Négy kérdés elméleti alapok 2.
Azok a félelmetes és fájdalmas történetek (gondolatok), melyeket nap mint nap mesélünk magunknak az életünkről és a világról, csupán lehetséges negatív következmények, többnyire csak feltételezések. Rengeteg felesleges aggodalomtól szabadulnánk meg, ha felhagynánk a rémisztő történetek mesélésével.
Tulajdonképpen nem is annyira a gondolataink, sokkal inkább a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, bár nem is vagyunk tudatában.
Soha senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik azt állítják, hogy valamilyen módon sikerült nekik. A gondolatok egyszerűen csak megjelennek és eltűnnek, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.
Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged. A fájdalmas gondolatok felülvizsgálatára a legjobb eszköz, amit ismerek, az Byron Katie Munkája. A Munka menete nagyon egyszerű: csupán négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. A gyakorlat során az értelmező, ítélkező gondolatainkat vesszük górcső alá.
Első lépés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e.
Ilyenkor gyakran továbbra is igaznak látjuk ítéletünket.
Második lépés: Tökéletesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?
Ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak.
Harmadik lépés: Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot?
A harmadik kérdés segítségével azokat az érzelmeket vizsgáljuk, amelyekkel a saját gondolatunkra reagálunk.
Negyedik lépés: Ki lennél, milyen életed lenne a gondolat nélkül?
A negyedik kérdés által megélhetjük, mi az az áhított erőforrás, amire fájdalmunkban vágytunk, illetve ami valójában vagyunk.
Fordítsd meg az eredeti állításodat!
Utolsó lépésként fordítsd meg a gondolatodat — például vonatkoztasd magadra, vagy változtasd ellentétére — és nézd meg, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat.
Ezután ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod, végül tán észre sem fogod venni.
Tulajdonképpen nem is annyira a gondolataink, sokkal inkább a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, bár nem is vagyunk tudatában.
Soha senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik azt állítják, hogy valamilyen módon sikerült nekik. A gondolatok egyszerűen csak megjelennek és eltűnnek, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.
Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged. A fájdalmas gondolatok felülvizsgálatára a legjobb eszköz, amit ismerek, az Byron Katie Munkája. A Munka menete nagyon egyszerű: csupán négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. A gyakorlat során az értelmező, ítélkező gondolatainkat vesszük górcső alá.
Első lépés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e.
Ilyenkor gyakran továbbra is igaznak látjuk ítéletünket.
Második lépés: Tökéletesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?
Ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak.
Harmadik lépés: Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot?
A harmadik kérdés segítségével azokat az érzelmeket vizsgáljuk, amelyekkel a saját gondolatunkra reagálunk.
Negyedik lépés: Ki lennél, milyen életed lenne a gondolat nélkül?
A negyedik kérdés által megélhetjük, mi az az áhított erőforrás, amire fájdalmunkban vágytunk, illetve ami valójában vagyunk.
Fordítsd meg az eredeti állításodat!
Utolsó lépésként fordítsd meg a gondolatodat — például vonatkoztasd magadra, vagy változtasd ellentétére — és nézd meg, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat.
Ezután ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod, végül tán észre sem fogod venni.
