Szoktál néha azon töprengeni, hogy tizenéves gyermekedből lesz-e valaha is érett felnőtt? Isten hozott a szülőség legnehezebb szakaszában! A tinédzser képes egyik pillanatról a másikra átváltani optimizmusból pesszimizmusba, lelkesedésből unalomba, magabiztosságból kétségeskedésbe, boldogságból kétségbeesésbe, társaságkedvelésből zárkózottságba, nyugalomból változékonyságba, együttműködésből ellenállásba. És, ha azt kérdezed tőlük: „Mi a baj?”, azt válaszolják: „Semmi” vagy: „Nem tudom.” És ez az igazság. Tényleg nem tudják! A biokémiai változások bombazáporában gyermeked a gyermekkor és a felnőttkor világa között igyekszik valahogy navigálni életét, megértésedre és türelmedre van szüksége. A serdülőkor odüsszeiája számukra borzalmas, kínos és zavaros. A gyermekek ismerik saját világuk szerepeit és szabályait, a felnőttek is ismerik ugyanezeket az ő világukban. A gyerekektől azt várjuk, hogy gyerekként viselkedjenek, a felnőttektől, hogy felnőttként. A tizenévesekben azonban mindkét világ vonásai ott vannak, bár ők egyikhez sem tartoznak. Amikor gyerek-üzemmódban vannak, nem szabad gyerekként viselkedniük. „Mikor nősz fel végre?!” – kérdezzük. Amikor felnőtt-módba kapcsolnak, megtagadjuk tőlük a felnőttség előjogait. „Szó sem lehet róla… te még gyerek vagy!” A felnőttek világa és a gyermekek világa viszonylag jól körülhatárolható, stabil és kiszámítható terület. A tizenéveskor azonban meglehetősen elmosódott, zavaros. Váltakoznak a két világ között, sosem biztosak benne, hogy hová tartoznak, felnőttek vagy gyermekek. Ezért vonzódnak kortársaikhoz, akik hasonló tapasztalatokat élnek meg, bár ők sem értik mindezeket. Mire van szükségük? Olyan szülőkre, akik megértik és bátorítják őket! „Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy gyermek, úgy éreztem, mint egy gyermek, úgy gondolkoztam, mint egy gyermek. Mint te. Amikor pedig férfivá [vagy felnőtt nővé] lettem, kinőttem a zavarodottságból és tanácstalanságból. Te is ki fogsz nőni belőle.”

A gyermekkorból a felnőttkorba eljutni komoly átalakulás, amihez sok bölcsesség és szeretet kell. Gyermeked érzései és viselkedése időnként gyerekes lesz, máskor meg egészen felnőttes. A te dolgod, hogy felismerd, bárhol is tart most, fel fog nőni felnőtt férfivé/nővé, és felnőtt is fog maradni! A felnőtté válás felé tartó út megemeli a tizenéves stressz-szintjét, néha annyira, hogy úgy érzi, semmi sincs az irányítása alatt. Így tudsz neki segíteni abban, hogy érett felnőtté váljon: 1) Légy ésszerű, ne a spontán reakcióid vezessenek! A szülői szerep megkívánja, hogy: „legyetek tehát bölcsek és józanok”. Légy felnőtt! Nem tudsz segíteni gyermekednek a felnőtté válásban, ha magad sem vagy az. 2) Légy szülő, ne haver! Szükségük van valakire, aki vállalja a vezető felelősségét, és az érettség felé terelgeti őket. Ha lemondasz szerepedről, mert félsz gyermeked haragjától, elutasításától vagy boldogtalanságától, azzal magára hagyod őt a saját zűrzavaros helyzetében. Te vagy a szélcsend, melyet Isten viharos életükbe adott, te vagy a világítótorony, amely utat mutat nekik. Átmenetileg lehetséges, hogy értékrendedet, szabályaidat, életstílusodat és erkölcsiségedet idejétmúltnak fogják tartani. Ne is várj mást, ez a szülői hivatás velejárója. Tartsd a frontot! Ne akarj „menő” lenni azzal, hogy lejjebb teszed a mércét, azzal mindketten csak veszítetek! Akkor is kihívást állítanak eléd, ha „menő” vagy, és akkor is, ha nem. (Egyébként semmi sem annyira „ciki” egy tizenéves számára, mint az a szülő, aki „menő” akar lenni!) Igen, biztosan fognak veled vitatkozni, harcolni, de ha határozott, szerető és következetes maradsz, követni fogják nyomdokodat.

Forrás: www.maiige.hu