Elképzeltem egy olyan világot,
melyben nincsenek háborúk,
csak béke terem,
s az emberek legfőbb erénye az áldott türelem,
mert ismerni véli mindenki önmagát,
és ismerni véli a másikat,
ezért, ha mást gondol a másik,
nem okoz köztük konfliktusokat.
Senki nem bánt meg senkit,
tisztelik egymásban az embert,
melyikük lehet boldogabb,
legfeljebb azon vetélkednek.
Mindenki nagyon egészséges
mert szívében harag nem terem,
nem ismerik milyen érzés
a félelem, s a gyötrelem.
Szívesen adnak, amit tudnak,
egymásnak mindig, szüntelen,
nem fogynak ki az adnivalóból,
s idejük egymásra végtelen.
Mindenki nyugodt, s mosolyra fakadt,
a robbanó poklot nem ismerik,
könnyen építenek ívelő hidakat,
a jó teljesítményt elismerik.
Örülnek, ha valaki alkot,
egymást ösztönzik szüntelen,
ha dolgoznak: örömteli légkör,
nincs versenyszellem és ádáz küzdelem.
Mindenki annyit kap, mi számára lételem,
nem fázik, és nem éhezik, nem nélkülöz,
a kukákat sem túrja senki sem.
Szeretik egymást és a másikban maguk,
a szerelem köztük állandó jelenlét,
senkinek nem mérgezi se jövője,
se múltja a boldoggá avatott jelenét...
Ebben a nagy-nagy boldogságban
egy borzasztó hibára leltem,
és ez mindent beárnyékol:
hihetetlen, hihetetlen,
hogy az egész szép világot én balga lélek,
csak elképzeltem!

 

Minden ember hisz valamiben,
akkor is, ha tagadja ezt.
Az ember nem élhet csupán abból,
amit lát és bizonyítani tud.

Senki sem szeret egy másik embert,
ha nem akar hinni neki,
mert a másik nem tudja állandóan bizonyítani,
hogy komolyan gondolja szeretetét.

Senki sem bízhat a másikban,
ha nem akar hinni,
mert a másik nem tudja mindig bizonyítani,
hogy megérdemli bizalmunkat.

Senki sem tervezhet és cselekedhet,
ha nem akar hinni, mivel nem tudhatja,
mit hoz a jövő.
 

Van rám szükséged?
Itt vagyok.
Te nem láthatsz engem,
de hogy látható légy, én világítok.
Te nem hallhatsz engem,
de hangot szavaidnak én adok.
Nem tapinthatsz, nem érezhetsz,
pedig az erő én vagyok kezedben.
Munkálkodom, bár utamat, te nem érted,

Hagyd el már szívedből balga félelmed!
Ha te magad nem állsz utamba,
érezni fogod, hogy itt vagyok veled.
Te egyedül nem vagy képes semmire,
de én mindent megtehetek,
én mindenben jelen vagyok.

Én vagyok a Szeretet,
belém kapaszkodhatsz.
Én vagyok a biztonságod,
én vagyok a békéd.
Egy vagyok veled, akkor is ha megtagadsz.

Én nem tagadlak meg téged soha.
Akkor is, ha bennem bizonytalan a hited,
az enyém meg nem inog benned sohasem,
mert én ismerlek téged,
mert én szeretlek téged.
Én ismerlek téged!
Én itt vagyok veled!

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike
De nem azért, hogy visszatartson téged
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.

1. NO'ONO'O felismerés "Én - én vagyok: Isten egyik képviselője a Földön."

2. MOHALU szabadság "Az univerzum határtalan." - Az univerzumban minden lehetséges - Sohase mondd, hogy soha - sosem késő.

3. NANA PONO figyelmesség "Vizsgálj meg és ellenőrizz minden gondolatoét, mert az teremti a valóságot"

4. IKE tudatosság "Gondolkodj pozitívan, mert az vagy, amit gondolsz, az vagy amit gondolsz arról, ami vagy és a világod olyan, amilyennek te gondolod."

