1) Ha felhagysz a növekedéssel, véged van.

Amikor Longfellow, a költő már idős volt, egy rajongója megkérdezte, hogyan tud továbbra is ilyen szépeket írni. Ő egy közeli almafára mutatott, és ezt válaszolta: „Az a fa nagyon öreg, de sosem láttam szebb virágzást. A fa minden évben egy új ágacskát növeszt, és ezen az új ágon virágok nőnek. Így hát én is igyekszem minden évben kicsit növekedni.”
 

2) A növekedés nem jön könnyen.

Megfeszít, mert tágítani próbál. Kihívás elé állít, hogy újra átgondold azokat a feltételezéseket, melyeket mindig is igaznak hittél. Meg kell fizetned az árát, akár pénzben, akár még barátok elvesztésében is. De, ha elkötelezted magad a növekedésre, nem nyugodhatsz bele a tudatlanságba.
 

3) A növekedés a te felelősséged.

Amikor gyermek voltál, a szüleid voltak felelősek a növekedésedért, de most te vagy érte felelős. Robert Browning költő írta: „Miért másért lennénk a földön, mint hogy növekedjünk?” Mégis, kevesen szánják rá magukat a növekedés folyamatára. Ez azért van, mert a növekedés változást igényel, és mi kényelmetlenül érezzük magunkat azokkal a dolgokkal, amiket a változás hoz.

Gail Sheehy mondta: „Ha nem változtatunk, nem növekszünk, és ha nem növekszünk, akkor nem is élünk igazán. A növekedés biztonságunk átmeneti feladását követeli. Azt jelenti, hogy feladjuk az ismerős, de korlátozó mintákat; a biztonságos, de örömet nem adó munkát; értékeket, melyekben már nem hiszünk; kapcsolatokat, amelyek értelmüket vesztették. Félünk megtenni egy új lépést, pedig éppen az ellenkezőjétől kellene legjobban félnünk.”
 

El tudsz képzelni bármi rosszabbat annál, mint a növekedés nélküli élet?

(Forrás: www.maiige.hu)