Az egyén fejlődésének és kibontakozásának gyökere az önfejlesztésben rejlik. A kívülről jövő segítségnek gyakran ellustító hatása van, bizonyos fokig kioltja az egyénben az ösztönzést, hogy önmagáért cselekedjen. Ha az emberek életét tartósan okos és gondoskodó intézmények irányítják – még ha a legjobb szándékkal is – a következmény az lesz, hogy lassan elfelejtik, az életükért mindenekelőtt ők maguk felelősek, és egy idő után még ha akarnak sem lesznek képesek eredményesen segíteni önmagukon.

Még a legnagyszerűbb intézmények is csak annyit tehetnek, hogy előnyös lehetőséget teremtenek az egyének önfejlesztő erőfeszítéseihez, és ahhoz, hogy javítsanak személyes életfeltételeiken. Ám az emberek valahogy képtelenek szakítani azzal az illúzióval, hogy bizonyos intézmények nagyobb felelősséget viselnek a boldogságukért és jólétükért, mint ők maguk. Ezért van, hogy az állam szerepét általában messze túlbecsülik az egyéni és társadalmi jólét megteremtésében. Ezért van az is, hogy akkora jelentőséget tulajdonítanak a választásoknak, és annak, hogy milyen párt kerül hatalomra, pedig ezek aligha befolyásolhatják lényegesen emberek sokaságának egyéni boldogulását. A törvények biztosíthatják az emberek számára, hogy szabadon élvezzék munkájuk gyümölcsét, ám nincs az a törvény, amely a tunyát szorgalmassá, a pazarlót takarékoskodóvá, a részegest józan életűvé változtassa. Ezek a változások csak egyéni cselekvés, egyéni takarékoskodás és egyéni önmegtartóztatás eredményeként képzelhetők el.

Egy nemzet felemelkedése az egyének szorgalmának, erőfeszítéseinek és bátor kiállásának eredménye. Bármennyire is próbáljuk a dolgokat törvénykezéssel rendbe tenni, ezek más formában újból életre kelnek, hacsak az egyének magatartásában és életében nem következik be gyökeres változás. Ezért fontos, hogy az egyéneket arra ösztönözzük, hogy szabad elhatározásukból, saját erőfeszítéseik által, nem várva másra, hanem önmagukon segítve, szünet nélkül fejlesszék magukat.

A hétköznapok újra és újra arról győznek meg minket, hogy a legeredményesebb tanító az olyan egyén, aki tetteivel és magatartásával erőteljes hatást gyakorol mások gondolkozására és viselkedésére. Fejlődésünket, változásunkat leginkább az határozza meg, amit magunk körül látunk. Ezek olyan dolgok, melyek könyvekből nem tanulhatók, csupán élve az életet, gondolkozva önmagunkról és vállalva az önfejlesztés néha nagyon is rögös útját.

Felhasznált irodalom: A. Oakwood – Gyémántmezők, Bagolyvár Kiadó, 2008.