Mi is az egó? Az egó a beléd nevelt értékrendből fakadó gondolatok, érzések, reakciók összessége. Az egó az a szüntelen párbeszéd, amit magaddal folytatsz. Az egó elősegíti és elmélyíti az érzelmi sérüléseidet és boldogtalansághoz vezet. Te alkottad őt, túlélését a neveltetésed közben tanult érzelmek garantálják: szomorúság, féltékenység, ítélkezés, félelem. Amikor ilyen érzelmekkel reagálsz, energiát adsz a benned élő parazitának, az egónak.

Amikor úgy határozol, hogy megváltoztatod az életedet, akkor meg kell vizsgálnod az érzelmeidet, az egódat, és hogy mi tartja fenn az elmédben rögzült viselkedésmintákat és hiedelemrendszert. Háborút indítasz az egód és a beléd nevelt hiedelemrendszer ellen. Hosszú távú stratégiát kell kidolgoznod, mert az egód keményen fog harcolni, hogy ne öld meg.

Az egónak két lénye van: a belső bíró és az áldozat.

A belső bíró mindig megmondja, szerinte mit kellene tenned, véleményt nyilvánít, folytonosan ítélkezik és kritizál. Összehasonlítja az elképzeléseidet, elvárásaidat a tényleges szerepléseiddel. Elemében van, ha nem bízol magadban, vagy az önmagadról alkotott képet nem fogadják el az uralkodó hiedelemrendszerben. A belső bíró mindig bűntudatot és szégyent ébreszt, és azt követeli, többet teljesíts.

Az áldozat személyiséged azon része, amelyik mindig sajnálja magát. Azt szeretné, ha a figyelem középpontjában állnál és szomorúságot ébreszt, ha nem kapod meg a figyelmet. Amikor az áldozat szerepét magadra öltöd, azt szeretnéd, hogy az emberek sajnáljanak, mert a dolgok nem úgy mennek, ahogy te akarod, ahogy szerinted menniük kellene. Az igazság az, hogy az életben a dolgok mindig az ok-okozat logikáját követik, ezért nincs benned semmi sajnálatraméltó jellemvonás. Egyszerűen vállald a felelősséget és cselekedj, akkor nem foglalkozol az áldozattal / önsajnálattal, így feltárul előtted minden, ami a segítségedre lehet.

Amikor a belső bíró és az áldozat között ingadozol, annyira eluralkodhat rajtad a szégyen és az önsajnálat, hogy azt érzed, semmit sem érsz – ezt az egód műveli veled.

Amikor eldöntöd, hogy megváltoztatod az életed, nehézségekbe ütközöl, mert bár boldogtalannak érzed magad, meg akarsz változni, mégis bizonyos szempontból elégedett vagy. Nem mersz szembenézni magaddal, félsz a változástól, hogy mi lesz utána. Valójában az egód nem akarja a változást, mert félti az erejét és a hatalmát. Mi segít az egódnak, hogy szabotálja a fejlődésedet? Különböző horgok és álarcok.

Horgok: minden olyan dolog, ami megfogja a figyelmedet, hogy ne kelljen magadra összpontosítanod. Pl.: buli, zene, média, divat, pénz, jólét, párkapcsolat…

Az álarcok olyan szerepek, amelyek mögé rejtőzöl, hogy az emberek ne tudják meg ki vagy, milyen vagy valójában. Ezekkel igyekszel megfelelni a hiedelemrendszered elvárásainak. A maszkok viselését már kisgyermekként elkezdted megtanulni és hamarosan a rejtőzködés mestere lettél. Vagy a jó fiú / lány vagy a rossz fiú / lány álarcát vetted fel, viszont ettől kezdve már nem a saját életedet élted, mert mindig arra koncentráltál, hogy mások mit várnak el tőled, hogy kedvükre tehess, ezáltal elkerüld a szenvedést. Azóta olyan álarcokat viselsz, hogy elfogadjanak és felfigyeljenek rád társadalmi körödben.

Csakhogy ezzel lemondasz az elképzeléseidről, az igényeidről, a vágyaidról és annyira eltávolodsz igaz természetedtől, hogy nem vagy tekintettel a lelkedre. Ezért ürességet és szomorúságot érzel, és mindig keresel valamit, ami betölti ezt az űrt.

Amikor úgy döntesz, hogy megváltoztatod az életed, leveszed az álarcokat. Szembenézel valódi éneddel, minden fájdalmával, félelmével, sérülésével együtt. Elfogadod, hogy felelős vagy magadért és nem bírája önmagadnak. Szeretni kezded valódi énedet. Figyeled magad, türelmes vagy, gyengéd és figyelmes. Ha sikerül összetörnöd az összes álarcodat, újjászületsz. Megszabadulsz a hiedelemrendszertől és az lehetsz, aki valójában vagy: tiszta, őszinte, szabad, becsületes. Saját hited lesz: a minden létező iránt érzett szeretet és a szívedben béke.