Személyiségtípusok Florence Littauer nyomán
A természet csodálatosan változatos. Nincs két egyforma levélerezet, két egyforma ujjlenyomat. Nem tudunk elrejtőzni, letagadni magunkat, mert mind egy szálig egyéniségek vagyunk, egyszeriek és megismételhetetlenek.Minél bonyolultabb egy lény, annál változatosabb. Két szúnyog sokkal jobban különbözik egymástól, mint két egysejtű, ám két macska is jobban, mint két szúnyog. És természetesen a csúcson az ember áll. Az ember az a teremtmény, melynek az egyéni különbözőségekre a legtöbb lehetősége van, emiatt végtelenül sokfélék és különbözőek vagyunk. Ez is magyarázza, miért szenvedünk időnként a különbözőségeinktől, miért nehéz ezeket tolerálni, és hogy bármennyire igyekszünk hasonlítani egymásra és nem kilógni a sorból – mégiscsak valamennyien egyéniségek vagyunk. Testünk is számtalan apróságban eltérő, ám lelki-szellemi jellegzetességeink még sokkal egyénibbek. Ez fejeződik ki a temperamentumunkon keresztül is. Bár a temperamentum a tudatalattiban gyökerezik, mégis ellenállhatatlan hatást fejt ki a tudatos világunkra. Senki sem menekülhet a saját temperamentumától, még csak ne is kísérletezzünk ezzel. A temperamentum szó latin eredetű, jelentése: „helyes keverék”, és itt a testnedveket értjük alatta. Ez arra a régi orvosi elképzelésre utal, amely szerint a test négyféle folyadékot, nedvet tartalmaz: - vért (sanguis) - sárga epét (cholos) - fekete epét (melancholos) - és nyálat vagy nyákot (phlegma) Úgy vélték, hogy az emberek temperamentumbéli különbségei ezeknek a nedveknek a különböző arányú keverékétől függnek. A temperamentumokat négy fő típusra osztották, aszerint, hogy a testnedvek közül melyik van túlsúlyban.
Az elnevezések is erre utalnak:
szangvinikus: vérmes, meleg, eleven
melankolikus: sötét, komor
kolerikus: forró, heves. Indulatos
flegmatikus: hűvös, lassú, lomha, nyugodt.
Ez a felfogás természetesen már idejétmúlt, és a lélekgyógyászok nem állítanak fel összefüggést a nyál és az érzelmi világ között. Sokkal inkább a három lélekelem kombinációját szeretik vizsgálni /érzelem – intellektus – akarat/. Ez alapján egyesek impulzívak, mások megfontoltak, és vannak az erős akaratúak. Az életben sosem találkozunk tiszta típusokkal, ahogyan itt leírjuk őket. Mindannyiinkban keverednek a tulajdonságok, van, akiben két típus szinte egyformán van jelen, de van, akire három is jellemző valamennyire. Nos, akkor megkérdezheted: mi értelme van ennek a kategorizálásnak? Az ilyen koncepcióknak mégis nagy a jelentőségük. Hozzásegítik az embert egy átfogó látásmódhoz, és a besoroláson keresztül a tulajdonsághalmazok összefüggéseinek megértéséhez. Ezért bátran bíztatlak: gondolkozz el a magad és szeretteid személyiségén, biztosan segít az elemzés abban, hogy jobban megértsd és elfogadd reakcióikat, hangulataikat. Boldogsághoz vezető átmenetek Az emberi temperamentumok hippokratészi felosztása természetesen nem azonos a Mengyelejev táblázattal, amely szerint az oxigén mindig oxigén, a nitrogén pedig mindig nitrogén marad. Az emberek között csak kevés „tiszta” típus van, többségünk átmeneti típusú, tehát több vasat is tarthatunk egyszerre a tűzben. A melankolikus-szangvinikus nő keresheti a boldogságát a melankolikus, és a szangvinikus férfiak között is. Válasszuk tehát azt a férfit, akiről úgy tartjuk, rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyek számunkra a legfontosabbak. Ez persze nem valósítható meg mindig.
melankolikus: szeszélyes, csöndes, aggályoskodó, tartózkodó, pesszimista, magának való, mérsékelt, merev.
flegmatikus: óvatos, nyugodt, megbízható, békés, kiegyensúlyozott, megfontolt, visszafogott, passzív.
kolerikus: érzékeny, nyugtalan, agresszív, optimista, aktív, lelkes, változékony, hirtelen.
szangvinikus: társasági, beszédes, gondtalan, életteli, elégedett, barátságos, fogékony, tettre kész.
Introvertált típusok: A melankolikus és a flegmatikus
A melankolikus személyiségtípus
Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”
A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk. A szangvinikus személyiségtípussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni... Ez a személyiségtípus az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus személyiségtípus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre. A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy igazi melankolikus személyiségtípusú ember, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak ennél a személyiségtípusnál is akkor jelentkeznek, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi személyiségtípus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal... Más személyiségtípusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikus személyiségtípusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyiségtípusa intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg... Sajnos a melankolikus személyiségtípus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikus személyiségtípusnál. Mint mondtuk, mindkét személyiségtípus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus személyiségtípus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit. Mivel ez a személyiségtípus erősen befelé forduló alkat, ő elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. Amikor melankolikus személyiségtípusú emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg… A melankolikus típus születésétől fogva szomorú és depresszióra hajlamos. Mivelhogy túlteng benne a „fekete” epe, mindent sötéten lát. Szeret minket, de nem vesz feleségül, mert a veleszületett katasztrofális forgatókönyv szerint úgysem lesz hol laknunk, nem lesz munkahelyünk, és az esetleges szerencsétlen utódaink számára nem tudnánk megkeresni még a kenyérrevalót sem. Nem szereti a társaságot, mert úgy véli, az emberek hangoskodóak, vagy éppen ellenkezőleg, hogy unalmasak. Kirándulni csak a hétvégi házba mehetünk vele, mert szerinte máshová menni kész öngyilkosság. A repülőgépről azt tartja: ha éppen nem késik tizenkét órát, akkor majd elromlik a motorja, vagy lezuhanunk vele, vagy kényszerleszállást kell végrehajtania valami eldugott repülőtéren, ahol meleg lesz a kóla és szikkadtak a szendvicsek. A tenger mellé azért nem megy, mert ott nagy a tömeg, elviselhetetlen a levegő vagy a víz hőfoka, cápa veszélyezteti a fürdőzőket, undokok a bogarak, halálra csípnek a mérges medúzák. A melankolikus férj mellett nincs sok esélyünk a vidám életre. De ha hűséges és megbízható férjre vágyunk, akkor csak őt válasszuk! Mert annak esélye, hogy viszonyt kezd a titkárnőjével, vagy a barátnőnkkel, egyenlő a nullával. „Unalmas nőszemélyek” – mondja róluk ajkbiggyesztve. Ha félünk a rossz időjárástól, az inflációtól, a sáskajárástól, a mérgezett kolbásztól és a harmadik világháborútól – válasszunk magunkat melankolikus férjet. Igaz, hogy nem leszünk vele boldogok – a boldogság úgyis csak agyrém –, de legalább, ha elérkezik a világvége, közösen lamentálhatunk fölötte…
Csak néhány barátom van, de azok nagyon közeliek
Szeretem, ha minden részlet tökéletes.
