Legyél tó!

 

Az idős hindu mester belefáradt abba, hogy a tanítványa folyton folyvást panaszkodik neki. Így, egy szép napon elküldött a bosszús fiúnak egy kiló sót.
A tanítvány, ahogyan az ’ajándékot’ megkapta, - mivel nem tudta mire vélni, - azonnal a mesteréhez sietett.
Amikor a tanítvány megérkezett, a mester arra kérte őt, hogy tegyen egy jó marék sót egy pohár vízbe, és igya meg.
- Na, hogy ízlik? – kérdezte a mester.
- Nagyon rossz! – köpködött a tanítvány.
A mester jót kuncogott magában, azután azt kérte a tanítványától, kísérje le őt a közeli tóhoz. A feladatot kiadta a fiúnak. Ezúttal egy jó marék sót a tóban kellett feloldania.
- Nos, most meríts a tó vizéből egy pohárkával, és azt idd meg! – kérte a mester. Ahogy a víz leért a fiú torkán, azonnal megkérdezte tőle:
- Na, hogy ízlik?
- Finom, friss! – válaszolta a fiú.
- Érezted benne a sót?
- Egyáltalán nem! - felelte a tanítvány.
Ekkor a mester leült a komoly tekintetű fiatalember mellé, – aki annyira emlékeztette őt fiatalkori önmagára… Kedvesen a tenyerei közé vette a fiú kezét, és a szemébe nézve így magyarázott:
- Az élet fájdalma színtiszta só, nem több, és nem kevesebb. A mennyisége teljesen mindegy. A szánkban hagyott íze abban fog különbözni, hogy mekkora edényben oldjuk föl. Tehát, ha fájdalom ér az életben, az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy tágítsd ki az érzékelésedet. Ne legyél többet pohár, legyél tó … fiam!

 

Nemzed-ékek

 

Egy roskadásig tömött buszon egy feltételezhetően egyetemista srác nem sajnálta az időt, hogy megmagyarázza egy mellette ülő idős úrnak, miért nem képes megérteni az idősebb nemzedék a fiatalokat.
- Maguk (szándékosan nem önöknek fordítottam) egy más, majdnem primitív világban születtek és nőttek fel - mondta elég hangosan, hogy mindenki jól hallhassa. - Mi, mai fiatalok az internet, a tévé, a szuperszonikus repülők, az űrutazások, a Holdon járó ember korában nőttünk föl. Űrszondáink a Marson járnak, atom hajtotta hajóink, villanyárammal és hidrogénnel járó autóink, szinte fénysebességgel számoló számítógépeink vannak. Sőt.

Egy kis csend után az idős ember így felelt :
- Igazad van, fiatalember, nekünk mindez nem volt meg, amikor fiatalok voltunk, következésképpen feltaláltuk őket! És most mondd meg nekem, te kis ifjonc, TE mit készítesz a következő nemzedéknek!

 

Tanmese az értékekről

 

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?"
Minden gyerek felemeli a kezét.
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?"
A kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" A gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól:
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKEITEK, TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉRNEK."

SOHA NE KÉTELKEDJETEK magatokban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!"

 

 

A felnőtté válás

 

Szoktál néha azon töprengeni, hogy tizenéves gyermekedből lesz-e valaha is érett felnőtt? Isten hozott a szülőség legnehezebb szakaszában! A tinédzser képes egyik pillanatról a másikra átváltani optimizmusból pesszimizmusba, lelkesedésből unalomba, magabiztosságból kétségeskedésbe, boldogságból kétségbeesésbe, társaságkedvelésből zárkózottságba, nyugalomból változékonyságba, együttműködésből ellenállásba. És, ha azt kérdezed tőlük: „Mi a baj?”, azt válaszolják: „Semmi” vagy: „Nem tudom.” És ez az igazság. Tényleg nem tudják! A biokémiai változások bombazáporában gyermeked a gyermekkor és a felnőttkor világa között igyekszik valahogy navigálni életét, megértésedre és türelmedre van szüksége. A serdülőkor odüsszeiája számukra borzalmas, kínos és zavaros. A gyermekek ismerik saját világuk szerepeit és szabályait, a felnőttek is ismerik ugyanezeket az ő világukban. A gyerekektől azt várjuk, hogy gyerekként viselkedjenek, a felnőttektől, hogy felnőttként. A tizenévesekben azonban mindkét világ vonásai ott vannak, bár ők egyikhez sem tartoznak. Amikor gyerek-üzemmódban vannak, nem szabad gyerekként viselkedniük. „Mikor nősz fel végre?!” – kérdezzük. Amikor felnőtt-módba kapcsolnak, megtagadjuk tőlük a felnőttség előjogait. „Szó sem lehet róla… te még gyerek vagy!” A felnőttek világa és a gyermekek világa viszonylag jól körülhatárolható, stabil és kiszámítható terület. A tizenéveskor azonban meglehetősen elmosódott, zavaros. Váltakoznak a két világ között, sosem biztosak benne, hogy hová tartoznak, felnőttek vagy gyermekek. Ezért vonzódnak kortársaikhoz, akik hasonló tapasztalatokat élnek meg, bár ők sem értik mindezeket. Mire van szükségük? Olyan szülőkre, akik megértik és bátorítják őket! „Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, úgy éreztem, mint egy gyermek, úgy gondolkoztam, mint egy gyermek. Mint te. Amikor pedig férfivá [vagy felnőtt nővé] lettem, kinőttem a zavarodottságból és tanácstalanságból. Te is ki fogsz nőni belőle.”

