"A lélek nem a tudásra vágyik, hiszen már rendelkezik minden tudással, amire szüksége van. A lélek a tapasztalásra vágyik, és arra, hogy mindazokat a helyzeteket, amelynek megélését még a lélekvilágban célul tűzte magának, földi életében megvalósítsa. Lelkünk számára a test és az elme kiváló eszközök a tudatosság egyre mélyebb és intenzívebb megélésére. Segítségükkel képessé válunk arra, hogy felelevenítsük azt a rejtett tudást, melynek legnagyobb része a tudatalattinkban rejtőzik.

Élettapasztalataink legtöbbször olyan szituációk, amelyekben igen intenzíven próbára tesszük magunkat. Például ha egy lélek türelmetlen, és sokszor megégette már magát, mivel mindent egyszerre, vagy túl gyorsan akart, nagy valószínűséggel tapasztal meg olyan szituációt, amiben komoly, akár évekig tartó türelmet kell gyakorolnia. Ha hajlamos az agresszióra, az ítélkezésre, akkor legfőbb célja az alázat megtapasztalása lesz. Ha nem elég erős a hite, akkor számos megpróbáltatása lehet egészségügyi, pénzügyi vagy párkapcsolati téren, ami által azt a tulajdonságát tökéletesíti, hogy bízik magában és sikeresen tudja megoldani élete nehéz helyzeteit is. Amit a léleknek meg kell tapasztalnia, azt nagy valószínűséggel megtapasztalja, mert fejlődésre vágyik.

A lélek fejlődésének leghatékonyabb módja az elméleti tudás gyakorlati próbára tétele, ami mindig komoly nehézségekkel, megoldandó feladatokkal jár együtt. Ma döntesz arról, hogy elkötelezed magad a fejlődés mellett, és ezáltal kevesebb, enyhébb súlyú leckére lesz szükséged az Élet nevű játékban. A fejlődés iránti tudatos elköteleződés ugyanis mindig együtt jár egy boldogabb, sikeresebb és teljesebb élet iránti elköteleződéssel is."

Részlet Ábrahám-Hörömpő Andrea Lélekmozaikok című könyvéből.