Sosem tudom, milyen érzések uralnak majd aznap.
Könnyen kritizálom az embereket.
Nagy az önfegyelmem.
Hajlamos vagyok arra, hogy pesszimista és negatív legyek.
Nem szeretem a nagy bulikat, inkább néhány barátommal szoktam összejönni.
Nehezen kötök barátságokat.
Szeretem a zenét és a művészeteket.
Gyakran gondolom, hogy az emberek nem szeretnek.
A flegmatikus személyiségtípus
Jelmondat: „Lassan járj, tovább élsz!”
A flegmatikus személyiségtípust arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öltözéke visszafogott... Akárcsak a kolerikus, a flegmatikus személyiségtípus sem egy érzelgős alkat. Érzelmei nagyon lassan alakulnak ki, és nem is igazán mélyek. A flegmatikusnak nincsenek erős kitörései sem negatív, sem pozitív irányban: ritkán esik kétségbe, de lelkesnek sem sűrűn látod. A legtöbbször egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott. A többi személyiségtípus szerint a flegmatikus túlságosan földhözragadt, visszafogott. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy – a melankolikushoz hasonlóan – képes külső megfigyelőként szemlélni a világ eseményeit. Míg azonban a melankolikus személyiségtípust folytonosan aggasztja, amit lát, addig a flegmatikus nyugalmát nehezen lehet megzavarni. Kedvenc szavajárása: „hát..., talán..., nem is tudom..., nekem mindegy…” stb. A flegmatikus egy igazi galamblelkű személyiségtípus, aki senkit nem bántana meg, és mások között is elsimítja a konfliktusokat. Csak él bele a világba, hálásan fogadja, amit kap, nem rágódik a múlton, és nem aggódik a jövő miatt. Legszívesebben csak szemlélődik és ábrándozik. A flegmatikus személyiségtípus nem kapkod, nem ideges, és szinte sosem emeli fel a hangját... E személyiségtípus érdeklődését viszonylag kevés dolog kelti fel, ám ezekkel elmélyülten foglalkozik. Mivel azonban szerényen meghúzódik, ő az, akiről az első beszélgetés alatt azt sem néznéd ki, hogy belemegy a hideg vízbe, aztán később valaki mástól megtudod, hogy tart néhány úszó világcsúcsot. Azt a néhány területet ugyanis, ami képzeletét megmozgatja, az átlagembert messze meghaladó kitartással, akár a megszállottságig tudja művelni. Nem véletlen, hogy a flegmatikus személyiségtípusok között találunk szuper maratoni futókat, sakkmestereket, golfozókat ugyanúgy, mint csillagászokat, számítógépes zseniket, irodalmárokat, jogászprofesszorokat vagy épp híres gyűjtőket... A flegmatikus személyiségtípus felfogásában, ítéletalkotásában, szóhasználatában is „kényelmes”, vagyis tömör, velős, tárgyilagos. Emlékezete, figyelme hiányos, mert a legtöbb dolog hidegen hagyja. Sokszor a gondolataiba mélyed, és ráérősen pörgeti a kerekeket… A flegmatikus személyiségtípus általában jó hallgatóság, néha maga a megtestesült lelki szemetesláda. Kapcsolataiban legtöbbször nem ő a kezdeményező, és nem is ő szakítja meg a köteléket. Két kapcsolat között jól viseli a magányt, hisz sok barátja van, és kedvenc tevékenységeivel is végtelen időt tud elszöszmötölni. Amikor pedig új ismeretséget köt, könnyen alkalmazkodik a megváltozott helyzethez (mindaddig persze, amíg az nem lesz túl kényelmetlen számára). Ez a személyiségtípus hűséges, de elkötelezettsége néha csupán felszínes. Előfordul, hogy a flegmatikust elsősorban a megszokás motiválja egy kapcsolatban. A problémákat békés egykedvűséggel kezeli: „Úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy.” A feszültséget sokáig tűri, és mivel nem akar konfliktust, nem mondja ki nyíltan sem az igényeit, sem a problémáit. Amikor azonban „betelt a pohár”, akkor vagy némán lelép, vagy „hirtelen felindulásból” elkövet valamit… a flegmatikus személyiségtípus általában meg van elégedve a saját életével, nincsenek nagy vágyai. Akár egészen apró dolgoknak tud is örülni, bár ezt nehezen mutatja ki. Sokak szerint komoly nehézséget okoz, ha meg szeretnénk lepni valamivel. A családtagjai jól teszik, ha nagyon fülelnek: nála egy csendes „elmegy”, vagy „nem is olyan rossz ez a pulcsi” jelentése: „ezt szeretném Karácsonyra”. A flegmatikus férfi maga a megtestesült ideális férj. Kiegyensúlyozott, megbízható, nyugodt, higgadt és megfontolt. Minden lépését kétszer, de inkább háromszor is megfontolja. Ha őt választjuk, egész életünkben támaszunk lesz, és biztonságban élhetünk mellette. A flegmatikus típusú pozitív férfihősnek nagy keletje van az irodalomban, de a szerelem piacán már nem ilyen nagy a kereslet iránta. Hogy miért? Mert: a „meglepetés”, a „szenvedély” vagy a „kockázat” szavak értelmét nem ismerik, hiszen ők mindig jól neveltek, komolyak, és sosem lógnak ki a sorból. Ha izgalmas partnerkapcsolatra vágyunk, akkor ne őt válasszuk! Igazán boldogok csak akkor leszünk vele, ha mi is a flegmatikusak vagyunk. A flegmatikus férfi pechjére azonban ő a megtört szívű nők gyógyíré – függetlenül attól, melyik típusba tartoznak. Amennyiben éppen egy királyi hím által elkergetett és megbántott nő szeret belé, a kapcsolatuk nem lesz hosszú életű. A nő szívsebe begyógyul – hogy a flegmatikus férfié fájjon tovább. Hippokratész szerint a flegmatikusban túlteng a testváladék, ezért olyan nyugodt és tompa. Csakhogy ami a tompa jellemzőt illeti, Hippokratész állítását csak feltételekkel fogadhatjuk el. Mert a flegmatikus nagyon intelligens is tud lenni, sőt mi több, magas pozíciókat is elérhet. Amennyiben a főnöke megbízik benne, ideális helyettes válik belőle. Az összes feladatot odaadóan és zúgolódás nélkül teljesíti – és pontosan ugyanígy viselkedik a házasságban is.