A gyermekkorból a felnőttkorba eljutni komoly átalakulás, amihez sok bölcsesség és szeretet kell. Gyermeked érzései és viselkedése időnként gyerekes lesz, máskor meg egészen felnőttes. A te dolgod, hogy felismerd, bárhol is tart most, fel fog nőni felnőtt férfivé/nővé, és felnőtt is fog maradni! A felnőtté válás felé tartó út megemeli a tizenéves stressz-szintjét, néha annyira, hogy úgy érzi, semmi sincs az irányítása alatt. Így tudsz neki segíteni abban, hogy érett felnőtté váljon: 1) Légy ésszerű, ne a spontán reakcióid vezessenek! A szülői szerep megkívánja, hogy: „legyetek tehát bölcsek és józanok”. Légy felnőtt! Nem tudsz segíteni gyermekednek a felnőtté válásban, ha magad sem vagy az. 2) Légy szülő, ne haver! Szükségük van valakire, aki vállalja a vezető felelősségét, és az érettség felé terelgeti őket. Ha lemondasz szerepedről, mert félsz gyermeked haragjától, elutasításától vagy boldogtalanságától, azzal magára hagyod őt a saját zűrzavaros helyzetében. Te vagy a szélcsend, melyet Isten viharos életükbe adott, te vagy a világítótorony, amely utat mutat nekik. Átmenetileg lehetséges, hogy értékrendedet, szabályaidat, életstílusodat és erkölcsiségedet idejétmúltnak fogják tartani. Ne is várj mást, ez a szülői hivatás velejárója. Tartsd a frontot! Ne akarj „menő” lenni azzal, hogy lejjebb teszed a mércét, azzal mindketten csak veszítetek! Akkor is kihívást állítanak eléd, ha „menő” vagy, és akkor is, ha nem. (Egyébként semmi sem annyira „ciki” egy tizenéves számára, mint az a szülő, aki „menő” akar lenni!) Igen, biztosan fognak veled vitatkozni, harcolni, de ha határozott, szerető és következetes maradsz, követni fogják nyomdokodat.

 

Forrás: www.maiige.hu

 

A só egy ősi orvosság

 

A só minden élőlény számára életfontosságú. Ez különösen érvényes asztmás, allergiás és autoimmun megbetegedésekre. Víz, kálium és só együttesen szabályozzák a szervezet vízháztartását.

A víz, a szállító szerepét betöltve a sejtek anyagcsere folyamatainál keletkező bomlástermékeket távolítja el. A sejten belüli víz háztartásért a kálium felelős, mennyiségbeli arányában. A növényvilágban a gyümölcsök húsának keménysége is a kálium által megkötött víztől függ. A napi ételeink sok káliumot tartalmaznak, az elfogyasztott gyümölcsök és zöldségek formájában, de sót szinte alig. Ezért fontos a só mindennapos utánpótlása.

A só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli víz háztartást. Szervezetünkben alapjában véve két “tenger” van az egyik a sejten belüli, a másik a sejten kívüli. Az egészségünk e két “tenger” egyensúlyától függ. Ezt tudjuk biztosítani elegendő víz bevitellel, káliumban gazdag gyümölcsök és zöldségek, valamint a természetes só fogyasztásával.

