekebredes.com

 

Új hozzáállás

 

Ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak, a gondolkodásmódunkon kell változtatni.

Például:

a) Az akadályokat kitérőként fogd fel, ne zsákutcaként! A győztesek nem csupán szembenéznek a nehézségekkel, de meg is ragadják őket, tudva, hogy azok vezetnek a jövőbeli sikerekhez.
b) Halkítsd el magadban a bírálók hangját, és arra figyelj, hogy a legjobbat hozd ki magadból! Bárkinek, aki valaha valami nagy dolgot vitt véghez, előbb le kellett győznie a nemet mondókat.
c) Ha félsz, dicsőítsd Istent, míg hited helyreáll! Lehet, hogy beletelik egy időbe, de a dicsőítés és hálaadás sohasem vall kudarcot, sőt megerősít a továbbhaladásra.
d) Ha kudarcot vallasz, keresd benne a tanulságot, és emlékezz azokra az időkre, amikor sikereket értél el! Tépd ki a kétség gyomjait magadból!
e) Ha csatába indulsz, képzeld magad elé, ahogyan Isten erejével győzöl – mert Istennel „… minden lehetséges” (Máté 19:26).
f) Ne a múltra összpontosíts, és ne aggódj a jövő miatt, a jelenre figyelj – arra tudsz legnagyobb hatást gyakorolni!
g) Panaszkodás helyett dolgozz a megoldás keresésén, és akkor rá is fogsz találni.
h) Ha valami eltereli a figyelmed, vagy felzaklat, lélegezz mélyet, menj el sétálni, rakj rendet gondolataid között; gondolj arra, amit irányítani tudsz, a többit pedig add át Istennek!
i) Ha magányosnak érzed magad, gondolj azokra az emberekre, akik segítettek idáig eljutni, akik szeretnek és támogatnak.
j) Ha kimerültél, adj időt magadnak a pihenésre – de soha-soha ne add fel! Tarts ki végig mindenben!
k) Ha nagy a nyomás rajtad, és nehéz a megpróbáltatás, mosolyogj, nevess, érezd jól magad! Csak egyszer élsz, és az élet rövid… ragadd meg a pillanatot!

 

Forrás: www.maiige.hu

 

A rák kialakulásának oka és gyógyítása

 

Én nem hiszek abban, hogy olyan erős és durva mérgekkel, amilyenek a kemoterápiás szerek, meg lehet gyógyítani egy embert.

(…)

Én akkoriban azt értettem meg, hogy a rák pszichoszomatikus betegség. Pszichoszomatikus. A kifejezés két idegen szóból tevődik össze: 1.) psziché = lélek, 2.) szoma = test. A jelentése: olyan betegség, amely megoldatlan lelki problémákkal kezdődik, és ha ez a probléma az illető számára súlyos, és számára úgy tűnik, hogy nincs rá megoldás, akkor ez a teher egy idő után testi tünetek formájában is megnyilvánul.

Én úgy találtam, hogy a rák akkor jelenik meg, amikor egy ember elveszíti valamilyen fontos, éltető, boldogító célját, vagy céljait. Éltető, boldogító célról beszélek. Olyan célról, amiért megérte küzdeni. Amiért megérte élni. Ez az éltető cél – én így találtam – az esetek többségében valamilyen módon a családi élethez kapcsolódik. Az esetek többségében van valamilyen nagy kudarc, veszteség, amely a családi élethez köthető. Ezt követően jelenik meg a rák. A veszteséget követően, hiszen az éltető, boldogító célok adnának értelmet a jövőnek. Az ilyen cél, vagy célok elvesztése valamilyen formában értelmetlenné teszi a jövőt a személy számára. Ilyenkor az éltető, boldogító célok hiányában az ember, mint szellemi lény, abbahagyja a saját jövője teremtését.

A test erre reagál. A test – egyfajta buta reakcióval, egyfajta buta, ügyetlen segítségként – átveszi a jövő teremtését az által, hogy bizonyos sejteket fokozott szaporodásra, burjánzásra késztet. A test úgy viselkedik, mintha újra kellene teremtenie saját magát, hasonlóan ahhoz, amikor az anyaméhben a petesejtből – intenzív sejtosztódás révén – kifejlődött. Én így látom a rák keletkezésének okát. Ezek a ráksejtek – az én véleményem szerint – nem rosszindulatú sejtek. A sejtek nem rendelkeznek rosszindulattal. Nem gonoszak. Nem is tudnak gonoszak lenni. Segíteni próbálnak, igaz hogy sután-bután, a fokozott sejtosztódással. A test buta reakciója arra a helyzetre, amikor magának az embernek, aki egy lélek, azaz szellemi lény, nincs megoldása valamilyen nyugtalanító, szorongató problémára, vagy arra, amikor az ember, mint lélek, nem tud túllépni valamilyen számára nagyon súlyosnak tűnő veszteségen.

