Nem kell tenned azért, hogy szabad légy, hanem fel kell adnod érte valamit, amihez kötődsz, és akkor szabaddá válsz.

Az ember természetes állapota a boldogság. Csak akkor boldogtalan, ha boldogságát valakitől vagy valamitől függővé teszi. Az ilyen kötődés gyengeség, mely szabotálja a boldogságot. Ilyenkor az ember addig boldogtalan, míg meg nem szerzi azt a valamit vagy valakit, amitől vagy akitől boldogságát reméli, aztán meg azért boldogtalan, mert attól retteg, hogy elveszti.

A szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek vágyaim, hanem hogy a boldogságom ezektől független. Örülök annak, ami(m) van, úgy ahogy van, és teszem a dolgom. Teszek azért, amit szeretnék, élvezem az utat, hiszen ezáltal fejlődöm és teljesedek ki.