Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy nagy titkot őriz egy varázsládikában, ami az élet minden területén sikeressé teszi... és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, meg is próbálták ellopni a ládikát, de hiába.
Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta őket élni.
Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram én is olyan boldog szeretnék lenni, mint Te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát! Gyere velem és nagyon figyelj!!!
Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát: a szívemben és az eszemben.
A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit követned kell egész életedben.

Az első lépés ez:
- Tudd, hogy Isten mindig veled van és ezért szeretned kell Őt és hálát adnod neki, mindazért, amid van.

A második lépés:
- Szeretned kell önmagad és minden lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
"Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok. Sokat várok magamtól. Nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni."
Ezt hívják: magas önbecsülésnek.

A harmadik lépés:
- Gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz.
Vagyis: ha azt gondolod okos vagy, viselkedj okosan.
Ha azt gondolod képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé.
Ha azt gondolod nincs akadály, amit le ne tudnál győzni, akkor tűzzél ki célokat és valósítsd meg őket.
Ezt hívják: motivációnak.

A negyedik lépés:
- Ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga.
Ő elérte célját, Te érd el a sajátjaidat!!!

Ötödik lépés:
- Ne őrizz a szívedben haragot senki iránt, mert ez az érzés nem
engedi, hogy boldog légy! Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek
igazságot, te bocsáss meg és felejts!!!

Hatodik lépés:
- Ne vedd el azt, ami nem a tiéd, mert a természet törvénye szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet, mint amit te elvettél mástól. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd! Kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti.
Így biztosítod a békédet.

Hetedik lépés:
- Ne bánj rosszul senkivel! A világ minden élőlényének joga van arra, hogy szeressék és tiszteljék.

Nyolcadik lépés:
- Mindig mosolyogva kelj fel, fedezd fel a szépséget és a jót a téged
körülvevő dolgokban. Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van. Segíts a többieknek anélkül, hogy arra gondolnál, semmit sem kapsz cserébe.
Figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat.
Nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak és így boldogok legyenek!!
 

Manapság sokan sokfélét mondanak a lélekről, mégis kevesen tudják megmondani, mi is az valójában. Mindannyian érezzük, hogy van lelkünk, mivel azonban nem láthatjuk, a vele kapcsolatos elképzeléseink kissé ködösek. Mindig fedezhetünk fel új módszereket, amelyek segítségével a lélekről és annak szükségleteiről többet tudhatunk meg, és azt, hogyan elégítsük ki ezeket a szükségleteket a mindennapi életben. A lélek szintjén élettel telik vagyunk, arra törekszünk, hogy megértsük isteni potenciálunkat, és életünk tapasztalatait ennek tükrében szűrjük át. De ebben az új XXI. században annyira beleragadtunk a „teljesítés” gondolatába, hogy mintha eltűnt volna körülünk minden csoda. Élvezzük mi egyáltalán ezt a testet öltésünket?

Amikor időt szakítunk életünkből isteni potenciálunk felfedezésére, ez lehet az élet legizgalmasabb tapasztalása. Amikor időt szakítunk annak felfedezésére, hogy kik vagyunk, és tudatosan keressük és megéljük valódi lényegünket, ez lehet az egyik leghihetetlenebb utazás, amit valaha is tettünk, mert az életünk, és ahogyan azt éljük, a mi hozzájárulásunk a mindenséghez.

A lélek táplálási módjainak felfedezése során felismerhetjük az óriási különbséget az öröm és az élvezet megtapasztalása között. Az öröm kérés nélkül érkezik, lényünk központjából buzog fel, és egy kegyelmi pillanat. Az élvezetet – bár semmi baj nincs vele – újra és újra hajszolni kell ahhoz, hogy megtapasztaljuk. Az élvezet a vágyból származik, és magában hordozza a csalódás lehetőségét, amikor a vágy nem elégül ki.

Amit boldogságnak nevezünk, az megtévesztő és csalóka dolog. Azt mondjuk, hogy a boldogság a születésünkkel megkapott jog. Az emberi személyiség nyelvében a boldogság szót általában annak kifejezésére használjuk, amikor teljesül az a vágyunk, hogy a körülményeink éppen úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk. Viszont a személyes vágyaink az egésztől való elkülönülésünket eredményezik – elválasztanak bennünket az élet egységétől –, és „boldogtalanná” válunk, amikor a személyes vágyaink nem elégülnek ki. A lélek szintjén a boldogság szó valószínűleg leginkább a mély megelégedettséggel helyettesíthető, ami azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk azzal, ami van.