5. MANA'O célzatosság "Állíts sorrendet: először mindig a legfontosabbat tedd."

6. KALELE hit "A hit teremti meg a valóságot, s köt össze téged az egyetlen igazsággal."

7. PULE imádság "Az imádság teremti meg a valóságot, s köt össze téged az egyetlen igazsággal."

8. KULEANA felelősség "A saját életéért - és csak azért - mindenki kizárólag saját maga felelős."

9. WEHE WEHE elhatárolódás "Ne engedd, hogy mások rád hárítsák a problémáikat."

10. HILINA'I bizalom "Isten határtalan szeretete határtalan önbizalomhoz vezet."

11. HANO HANO önmagunk tisztelete "Minden és mindenki benned van"

12. MAHU'I elvárás "Ne azzal elégedj meg ami van, hanem azzal, ami lehetne."

13. WAI WAI felhasználás "Objektiven tarthatatlan helyzetekbe ne fektess energiát."

14. OLE,HO ÓLE önvédelem "Tanulj nemet mondani, és engedd el."

15. PONO realizmus "A hatékonyság az igazság mértéke."

16. A'O IKAIKA fegyelem "Mindent tegyél olyan jól, amenyire csak tudod, és tedd szívesen."

17. KAULIKA egyenlőség "Bánj mindennel és mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak."

18. MAIKAI harmónia "Mindenkitől, mindig és mindenütt csak annyit várnak, amennyit képes elviselni."

19. MAKIA energia "Az energia a figyelmet követi."

20. MANAWA a döntés időpontja "Mindig most van itt a megfelelő pillanat a cselekvésre."

21. APO elfogadás "Minden úgy jó, ahogy van."

22. OIA igazság "Amit az ember mond, annak igaznak kell lennie, de nem kell kimondani mindent, ami igaz."

23. KALA lengedés "Az elengedés az igazi szabadság."

24. KALAKU megbocsátás "A megbocsátásban rejlik a gyógyulás."

25. KALANA odaadás "Csak az odaadás tanít meg minket önmagunk és mások szeretetére."

26. MALU béke "A belső békének semmi köze a külső viszonyokhoz."

27. ALOHA szeretet "Valójában csak szeretet van."

Forrás: angyalszarny.eoldal.hu

Még nagyon különleges napok vannak hátra az év végéig, szinte egyik pillanatról a másikra most sok minden változhat meg és meg is változik. A Fényben megvilágítás alá kerül az a sötétség, azok az árnyak, amelyektől eddig féltünk, s most ráébredünk, mert saját szemünkkel látjuk, hogy ezek nem rémisztőek. Ezek emberiek csupán. 

Átértékeljük önmagunkat azok tükrében, akik most tanítanak bennünket és szerethetővé válik bennünk az emberi gyarlóság. Ez a megváltás ideje, és higgyünk benne, hogy meg is váltódik! A sötétség nem rossz, csak nem ismerjük a természetét! A sötétségben mélység is van, nem csak gyarlóság! A sötétségben ott az áldás, ha nem veszünk el a félelmeink között!

Olyan, mintha egy tükörteremben állnánk, és visszatükröződnének önmagunk kivetülései. És ha a középpontban megállunk, mélyen lélegzünk és figyeljük az árnyakat, meg fogjuk látni azt, hogy melyik ajtó vezet tovább az utunkon. Ha belülről figyelünk kifelé, nem rontunk neki az összes tükörnek és nem sebezzük meg magunkat a darabjaival. Csak figyeljünk, s a Fény megvilágítja előttünk az utat!

S ez az út a csodák földjén vezet keresztül! És ne gondoljunk nagy dolgokra! A csoda nem a monumentális erőben rejlik, hanem egészen apró, kis történésekben. Csoda az, amikor meghaladjuk a korlátainkat, csoda az, amikor képesek vagyunk a büszkeségünkön felülemelkedni és a szív szavát követni, csoda az, amikor egy megtörünk egy rögzült viselkedésmintát, és máshogyan cselekszünk, csoda az, amikor egy reménytelennek tűnő pillanatban valaki megfogja a kezünket! Ezek a valódi csodák, ne keressünk nagyobbakat, azok majd megtalálnak, amikor készen állunk arra, hogy azokat is befogadjuk. 

Ne siettessük a dolgokat, a legtöbb szépség a lelassulásban és a figyelésben van. A legtöbb felismerést a legmélyebb csendben és a legsötétebb órákon lehet tenni. Tiszteljük ezeket az időszakokat, mert értünk vannak! 

 

Forrás: www.blissragyogas.hu

Feldmár András: „A védekezés az, ami megöl bennünket!”

Az a felfogás, miszerint a sebezhetőség gyengeséget jelent, a legelfogadottabb és egyben legveszélyesebb tévhit, amit a sebezhetőségről gondolunk. Miközben egész életünkben igyekszünk távol tartani magunktól a sebezhetőséget, és az ellen védekezünk, nehogy túl érzelmesnek tartsanak minket, az is megvetést vált ki belőlünk, ha mások kevésbé képesek hajlandók leplezni az érzéseiket. Odáig jutottunk, hogy ahelyett, hogy tisztelnénk annak a bátorságát, aki sebezhető, inkább hagyjuk, hogy a saját félelmeink és feszengésünk miatt bíráljuk és kritizáljuk őket. 

A sebezhetőség nem jó vagy rossz dolog, se nem valami sötét érzelem, se nem feltétlenül könnyed vagy pozitív élmény. A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit tesz, mint sebezhetővé válni. Ha a sebezhetőséget gyengeségnek tartjuk, úgy az érzelmeket is gyengeségnek tartjuk. Elzárkózni tulajdon érzelmi életünktől azért, mert  túl nagy a kockázat, hogy sérülhetünk, olyan, mint faképnél hagyni azt, ami célt és értelmet ad az életünknek.

A sebezhetőséggel szembeni ellenállásunk gyakran abból fakad, hogy olyan sötét érzelmekkel kötjük össze, mint a félelem, a szégyen, a gyász, a szomorúság és a csalódás – olyan érzelmekkel, amelyeket annak ellenére sem vagyunk hajlandók kibeszélni, hogy gyökeresen meghatározzák azt, hogy ahogy élünk, szeretünk, dolgozunk és vezetünk. Amit a legtöbben képtelenek vagyunk megérteni, az az, hogy a sebezhetőség a bölcsője mindazoknak az érzelmeknek és élményeknek, amelyekre áhítozunk. A szeretet, az összetartozás, a bátorság, az empátia és a kreativitás mind a sebezhetőségből születnek. Amennyiben tisztább célokra vagy tartalmasabb szellemi életre vágyunk, a sebezhetőség az út. 

A sebezhetőség nem más, mint bizonytalanság, kockázat és érzelmi kiszolgáltatottság

Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát, aki megmaradhat az életünkben, de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül, aki vagy hű lesz halála napjáig, vagy elárul minket holnap – na, ez a sebezhetőség. És ha szeretünk valakit, akkor bizony érzelmileg kiszolgáltatottak leszünk. Igen, ez ijesztő, és igen, ez azt jelenti, hogy tárt karokkal várjuk, hogy akár bántsanak minket – de őszintén, el tudunk képzelni olyan életet, amiben nem adunk és nem kapunk szeretetet?

Forrás: www.nlcafe.hu