Ha nem veszünk magunkhoz elegendő vizet, vízhiány lép fel. Ebben az esetben a szervezet a sejten kívüli víz háztartásból veszi el a szükséges vizet, a vízhiányban szenvedő sejtek életben tartásához. Végszükség esetén a szervezet, a sejten kívüli vízből képes az életfontosságú sejtekbe vizet bepréselni.

Az extracelluláris víz mennyiséget a szervezetünk egy óvintézkedéssel tartja meg: a vesének parancsot ad sót visszatartani, ami a sejten kívüli vizet megköti, tehát az ödéma (vizenyő) kialakulásáért a vízhiány a felelős.

Ha az intercelluláris víz mennyiséget krónikusan az extracelluláris vízből kell a szervezetnek bepréselni, ezzel együtt növelni kell a bepréseléshez szükséges nyomást. Ez a nyomásnövekedés jelentkezik magas vérnyomás formájában. A felgyülemlett víz később okozhat tüdő ödémát (asthma-cardiale) is.

A terápia ezeknél a betegségeknél a vízhiány megszüntetése.

A víz felvételével a szervezetet nem szabad túl terhelni, hanem lassan, szakaszosan kell inni, addig míg a vizelet mennyisége megegyezik a bevitt víz mennyiségével. Ha elegendő vizet iszunk, sót mosunk ki a szervezetünkből.

Ahogy csökken a só és nő a víz mennyisége, már nem kell a szervezetnek a vizenyő folyadékot visszatartani. Így meg tudunk szabadulni a szövetekben (óvintézkedésként, vízhiány miatt) megkötött víztől.

Ne szedjünk vízhajtót, a víz a legjobb vízhajtó szer (diureticum).

 

A só csodás hatásai

A sónak a szervezetünkben a vízháztartás szabályozásán kívül még más szerepe is van, például:

  • A só egy természetes antihisztamin. Asztma esetén ugyanolyan hatásos, mint egy inhalációs-spray, csak mellékhatások nélkül. Asztmás rohamnál igyunk két-három pohár vizet és tegyünk a nyelvünkre egy csipetnyi természetes sót.

 

  • A só védi a sejteket, és különösen az agy sejteket az elsavasodástól. A vesének szüksége van sóra, a túltengésben lévő savak leépítésére és azoknak vizelettel történő kiválasztására. Ha a szervezet sóban szegény egyre jobban elsavasodik.

 

  • A só fontos a lélektani és érzelmi zavarok kezelésében. A depresszió kezelésénél használt lítium a sót próbálja meg helyettesíteni.

 

  • A só fontos szerepet tölt be az agyban a szerotonin és a melatonin-szint állandóságának a fenntartásában. Ezek szabályozzák közérzetünket, mint pl.: önbizalom, pozitív gondolatok. Így a só közvetetten befolyásolja személyiségünket. Ha elegendő víz és só van a szervezetben, akkor mint természetes antioxidánsok eltávolítják a mérgező salakanyagokat, így nem kell az esszenciális aminosavakat, mint pl. a triptofánt és a tirozint a szervezetnek feláldozni. Ugyanis a triptofán szükséges a szerotonin, melatonin és triptamin képzéséhez.

 

  • A só szükséges a rák megelőzésében és kezelésben. A rákos sejtek oxigén jelenlétében elpusztulnak. Ezek un. anaerob organizmusok, amelyek oxigén hiányos közeget igényelnek. Ha elegendő víz van a szervezetben, és a só megnöveli a vér mennyiséget, akkor a keringő vérrel az oxigén mindenhova eljut, és az így aktivált és motivált immunsejtek bejutnak a rákszövetbe és elpusztítják azt. A dehidratáció gyengíti az immunrendszert.

 

  • A só fontos az izomzat és az erőnlét fenntartásához.

 

  • A só csökkenti a szívritmus zavarokat és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályzásában. A víz : só aránya nagyon fontos. Egy só szegény táplálkozás magas víz fogyasztás mellett egyes embereknél magas vérnyomáshoz vezethet. A logika egyszerű. Ha Ön vizet iszik, de sót nem eszik, akkor nem marad elég víz a vérkeringésbe, hogy a véredényeket teljesen feltöltse.

 

  • A só fontos alvás zavaroknál, egy természetes altató.

 

  • Cukorbetegségnél a só segít a vércukor szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet. A víz és só csökkenti a szem és érrendszeri károsodásokat.

 

  • A só fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti összeköttetésben és az információ feldolgozásában.

 

  • A só szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívódásához.

