Miért nem érjük el céljainkat?
1. korlátozó hiedelmek
Az önkorlátozó hiedelmek kialakulásának oka az alacsony önértékelés, a magunkba vetett hit hiánya. Úgy gondoljuk, valamit nem tudunk elérni, megkapni, irányítani, mert nem vagyunk elég jók, nem érdemeljük meg azt. Ezek mind a múlt rossz emlékeiből táplálkozó negatív elvárások, melyek mágnesként vonzzák a kudarcot. Az ilyen viselkedés alapja a félelem a veszteségtől vagy a kudarctól. Legutóbb sem sikerült a vizsgám, ezért inkább nem is tanulok, úgysem fog most sem. Mivel keveset tanulok, keveset fogok tudni és tényleg nem sikerül a vizsga. Így játszanak velünk tudatalatti hiedelmeink. Amiben hiszünk annak megfelelően cselekszünk, és a cselekvés minőségének megfelelően alakul az eredmény.
2. felelősséghárítás
„Nem én tehetek róla, hanem a tanár, mert pikkel rám.” Nem nekem kell változni, hanem nekik. Így azonban soha nem érjük el céljainkat, hiszen másokra nem vagyunk hatással, csak magunkat tudjuk megváltoztatni.
3. büntetés és bosszú
Meg akarom büntetni a kudarcom okozásával vádolt illetőt. Például továbbra sem tanulok, mert aki így bánik velem, az nem érdemli meg, hogy foglalkozzak a tárgyával. Csakhogy ezzel valójában magamat büntetem, mert egyre jobban eltávolodom célomtól, s a sértettség és a bosszú érzése belülről mérgez.
4. elkerülés
Várom, hogy a probléma magától vagy mástól megoldódjon, közben azzal ámítom magam, hogy minden úgy jó, ahogy van. Félek kilépni a komfortzónámból, inkább bezárkózom, és nem tanulok többet, nincs is már szükségem rá. Az élet egy folyamatos változás, amihez alkalmazkodni kell. Ha nem tudjuk feladni a régi, megszokott, kényelmes dolgokat, és képtelenek vagyunk változni, megrekedünk egy szinten, s nem jutunk előbbre.
Az önkorlátozó hiedelmek kialakulásának oka az alacsony önértékelés, a magunkba vetett hit hiánya. Úgy gondoljuk, valamit nem tudunk elérni, megkapni, irányítani, mert nem vagyunk elég jók, nem érdemeljük meg azt. Ezek mind a múlt rossz emlékeiből táplálkozó negatív elvárások, melyek mágnesként vonzzák a kudarcot. Az ilyen viselkedés alapja a félelem a veszteségtől vagy a kudarctól. Legutóbb sem sikerült a vizsgám, ezért inkább nem is tanulok, úgysem fog most sem. Mivel keveset tanulok, keveset fogok tudni és tényleg nem sikerül a vizsga. Így játszanak velünk tudatalatti hiedelmeink. Amiben hiszünk annak megfelelően cselekszünk, és a cselekvés minőségének megfelelően alakul az eredmény.
2. felelősséghárítás
„Nem én tehetek róla, hanem a tanár, mert pikkel rám.” Nem nekem kell változni, hanem nekik. Így azonban soha nem érjük el céljainkat, hiszen másokra nem vagyunk hatással, csak magunkat tudjuk megváltoztatni.
3. büntetés és bosszú
Meg akarom büntetni a kudarcom okozásával vádolt illetőt. Például továbbra sem tanulok, mert aki így bánik velem, az nem érdemli meg, hogy foglalkozzak a tárgyával. Csakhogy ezzel valójában magamat büntetem, mert egyre jobban eltávolodom célomtól, s a sértettség és a bosszú érzése belülről mérgez.
4. elkerülés
Várom, hogy a probléma magától vagy mástól megoldódjon, közben azzal ámítom magam, hogy minden úgy jó, ahogy van. Félek kilépni a komfortzónámból, inkább bezárkózom, és nem tanulok többet, nincs is már szükségem rá. Az élet egy folyamatos változás, amihez alkalmazkodni kell. Ha nem tudjuk feladni a régi, megszokott, kényelmes dolgokat, és képtelenek vagyunk változni, megrekedünk egy szinten, s nem jutunk előbbre.