Inkább takarékoskodom, mint költekezem.
Nehezen hozok döntést.
A dolgok nem igazán hoznak ki a sodromból.
Jó a humorérzékem.
Szeretek ténferegni, semmi különöset nem csinálni.
Inkább szemlélem a dolgokat, mint részt veszek bennük.
Nem vagyok energikus.
Nagy türelmem van.
Szeretek sokat aludni.
Gyakran fáradtnak érzem magam.
Extrovertált típusok: A kolerikus és a szangvinikus
A kolerikus személyiségtípus
Jelmondat: „Tudom, ki vagyok, és mit akarok!”
Az őselemek közül a kolerikus a tűz típus. Ennek a személyiségtípusnak már a megjelenése is tetterőt sugároz: tekintete nyílt, testtartása határozott. Küzd, mint egy lovag, tekintélyes, mint egy király. „Férfi a talpán!” Vagy „Céltudatos nő!” – mondják rá nemtől függően. Ő az, akire bármilyen körülmények között nyugodtan rábízhatjuk magunkat... Amikor a kolerikus személyiségtípusú ember komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza az energiáit. E személyiségtípus dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Amikor viszont rossz passzban van, indulatai könnyen elragadják. A nyugodtabb személyiségtípusok szemszögéből nézve a kolerikus ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az öntudatos oroszlán. Személyiségének izzása a körülötte élők szempontjából egyaránt lehet motiváló és kellemetlen is... A legtöbb helyzetben a kolerikus személyiségtípus a kezdeményező, és fontos számára, hogy vezető lehessen. Ebben segíti, hogy kitartó, – amit elhatároz, azt mindenáron véghez is viszi. Mint az összefoglaló táblázatban látjuk: teljesítményorientált, kifelé forduló. Ez abban figyelhető meg, hogy egyrészt sok kolerikusnak a céljai legalább olyan fontosak – olykor fontosabbak –, mint a kapcsolatai, másrészt ez a személyiségtípus állandó kontaktusban van a külvilággal. Gyakran kiegyensúlyozatlan, keresi a „kalandokat" és érzékenyen reagál a rá ható ingerekre... A kolerikus személyiségtípus vezetési tehetsége számos pozitív adottság összességeként jelentkezik. Felfogása egy hajszálnyival lassabb ugyan, mint a szangvinikus személyiségtípusé, viszont megfigyelő képessége, gondolkodása alaposabb és pontosabb. Elméje kombinatív, figyelme a lényegre irányuló. Ez a személyiségtípus lényegesen kitartóbb, mint a szalmaláng szangvinikus. Nem veszik el a részletekben, és nem sértődik meg, mint a melankolikus. Erős akaratú, céltudatos, érvényesülésre törekvő – szemben a flegmatikus személyiségtípussal. A változékonyság, az optimizmus és az állandó aktivitás jellemzi... Ez a személyiségtípus a rá jellemző nyíltságával könnyen konfrontálódik. A kolerikus személyiségtípus ugyanis nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Ez mindaddig hasznos, amíg nem okoz károkat másokban a magatartása. A versengő kolerikus ugyanis jó eséllyel indul el a céljai felé vezető úton, szélsőséges esetekben viszont mindenkit versenytársnak lát. Nem egyszer a barátain is szeretne túltenni. A kolerikus személyiségtípus másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának tulajdonítja. A kolerikus erélyes fellépése sokszor előreviszi a dolgokat. Egy jó nevelést kapott kolerikus nem hisztizik, nem viselkedik érzelgős vagy szeleburdi módon. Következetes fellépése és kisugárzása miatt az emberek rögtön hallgatnak rá és elfogadják, amit mond. (Például nincs senki, aki úgy tudna kezelni egy vészhelyzetet, mint ő.) A kolerikus emberben a „sárga” epe teng túl – állítja Hippokratész –, ezért aztán állandóan ingerlékeny. Ha a szerelmet lobogó fáklyaként szeretnénk átélni: ő a mi emberünk. A kolerikus férfi a tenyerén hordozza szerelmesét, csókolgatja lábát, fojtogatja egy feltételezett szerető miatt, és térden állva esedezik a bocsánatért. Amikor mellékesen megemlítjük, hogy a rózsa a kedvenc virágunk, ő máris kirabol egy egész virágüzletet. De ha arra kérjük, hozzon egy csokor sárgarépát a sarki üzletből, kérésünkről valószínűleg megfeledkezik. Két kolerikus ember házassága egyszerűen lenyűgöző – már amennyiben nem lakunk velük egy házban, vagy egy emeleten. Mindennapos kitöréseiket ugyanis még a legtürelmesebb embereket is kihozzák a sodrukból. Szívfacsaró ömlengéseiket hallva feltehetjük a kérdést, vajon miért él együtt ez a két ember? Mert ők aztán igazán egymáshoz valóak. A kolerikus nőhöz csakis kolerikus férfi illik. Lehet, hogy ez rossz hír azon melankolikus nők számára, akik abban reménykednek, hogy egy kolerikus férfi, egy igazi „latin szerető” fel tudná lobbantani bennük a szenvedélyt. Nem tudná. Mert egy szomorkás, hervadt tündér mellett ő maga is elfonnyadna, vagy más tüzes szikra után nézne, melyet a szomszédasszony szemében vélne felfedezni.
Született vezető vagyok.
Robbanékony vérmérsékletű vagyok.
Gyakran rideg és közönyös vagyok.
Határozott vagyok.
Nehezen bocsájtok meg.
Nagyon tevékeny vagyok.
Az emberek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok.
Mindenről van véleményem.
Szeretem az irányításom alatt tartani a helyzeteket és az embereket.
Nagyon magabiztos vagyok.
A szangvinikus személyiségtípus
Jelmondat: „Figyelj rám, és egy vidám élettel hálálom meg!”
A közkedvelt szangvinikus egy jó szándékú dumagép, örök mókamester. Ő az, aki az összes személyiségtípus közül a leginkább igényli a figyelmet. Kiapadhatatlan igénye van a társaságra, a közönségre. Mindent megtesz, hogy észrevetesse magát. Más emberek szeretetétől övezve érzi magát értékesnek. A szangvinikus figyelemigényes viselkedését mintha atomenergia táplálná. Az, hogy élénk és mozgékony, a legtöbbek szerint enyhe kifejezés. Ha szangvinikus gyermeked (vagy párod) van, készülj fel egy izgalmas, pezsgő életre! Ezek az emberek mindig tevékenyek, bármikor kaphatók egy jó társasági programra, noha érdeklődésük mások iránt többnyire felszínes.
