Nagyon felszínes életet élünk ebben a változó, rohanó, értékválsággal küzdő világban. Sokszor másban keressük a hibát, kesergünk, elégedetlenkedünk, nem tudjuk értékelni azt, ami van, becsapjuk saját magunkat, nem találjuk a helyünket, keressük az utunkat, közben  állandóan úton vagyunk, de csak kifelé élünk, befelé figyelni már nem merünk, vagy nem akarunk… s talán nem tudatosan, de nem vállalunk felelősséget saját életünkért sem!

Mi is az a Bach-virágesszencia rendszer és hogyan hat?

Ez a 38 növényből álló rendszer szelíd impulzusokon keresztül, a növényi esszenciák által harmonizálja az energetikai rendszerünket, miközben a blokkokat, elakadásokat feloldja. Ezen energiadugók „negatív” viselkedésbéli tulajdonságokat (pl.: konfliktuskerülés, uralkodási vágy más felett, önbizalomhiány, passzivitás, kedvetlenség, irigység stb.), megnyilvánulásokat, tüneteket, majd később betegségeket idézhetnek elő, s feloldásuk által a 38 esszencia pozitív aspektusa nyilvánulhat meg, mely révén létrejön a harmónia.

Mindenkiben mind a 38 minőség megtalálható, mert személyiségünk, énünk több aspektusát, „szerepét” éljük nap, mint nap. A különböző én-részek arányai azonban változóak lehetnek személyiségtől és élethelyzettől függően. A feladat az önismereti folyamat során az, hogy ezeket az aspektusokat egységbe integráljuk, harmonizáljuk.

E csodálatos, más rendszerrel is kombinálható struktúrát a XX. század első felében egy angol orvos, Edward Bach fejlesztette ki, aki az embert holisztikusan szemlélve, mint test – lélek - személyiség egysége hitt abban, hogy mindenki feladattal érkezik a Földre, hogy egyéni életútját bejárva gazdagodjon.

Célja az volt, hogy a fizikai tünetek gyógyításán kívül segítséget nyújtson az embereknek a növényekhez rendelt különböző személyiségjegyek pozitív minőségének megéléséhez, hogy ezáltal jobb minőségű életet élhessenek.

Kiindulópontja az volt, hogy nem a betegséget kell orvosolni, hanem a személyiség szintjén megélt viselkedésreakciókat (félelem, harag, féltés, függőségek, szomorúság) kell kezelni az esszenciákkal, melyek a növényekhez rendelt tipikusabb betegséghez vezettek, és a személyiség szintű változás a fizikai szintű betegséget is meggyógyítja.

Emberek ezreinek segítettek gyógyírjei, s mára már a tudatos úton járó emberek önismereti útját támogatja.

A Bach rendszer „mellékhatása” tehát a változás! De ez már nem csak a személyiségszintű változás, ez ezen túlmutat. Azonban ez által a hétköznapi élet is megváltozik, átalakulnak a kapcsolati rendszereink, megéléseink, a cipelt terhek letétele után felszabadulunk, megkönnyebbülünk, képesek leszünk nyitni a világra, kiegyensúlyozottabban megélni a bizonytalan világban a mindennapokat, mert más szemüvegen keresztül szemléljük már a világot, ahol fontosabb a szeretet, megosztani és adni magunkból, hogy ez által mindenki több lehessen.

A rendszer segít meghallani lelkünk hangját, aki szól hozzánk, s ha figyelünk, s nyitottak vagyunk, egyenget az úton egy tanácsadó segítéségével. Az önismeret egy élethosszig tartó tanulás, akár több életen keresztüli, kinek – kinek hite szerint.

Ha minden nap áldozunk időt arra is, hogy figyelmünket belső világunkra fordítsuk, s rendszeresen átgondoljuk viselkedési mintáinkat, belső motivációnkat, amelyek mozgatták aznapi cselekedeteinket, s figyelünk a belső hangra, hogy mikor mit érzünk, hol tapasztalunk feszültséget, kényelmetlenséget, vagy éppen jóleső nyugalmat, harmóniát, s mint egy tükör figyeljük, hogy milyen érzelmi reakciókat vált ki belőlünk a környezet megnyilvánulása, visszajelzése, akkor sokat tanulhatunk, s a tükörben megláthatjuk valódi önmagunkat, ha bátran, félelem nélkül és valóban őszintén szembe akarunk, merünk nézni!

Ez a hajlandóság azonban saját döntés!

De idáig hosszú és fáradságos út vezet. Hátra kell hagyni azt, ami már nem szolgál, és nem emel, nem tölt: a félelmeket, a személyiség szintű egót, az irigységet, a kritikát, el kell engedni a függőségeket, s ezek bizony keserűséggel, fájdalommal, szomorúsággal a magányosság, és üresség érzésével járnak. De minden erőpróba egy lehetőséget ad egy újjászületésre, egy újrakezdésre, s minden sötét alagút végén ott a fény, a tudati változás, előrelépés lehetősége! Egyszóval megéri!

A Bach-virágrendszer egy segítő mankó, mely a tudatos fejlődés lehetőségét kínálja, csak bele kell kezdeni, el kell köteleződni alázattal és hittel, el kell mélyülni benne, s aztán a gyakorlatban bátran alkalmazni kell, ezzel segítve saját magunk és mások fejlődését!

Írta: Ébredés Háza

Forrás: www.almamag.hu