"Az útról nézve olyanok, mint bármelyik két másik ló a mezőn. De ha megállsz a kocsiddal, valami csodálatosat veszel észre. Az egyik ló szemébe nézve láthatod, hogy vak.
A gazdája úgy döntött, hogy nem válik meg tőle, hanem otthonossá teszi a körülményeket. Ez önmagában csodálatos.

Ha közel mész, csengőhangot hallasz. Rájössz, hogy a hang forrása a kisebbik ló. A nyakára egy kis csengő van kötve. Így a vak barátja hallhatja, hogy merre jár, és tudja követni őt.

Ha megállsz és figyeled a két barátot, láthatod, hogy a nagyobbik hogy figyeli a kisebbiket, és lassan arra halad, amerre ő. Bízik benne, hogy nem viszi tévútra. Amikor este hazatérnek a farmra, időnként megáll és hátranéz, hogy biztos legyen benne: nem ment túl messzire tőle és a barátja hallja a csengőt.

Mint a két ló tulajdonosa, Isten nem hagy magunkra bennünket, mert nem vagyunk tökéletesek vagy mert problémák vagy kihívás előtt állunk. Őrködik felettünk, és mindig hoz valakit az életünkbe, aki segítségünkre van, amikor szükségünk van rá.

Időnként olyanok vagyunk, mint a vak ló, akit csengővel kell vezetnie annak, akit Isten az életünkbe helyez. Időnként mi vagyunk a vezető lovak, akik másoknak segítünk.

A jó barátok olyanok, mint ők… Nem mindig látod, de tudod, hogy ott vannak.
Kérlek, hallgasd a csengőmet, és én emlékezni fogok, hogy meghalljam a tiédet."

 

(Jim Rea)