A Házi Áldás szentsége
A Házi Áldás újra szentséggé kell váljon. A mostani időben nagy szükség van a szeretetre, a család, az otthon melegére. Mindezt a nő hívatott megtenni, az ő feladata ennek a szentségnek a visszaállítása és megteremtése, amit csak akkor tudunk átadni gyermekeinknek, ha működővé tesszük. Ehhez sajnos vajmi kevés, ha felfüggesszük a falra a saját kezűleg elkészített, vagy vásárolt Házi Áldást, ezt a szentséget a gyakorlatba szükséges áthelyezni.
Mert mit is kellene tennünk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk nevelni gyermekeinket?
Miképp tudjuk átadni azt a mintát, amely nemzedékeken át öröklődött? De miből adjuk át, amikor nem vagyunk tisztában bizonyos dolgokkal? Egyrészt azért, mert nem is voltunk a birtokában, másrészt pedig, mert mi is elfelejtettük őket. Többek közt azért, mert már szüleink sem tudták átadni, és megtanítani nekünk. Idetartozik még az időhiány, a rohanó életmód, amikor saját magunkra sincs időnk, gyermekeinkre pedig hogy is lenne. A társadalomban, az emberek többsége ezt az életmódot folytatja. Az asszonyok zöme, a konyhában az előkészített, előfagyasztott, előcsomagolt élelmiszert részesítik előnyben és helyezik előtérbe, mindezt vagy időhiány végett, ami egyben a társadalom hibája, de az is előfordul, hogy csupán kényelmi szempontokból. Sajnos nincs idő a szeretettel, gondosan elkészített munkára! Nincs idő a tápláló ételek főzésére, a gondos, tiszta terítékre, a terített asztal varázsára, és arra, hogy átadjuk gyermekeinknek mit is jelentett és mit kellene jelentenie a mában az asztal fogalmának. Nagy szükségünk lenne rá, hogy mindezt a szentséget visszahozzuk, és átadjuk gyermekeinknek!
A szeretettel gondosan elkészített ételben, már benne van ez a szentség! Fontos lenne a megteremtésére, hogy legyen időnk és módunk, hogy együtt üljön a család a terített asztalhoz. Az étel elfogyasztása, és az utána, itt eltöltött idő, pedig egy szertartássá alakuljon! Legalább ezt az időt használjuk fel arra, hogy együtt legyen a család! Legyen ez egy meghitt pillanat, amikor megbeszéljük sajátos dolgainkat. Amikor átadjuk tapasztalatainkat, mindennapi történéseinket. Meglátjátok, ha ezt így tesszük, előbb – utóbb mindez életünk nélkülözhetetlen részévé válik. Nagyrészt ez adja meg az erőt, a továbblépéshez a mindennapokban. Ez a szentség nagy erőt ad számunkra és túljuttat minket bizonyos nehézségeken! Mert tudod, hogy van egy szent hely, ahol a család összegyűlhet, és egységet alkot, és ebben a zűrzavaros rohanó világban, ezek az órák válnak legfontosabbá számodra, mert a lelkedre hatnak és felemelnek, közelebb kerülsz általa Istenhez. Ismétlem: a nőkre hárul ennek a megteremtése, az ő feladatuk ennek a szentségnek a visszahozása, és megteremtése! És ezt csak úgy tudjuk átadni gyermekeinknek, ha működővé tesszük! Próbáljuk megtalálni a lehetőséget ennek megtalálására, az energiák átfordítására.
A házi áldás váljon szentséggé! Itt kezdődik el az összefogás, amikor már a család egységet alkot. Ezt a mintát tovább tudjuk vinni a társadalomban! Ezáltal tud kialakulni egy olyan egység, összefogás, amely túlemeli a nemzetet bizonyos problémákon, megoldatlan helyzeteken. Mi egy nagycsalád vagyunk, és egységet kell, hogy alkossunk! Ezáltal az egység által, születik meg egy új rend, amely megerősödik, más szemléletet, más értékeket képvisel. Ebben a rendben a hagyomány és annak megőrzése fontos szerepet kap! Újra fontos lesz az öreg, az idős ember tisztelete és becsülete. Újra fontosak lesznek a régi mondák, mítoszok, amelyek új tartalmat nyernek. Itt köti össze magát a két kor, - a régi és az új világ! Ebben a rendben tudjuk gyermekeinkre, unokáinkra hagyni, életünkben megélt tapasztalatainkat, és mindazt a bölcsességet, amely bennünk van. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor újra felcsillan a fény Magyarország szent egén. Újra lesz a munkának becsülete, az öregnek tisztelete, és mindenki élhetővé teszi az életet, azt, amelyet meg kíván valósítani. Tudatosan kell mindezt tennünk, tudatosak kell, hogy legyünk! Ez a fő szerep, most az asszonyokra hárul, hisz a magasztosabb célokat leginkább ők tudják megvalósítani.
