Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak 

erőt kérek a hétköznapokhoz. 

Taníts meg a kis lépések művészetére! 

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és 

forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és 

tapasztalatokat! 

Segíts engem a helyes időbeosztásban! 

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú 

vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! 

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak 

átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem 

a váratlan örömöket és magaslatokat! 

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! 

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, 

kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó

ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! 

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő 

bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! 

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások 

mondják meg nekünk. 

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. 

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! 

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. 

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb

és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! 

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és

a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot

közvetíthessek! 

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! 

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! 

Taníts meg a kis lépések művészetére!

(Antoine de Saint-Exupéry)