Egy szangvinikus nullától százéves korig bárkivel könnyen teremt kapcsolatot. Részben azért, mert ez a személyiségtípus bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága folytán minden érdekli. Nagy szemekkel figyel, akármiről mesélsz neki – hogy aztán hozzátehesse, amit ő hallott minderről. A pontosság kedvéért tegyük hozzá: azért bármi nem érdekli. Száraz tényekkel, adatokkal nem tudod megfogni a fantáziáját. Ezt a személyiségtípust az emberek érdeklik, események, sztorik és pletykák. A legjobb pedig, ha mindezt minél színesebb, viccesebb körítéssel tálalod neki... A szangvinikust könnyen felismered, ha azt nézed, ki beszél a legtöbbet. E személyiségtípus zabolátlan képviselői képtelenek egy pillanatra is csendben maradni. A szangvinikus diáknak nehezen megy a „száraz” tárgyak tanulása, viszont ezekből is akármikor könnyen kidumálja magát, ha egy kicsi esélye adódik szabadon beszélni. Erre azért szorul rá, mert az órákon képtelen rávenni magát, hogy logikus jegyzeteket készítsen. Inkább rajzolgat, sms-t ír a pad alatt, vagy levelezik. Esetleg egyszerűen be sem megy az előadásra, hisz mennyivel érdekesebben is el lehet tölteni az időt. Ha ezek után mégis szerez valakitől (lehengerlő dumával, jó kapcsolatain keresztül) jegyzeteket, azt elég könnyen összekavarja, vagy elveszíti... A szangvinikusnak személyiségtípusnak felnőttként sem sokkal gondterheltebb a lelke. Talán pont azért, mert sosem nő fel igazán. Mindig is játékos és komolytalan marad. Legfeljebb a játékszerek, játszótársak és -terek változnak. A „komolyabb” személyiségtípusok nehezen tudnak az ő fejével gondolkodni. Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal fent és lent. Könnyen felindul, de hamar lecsillapodik – szangvinikus szalmaláng, ahogy szokás emlegetni. (Természetesen halmozottan érvényes ez a nőkre, hiszen ők jobban teret engednek az érzelmeiknek, mint a férfiak.) A szangvinikus személyiségtípus érzelmei nem csupán nagy ívűek, hanem sokkal több ember felé is irányulnak, mint a többi típusnál. Ebből a szempontból is habzsolja az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy csapodár. Mindössze azt, hogy könnyed fellépésével, káprázatos mosolyával vonzza magához az ellenkező nem képviselőit, akik nehezen tudnak neki ellenállni (főleg, ha nem is nagyon akarnak)... Pontosan a komolytalansága miatt nem is lehet haragudni erre a személyiségtípusra. (Amivel persze tökéletesen tisztában van, és nem ritkán vissza is él.) a szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Ez a személyiségtípus mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti, sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban, vagy legalább napfénytetővel... Mint minden személyiségtípusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge… A szangvinikus ember úgy tartja, azért születtünk és azért élünk, hogy jókat nevessünk, vidámak legyünk. A szangvinikus nőnek szangvinikus férfira van szüksége, mert ennek a típusnak – Hippokratész szerint –, túlnyomórészt vér lüktet a testében, ezért olyan életrevaló. Nem akarja a világot megváltani, elfogadja olyannak, amilyen. Barátságos, gondtalan, tenni akaró, társasági lény. A szangvinikus nő körül csak úgy zsongnak a különböző temperamentumú férfiak, nem hiába, hiszen ő az egyetlen, amely elviseli a tőle különböző típusokat. A szangvinikus nő gyakorlatilag mindenkivel kijön, de ha mindig mindenhol jól akarja érezni magát a partnerével, fogadjon el egy jó tanácsot: keresse meg a hozzá leginkább illő szangvinikus férfit!
Az emberek azt mondják, hogy nagyon barátságos vagyok.
Élvezem az életet.
Szeretem kiszínezni a történeteket.
Nem vagyok túl megbízható.
Szétszórt vagyok.
Néha azt mondják, hogy túl hangosan beszélek.
Szeretek beszélni.
Lelkes vagyok.
csaknem mindenkit szeretek.
Bőkezű vagyok.
Hogyan kezelj másokat?
Ilyen legyél a melankolikussal: (tökéletes-melankolikus)
· Értsd meg mennyire fontos számára a tökéletes rend, a tisztaság, a hibátlan öltözék. Amíg feladatát el nem látja, úgysem nyughat. Ám amint úgy tűnik, elkészült, serkentsd lazításra, kikapcsolódásra, vidámságra.
· Sötét gondolatait csak jókedvű beszélgetésekkel, erőfeszítéseinek elismerésével lehet elkergetni. Törekvéseit tényleg igyekezz méltányolni, sokszor lehet, csak a kisebbrendűségi érzés motiválja a tökéletes megoldások kivitelezésére.
· A megérzés számára alapvető, megnyugszik, ha együttérzésre talál. Emiatt kerüli a lekezelőnek, felületesnek tűnő embereket, akik egy kézmozdulattal –„minek ezekre, a dolgokra ennyi időt vesztegetni”- elintézik a nyafogását.
· Számára létkérdés a rendszerezett élet, emiatt ritkán partner a hirtelen jött ötletek megvalósításában.
· Szüksége van a fegyelmezett időbeosztásra, e nélkül úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj.
Ilyen legyél a flegmatikussal: (békés-flegmatikus)
· Vedd tudomásul, hogy nehezen mozdul ki holtpontjáról. Béketűrő, békeszerető, nem tűri, ha pattogtatni akarják. Majd mindent a maga idejében, nyugi. Ráérős, türelmes, kellemes egyéniség.
· Nagy halogató, ezért időnként finoman emlékeztesd rá, mi a dolga. Fontos a hangnem, ugyanis a noszogatás vagy az agresszív nógatás, ellenkező hatást vált ki nála. Szép szóval kérj, és megtesz mindent. Ha másért nem, a béke kedvéért.
· Dicsérd meg, ha végzett valamivel. Mivel hónapok óta halogatta a szekrényajtó megjavítását, módfelett nagy örömet érez, hogy végre tett valamit. Ezzel kivívta a család elismerését, hogy na lám, apa milyen ügyes, mekkora örömet okozott nekünk, másrészt hetekre eleget tett „alkotószenvedélyének”.
· Ha szeretnéd, hogy a problémák megoldásában ő is részt vegyen, főleg, hogy a kínos szituációkban eloldalogni látod, bizonyos helyzeteket bízz rá. A döntéshozatalt viszont kérd rajta számon.
· Döntésképtelenségét azonban ne dörgöld az orra alá, mert mélyen az önérzetébe gázolsz. Felfogása szerint a családnak egyformán fontos eleme az irányító játékos, a hátvéd és a kapus.