Vonda Urban egyik cikkében a következőket írja:

Minden érző élet egy sziporkázó színzuhatag, amely keresztültáncol a kozmikus szférákon, miközben egy mennyei dalt énekel. A tudat minden egyéni központja egy szivárványos szikrázás valahol a végtelenség hatalmas spektrumán belül. Mindegyik egy ragyogó „Fényoszlop”, amely kifelé zúdul saját spirituális szíve legbelsőbb központjából, amiben a tündöklő ragyogást egyre jobban átfestik a színek, ahogyan lefelé sugárzik az anyag sűrűbb és vastagabb fátylain keresztül. Így minden fejlődés színek és hangok káprázatán keresztül bontakozik ki, a halhatatlan lélek belső fénye örökké terjeszkedik a munka és pihenés, a nappal és éjszaka, az élet és halál, a manvantara és pralaya  végtelen ciklusain keresztül.

Valahol útközben végül megtanuljuk, hogy az élet művészet, és mindannyian művészek vagyunk, akik örökké keverjük, válogatjuk és megváltoztatjuk a lelkünkben lévő tűz színeit és a zene hangjait, így alakítva ki belőlük a jellemet.

Életeink során választhatjuk azt, hogy képzett mesterekké válunk, törekedve skandha-ink palettájának felhasználására a ragyogó fény mesterművének létrehozásakor, vagy felelőtlenül elcsúfíthatjuk munkánkat, összekenve durva és piszkos festékfoltokkal.

Ez gyönyörű szemléletes kép a lélekről annak emberi útján. De hogyan táplálhatjuk ezt a csodálatos és fontos eszközt?

A ZENE

A zene a lélek táplálásának egyik módja. A zenét úgy írják le, mint „a magasabb síkokról lehozott és az emberi fül számára leszűrt szeretet”. Létfontosságú, hogy elfoglalt életünkben szakítsunk időt olyan zene hallgatására, amelyre a lelkünk válaszol. Ez mindenki számára más, sőt napról napra is változik. De amikor úgy érezzük, szükségünk van valamilyen adott fajtájú zenére, a lelkünk kéri, hogy játsszuk le, mert az táplálék a lélek számára.

AZ ALKOTÁS

Bármilyen típusú alkotás a lélek táplálásának egy másik módja. A rajzolás, írás, festés, egy valódi kézműves munka meditációvá válhat. Lehetővé teszi intuíciónk számára, hogy befolyásolja és vezesse fizikai kezünket. Azok, akik alkotnak – akár festenek, rajzolnak, vagy hangszeren játszanak – ismerik az „átkapcsolás” állapotát, amikor átváltanak az óra idejéről a lélek idejére. Ez az átkapcsolás a tudatban játszódik le.

MÁSOK MEGHALLGATÁSA

Meglepő módon a lélek táplálásának egy másik módja a hallgatás. Azt mondják, a valódi figyelés arra, amit egy másik ember mond nekünk, „lelkigyakorlat”. Nem könnyű egyszerűen csak hallgatni anélkül, hogy félbe akarnánk szakítani a beszélőt. Arra vagyunk beállítva, hogy várjuk, mikor csukja be egy pillanatra a másik ember a száját, hogy ugorhassunk, és elmondjuk, amit el kell mondanunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen intelligens választ kell adnunk, és ezért van bennünk a sürgetés, hogy megszólaljunk. A valódi meghallgatás az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk egy másik embernek.

A TERMÉSZET SZERETETE

A lélek táplálásának ismét másik módja a bensőséges kapcsolat kialakítása a természettel, idő szakítása arra, hogy értékeljük és elismerjük a bennünket körülvevő szépséget. Nem csak arról van szó, hogy megállunk megcsodálni egy gyönyörű látványt, hanem megnyitjuk magunkat, hogy beigyuk ezt a látványt, és eggyé váljunk vele, hogy teljes figyelemmel vizsgáljuk meg a legkisebb növényt, a Hold sarlóját vagy egy medence vizén a fények játékát. Tudatosan időt fordítani arra, hogy részévé váljunk a természetnek, azt jelenti, hogy örömet lelünk az első zöld levélke felfedezésében, amikor egy fa felébred téli álmából. Ilyen mértékben eggyé válni a természettel, táplálék a lélek számára.

