Mindenki szeretetre vágyik… de nem mindegy, hogy milyet kap… ha csak azért adod a szereteted, hogy szeretetet is kapj cserébe… az nem szeretet… az nem más, mint birtoklási vágy… és ha csak ilyen szeretetet tudsz adni… nem szívből szeretsz… akkor ugyanilyen hatalomvággyal telit kapsz csak  szereteted őszintén… tisztán… elvárások nélkül… szívből… és hidd el… igazán csak ekkor és így lehetsz majd boldog.

Hiszek a jóban… hiszek az őszinte, belülről áradó szeretetben… hiszek a lélek erejében… és hiszek benned! Hiszek abban, amit csodának hívunk… pedig a csoda nem más, mint a lélek és a lélekből áradó szeretet ereje… és ez a csoda… ez bennünk van!

A szeretet és a gyűlölet úgy működik, mint a fény és a sötétség. Tulajdonképpen bizonyos energia mindkettő. Ha fényt viszel a sötétségbe… világosság lesz. Ez ugyanígy működik a gyűlölettel is. Ha én szeretlek Téged, Te hiába küldöd felém a gyűlöleted… mind elveszik a szeretetemben, mint ahogy a sötétség szűnik meg a fényben. Küldj szeretetet… gondolj szeretettel arra, amit gyűlölsz… és előbb-utóbb a gyűlölet megszűnik létezni, mint ahogy a sötétség is, ha fényt küldesz bele!

Ha egy mondatban lehetne megfogalmazni… ha ily röviden össze lehetne sűríteni… akkor azt mondanám… a szeretet maga az a boldogság érzés… ami úgy tölti el az egész lényed, hogy oda a boldogságon kívül semmi más nem férkőzhet be!

Szeretni akkor tudsz igazán… ha képes vagy önmagad is szeretni… ahhoz, hogy a szereteted akadálytalanul áramolhasson… nem átformálnod kell magad… elég… csak szeretned… hisz így vagy tökéletes!

A szerelem nem azért van és nem azért kell, és ne azért akard, hogy megkaphass mindent… hanem azért, hogy kiadhasd magadból azt, ami benned van… mint ahogy a hűség sem azért létezik, mert meg akarunk felelni a világ… vagy épp a másik elvárásainak… kényszerből… Mert ha ez van, ez nem hűség… és ez még sokkal rosszabb, mint a valódi hűtlenség… mert megkötöd a lelked… és a lelked vágyait… Aki mellett ezt érzed… aki mellett másra vágysz… nos… akkor nem ő az igazi! Nem, mert az igazi hűség belülről fakad… sosem kényszerből… hanem abból a melegségből, amit lelked táplál… és nem a tudat…

Maga a boldogság érzése adja a legnagyobb biztonságot… és nem a biztonságérzet a boldogságot.

Vannak időszakok, mikor különösen szükség van arra, hogy szeressük önmagunk… szeressünk a lelkünkbe… azért, hogy mások is könnyűszerrel beleszerethessenek. Ne azért szeressenek, ahogy kinézünk a testben… hanem azért… amit a testünk rejt el… azért ami belülről sugárzik… mert ha van lélek, amely ezt megérdemli… akkor a Tiéd biztosan.

Ha úgy érzed mindenedtől megfosztottak… ha sírsz akkor is, amikor nem kellene… ha mosolyogsz amikor sírni tudnál… ha akadályt látsz mindenben… ha úgy érzed nincs kiút… ha lelked már a fájdalomtól sajog… Változtass a gondolkodásodon… higgy magadban akkor is, ha senki nem hisz benned… szeresd magad… szeresd az életed… az unalmas hétköznapokat… így megtalálod azt, aki Téged is tiszta szívéből szeret!

A boldogság belülről fakad… a szíved táplálja… nem pedig a körülmények megvalósulása.

Amikor a forrás kibukkan a földből… átlátszó és tiszta… nem fertőzte még semmi… Ahogy halad az útján… ahogy folyóvá szélesedik… úgy rakódik le és elegyül benne mindaz a szenny… amit mi emberek bocsátunk bele… Ha nem avatkoznánk közbe… ha nem tisztogatnánk folyamatosan… a fertőzött víz ihatatlan lenne… Az idő folyamán így válik szennyezetté… majd élhetetlenné az emberi tudat is… ott, ahol nem tisztogatja azt egyfolytában a szeretet!

