A félelem az élet megrontója, mely mindig hiányt és betegséget szül, s lehetetlenné teszi, hogy élvezzük a jelent.  Két leggyakoribb megjelenési formája a változástól és a veszteségtől való félelem.

Félünk a változástól, mert nem szeretnénk feladni a biztosat. Azt a biztosat, ami lehet, hogy régen rossz, de azt már megszoktam, tudom kezelni. Azt a biztosat, mely csupán látszólag biztos, valójában éppoly bizonytalan, mint bármi más vagy bármilyen változás.

Amikor félsz a veszteségtől, akkor azért teszel valamit, mert valakit vagy valamit meg szeretnél szerezni vagy tartani. Úgy gondolod, nem vagy elég, hogy magad gondoskodj szükségleteidről, ezért érdekkapcsolatokba bonyolódsz. Meg akarsz felelni valakinek, hogy szükségleteid beteljesedjenek általa. Ilyenkor nem te irányítod az életedet belülről, hanem az, akitől félsz. Nem szívedből teszed, amit teszel, hanem félelemből.

Ez a legrövidebb út ahhoz, hogy teljesen elveszítsd önmagad. Amíg másoknak akarsz megfelelni, képtelen vagy megvalósítani önmagadat. Ez egy óriási csapda, mely szabotálja a belső harmóniát és folyamatos feszültségben tart, melynek következménye negatív lelkiállapot és betegség lesz.

A harmónia kulcsa az egység. A gondolat, az érzelem és a tett egysége. Amikor megfelelési kényszer bénít, nem azt teszed, ami belső értékrendednek megfelel, így a harmónia megtörik.

Van ebből kiút? Igen! A félelem ellentéte a szeretet. A félelem megbetegít, de a szeretet meggyógyít. Amikor felismerjük, hogy az erőt adó szeretet bennünk van, lehetőségek végtelen tárháza tárul elénk. Felismerjük, hogy nem vagyunk kiszolgáltatottak, mi is egészek vagyunk.