A HUMORÉRZÉK

A humorérzék fejlesztése kiváló lelki gyakorlat. Amikor nevetünk, minden bennünk levő feszültség feloldódik. Ilyenkor testi változás is történik. A következő példát szoktam használni annak illusztrálására, hogyan őrizzük meg a humorérzéket a legidegesítőbb körülmények között is. Bármilyen bosszantó is, amikor állandóan egy automata válaszol, amikor felhívunk valakit, mégis megtanultunk vele élni. Eszünkbe jutott már, milyen lenne, ha az Isten is felszerelne egy ilyen automata telefonrendszert? Képzelje el, hogy imádkozik, és ezt hallja: „Köszönjük, hogy felhívta a mennyországot. A magyarul beszélők nyomják meg az egyes gombot, az angolul beszélők a kettes gombot, egyéb nyelvekhez nyomja meg a hármas gombot”. Miután kiválasztotta a nyelvet, képzelje el, hogy a következőt hallja: „Ha kérése van, nyomja meg az egyest, ha hálát akar adni, nyomja meg a kettest, ha panasza van, nyomja meg a hármast, minden egyébhez nyomja meg a négyest. Elnézést kérünk, de valamennyi angyalunk és szentünk el van foglalva más bűnösökkel. Az ön imája azonban fontos a számunkra, és a beérkező hívások sorrendjében választ fogunk adni. Kérem, tartsa a vonalat”. Nagyon fontos, hogy minden nap nevessünk valamin, főleg napjaink problémákkal terhes világában, amikor nagyon könnyű megfeledkezni a nevetésről. Ha nem találunk olyan mulatságos dolgot, amin nevetni tudnánk, önmagunkon mindig nevethetünk: saját fontoskodásunkon, nagyképűségünkön.

 A MEDITÁCIÓ ÉS AZ IMÁDKOZÁS

Természetesen a meditáció és az imádkozás a két legelfogadottabb módja annak, hogy befelé forduljunk a lelket táplálni. A „Kitakarítani a rendetlenséget” című tanulmányában Sydney Banks azt mondja, hogy a lelkünk három dologtól fejlődik, ezek a csönd, a hála és a belső béke. Amikor ez a csatorna nyitva áll lelkünk számára – nem zavarja össze a negativitás és a rohanás, amivel körülvesszük magunkat –, akkor megértjük, hogy egy ilyen „lélek állapottal” nem jár együtt erőfeszítés a részünkről, ilyenkor semmi teendőnk nincs. Emberi „lények” vagyunk, nem pedig emberi „ténykedők”.

Azt mondani, hogy semmit nem kell csinálnunk, paradoxonnak hangzik, de amikor a lélek nyitott, az elme pedig csendben van, akkor egyfajta harmonikus valóságban élünk, egyszerűen csak tesszük a mindennapi dolgainkat, de cselekedeteinket gátak közé szorítja az együttérzés, a szeretet és a bölcsesség.

A HÁLA

Hálásnak lenni azt nevezzük, amikor számba vesszük, hogy milyen áldottak vagyunk. Más szavakkal megtanuljuk tudatosan értékelni a jelent, a mostot. Egyszerűnek hangzik, de nem is olyan könnyű átültetni a gyakorlatba minden nap. El tudjuk azonban kezdeni a jelen pillanatban, mivel ez az egyedüli pillanat, amelyben biztosak lehetünk. Ha meg tudunk tanulni a jelenben élni, ha nem tereli el a figyelmünket, hogy mi volt a múltban, vagy mit hoz a jövő, akkor ezt a pillanatot különlegessé és széppé tehetjük, és hálásak lehetünk érte. Ha ezt meg tudjuk tenni minden nap minden pillanatával, a nap végén összeadhatjuk mindezeket a különleges pillanatokat, és felmérhetjük, milyen sok táplálékot is kapott lelkünk azon a napon.

A következő remek bekezdés H. K. Challoner könyvéből, A gyógyítás ösvényé-ből származik: 

Mindannyiunknak van egy egyedi szerepe, amit el kell játszania, és meg kell próbálnunk rájönni, milyen a szereposztásunk. Meg kell próbálnunk felismerni, milyen meghatározott színt kell festenünk az egész emberiség által képviselt ragyogó, sokszínű képbe. Meg kell próbálnunk felfedezni, milyen fonalat kaptunk, hogy beleszőjük az emberiség szőttesébe. Meg kell próbálnunk rájönni, milyen hangjegyet kell megszólaltatnunk, és megtalálni saját helyünket a tánckarban az élet színpadán.