Tehát én nem fogadom el azt a hivatalos orvosi magyarázatot, hogy egy „rosszindulatú betegséggel állunk szemben”. Sőt! Még azt is gondolom, hogy a rák valójában nem is igazi betegség. Nem valódi betegség, csak a szervezet suta reakciója az adott helyzetre. Csak egy piros lámpa, ami kigyullad, és figyelmeztet arra, hogy baj van. De nem testi, hanem lelki szinten van a baj. Meg lehet próbálni elpusztítani a jövőt teremteni akaró sejteket. Ez – az én véleményem szerint – nem kezeli az elveszített éltető, boldogító célok problémáját.

A valódi segítséget az jelenti, ha valaki újraéleszti a számára bukottnak tűnő éltető célját vagy céljait, vagy talál új ilyen célt, célokat. Ha túl tud lépni azon a bizonyos veszteségen, ami úgy tűnik lehengerelte őt. Azt találtam, hogy a rákból – testi szinten – egyáltalán nem nehéz felépülni. Amikor egy ember képes rátalálni azokra az éltető, boldogító célokra, amelyek derékba törni látszanak, és képes újraéleszteni a saját éltető, boldogító célját vagy céljait, akkor meg fog gyógyulni. Valaha úgy fogalmazták meg ezt, hogy „boldog ember nem kap rákot”. Az ember akkor boldog, ha vannak olyan éltető céljai, amelyekért érdemes küzdeni, harcolni, amelyek fontosak annyira, hogy már az irányukba történő haladás is a boldogság érzetével tölti el az embert.

Hosszú évek tapasztalatai alapján az alábbi következtetésre jutottam: a rák testi terápiája már régóta megoldott. Van sokféle hatékony rákterápia. De én azt találtam, hogy ezek mindegyikénél az a kulcs, hogy a gyógyulni kívánó ember rendelkezik-e olyan (valódi, őszinte, saját) éltető, lelkesítő célokkal, amelyekért érdemes tovább élnie, és amelyekért érdemes meggyógyulnia.

Magát a testet – az én tapasztalataim alapján – nem nehéz meggyógyítani. A lelket az gyógyítja meg, ha visszatalálunk az eredeti éltető, lelkesítő céljainkhoz, vagy teremtünk újakat. Így léphetünk túl egy súlyos veszteségen is. Az életnek értelmet adó, éltető célokkal. Ezt a kérdést sem a műtét, sem a sugárkezelés, sem a kemoterápia nem oldja meg. De bárki megoldhatja saját maga számára.

Mindez nem jelenti azt, hogy nincs szükség hatékony testi kezelésekre. Azok szükségesek, de a tapasztalataim szerint önmagukban nem minden esetben érik el a kívánatos eredményt. Találja meg az Ön számára leginkább megfelelőnek tűnő testi kezelést. De ne feledkezzen meg az éltető, boldogító céljai helyreállításáról!!! Ez fontosabb, mint a testi kezelés. Legyenek éltető céljai, és találjon vissza saját magához.

 

(Forrás: Dr. Lenkei Gábor facebook oldala)

 

Fényből a fénybe

 

Tágra meredt szemekkel figyeljük az utcákat, tereket, a közéletet, hogy mikor jelennek meg az aranykor tisztalelkű emberei. Az ember jó, és Krisztusi természetű. Mi az oka annak, hogy mégis ennyire kilátástalan helyzetbe került az emberiség.
Először is a helyzet nem kilátástalan, csak vegyük észre a manipuláció két hatalmas fegyverét, amellyel eltérítik az embert az eredeti önvalójától. Naponta ötmilliárd ember agyát programozzák a mátrixon keresztül a tömegkommunikáció segítségével. Vagy haragot és gyűlöletet keltenek bennünk, félelemmel ötvözve, vagy a sóvárgás, vágyakozás hamis cseppjeit csöpögtetik a szánkba. Mindkét dologra reagálunk. A sóvárgás kapcsán ez idáig mindent hajlandóak voltunk megtenni. A félelem, a megosztottság és a harag oda vezetett, hogy akár a szomszédjaink ellen fordultunk. Ennek most vége.

