Amy Simpson mondja: „Amikor egyik gyermekünk hat-, a másik pedig négyéves volt, észrevettem, hogy gyermeket várok. Két héttel később elvetéltem, amitől érzelmi hullámvasútra kerültünk. Férjem csodálatosan tartotta magát, amíg én felépültem, de amint fizikailag jobban lettem, őrá csapott le a veszteség érzése. Zárkózott lett, még a rokonokkal sem akart találkozni. Ő otthon akart maradni, míg én felejteni szerettem volna, továbblépni, emberek között lenni. Amikor egy házaspár olyan dologgal szembesül, ami különböző módon hat rájuk, hogyan tudják a helyzetet kezelni? 1) Mondd el a párodnak, mit szeretnél! Néha az érzelmek annyira elborítanak, hogy azt sem tudod, mire van igazán szükséged. Azt szeretnéd, ha nagyobb teret kapnál? Vagy inkább beszélgetni akarsz? Emberek között szeretnél lenni, vagy inkább egyedül? Hallgasd meg házastársad érzéseit is! Lehet, hogy egészen másra van szükségetek. 2) A probléma gyökerével foglalkozz! A férjem nem akarta meglátogatni a családját. Amikor erről beszélgettünk, rájöttem, hogy a valódi probléma az volt, hogy úgy gondolta, nem lennének túlságosan támogatóak – és a sok száz kilométernyi úthoz sem volt elég ereje! 3) Légy kész a kompromisszumra! Én vidám társaságra vágytam, még ha nem is a családjával. Sikerült mindkettőnk igényeire megoldást találni, amikor közelebb élő rokonokkal jöttünk össze. 4) Kérj segítséget! Néha nincs mód a kompromisszumra. Az egyik fél beszélni akar, a másik képtelen felhozni a témát. Keressetek egy házassági tanácsadót vagy egy keresztyén barátot, aki ideiglenesen áthidalja a szakadékot. Sokat jelent, ha vannak, akik imádkoznak veletek és értetek. A házasságotok intimitását azonban mindenképp őrizzétek meg, ne engedjétek, hogy bármi vagy bárki közétek férkőzzön!”

Forrás: www.maiige.hu