Milyen hangot szólaltatunk meg? Beszédünk és tetteink a lelkünk költészete. Ha az emberi lélek zarándok, és úton van a személyes korlátozott perspektívájától az egyetemes felé, akkor ez nem azt jelenti, hogy az a feladatunk, hogy tudatosabban éljük az életet, az egyetlen életet, ami bármilyen formában is, de mindenben működik? Amikor szerető életet élünk, felvállaljuk a felelősséget a gondolatainkért és szavainkért, hozzájárulunk minden élet fejlődéséhez. Amikor felelősséget vállalunk a gondolatainkért, szavainkért és tetteinkért, gyógyító és tápláló tevékenységet végzünk. Azzal, hogy szeretetet adunk és kapunk, tápláljuk a lelkünket, és minden életet szolgálunk.

(Beverley Champion cikke alapján írta: Szabari János)

Hogyan tarthatjuk harmóniában szellemünket és testünket, ami által elkerülhetjük a betegséget? Mert bizonyos, hogy a konfliktusoktól mentes személyiség ellenáll a betegségnek. Testi betegségeink fajtái materiális módon segítenek a mögöttük álló szellemi diszharmónia meglelésében.

A siker fontos feltétele az életkedv, és az, hogy életünket ne kötelességnek lássuk, amit minél több türelemmel kell elviselnünk, sokkal inkább sok kalanddal járó utazásnak tekintsük, mely valódi örömet okoz. Talán a materializmus egyik legnagyobb tragédiája az unalom kialakulása és a belső boldogság elvesztése. Azt tanítja az embereknek, hogy nehézségeiket földi örömökkel és szórakozással kompenzálják, ami nem nyújthat mást, mint elsődleges feledést.

Az unalom állapota felelős azért, hogy manapság jóval több betegségünk van. És miután az unalom már gyermekkorban megjelenik, így a betegségek is kialakulnak már gyermekkorban. Nem léphetne fel ilyen állapot, ha felismernénk földi feladatunkat, s átélnénk a tapasztalatgyűjtés és mások segítésének örömét. Az unalom ellenszere a környezetünkre irányuló aktív és élő figyelem, az embertársainktól és az eseményekből való tanulás és a dolgok mögött meghúzódó Igazság felismerése, önmagunk elvesztése a tudás és tapasztalatgyűjtés művészetében, az alkalmak megragadása, amikor mindezeket mások érdekében felhasználhatjuk. Ezáltal életünk minden pillanatát betölti a tanulás vágya, a valódi dolgok, igazi kalandok és értelmes tettek iránti igény, s ha fejlesztjük e képességünket, azt fogjuk észrevenni, hogy ismét örülni tudunk a legkisebb eseménynek is, és mindaz, amit korábban unalmasnak és mindennapinak találtunk, jó alkalom a kutatásra és kalandra. Az igazi örömöt az élet egyszerű dolgaiban találjuk meg.

A belenyugvás, mely az élet útjának figyelmetlen utazójává tesz minket, számtalan káros befolyás előtt nyit ajtót, amelyek soha nem kaphatnának erőre, ha mindennapi életünket a szellem és a kaland öröme uralná. Arra kell törekednünk bárhol vagyunk is, hogy az egyhangúságot érdeklődés váltsa fel, az értelmetlen kötelességet a tapasztalás öröme, a hétköznapokat az emberiség és a Világegyetem nagy törvényeinek intenzív vizsgálata. Kalanddá kell változtatnunk életünket, amely teljesen leköti érdeklődésünket, ahol nem lehetséges az unalom.

További alapvető segítséget hoz a félelem meghaladása. A valóságban a félelemnek nincs helye az emberiség természetes birodalmában, mivel a bennünk lakó Isteni szikra, valódi önmagunk legyőzhetetlen és halhatatlan. Isten Gyermekeként nincs okunk a félelemre. A materializmus korában a félelem éppen olyan mértékben nő, amilyen mértékben földi vagyontárgyainkhoz mérjük magunkat, hiszen ha ezek alkotják világunkat, akkor félni fogunk attól, hogy elszalasztjuk megszerzésüket, hiszen olyan múlandók, oly nehéz megszerezni és lehetetlen egy rövid szempillantásnál tovább birtokolni őket. Szükségszerűen, tudatosan vagy tudattalanul, állandó félelemben kell élnünk, mert legbelül tudjuk, hogy értéktárgyainkat bármikor elveszíthetjük és legfeljebb életünk rövid ideje alatt lehetnek a birtokunkban.

