Az emberiség ősi, békés aranykorát a Biblia a paradicsom, édenkert kifejezésekkel illeti. Sokan úgy vélték, hogy az aranykor napjainak egykor majd vissza kell térniük, ezért az emberiség és az igaz emberek jutalmát a paradicsomba helyezték.

A jócselekedet jutalma fontos része hitvilágunknak. Miután a Földön azt tapasztaljuk, hogy jótett helyébe nem mindig várhatunk jót, ezért abban bízunk, sőt hisszük, hogy Isten a jövendő világban mégis megjutalmazza azt, ha nem is tudjuk elképzelni annak pontos formáját.

A nagy zsidó gondolkodó Martin Buber hívja fel a figyelmet arra, hogy amíg a többi vallás és nép túlvilágról vagy másvilágról beszél, addig a héber nyelvben a „jövendő világ” kifejezést használják, vagyis úgy vélik, hogy „a két világ voltaképpen egy és eggyé kell válnia”.

A középkor legnagyobb zsidó tudósa, Mose Majmúni is úgy vélte, hogy a jövendő világnak itt a Földön kell bekövetkeznie. Magyarázatában egy példabeszéddel él. Ha a gyermek tanulni kezd, jutalmat ígér számára az édesapa, lehetőleg olyan kézzelfogható jutalmat, amelyet hamarosan meg is kaphat, például egy finom süteményt. A nagyobb, érettebb gyereknek komolyabb jutalomra van szüksége, mondjuk jó bizonyítványért szép új ruha jár. Az érett fiatalembernek azt mondjuk, tanuljon, hogy diplomás orvos, ügyvéd, kereskedő legyen belőle. A felnőtt már tudja, hogy a tudás megszerzéséért is érdemes tanulni. Majmúni azonban úgy véli, hogy ennél magasabb fokozat is létezik: aki magáért a tanulás öröméért tanul. Így vagyunk a jócselekedettel is, tanítja. Az emberek és a népek különféle szellemi szinten élnek, és ennek megfelelően elképzeléseik is különbözőek. Egyes vallások képviselői azt hiszik, a hetedik mennyországba kerülnek, ahol finom ételek-italok és szép szüzek várják őket. Mások, magasabb szinten szellemi mennyországot képzelnek, ahol a lelkek üdvözülnek. Van olyan is, aki a jótett erejében hisz. Ám a legmagasabb szint az, ha valaki magáért a jóért teszi a jót.

(Raj Tamás: Bibliaiskola)