Ilyen legyél a kolerikussal: (erőteljes-kolerikus):
· Nincs mese, be kell vésned az agyadba, a kolerikus örök vezető, élvezi, ha megmondhatja mi, hogyan legyen. Nem is tűri, hogy más is beleszóljon, ezért nagyon meg kell gondolni, mit mondj neki. Vitába szállni vele öngyilkosság, úgy is addig tekergeti a szavakat, míg tényleg neki lesz igaza, vagy inkább a másik feladja.
· Képes leszel megállni előtte, amennyiben elismered zsenialitását, eszét, tanácsait.
· Ha ellenszegülsz, bántani próbálod, kíméletlenül visszavág. Szemet szemért, mondja, és már kész is a harcra.
· Racionális lélek, ezért sok együttérzést ne várj tőle. Ha megtörtént a baj, ki kell találni, mi legyen, aztán menjen tovább mindenki a maga útján. Csak semmi érzelgősség.
· Viszont ha problémahelyzet adódik, bámulatosan megcsillanthatja csalafinta eszét. Ilyenkor kell a segítségét kérni. Szívesen megmondja, mi lenne a helyes döntés, de ha nem vagy kíváncsi a véleményére, ne is tudasd vele, ne is tudasd vele, hogy gond van, mert kéretlenül is tanácsokat fog osztogatni.
· Hogyha kitör belőle az agresszivitása, nem jó ötlet lecsitítani. El kell ismerni, mennyire egyetértesz felháborodásával, és hogy teljesen igaza van. Várd meg, míg kitalálja, mi lesz a következő lépés, és ebben megnyugodva hagyd magára.
Ilyen legyél a szangvinikussal: (népszerű-szangvinikus):
· Tény, hogy meggondolatlan, szórakozott és feledékeny, de nem tud másmilyen lenni.
· Viszont ha értékeled lelkesedését, élénkségét, izgalmas, érdekes életed lehet mellette.
· Csak annyit lehet elvárni tőle, amennyire képes. Igyekszik ő, próbálja a legjobbat kihozni magából, de mit tegyen, mikor a világ annyira érdekes, hogy minduntalan eltereli valami a figyelmét.
· Ha bátorításra van szükséget, a szangvinikus ideális társ. A borús, esős napból is képes, vidám, örömtelit varázsolni. Derűlátó, sosem csügged, életszeretete tartja benne a lelket, nem is lohasztják le az akadályok, bajok, ezeket kikerüli vagy átugorja, és dalolva megy tovább.
· Sokszor olyan, mint egy gyerek, szereti, ha elismerik, ha sokan tapsolnak neki, ha ajándékot kap. A szangvinikus gyereket legjobban kis meglepetésekkel lehet levenni a lábáról.
· Szeret olyasmiből is viccet formálni, ami egyébként nem is az, s ez kellemetlen helyzetbe hoz téged. Arra sem ügyel, miket beszél, el is felejti, ha közben esetleg valakit megbántott. Szerencsére nem sértődős típus, meg lehet neki mondani, ha túllőtt a célon. Kár, hogy ezt is egy vállrándítással elintézi, és újra elköveti ugyanazt a hibát.
Az elnevezések is erre utalnak:
szangvinikus: vérmes, meleg, eleven
melankolikus: sötét, komor
kolerikus: forró, heves. Indulatos
flegmatikus: hűvös, lassú, lomha, nyugodt.
Ez a felfogás természetesen már idejétmúlt, és a lélekgyógyászok nem állítanak fel összefüggést a nyál és az érzelmi világ között. Sokkal inkább a három lélekelem kombinációját szeretik vizsgálni /érzelem – intellektus – akarat/. Ez alapján egyesek impulzívak, mások megfontoltak, és vannak az erős akaratúak. Az életben sosem találkozunk tiszta típusokkal, ahogyan itt leírjuk őket. Mindannyiinkban keverednek a tulajdonságok, van, akiben két típus szinte egyformán van jelen, de van, akire három is jellemző valamennyire. Nos, akkor megkérdezheted: mi értelme van ennek a kategorizálásnak? Az ilyen koncepcióknak mégis nagy a jelentőségük. Hozzásegítik az embert egy átfogó látásmódhoz, és a besoroláson keresztül a tulajdonsághalmazok összefüggéseinek megértéséhez. Ezért bátran bíztatlak: gondolkozz el a magad és szeretteid személyiségén, biztosan segít az elemzés abban, hogy jobban megértsd és elfogadd reakcióikat, hangulataikat. Boldogsághoz vezető átmenetek Az emberi temperamentumok hippokratészi felosztása természetesen nem azonos a Mengyelejev táblázattal, amely szerint az oxigén mindig oxigén, a nitrogén pedig mindig nitrogén marad. Az emberek között csak kevés „tiszta” típus van, többségünk átmeneti típusú, tehát több vasat is tarthatunk egyszerre a tűzben. A melankolikus-szangvinikus nő keresheti a boldogságát a melankolikus, és a szangvinikus férfiak között is. Válasszuk tehát azt a férfit, akiről úgy tartjuk, rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyek számunkra a legfontosabbak. Ez persze nem valósítható meg mindig.
melankolikus: szeszélyes, csöndes, aggályoskodó, tartózkodó, pesszimista, magának való, mérsékelt, merev.
flegmatikus: óvatos, nyugodt, megbízható, békés, kiegyensúlyozott, megfontolt, visszafogott, passzív.
kolerikus: érzékeny, nyugtalan, agresszív, optimista, aktív, lelkes, változékony, hirtelen.
szangvinikus: társasági, beszédes, gondtalan, életteli, elégedett, barátságos, fogékony, tettre kész.
Introvertált típusok: A melankolikus és a flegmatikus
A melankolikus személyiségtípus
Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes.”
