Világunkban jó és rossz látszólag elkülönül egymástól, de ahogy a mondás tartja: „minden rosszban van valami jó”. Olyan, hogy abszolút jó vagy abszolút rossz nem létezik, minden emberben, történésben, szituációban egyszerre van jelen a jó is és a rossz is. Hogy ebből aktuálisan mi melyiket érzékeljük és milyen mértékben, azt figyelmünk iránya és korábbi tapasztalataink határozzák meg.

Ha valami korábban félelmet vagy más negatív érzelmet keltett, zsigerből ismét ezzel az érzelemmel fogunk reagálni. Elménk így akar megvédeni minket az újabb negatív tapasztalatoktól és a fájdalomtól. De ha belegondolsz, rájössz, hogy azért mert korábban egy hasonló szituációban esetleg kudarcot vallottál, nem jelenti, hogy ezúttal is így fog történni. Tény, hogy ez az emlék most elválaszt téged a sikertől és a boldogságtól, mert teljesen lebénít, ezért szenvedsz. Azt hiszed, ha megteszed, amitől félsz, ismét kudarcot vallasz és szenvedni fogsz.  De ha megadod magad a félelemnek és elmenekülsz, nem kapod meg, amire vágysz és tovább szenvedsz.

Ez egy ördögi kör, amiből egyetlen kiút létezik: tedd azt, amitől félsz. Nem azt kérem, hogy ne félj, teljesen természetes, hogy félsz. Azt szeretném, hogy minden félelmed ellenére cselekedj és tedd meg, amitől félsz. Ha nem is sikerül jól, legalább megpróbáltad. Ez is egy tanulási folyamat: ha egy képességedet egy ideig nem használtad, előbb csiszolnod kell, hogy megfelelően működjön. Tehát minél többet gyakorolsz, annál hamarabb halványul el a félelem és leszel egyre ügyesebb és sikeresebb abban, amitől korábban féltél, s ami immár egyre nagyobb örömöt okoz.