Honnan jön a gonosz?
Miért is van gonosz ember? Honnan jön egyáltalán a gonosz? Ha Isten csupa jóság, és Isten neve a Szeretet, miért teremtett rosszat is? Ha Isten nem teremtett rosszat, akkor honnan van a rossz? Sok ember idáig jut el a logikus gondolkodásában és ezzel le is mond arról, hogy jó legyen, mert attól fél, hogy a világ visszaél a jóságával, és kiröhögik. Ezért inkább elutasítja Isten létét, mert valahogy csak maszlagnak tekinti a jó iránti törekvést, amellyel szerinte a gyengébbeket akarja etetni az erősebb réteg.
Minden gondolat és tett, mint energia belső világunkban egy önálló erőként él tovább és a rosszra való kísértésként jelenik meg. Vannak olyanok, akik ezeket az erőket ördögként vagy rossz szellemként akarják elfogadtatni, egy olyan erőnek, amellyel szemben az ember képtelen kiállni és védekezni. Így találták ki az emberek a sátánt, mint Istentől független lényt, sőt Isten ellenképét. Pedig az emberi szív egy erős, határozott tagadó „nem” kiáltása minden negatív erővel szemben meg tudná őt védeni, hiszen azokat csak a saját negatív irányú gondolataink és cselekedeteink táplálják.
A gonosz az isteni törvények iránti engedetlenségből születik és az is tartja fenn. Ha az ember a belső törvénynek engedelmeskedne, akkor nem történne semmi rossz. Az engedetlenség, vagyis a visszaélés a szabadsággal az ember értelmében lakik, hiszen azzal együtt született ez a lehetőség. Az Isten adta szabadság olyan, mint egy kés. Vághatsz vele a kenyeredből, hogy másnak is adj, de meg is ölheted a másikat vele. Te döntesz. Mindenkinek van szabadsága a belső törvény ellen tenni. De jusson eszedbe, hogy a következményeit is viselned kell.
(Felhasznált irodalom: Gunagriha – Sorsnavigátor)
Minden gondolat és tett, mint energia belső világunkban egy önálló erőként él tovább és a rosszra való kísértésként jelenik meg. Vannak olyanok, akik ezeket az erőket ördögként vagy rossz szellemként akarják elfogadtatni, egy olyan erőnek, amellyel szemben az ember képtelen kiállni és védekezni. Így találták ki az emberek a sátánt, mint Istentől független lényt, sőt Isten ellenképét. Pedig az emberi szív egy erős, határozott tagadó „nem” kiáltása minden negatív erővel szemben meg tudná őt védeni, hiszen azokat csak a saját negatív irányú gondolataink és cselekedeteink táplálják.
A gonosz az isteni törvények iránti engedetlenségből születik és az is tartja fenn. Ha az ember a belső törvénynek engedelmeskedne, akkor nem történne semmi rossz. Az engedetlenség, vagyis a visszaélés a szabadsággal az ember értelmében lakik, hiszen azzal együtt született ez a lehetőség. Az Isten adta szabadság olyan, mint egy kés. Vághatsz vele a kenyeredből, hogy másnak is adj, de meg is ölheted a másikat vele. Te döntesz. Mindenkinek van szabadsága a belső törvény ellen tenni. De jusson eszedbe, hogy a következményeit is viselned kell.
(Felhasznált irodalom: Gunagriha – Sorsnavigátor)