A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk. A szangvinikus személyiségtípussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni... Ez a személyiségtípus az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus személyiségtípus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre. A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy igazi melankolikus személyiségtípusú ember, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak ennél a személyiségtípusnál is akkor jelentkeznek, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi személyiségtípus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal... Más személyiségtípusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikus személyiségtípusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyiségtípusa intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg... Sajnos a melankolikus személyiségtípus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza” lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikus személyiségtípusnál. Mint mondtuk, mindkét személyiségtípus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus személyiségtípus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit. Mivel ez a személyiségtípus erősen befelé forduló alkat, ő elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. Amikor melankolikus személyiségtípusú emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát”, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg… A melankolikus típus születésétől fogva szomorú és depresszióra hajlamos. Mivelhogy túlteng benne a „fekete” epe, mindent sötéten lát. Szeret minket, de nem vesz feleségül, mert a veleszületett katasztrofális forgatókönyv szerint úgysem lesz hol laknunk, nem lesz munkahelyünk, és az esetleges szerencsétlen utódaink számára nem tudnánk megkeresni még a kenyérrevalót sem. Nem szereti a társaságot, mert úgy véli, az emberek hangoskodóak, vagy éppen ellenkezőleg, hogy unalmasak. Kirándulni csak a hétvégi házba mehetünk vele, mert szerinte máshová menni kész öngyilkosság. A repülőgépről azt tartja: ha éppen nem késik tizenkét órát, akkor majd elromlik a motorja, vagy lezuhanunk vele, vagy kényszerleszállást kell végrehajtania valami eldugott repülőtéren, ahol meleg lesz a kóla és szikkadtak a szendvicsek. A tenger mellé azért nem megy, mert ott nagy a tömeg, elviselhetetlen a levegő vagy a víz hőfoka, cápa veszélyezteti a fürdőzőket, undokok a bogarak, halálra csípnek a mérges medúzák. A melankolikus férj mellett nincs sok esélyünk a vidám életre. De ha hűséges és megbízható férjre vágyunk, akkor csak őt válasszuk! Mert annak esélye, hogy viszonyt kezd a titkárnőjével, vagy a barátnőnkkel, egyenlő a nullával. „Unalmas nőszemélyek” – mondja róluk ajkbiggyesztve. Ha félünk a rossz időjárástól, az inflációtól, a sáskajárástól, a mérgezett kolbásztól és a harmadik világháborútól – válasszunk magunkat melankolikus férjet. Igaz, hogy nem leszünk vele boldogok – a boldogság úgyis csak agyrém –, de legalább, ha elérkezik a világvége, közösen lamentálhatunk fölötte…
Csak néhány barátom van, de azok nagyon közeliek
Szeretem, ha minden részlet tökéletes.
Sosem tudom, milyen érzések uralnak majd aznap.
Könnyen kritizálom az embereket.
Nagy az önfegyelmem.
Hajlamos vagyok arra, hogy pesszimista és negatív legyek.
Nem szeretem a nagy bulikat, inkább néhány barátommal szoktam összejönni.
Nehezen kötök barátságokat.
Szeretem a zenét és a művészeteket.
Gyakran gondolom, hogy az emberek nem szeretnek.
A flegmatikus személyiségtípus
Jelmondat: „Lassan járj, tovább élsz!”
A flegmatikus személyiségtípust arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öltözéke visszafogott... Akárcsak a kolerikus, a flegmatikus személyiségtípus sem egy érzelgős alkat. Érzelmei nagyon lassan alakulnak ki, és nem is igazán mélyek. A flegmatikusnak nincsenek erős kitörései sem negatív, sem pozitív irányban: ritkán esik kétségbe, de lelkesnek sem sűrűn látod. A legtöbbször egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott. A többi személyiségtípus szerint a flegmatikus túlságosan földhözragadt, visszafogott. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy – a melankolikushoz hasonlóan – képes külső megfigyelőként szemlélni a világ eseményeit. Míg azonban a melankolikus személyiségtípust folytonosan aggasztja, amit lát, addig a flegmatikus nyugalmát nehezen lehet megzavarni. Kedvenc szavajárása: „hát..., talán..., nem is tudom..., nekem mindegy…” stb. A flegmatikus egy igazi galamblelkű személyiségtípus, aki senkit nem bántana meg, és mások között is elsimítja a konfliktusokat. Csak él bele a világba, hálásan fogadja, amit kap, nem rágódik a múlton, és nem aggódik a jövő miatt. Legszívesebben csak szemlélődik és ábrándozik. A flegmatikus személyiségtípus nem kapkod, nem ideges, és szinte sosem emeli fel a hangját... E személyiségtípus érdeklődését viszonylag kevés dolog kelti fel, ám ezekkel elmélyülten foglalkozik. Mivel azonban szerényen meghúzódik, ő az, akiről az első beszélgetés alatt azt sem néznéd ki, hogy belemegy a hideg vízbe, aztán később valaki mástól megtudod, hogy tart néhány úszó világcsúcsot. Azt a néhány területet ugyanis, ami képzeletét megmozgatja, az átlagembert messze meghaladó kitartással, akár a megszállottságig tudja művelni. Nem véletlen, hogy a flegmatikus személyiségtípusok között találunk szuper maratoni futókat, sakkmestereket, golfozókat ugyanúgy, mint csillagászokat, számítógépes zseniket, irodalmárokat, jogászprofesszorokat vagy épp híres gyűjtőket... A flegmatikus személyiségtípus felfogásában, ítéletalkotásában, szóhasználatában is „kényelmes”, vagyis tömör, velős, tárgyilagos. Emlékezete, figyelme hiányos, mert a legtöbb dolog hidegen hagyja. Sokszor a gondolataiba mélyed, és ráérősen pörgeti a kerekeket… A flegmatikus személyiségtípus általában jó hallgatóság, néha maga a megtestesült lelki szemetesláda. Kapcsolataiban legtöbbször nem ő a kezdeményező, és nem is ő szakítja meg a köteléket. Két kapcsolat között jól viseli a magányt, hisz sok barátja van, és kedvenc tevékenységeivel is végtelen időt tud elszöszmötölni. Amikor pedig új ismeretséget köt, könnyen alkalmazkodik a megváltozott helyzethez (mindaddig persze, amíg az nem lesz túl kényelmetlen számára). Ez a személyiségtípus hűséges, de elkötelezettsége néha csupán felszínes. Előfordul, hogy a flegmatikust elsősorban a megszokás motiválja egy kapcsolatban. A problémákat békés egykedvűséggel kezeli: „Úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy.” A feszültséget sokáig tűri, és mivel nem akar konfliktust, nem mondja ki nyíltan sem az igényeit, sem a problémáit. Amikor azonban „betelt a pohár”, akkor vagy némán lelép, vagy „hirtelen felindulásból” elkövet valamit… a flegmatikus személyiségtípus általában meg van elégedve a saját életével, nincsenek nagy vágyai. Akár egészen apró dolgoknak tud is örülni, bár ezt nehezen mutatja ki. Sokak szerint komoly nehézséget okoz, ha meg szeretnénk lepni valamivel. A családtagjai jól teszik, ha nagyon fülelnek: nála egy csendes „elmegy”, vagy „nem is olyan rossz ez a pulcsi” jelentése: „ezt szeretném Karácsonyra”. A flegmatikus férfi maga a megtestesült ideális férj. Kiegyensúlyozott, megbízható, nyugodt, higgadt és megfontolt. Minden lépését kétszer, de inkább háromszor is megfontolja. Ha őt választjuk, egész életünkben támaszunk lesz, és biztonságban élhetünk mellette. A flegmatikus típusú pozitív férfihősnek nagy keletje van az irodalomban, de a szerelem piacán már nem ilyen nagy a kereslet iránta. Hogy miért? Mert: a „meglepetés”, a „szenvedély” vagy a „kockázat” szavak értelmét nem ismerik, hiszen ők mindig jól neveltek, komolyak, és sosem lógnak ki a sorból. Ha izgalmas partnerkapcsolatra vágyunk, akkor ne őt válasszuk! Igazán boldogok csak akkor leszünk vele, ha mi is a flegmatikusak vagyunk. A flegmatikus férfi pechjére azonban ő a megtört szívű nők gyógyíré – függetlenül attól, melyik típusba tartoznak. Amennyiben éppen egy királyi hím által elkergetett és megbántott nő szeret belé, a kapcsolatuk nem lesz hosszú életű. A nő szívsebe begyógyul – hogy a flegmatikus férfié fájjon tovább. Hippokratész szerint a flegmatikusban túlteng a testváladék, ezért olyan nyugodt és tompa. Csakhogy ami a tompa jellemzőt illeti, Hippokratész állítását csak feltételekkel fogadhatjuk el. Mert a flegmatikus nagyon intelligens is tud lenni, sőt mi több, magas pozíciókat is elérhet. Amennyiben a főnöke megbízik benne, ideális helyettes válik belőle. Az összes feladatot odaadóan és zúgolódás nélkül teljesíti – és pontosan ugyanígy viselkedik a házasságban is.