Manapság a félelem nagy szerepet játszik a betegség felerősítésében és a modern tudomány azáltal erősíti meg rémuralmát, hogy felfedezéseit, amelyek csupán féligazságok, a széles nyilvánosság elé tárja. A materializmus elfelejtette, hogy léteznek a fizikai sík felett is tényezők, amelyek hétköznapi életvitel mellett egyes embereket megvédenek vagy éppen fogékonnyá tesznek egy-egy betegségre. A félelem diszharmóniát okoz fizikai és energetikai szinten egyaránt, megnyitja az utat a betegségokozó csírák előtt. Csak azon gondolkozzunk el, hogyan lehet, hogy a legnagyobb járványok idején is voltak olyanok, akik kimaradtak? - ennek mi lehet az oka?!

S most forduljunk fizikai testünk felé! Ne felejtsük el, hogy a test csak a Lélek földi lakhelye, amelyben csak rövid időt töltünk, hogy érintkezhessünk a világgal, hogy tapasztalatot és tudást gyűjthessünk. Anélkül, hogy túlságosan azonosulnánk testünkkel, tisztelettel és gondoskodással kell kezelnünk, hogy egészséges maradjon és kitartson addig, míg teljesítjük feladatunkat. Soha egyetlen pillanatra sem lenne szabad túlságosan igénybe vennünk vagy túlerőltetnünk, s meg kellene tanulnunk lehetőség szerint minél kevésbé befolyásoltatni magunkat állapotától: egyszerűen lelkünk és szellemünk járművének és szolgálójának tekinteni, amelyet akaratunk irányít. Fontos testünk tisztán tartása, de még fontosabb a belső tisztaság. Minden cselekedetünkben keressük az örömöt, és kerüljük a kételkedést, depressziót. Gondoljunk arra, hogy ezek nem is belőlünk erednek, hiszen Lelkünk csak az örömöt és a boldogságot ismeri.

(Forrás: bachviragterapia.wordpress.com)

A betegségekről elmondható, hogy a szervezet lelki, energetikai egyensúlyának megbomlásából alakulnak ki, aminek oka a gondolkodási mód helytelenségéhez vezethető vissza, de befolyásolják a magzati, csecsemőkori és kisgyermekkori traumák, lelki sérülések is. Mindenki úgy él, úgy érez, úgy cselekszik, ahogy gondolkodik. A gondolatok megjelenési helye a test. Akinek az egészsége rendben van, annak a gondolkodása is normális, ami azt jelenti, hogy nem szélsőséges. Mihelyt valami okból a gondolkodás kibillen az egységből, a testben áramló energiák egyensúlya is megbomlik. Ennek hatására pedig a sejtekben, a szervekben, az egész szervezetben eltérések alakulnak ki. Tehát sok esetben pszichikai tényezők járulnak hozzá az energiazavar kialakulásához, ezért az aggodalom, gond, szorongás, félelem, düh, túl nagy öröm betegséget hozhat létre!

Ha gyógyszert veszünk be, az okozatot csillapítjuk ugyan, de ez tüneti kezelés. Problémánk helyreállni sosem fog, csak enyhülni, vagy egy időre eltűnni legfeljebb. A teljes és végleges gyógyuláshoz mindig a probléma gyökerét, a valódi okot kell megtalálni. Mert a betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni. És amikor megértjük, hogy honnan jött a betegség, mi alakította ki bennünk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a valódi okot megszüntethessük, ennél fogva a természetes gyógyulási folyamat beinduljon.

"Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre."

Ha egy ember tette ellenkezik saját belső hitrendszerével, akkor fizikai énjét tudattalanul betegséggel bünteti. Ha hajlandóak vagyunk szembenézni önmagunkkal, és nem csak kívülről várjuk a megoldást, akkor a betegség nem egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytűje lesz, amely a javunkat szolgálja. Egy tanító, aki segít, ha készek vagyunk tanulni. Kényelmesebb persze csak a tüneteket kezelni gyógyszerekkel vagy egyéb módon, de ettől a problémát kiváltó valódi ok nem fog megszűnni, és később újra előtör valahol. Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése lelkünkben.
 

Azzal, hogy megfigyeljük, milyen esemény vagy hatás következtében, melyik testrészünkön jelenik meg a megbetegedés, azt is megállapíthatjuk, hogy miről szól az üzenete, hiszen minden testi tünetnek megvan a maga jelentése. Szervezetünk ugyanis mindig jelez, ha valami nincs rendben. Betegségeink tehát egyúttal arra is felhívják figyelmünket, hogy lelki úton honnan erednek, vagyis mi az, amit magunkban helyre kell tennünk. Csak meg kell tanulnunk olvasni ezekből a jelekből.