(Forrás: Feketéné Lendvai Katalin)
Mert mit is kellene tennünk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk nevelni gyermekeinket?
Miképp tudjuk átadni azt a mintát, amely nemzedékeken át öröklődött? De miből adjuk át, amikor nem vagyunk tisztában bizonyos dolgokkal? Egyrészt azért, mert nem is voltunk a birtokában, másrészt pedig, mert mi is elfelejtettük őket. Többek közt azért, mert már szüleink sem tudták átadni, és megtanítani nekünk. Idetartozik még az időhiány, a rohanó életmód, amikor saját magunkra sincs időnk, gyermekeinkre pedig hogy is lenne. A társadalomban, az emberek többsége ezt az életmódot folytatja. Az asszonyok zöme, a konyhában az előkészített, előfagyasztott, előcsomagolt élelmiszert részesítik előnyben és helyezik előtérbe, mindezt vagy időhiány végett, ami egyben a társadalom hibája, de az is előfordul, hogy csupán kényelmi szempontokból. Sajnos nincs idő a szeretettel, gondosan elkészített munkára! Nincs idő a tápláló ételek főzésére, a gondos, tiszta terítékre, a terített asztal varázsára, és arra, hogy átadjuk gyermekeinknek mit is jelentett és mit kellene jelentenie a mában az asztal fogalmának. Nagy szükségünk lenne rá, hogy mindezt a szentséget visszahozzuk, és átadjuk gyermekeinknek!
A szeretettel gondosan elkészített ételben, már benne van ez a szentség! Fontos lenne a megteremtésére, hogy legyen időnk és módunk, hogy együtt üljön a család a terített asztalhoz. Az étel elfogyasztása, és az utána, itt eltöltött idő, pedig egy szertartássá alakuljon! Legalább ezt az időt használjuk fel arra, hogy együtt legyen a család! Legyen ez egy meghitt pillanat, amikor megbeszéljük sajátos dolgainkat. Amikor átadjuk tapasztalatainkat, mindennapi történéseinket. Meglátjátok, ha ezt így tesszük, előbb – utóbb mindez életünk nélkülözhetetlen részévé válik. Nagyrészt ez adja meg az erőt, a továbblépéshez a mindennapokban. Ez a szentség nagy erőt ad számunkra és túljuttat minket bizonyos nehézségeken! Mert tudod, hogy van egy szent hely, ahol a család összegyűlhet, és egységet alkot, és ebben a zűrzavaros rohanó világban, ezek az órák válnak legfontosabbá számodra, mert a lelkedre hatnak és felemelnek, közelebb kerülsz általa Istenhez. Ismétlem: a nőkre hárul ennek a megteremtése, az ő feladatuk ennek a szentségnek a visszahozása, és megteremtése! És ezt csak úgy tudjuk átadni gyermekeinknek, ha működővé tesszük! Próbáljuk megtalálni a lehetőséget ennek megtalálására, az energiák átfordítására.
A házi áldás váljon szentséggé! Itt kezdődik el az összefogás, amikor már a család egységet alkot. Ezt a mintát tovább tudjuk vinni a társadalomban! Ezáltal tud kialakulni egy olyan egység, összefogás, amely túlemeli a nemzetet bizonyos problémákon, megoldatlan helyzeteken. Mi egy nagycsalád vagyunk, és egységet kell, hogy alkossunk! Ezáltal az egység által, születik meg egy új rend, amely megerősödik, más szemléletet, más értékeket képvisel. Ebben a rendben a hagyomány és annak megőrzése fontos szerepet kap! Újra fontos lesz az öreg, az idős ember tisztelete és becsülete. Újra fontosak lesznek a régi mondák, mítoszok, amelyek új tartalmat nyernek. Itt köti össze magát a két kor, - a régi és az új világ! Ebben a rendben tudjuk gyermekeinkre, unokáinkra hagyni, életünkben megélt tapasztalatainkat, és mindazt a bölcsességet, amely bennünk van. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor újra felcsillan a fény Magyarország szent egén. Újra lesz a munkának becsülete, az öregnek tisztelete, és mindenki élhetővé teszi az életet, azt, amelyet meg kíván valósítani. Tudatosan kell mindezt tennünk, tudatosak kell, hogy legyünk! Ez a fő szerep, most az asszonyokra hárul, hisz a magasztosabb célokat leginkább ők tudják megvalósítani.
(Forrás: Feketéné Lendvai Katalin)
Megosztás: 