Inkább takarékoskodom, mint költekezem.
Nehezen hozok döntést.
A dolgok nem igazán hoznak ki a sodromból.
Jó a humorérzékem.
Szeretek ténferegni, semmi különöset nem csinálni.
Inkább szemlélem a dolgokat, mint részt veszek bennük.
Nem vagyok energikus.
Nagy türelmem van.
Szeretek sokat aludni.
Gyakran fáradtnak érzem magam.
Extrovertált típusok: A kolerikus és a szangvinikus
A kolerikus személyiségtípus
Jelmondat: „Tudom, ki vagyok, és mit akarok!”
Az őselemek közül a kolerikus a tűz típus. Ennek a személyiségtípusnak már a megjelenése is tetterőt sugároz: tekintete nyílt, testtartása határozott. Küzd, mint egy lovag, tekintélyes, mint egy király. „Férfi a talpán!” Vagy „Céltudatos nő!” – mondják rá nemtől függően. Ő az, akire bármilyen körülmények között nyugodtan rábízhatjuk magunkat... Amikor a kolerikus személyiségtípusú ember komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza az energiáit. E személyiségtípus dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Amikor viszont rossz passzban van, indulatai könnyen elragadják. A nyugodtabb személyiségtípusok szemszögéből nézve a kolerikus ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az öntudatos oroszlán. Személyiségének izzása a körülötte élők szempontjából egyaránt lehet motiváló és kellemetlen is... A legtöbb helyzetben a kolerikus személyiségtípus a kezdeményező, és fontos számára, hogy vezető lehessen. Ebben segíti, hogy kitartó, – amit elhatároz, azt mindenáron véghez is viszi. Mint az összefoglaló táblázatban látjuk: teljesítményorientált, kifelé forduló. Ez abban figyelhető meg, hogy egyrészt sok kolerikusnak a céljai legalább olyan fontosak – olykor fontosabbak –, mint a kapcsolatai, másrészt ez a személyiségtípus állandó kontaktusban van a külvilággal. Gyakran kiegyensúlyozatlan, keresi a „kalandokat" és érzékenyen reagál a rá ható ingerekre... A kolerikus személyiségtípus vezetési tehetsége számos pozitív adottság összességeként jelentkezik. Felfogása egy hajszálnyival lassabb ugyan, mint a szangvinikus személyiségtípusé, viszont megfigyelő képessége, gondolkodása alaposabb és pontosabb. Elméje kombinatív, figyelme a lényegre irányuló. Ez a személyiségtípus lényegesen kitartóbb, mint a szalmaláng szangvinikus. Nem veszik el a részletekben, és nem sértődik meg, mint a melankolikus. Erős akaratú, céltudatos, érvényesülésre törekvő – szemben a flegmatikus személyiségtípussal. A változékonyság, az optimizmus és az állandó aktivitás jellemzi... Ez a személyiségtípus a rá jellemző nyíltságával könnyen konfrontálódik. A kolerikus személyiségtípus ugyanis nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Ez mindaddig hasznos, amíg nem okoz károkat másokban a magatartása. A versengő kolerikus ugyanis jó eséllyel indul el a céljai felé vezető úton, szélsőséges esetekben viszont mindenkit versenytársnak lát. Nem egyszer a barátain is szeretne túltenni. A kolerikus személyiségtípus másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának tulajdonítja. A kolerikus erélyes fellépése sokszor előreviszi a dolgokat. Egy jó nevelést kapott kolerikus nem hisztizik, nem viselkedik érzelgős vagy szeleburdi módon. Következetes fellépése és kisugárzása miatt az emberek rögtön hallgatnak rá és elfogadják, amit mond. (Például nincs senki, aki úgy tudna kezelni egy vészhelyzetet, mint ő.) A kolerikus emberben a „sárga” epe teng túl – állítja Hippokratész –, ezért aztán állandóan ingerlékeny. Ha a szerelmet lobogó fáklyaként szeretnénk átélni: ő a mi emberünk. A kolerikus férfi a tenyerén hordozza szerelmesét, csókolgatja lábát, fojtogatja egy feltételezett szerető miatt, és térden állva esedezik a bocsánatért. Amikor mellékesen megemlítjük, hogy a rózsa a kedvenc virágunk, ő máris kirabol egy egész virágüzletet. De ha arra kérjük, hozzon egy csokor sárgarépát a sarki üzletből, kérésünkről valószínűleg megfeledkezik. Két kolerikus ember házassága egyszerűen lenyűgöző – már amennyiben nem lakunk velük egy házban, vagy egy emeleten. Mindennapos kitöréseiket ugyanis még a legtürelmesebb embereket is kihozzák a sodrukból. Szívfacsaró ömlengéseiket hallva feltehetjük a kérdést, vajon miért él együtt ez a két ember? Mert ők aztán igazán egymáshoz valóak. A kolerikus nőhöz csakis kolerikus férfi illik. Lehet, hogy ez rossz hír azon melankolikus nők számára, akik abban reménykednek, hogy egy kolerikus férfi, egy igazi „latin szerető” fel tudná lobbantani bennük a szenvedélyt. Nem tudná. Mert egy szomorkás, hervadt tündér mellett ő maga is elfonnyadna, vagy más tüzes szikra után nézne, melyet a szomszédasszony szemében vélne felfedezni.
Született vezető vagyok.
Robbanékony vérmérsékletű vagyok.
Gyakran rideg és közönyös vagyok.
Határozott vagyok.
Nehezen bocsájtok meg.
Nagyon tevékeny vagyok.
Az emberek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok.
Mindenről van véleményem.
Szeretem az irányításom alatt tartani a helyzeteket és az embereket.