Önmagad szeretetén keresztül válthatsz meg másokat, mert ez a SZERETET egy mindent átfogó és felszabadító energiával emeli meg az ember lelkét. A SZERETET mindent átfog, mindent átölel, és mivel Egyetemes Rend szerint működik, az emberek többségének érthetetlen. Érthetetlen, hogy a SZERETET hogy képes Családokat szétszakítani, otthonokat romba dönteni, az elesetteknek nem nyújtva segítséget. Ha mélyebb összefüggésében látnátok a dolgokat, rájönnétek, hogy mindez nem a SZERETET, hanem az emberi teremtés következménye,- saját, múltban elkövetett hibáitok következményeként jelenik meg jelen életetekben. Tudom, hogy nehéz az összefüggéseket értelmezni, felfogni, hogy van egy olyan Egyetemes Rend, amely tetteitek következményét nem rója fel számotokra,- de viszont a vele járó tapasztalás, tanulás lehetőségét nem veszi el tőletek. Mindez a ti érdeketekben történik, csak ennek nem látjátok a mélyebb értelmét. Ha tudatotok megnyílik a Fényre, értelmezésetek tükrében magatokra leltek. Számot Önmagatokkal vettek. Isten nem kér számon bennetek mindazokért a hiányosságokért, amit életetekben elmulasztottatok, vagy hibákért melyet elkövetettek. Saját lelked és felsőbb tudatod mely felébreszti benned a felismerést, hogy vess számot az életeddel,- nézd meg, hogy élsz, mit tettél idáig. Lelkiismereted tükrében találod magad, és ez sokszor nem kellemes számotokra. A SZERETET mindent átfog és átölel!

Ha szíved megnyílik a SZERETETRE, Önmagad hiányosságait, vélt vagy valós hibáit feloldja, átminősíti és a SZERETET fényével betakarja. Lelked megnyugszik, tested felszabadul, és te csendesen pihensz Önmagad ölelésében, szeretetében. Tanuld meg szeretni magad ember! Tanuld meg magadban szeretni Istent! Ha Önmagadat nem szereted, hogy szerethetnél másokat? Hogy tudnál feléjük segítő kezeket nyújtani, ha Önmagadat kívülre helyezed? Belső megélésből, és mély érzelemből jön a legtisztább segítő szándék. Kérlek bennetek, Önmagatok Fényében találjátok meg Istent! Engedjétek meg, hogy szóljon hozzátok, vezessen bennetek! Ott benn, a szíved, a lelked szeretetében EGY VAGY ISTENNEL! Ő az, AKI irányít és utat mutat, ha megkéred! Ne kívülről várd a segítséget, tanulj meg kapcsolatba lépni azzal a Szent Erővel, Aki a legjobb tudása szerint segít az úton, és adja meg számodra azokat a felismeréseket, lehetőséget, amelyre pont abban a pillanatban szükséged van. Ne a külső utakat járd! A magad útját járd teljességgel, ami lehet, hogy merőben különbözik a többitől. Ha ez félelemmel tölt el, akkor kérd Istent, hogy minősítse át ezt a félelmet SZERETETTÉ, és ha ez megtörtént, akkor már bátran lépsz előre, még ha nem is tudod, utad merre vezet. Isten SZERETETE és végtelen KEGYELME átsegít a legnagyobb nehézségeken, csak mindig tudd,-  hogy Uram ne az én akaratom érvényesüljön, hanem az, amit TE jónak látsz nekem. Nehéz és küzdelmes szakasz Önmagunk feladása az Isteninek, de csakis ezáltal tudunk itt a Földön egy magasabb tudatossággal és SZERETET minőséggel járni és tenni a dolgunkat. Adjon Isten mindehhez sok erőt, az embereknek kitartást, hogy utuk során ne bizonytalanodjanak el, ne gyengüljenek és tévedjenek el, hanem Isten segedelmével Önmagukban újjászülessenek! Az újjászületett ember már Új Világot, egy új tudatosságot alkot, és ezzel a minőséggel építi fel magát és a körülötte lévő világot. Áldás!

