Hogyan segítsük a gyászolót?
Ma már a hagyomány nem ad útmutatást arra vonatkozóan, hogyan viselkedjünk ilyen helyzetben, ezért sokszor nem is tudjuk, mi a helyes és mi nem az, mivel segítjük és mivel hátráltatjuk szerettünket a gyászban. A család és a barátok minden gyakorlati segítsége értékes lehet, de a szeretet, az elfogadás és a valahova tartozás érzésének gyógyító hatása felbecsülhetetlen értékű a gyászoló számára. Mindenképpen biztosítsuk őt együttérzésünkről és támogatásunkról. Például írhatunk neki levelet, melyben megfogalmazzuk az elhunytról szóló emlékeinket. Vagy készítsünk ételt és vigyük el neki, majd ajánljuk föl segítségünket. A „szólj, ha tehetek érted valamit” túl általános megfogalmazás, ami ilyen helyzetben nem célravezető, hiszen valószínűleg a gyászoló túl szétszórt és fáradt ahhoz, hogy kigondolja, hogyan is lenne jó. Nagyon fontos, hogy legyünk mellette, hallgassuk meg és biztassuk, hogy beszéljen, ha erre van igénye, de tartsuk tiszteletben, ha nem akar beszélni. A legfontosabb, hogy hagyjuk, hogy őszinte legyen és minden gondolatát és érzését bűntudat nélkül kifejezhesse. Ezen kívül tartsuk szem előtt, hogy mindenki más módon és más tempóban dolgozza fel az élményeit, ezért legyünk nagyon türelmesek és megértőek.
Mit ne tegyünk?
Ne kerüljük el, még ha úgy is érezzük, hogy fárasztó társaság vagy nem tudjuk mit mondhatnánk. Legyünk kedvesek és megértőek, még ha nem is könnyű. Ne váltsunk témát, ha beszélni akar érzéseiről, hallgatásunkkal sokat segíthetünk. Ne mondjuk, hogy tudom, mit érzel. Minden kapcsolat és minden gyász különböző. Lehet, hogy mi is gyászoltunk már, de ez nem azt jelenti, hogy ismerjük a másik ember érzéseit. Ne gondoljuk, hogy tudjuk a megoldást. A gyászoló nem megoldást vár vagy kiselőadást a pozitív gondolkodásról, hanem elfogadást és meghallgatást. Semmi esetre se mondjuk meg neki, hogyan kellene éreznie magát. Ha korlátozzuk az őszinte önkifejezést, bűntudatot kelthetünk, ami akadályozza a veszteség feldolgozásának folyamatát és mélyen megbántjuk a gyászolót. Ne akarjuk értelmezni a dolgokat és ne mondjuk, hogy így volt a legjobb, ezzel nem enyhítjük a fájdalmát. Ne erőltessük az elengedést és a továbblépést. Ismerjük el, hogy ha valami fáj, akkor fáj és kész. Mindenkinek joga van ezt őszintén megélni és a saját elképzelései szerint, egyéni tempójában feldolgozni.
Mit ne tegyünk?
Ne kerüljük el, még ha úgy is érezzük, hogy fárasztó társaság vagy nem tudjuk mit mondhatnánk. Legyünk kedvesek és megértőek, még ha nem is könnyű. Ne váltsunk témát, ha beszélni akar érzéseiről, hallgatásunkkal sokat segíthetünk. Ne mondjuk, hogy tudom, mit érzel. Minden kapcsolat és minden gyász különböző. Lehet, hogy mi is gyászoltunk már, de ez nem azt jelenti, hogy ismerjük a másik ember érzéseit. Ne gondoljuk, hogy tudjuk a megoldást. A gyászoló nem megoldást vár vagy kiselőadást a pozitív gondolkodásról, hanem elfogadást és meghallgatást. Semmi esetre se mondjuk meg neki, hogyan kellene éreznie magát. Ha korlátozzuk az őszinte önkifejezést, bűntudatot kelthetünk, ami akadályozza a veszteség feldolgozásának folyamatát és mélyen megbántjuk a gyászolót. Ne akarjuk értelmezni a dolgokat és ne mondjuk, hogy így volt a legjobb, ezzel nem enyhítjük a fájdalmát. Ne erőltessük az elengedést és a továbblépést. Ismerjük el, hogy ha valami fáj, akkor fáj és kész. Mindenkinek joga van ezt őszintén megélni és a saját elképzelései szerint, egyéni tempójában feldolgozni.