 

  • A só tisztítja a tüdőt, a hörgőket és segít a slejm felszakításában. A só felbontja, meglágyítja a nyálkát a tüdőben. (pl. asztma, tüdőtágulás, és cisztás fibrózis esetén)

 

  • A só nyelvre téve megállítja a száraz köhögést.

 

  • A só szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához.

 

  • A só a köszvény és az ízületi gyulladás megelőzésében fontos szerepet tölt be.

 

  • A só megakadályozza az izomgörcsöket.

 

  • A só megakadályozza a túlzott nyáltermelést. Túlzott nyáltermelés só hiányt jelez.

 

  • csontritkulás – egyes esetekben - a víz és a só hiányára vezethető vissza.

 

  • Sóra van szükség a csontozat erősítéséhez.

 

  • A só segít a toka csökkentésében. Ugyanis, a só hiány miatt a nyálmirigyek több nyálat termelnek, hogy segítsék a rágást és a nyelést, valamint hogy elegendő vizet szolgáltassanak a gyomornak a táplálék felbontásához. A vérkeringés a nyálmirigyekben megnövekszik és a véredények víz áteresztővé válnak, hogy a mirigyeket több vízzel lássák el a megemelkedett nyál termelés érdekében. A véredények már nemcsak a mirigyek körül, hanem a nyakban, az állban és az arcban is víz áteresztővé válnak és itt is víz gyűlik össze.

 

  • A só megvéd a visszerek és a hajszálér repedéstől.

 

Asztmásoknál fontos megemlíteni, hogy amilyen fontos a só, olyan káros a sok kálium. A magas kálium tartalmú gyümölcsök (pl. narancs, banán), sportitalok asztma rohamokat okozhatnak. Ezért célszerű ezeket egy kicsit megsózni, hogy a nátrium és a kálium egyensúlyát fenntartsuk. Sportolás előtt egy kevés só megnöveli a tüdő kapacitását és a túlzott izzadást meggátolja.

 

Fontos!

A fentiekben leírt hatások nem a finomított konyhasóra, hanem a természetes, kémiailag nem kezelt sóra vonatkoznak. A só, amiről beszélünk, a nátriumklorid (Nacl). KIZÁRÓLAG a nátriumklorid alapanyagú só az, amire a fenti hatások, illetve az élettani következmények vonatkoznak. A káliumozott só nem azonos a valódi sóval, amit asztali, vagy étkezési sónak neveznek évezredek óta.

 

 

Forrás: www.parajdiso.hu

 

A szeretet mindig gyarapodásra vezet

 

„Egy időben volt egy kis könyvkereskedésem. Egy napon belépett hozzám egy ember, és azt mondta, megtanít pénzt csinálni. „Mindenki, aki belép ezen az ajtón – mondta -, potenciális vásárló. Ezt kell magában mondogatnia, valahányszor belép valaki az üzletbe: lehetséges vásárló, lehetséges vásárló.”

Számomra túlságosan haszonelvűnek hangzottak a szavai. Voltaképp azt tanácsolta, hogy minden emberre úgy tekintsek, mintha gyalog lenne a sakkjátszmámban. Imádkoztam, és a következő szavakat kaptam: „A boltod – templom.” A templom ezoterikus értelemben a lelkek találkozását jelenti, ami nem külső, hanem belső síkon történik. Az emberek nem azért lépnek be az üzletünkbe, hogy mi kapjunk valamit. Azért küldik őket hozzánk, hogy szeretetet adjunk nekik.

Miután elmondtam az imát, és megéreztem, hogy a boltom templom, azt is megértettem: az egyetlen dolgom, hogy szeressem azokat az embereket, akik betérnek hozzám. És így is tettem: valahányszor belépett egy vásárló, csendben megáldottam. Nem vásárolt mindig mindenki, aki bejött a boltba, de az emberek kezdtek úgy nézni rám, mint a saját könyvkereskedőjükre. Vonzotta őket a békés légkör. Bár az eredetét nem ismerték, megérezték a feléjük irányuló szeretetet.

Mindig csodálkozom, amikor egy üzletbe lépve azt tapasztalom, hogy az eladók barátságtalanok, mintha csak szívességet tennének a vásárlóknak azzal, hogy ott vannak. A barátságtalan viselkedés rombolja a világ érzelmi szerkezetét. Ahol felnőttem, ott nem jártunk olyan boltokba, ahol nem volt jó bent lenni.”

 

(Részlet Marianne Williamson Visszatérés a szeretethez című könyvéből.)

