Légy Te az igazi Ajándék,
Lepd meg a világot és magad,
S lássék rajtad a jószándék,
Add oda öröm-csokrodat,
Legyél a felhők között kék,
Hadd süssön fényesen napsugarad,
Télidőben légy éltető melegség,
Ajándék lehetsz, ki akkor is megmarad,
Ha jönnek az unott köznapok,
S elmúlik majd az ünnepség,
Készítsd hát, angyalin díszeid,
Légy csupa kedvesség,
Lélekből formázzad tartalmad,
Testeddel csomagold lényedet,
Holnap is van rá alkalmad,
Csak soha ne add fel kérlek,
S ha léket kap edényed, foltozzad,
És töltsed, csak töltsed,
Még fér bele bőven derű, fényesség,
-hisz élni: nagyszerű-
Aztán szeresd és ne korhold önmagad,
-bátor, ki őszinte, ott él a teljesség-
Aranyba csomagold arcodat,
És ha mégis könnyezel,
Mert a fájást még nem dobtad el,
Hadd, hogy folyjon a nedvesség,
Hisz ha majd szenvedésed megszárad,
Úgyis szebb leszel,
A legszebb, mit naponta adhatsz: Ajándék!