 

(Forrás: magyarnok.eoldal.hu)

"2013. december 17-én megnyílt egy nagyon erős Fénykapu, mely 2013. december 21-én teljes erővel tárta szét szárnyait.
Olyan erős energiák érkeznek a Földre azóta, melyek a fizikai testet is megviselik (émelygés, fejfájás, mellkas szorítás, egyfajta légszomj), és sokan be is lázasodhatnak, a megfázás tüneteit hordozhatják magukon, vagy még határozottabb testi tisztulási folyamaton mennek keresztül.
Tudnotok kell azt is, hogy ezen a kapun nem csak érkezik az energia, hanem távozhat is. És hát, sok léleknek mostanig szólt "szerződése", és egykor úgy döntöttek ezen a kapun kelnek át... haza... Ennek tudatosítása nem mulasztja el a veszteség fájdalmát, de segíthet felismerni és megérteni a folyamatokat, segíthet az elengedésben.
Már évek óta rendezik a magasabb energiák / erők az emberi kapcsolatokat egy új világ megszületéséhez. Ti pedig mégis sopánkodtok azon, hogy mennyi válás és szakítás (párkapcsolat, család, barátok, munkahely) jelenik meg a társadalmatokban. Vannak, akiknek egymás mellett a helye, és ők már tulajdonképpen évekkel ezelőtt megtalálták egymást (akár párkapcsolat vagy barátok), hogy a jelen változásokat egymást segítve éljék át.
De nagyon sokan ezeken az energiahullámokon szörfözve léphetnek tovább magasabb frekvenciákra. Sokan most zárják le évtizedek vagy évszázadok óta tartó karmikus kapcsolataikat. A búcsúzás, az elengedés fájdalmas lehet. De ennek tudatosítása és magasabb nézőpontból való rátekintés a folyamatokra segíthet.

2014. január Teliholdjáig ez az erős energiaáramlás érzékelhető. Egyre erősebb energiák érkeznek. Már nincs visszafelé vezető út. Nem lehet visszafordulni, ez maga az evolúció.
Vagy elkezdik az emberek átalakítani értékrendjüket, gondolati -, érzelmi-, és viselkedésmintáikat, vagy kipasszírozza belőlük az Erő.
Aki ellenáll - aki nem lovagolja meg a hullámokat - az nem válik kompatibilissé az új létidő-térrel.
Mindenki ott kapja a próbáit, ahol neki a legnehezebb, ahol a legjobban fáj. Értsétek meg ez tökéletesen személyre van szabva, az egyénre van hangolva! Pontosan ez a lényege! Mert így hatványozódik a magányosság érzete, hogy senki nem ért meg. Ez a lényege. Mert amikor egyedül érzed magadat, még nehezebb. Vizsgaidőszak van. Minden egyes nap, minden egyes pillanatban azt teszteli az Erő, hogy képesek vagytok-e felülemelkedni, vagy megrekedtek.
Melyik oldalra álltok? Ez a hétköznapi pillanatokban jelenik meg, nincs külön szertartása, vagy ceremóniája. Úgy történik, hogy észre sem veszitek! Ha kiállnátok a térre, és tudnátok, hogy most jött el az idő, hogy a tovább lépjetek vagy megrekedtek, az nem igazán lenne nehéz... De így! Váratlanul, láthatatlanul... így van értelme mérlegre tenni a lelkeket...

2012. december 21-én a legtöbb ember katarzist várt. És higgyétek el, az a változó hullám, amit vártatok, megjelent!
A három napos sötétség szimbólum...
2013 már ezekben az energiákban telt el. Nézzetek vissza az elmúlt évre, a saját életetekre milyen gyökeres változások történtek az életetekben, leginkább pedig bennetek!
Az új világ csírája bennetek van.

2014 még intenzívebb lesz. És évről évre nő a frekvencia. A Forrás árasztja fényét és szeretetét. Azonban a Fény és a Szeretet először kiégeti az árnyakat. Mert fényesedni, megvilágosodni a sötétség kifényesítésével lehet. A Fény fényes, nem szükséges tovább fényesíteni. Az árnyak megvilágosításával lehet kilépni a Forrás fényébe és szeretetébe.
Első lépés a szeretet. Feltételek és elvárások nélkül. Nagyon - nagyon nehéz. Az emberiségnek jelenleg jelentős százalékban fogalma sincs az igaz és való szeretet hétköznapi, pillanatról pillanatra való megéléséről. Könnyű szeretni a szépet és a jót. De a bántást, a sértést, a fájdalom és a kín okozóját tudjátok-e szeretni?
Következő lépés az egység, a mennyei szerelem, a két fél, a nő és a férfi újra egyesülése, Egylélek újjászületése.
Ezután képes az ember hazatérni a Forrásba.

