...a földművesnek csak egy lova volt és ez a ló egy nap megszökött. A szomszédok részvétüket fejezték ki a rettenetes veszteség miatt. A földműves azt mondta: “Miért gondoljátok, hogy ez annyira rettenetes?”.

Egy hónappal később a ló visszatért, két szépséges vadló társaságában. A szomszédok fellelkesültek a földműves szerencséjén. Milyen erős és szép lovak! A földműves azt mondta: “Miért gondoljátok, hogy ez szerencse?”.

Egy nap a földműves fia leesett az egyik vadlóról és eltörte az egyik lábát. Minden szomszéd le volt sújtva. Micsoda balszerencse! A földműves azt mondta: „Miért gondoljátok, hogy balszerencse?”

Később kitört a háború, és minden egészséges férfit besoroztak és kiküldtek a frontra. Csak a földműves fia maradt, mert el volt törve a lába. A szomszédok gratuláltak a földművesnek. „Miért gondoljátok, hogy ez jó?” - mondta a földműves.

A tanulság az, hogy soha nem tudjuk, egy esemény áldás vagy balsors. A valóság mindig annak a szemében van, aki azt megfigyeli. Nem látjuk a történet teljességét, ezért nem vagyunk tudatában az univerzum hatalmas tervének. Ezért olyan nehéz az értelemnek elfogadnia, köszönetet mondania és elengednie.