 

Együtt túljutunk rajta

 

Amy Simpson mondja: „Amikor egyik gyermekünk hat-, a másik pedig négyéves volt, észrevettem, hogy gyermeket várok. Két héttel később elvetéltem, amitől érzelmi hullámvasútra kerültünk. Férjem csodálatosan tartotta magát, amíg én felépültem, de amint fizikailag jobban lettem, őrá csapott le a veszteség érzése. Zárkózott lett, még a rokonokkal sem akart találkozni. Ő otthon akart maradni, míg én felejteni szerettem volna, továbblépni, emberek között lenni. Amikor egy házaspár olyan dologgal szembesül, ami különböző módon hat rájuk, hogyan tudják a helyzetet kezelni? 1) Mondd el a párodnak, mit szeretnél! Néha az érzelmek annyira elborítanak, hogy azt sem tudod, mire van igazán szükséged. Azt szeretnéd, ha nagyobb teret kapnál? Vagy inkább beszélgetni akarsz? Emberek között szeretnél lenni, vagy inkább egyedül? Hallgasd meg házastársad érzéseit is! Lehet, hogy egészen másra van szükségetek. 2) A probléma gyökerével foglalkozz! A férjem nem akarta meglátogatni a családját. Amikor erről beszélgettünk, rájöttem, hogy a valódi probléma az volt, hogy úgy gondolta, nem lennének túlságosan támogatóak – és a sok száz kilométernyi úthoz sem volt elég ereje! 3) Légy kész a kompromisszumra! Én vidám társaságra vágytam, még ha nem is a családjával. Sikerült mindkettőnk igényeire megoldást találni, amikor közelebb élő rokonokkal jöttünk össze. 4) Kérj segítséget! Néha nincs mód a kompromisszumra. Az egyik fél beszélni akar, a másik képtelen felhozni a témát. Keressetek egy házassági tanácsadót vagy egy keresztyén barátot, aki ideiglenesen áthidalja a szakadékot. Sokat jelent, ha vannak, akik imádkoznak veletek és értetek. A házasságotok intimitását azonban mindenképp őrizzétek meg, ne engedjétek, hogy bármi vagy bárki közétek férkőzzön!”

 

Forrás: www.maiige.hu

 

Az elengedés imája

 

Stormie Omartian írónő olyan anya mellett nőtt fel, aki azt mondta neki, hogy nem ér semmit. Bezárta Stormie-t egy szekrénybe, mert látni sem bírta őt! Stormie ezt írja: „Egy beteg elméjű anya nevelt fel… és az ő viselkedése bűntudatot, reménytelenséget, gyámoltalanságot és mély érzelmi fájdalmat keltett bennem. Fiatal nővé érve még mindig be voltam zárva – csupán annyi volt a különbség, hogy a határok nem fizikaiak, hanem érzelmiek voltak – egy mély, folyamatosan jelen lévő fájdalomba, ami önpusztításban és bénító félelemben nyilvánult meg. Évekkel később [egy keresztyén tanácsadó segítségével] megtanultam, hogy az olyan mélyen gyökerező meg nem bocsátást, mint az enyém, rétegenként kell felfedni. Egy napon késztetést éreztem, hogy így imádkozzam: „Uram, adj olyan szívet anyám felé, amilyen a tiéd.” Hirtelen látomásban magam előtt láttam őt olyan gyönyörű, vidámságszerető, tehetséges nőként, aki egyáltalán nem hasonlított arra a személyre, akit ismertem… olyannak láttam őt, amilyennek Isten teremtette, nem olyannak, amilyenné vált. Milyen csodálatos kinyilatkoztatás! Azonnal összeállt bennem a kép a múltjáról – az édesanyja tragikus halála… szeretett nagybátyjának és nevelőapjának öngyilkossága, az elhagyottság érzése, bűntudat, keserűség és meg nem bocsátás… Isten szívének érintése olyan megbocsátást hozott, hogy amikor anyám meghalt… nem volt bennem felé semmilyen rossz érzés. Sőt, minél inkább megbocsátottam neki, Isten annál több szép emléket juttatott eszembe… Az emberek gyakran azért olyanok, amilyenek, mert az élet olyanná formálta őket, az igazi történetüket egyedül Isten ismeri. Ahhoz, hogy élvezni tudd mindazt, amit Isten neked szánt, imádkozd az elengedés imádságát, és engedd el a múltat!” Csak ekkor tudsz továbblépni.

 

Forrás: www.maiige.hu

 

0.018 mp