Jakab István videóüzenete - Fényből a fénybe
 

Hogyan legyek pozitív, ha a főnököm nem az?

 

Jon Gordon mondja: „Sok szervezetnél szoktam előadást tartani a pozitív vezetés fontosságáról és arról, hogy a pozitív környezet növeli a teljesítményt. Mégis legtöbbször a következő kérdést szokták feltenni: »Hogyan legyek pozitív, ha a főnököm nem az?«

”Íme, néhány javaslat:

»Még ha nem is te vagy a vezető… összpontosíts arra, hogy te legyél a legjobb, és igyekezz kihozni a legjobbat munkatársaidból is… hallgattasd el a negatív hozzáállást, a negatív megjegyzéseket! Ne feledd, nem tudod irányítani azt, hogy mások mit mondanak vagy tesznek, de az igen, hogy hogyan reagálsz arra.

« Dr. David Hawkins szerint: »A lakosság nyolcvan százaléka negatív hullámokat sugároz. Ez mindenhol körülvesz minket. Próbálj felülemelkedni rajta.« Van egy régi mondás: »Ne birkózz a disznóval, mert mindketten sárosak lesztek – és a disznó még élvezi is!

« Jézus azt mondta: »Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város« (Máté 5:14). Határozd el, hogy te leszel a világítótorony, ami bevilágítja munkahelyedet!

Összegzésül: a legtöbb ember nem szeret negatív lenni. Sokszor csak a stressz, a sok elfoglaltság vagy a félelem teszi őket ilyenekké. Sokuknak csupán egy ébresztő szóra van szükségük ahhoz, hogy kitörjenek ebből a kerékvágásból, és – bár talán másként gondolod, de – te lehetsz a változás eszköze. Jézus azt is mondta: »Ti vagytok a föld sója« (Máté 5:13), a sónak pedig két rendeltetése van. Megőrzi a dolgokat a romlástól, és ízt ad az ételnek. A te feladatod is az, hogy megőrizz értékes dolgokat, hogy kibékíts embereket, és reményt adj a körülötted élőknek, beleértve munkatársaidat is.”

 

Forrás: www.maiige.hu

 

A győzelmes élet 3 titka

 

Íme, a győzelmes élet három titka:

1) Kitartás. Dr. G. Campbell Morgan mondja el egy ember történtét, akinek leégett a boltja. Másnap reggel az üzlet elszenesedett maradványai közepére felállított egy táblát: „Minden elveszett, kivéve a feleségemet, a gyermekeimet és a reményt – nyitás holnap, szokott időben.” Állj fel újra! „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját” (Jakab 1:12).

2) Cél. Helen Keller írta: „Sokan teljes tévedésben élnek arról, hogy mi az igazi boldogság. A boldogság nem azzal érhető el, hogy kielégítjük minden vágyunkat, hanem hogy hűségesek vagyunk egy méltó célhoz.” Jézus azt mondta: „… az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Márk 10:45). Ne csak imádkozz nagylelkű szívért, gyakorold a nagylelkűséget, és a szíved fel fog zárkózni tetteidhez. Amíg vetsz, Isten mindig fog adni hozzá vetőmagot (ld. 2Korinthus 9:10).

3) Perspektíva. Lehet, hogy csalódott vagy valami miatt, de kiderülhet, hogy éppen ez által tervezett Isten valami nagyobbat. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9). Emlékszel, hogyan keletkezik a gyöngy a kagylóban? Amikor egy homokszem bekerül a kagyló héjai közé, a kagyló körülveszi azt egyre újabb rétegekkel, míg végül a gyöngy kialakul. Valaki ezt így fogalmazta meg: „Nagy tanulsága van ennek a történetnek. Hát nem csodálatos, mihez tud kezdeni a kagyló egy homokszemmel? És mire lehetünk képesek mi, ha hozzáfogunk, azokkal a dolgokkal, amik irritálnak minket?!” Lásd meg a távlati képet! Próbáld észrevenni Isten munkáját abban, amin éppen keresztül mégy!

 

Forrás: www.maiige.hu

 

0.011 mp