Élt egyszer egy buddhista szerzetes fent egy hegy tetején, magányosan, remeteként.
Lent a faluban egy családban egy lányt egyszer csak teherbe ejtett egy matróz, aki elhajózott. Amikor a lány megszülte gyermekét, megkérdezték tőle a szülei, hogy ki az apa? A lány azt hazudta, hogy a remete, aki fent él a hegy tetején.
Így aztán a szülők dühösen felvitték az újszülöttet a remetelakba a szerzetesnek és elmondták mindenféle mocskos szemétládának.
Ott hagyták neki a babát, hogy nevelje ő, ha már ilyen erkölcstelen rohadék. A remete nem szólt semmit (bár fogalma sem volt, miről van szó) és szépen nevelte a kisbabát.
Eltelt egy év. A matróz hajója ismét kikötött a falu partján, és amikor a matróz megtudta, hogy gyermeke született, nagyon megörült, megkérte a lány kezét és megbeszélték, hogy elhozzák a remetétől a kisgyermeket és együtt nevelik fel őt tovább.
Úgyhogy felmentek ismét a remetéhez.
Elmondták neki ismét, hogy mekkora egy hazug rohadék és azonnal adja vissza a gyereket, aki nem is az övé.
A remete nem szólt semmit.
Szépen visszaadta a gyermeket és élt tovább boldogan, mint ahogy előtte is élt, közben is élt és utána is élni fog.