A falakat mi építettük… a szakadékokat mi ástuk… épp itt az ideje a falakat lerombolni, hogy a szakadékot betemessük vele! Mert nincs olyan, hogy egy jobb időpontban… nincs olyan, hogy a legjobb időpont… ez nem létezik… a legjobb időpont mindig a ma és a most! Mert még nem késő annak lenned, aki mindig is szerettél volna!

Gondolj csak bele… ha nekem hazudsz… én megbocsátok… de ha magaddal teszed… Neked majd ki fog? Hallgass a lelkedre, gondolkozz a belsőddel, felejtsd a világi tanításokat… hagyd az illúziókat… a boldogságot ne a világ szavától keresd… hisz benned van… és belőled árad!

Ha képes vagy túl látni a az esőn… megpillanthatod a szivárványt… mert mindig nem eshet! Ez ugyanúgy hozzá tartozik az élethez, mint a könnyek a boldogsághoz… Amikor a könnyek felszáradnak… a mosoly a lelken keresztül úgy teszi sugárzóvá az arcot, mint ahogy a napsugarak szivárvánnyal varázsolják széppé az égboltot!

Senki nem korlátozhatja a boldogságodat, csak Te magad… mert benned az erő, hogy bármit megváltoztass az életedben… amit meg akarsz változtatni.

Álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Álmainkat, vágyainkat lelkünk mutatja… szépnek látjuk, gyönyörűnek… ezért igazak. Érezzük is… a miénk lehet. Aztán elkezdünk gondolkodni… elővesszük agyunk összes ostoba eszközét… elkezdünk szembenézni a kockázattal… a kudarc lehetőségével… a nehéz pillanatokkal. Elkezdünk agyalni… és ezzel elrontunk mindent… hányszor és hányszor… Majd szépen megöregszünk… teljes nyugalommal… vagy keserű könnyek közt hibáztathatunk majd másokat… a körülményeket… csak mert nem teljesülhettek be álmaink… Holott tudni fogjuk jól… mi döntöttünk így… csak mi… félelemből.

Az ember életében mindig van egy pillanat… egy pillanat, amikor eldöntheti, hogy mi is az amit valójában akar… Tudja, hogy mehet az általa már jól kitaposott ösvényen is tovább… szinte céltalanul várva a csodát… Vagy megáll… kiélvezi a pillanat adta varázst… megköszönve a sorsnak, hogy kezébe adta az élet valódi lehetőségének kulcsát… Majd lelép az útról… bele az ismeretlenbe… és szilárdan eltökélten hisz abban, hogy az az új amibe belekezd valódi értéket ad életének… és ezáltal oly dolgokat tapasztal meg valóságként… amit addig, ölbe tett kézzel csodaként várt…

Egy optimista ugyanúgy tévedhet, mint egy pesszimista… de kétségkívül előbbi a boldogabb… mert önmagában a hit és maga a remény is már előleg a boldogsághoz!

A hazugság csak arra jó, hogy légvárakat építs vele… igazi alapokat csak őszinteséggel tehetsz le… a hazugság légvárai előbb-utóbb csak fájdalmat hozó, könnyen illanó, múló illúziók… míg az őszinteség az igaz szeretet lerombolhatatlan bástyája.

Lehetséges, hogy akadályokba ütközöl… előfordulhat, hogy pillanatnyilag nem látsz kiutat… érezheted az ellned irányuló rosszindulatot… de ne ess kétségbe egy pillanatra sem… csak bízz a jóságban… bízz magadban… mert a lelked fogja a kezed és így örökké a szeretet vezet… Mert… bármely és bármilyen gonosz hatalmak is játszanak ellened… időlegesen megfoszthatnak sok mindentől… de el nem pusztíthatnak… mert egy valamid örökre megmarad… ez pedig nem más… mint a belsődben rejlő szeretet…

Forrás: Melin Cedamus - Szeretlek