2013, 2014 és 2015 erről szól. Ha összeadjátok az évszámok számait: 6 -7 -8 (fizikai síkon való lehorgonyzás - stabilizálás és teremtés, amiben benne van az elmúlás - transzformáció, alkímia, átváltozás)
három év...
2016 - 9 : A Mennyország száma- mindenre úgy tekintsetek, mint energiára, minden csak rezgés, frekvenciahullám. Csupán energiahálók léteznek.

Egyre jelentősebb a szabad akarat fogalma és tartalma:
Mindenki önmaga dönthet arról, hogy jobbra vagy balra áll... A mérlegelés 2012. december 21-én kezdődött...
és tart...
jelen van...
Te dönthetsz, Te választhatsz...
minden egyes pillanatban..."

(Forrás: http://ahimre.blogspot.hu/2014/01/gabriel-arkangyal-uzenete.html?utm_source=BP_recent)

Hetvenéves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom.

Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, ahogy hisszük — én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van.

Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik. És hol a lénia, mely ezt a tükröt kiegyenesítse, holott a lénia is csak emberi értelem lehet, agyvelő, mely a koponya görbe vonalához tapad? És hol a geometria, aki kiszámítsa, mennyivel görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább elképzelhessük, ha látni már nem tudjuk, holott az Igazság hol vékony, hol vastag a valóságban is?

Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár filozófiában, akár művészetben, akár politikában: az gonosz vagy ostoba; jóhiszemű, akkor ostoba, és rosszhiszemű, akkor gonosz. Mert micsoda tökéletes munkát vártok a tökéletlen szerszámtól? És gonosz és ostoba a szkeptikus is, aki azt mondja: nem bizonyos, hogy helyes-e a tétel — holott bizonyos, hogy nem helyes.

Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, az legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, tiszteli és féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és megnyugszik benne. Nem nevezi őt el istennek, mert mihelyt elnevezné, kép jelennék meg a görbe tükörben, és a kép hazugság volna, mert rögtön elmúlik, és nincsen, mintegy varázsszóra, aminek a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten is meghalt abban a percben, amikor kimondták a nevét, csak addig élt, amíg nem tudnak róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez hasonlítom, aki alszik, s álmában tudja, hogy csak álmodik, s ezt bevallja magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, hogy odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, másképpen van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, mert az Álom eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, hiába küzdene, de tisztában van eggyel: hogy álmunkban gyakran széknek nevezzük az asztalt, és mégis a szekrényt értjük alatta. Hallottatok már álmában beszélő embert? A becsületes gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy álmodik, s éppen azért nem hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit érez, de tudja, hogy mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, elteszi magának, amit látott, hallott és érzett, s megnyugvással hisz benne, hogy majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, ugye, nem az álomképeket kezdi figyelni, s nem azokkal foglalkozik, mert csak jobban belegabalyodnék, s még mélyebben süllyedne az álom vizébe, hanem valami határozatlan, ismeretlen dologra gondol erőlködve, megfeszíti elméjét, küszködik kifelé, s e határozatlan valamit így foglalom egybe: minden másképp van.

De közben, míg ez, sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp nem lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. Így jött létre a Logika, a törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és értelmetlen álmodók meggyőződéseket vonnak le maguknak; a Logika, ez a kedves és nemes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik tudják, hogy csak játék ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta, mint a sakk. Szabályai vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos betart, ragaszkodik hozzá, holott jól tudja, hogy e szabályokat ő maga állította fel, mégis úgy tekinti őket, mintha megmásíthatatlan törvények volnának, s ha a szabályok értelmében a király már nem mozdulhat, akkor azt mondja: matt vagyok, te nyertél, barátom, s feláll és fizet, holott felemelhetné a királyt, s kitehetné a tábláról, mert csak a sakkszabályok értelmében nem szabad annak mozdulnia.

Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle törvény, és másképpen van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll a dolog a szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van velünk, mint ahogy ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a föld, másféle emberek laknak a Marson, másképp szeret minket a jó barát, mint ahogy másképp gyűlöl az ellenség, és a nő, akiről azt hisszük, hogy másképp van, másképp van és nem másképp.

(És — hihetetlen, de így van — másképpen vannak az események is, mint ahogy a hírlapok megírják.)

Minden másképp van.

(Karinthy Frigyes)