Nagyon magabiztos vagyok.
A szangvinikus személyiségtípus
Jelmondat: „Figyelj rám, és egy vidám élettel hálálom meg!”
A közkedvelt szangvinikus egy jó szándékú dumagép, örök mókamester. Ő az, aki az összes személyiségtípus közül a leginkább igényli a figyelmet. Kiapadhatatlan igénye van a társaságra, a közönségre. Mindent megtesz, hogy észrevetesse magát. Más emberek szeretetétől övezve érzi magát értékesnek. A szangvinikus figyelemigényes viselkedését mintha atomenergia táplálná. Az, hogy élénk és mozgékony, a legtöbbek szerint enyhe kifejezés. Ha szangvinikus gyermeked (vagy párod) van, készülj fel egy izgalmas, pezsgő életre! Ezek az emberek mindig tevékenyek, bármikor kaphatók egy jó társasági programra, noha érdeklődésük mások iránt többnyire felszínes.
Egy szangvinikus nullától százéves korig bárkivel könnyen teremt kapcsolatot. Részben azért, mert ez a személyiségtípus bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága folytán minden érdekli. Nagy szemekkel figyel, akármiről mesélsz neki – hogy aztán hozzátehesse, amit ő hallott minderről. A pontosság kedvéért tegyük hozzá: azért bármi nem érdekli. Száraz tényekkel, adatokkal nem tudod megfogni a fantáziáját. Ezt a személyiségtípust az emberek érdeklik, események, sztorik és pletykák. A legjobb pedig, ha mindezt minél színesebb, viccesebb körítéssel tálalod neki... A szangvinikust könnyen felismered, ha azt nézed, ki beszél a legtöbbet. E személyiségtípus zabolátlan képviselői képtelenek egy pillanatra is csendben maradni. A szangvinikus diáknak nehezen megy a „száraz” tárgyak tanulása, viszont ezekből is akármikor könnyen kidumálja magát, ha egy kicsi esélye adódik szabadon beszélni. Erre azért szorul rá, mert az órákon képtelen rávenni magát, hogy logikus jegyzeteket készítsen. Inkább rajzolgat, sms-t ír a pad alatt, vagy levelezik. Esetleg egyszerűen be sem megy az előadásra, hisz mennyivel érdekesebben is el lehet tölteni az időt. Ha ezek után mégis szerez valakitől (lehengerlő dumával, jó kapcsolatain keresztül) jegyzeteket, azt elég könnyen összekavarja, vagy elveszíti... A szangvinikusnak személyiségtípusnak felnőttként sem sokkal gondterheltebb a lelke. Talán pont azért, mert sosem nő fel igazán. Mindig is játékos és komolytalan marad. Legfeljebb a játékszerek, játszótársak és -terek változnak. A „komolyabb” személyiségtípusok nehezen tudnak az ő fejével gondolkodni. Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal fent és lent. Könnyen felindul, de hamar lecsillapodik – szangvinikus szalmaláng, ahogy szokás emlegetni. (Természetesen halmozottan érvényes ez a nőkre, hiszen ők jobban teret engednek az érzelmeiknek, mint a férfiak.) A szangvinikus személyiségtípus érzelmei nem csupán nagy ívűek, hanem sokkal több ember felé is irányulnak, mint a többi típusnál. Ebből a szempontból is habzsolja az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy csapodár. Mindössze azt, hogy könnyed fellépésével, káprázatos mosolyával vonzza magához az ellenkező nem képviselőit, akik nehezen tudnak neki ellenállni (főleg, ha nem is nagyon akarnak)... Pontosan a komolytalansága miatt nem is lehet haragudni erre a személyiségtípusra. (Amivel persze tökéletesen tisztában van, és nem ritkán vissza is él.) a szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Ez a személyiségtípus mindenhol szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti, sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban, vagy legalább napfénytetővel... Mint minden személyiségtípusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge… A szangvinikus ember úgy tartja, azért születtünk és azért élünk, hogy jókat nevessünk, vidámak legyünk. A szangvinikus nőnek szangvinikus férfira van szüksége, mert ennek a típusnak – Hippokratész szerint –, túlnyomórészt vér lüktet a testében, ezért olyan életrevaló. Nem akarja a világot megváltani, elfogadja olyannak, amilyen. Barátságos, gondtalan, tenni akaró, társasági lény. A szangvinikus nő körül csak úgy zsongnak a különböző temperamentumú férfiak, nem hiába, hiszen ő az egyetlen, amely elviseli a tőle különböző típusokat. A szangvinikus nő gyakorlatilag mindenkivel kijön, de ha mindig mindenhol jól akarja érezni magát a partnerével, fogadjon el egy jó tanácsot: keresse meg a hozzá leginkább illő szangvinikus férfit!
Az emberek azt mondják, hogy nagyon barátságos vagyok.
Élvezem az életet.
Szeretem kiszínezni a történeteket.
Nem vagyok túl megbízható.
Szétszórt vagyok.
Néha azt mondják, hogy túl hangosan beszélek.
Szeretek beszélni.
Lelkes vagyok.
csaknem mindenkit szeretek.
Bőkezű vagyok.
Hogyan kezelj másokat?
Ilyen legyél a melankolikussal: (tökéletes-melankolikus)
· Értsd meg mennyire fontos számára a tökéletes rend, a tisztaság, a hibátlan öltözék. Amíg feladatát el nem látja, úgysem nyughat. Ám amint úgy tűnik, elkészült, serkentsd lazításra, kikapcsolódásra, vidámságra.
· Sötét gondolatait csak jókedvű beszélgetésekkel, erőfeszítéseinek elismerésével lehet elkergetni. Törekvéseit tényleg igyekezz méltányolni, sokszor lehet, csak a kisebbrendűségi érzés motiválja a tökéletes megoldások kivitelezésére.
· A megérzés számára alapvető, megnyugszik, ha együttérzésre talál. Emiatt kerüli a lekezelőnek, felületesnek tűnő embereket, akik egy kézmozdulattal –„minek ezekre, a dolgokra ennyi időt vesztegetni”- elintézik a nyafogását.
· Számára létkérdés a rendszerezett élet, emiatt ritkán partner a hirtelen jött ötletek megvalósításában.
· Szüksége van a fegyelmezett időbeosztásra, e nélkül úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj.
Ilyen legyél a flegmatikussal: (békés-flegmatikus)
· Vedd tudomásul, hogy nehezen mozdul ki holtpontjáról. Béketűrő, békeszerető, nem tűri, ha pattogtatni akarják. Majd mindent a maga idejében, nyugi. Ráérős, türelmes, kellemes egyéniség.
· Nagy halogató, ezért időnként finoman emlékeztesd rá, mi a dolga. Fontos a hangnem, ugyanis a noszogatás vagy az agresszív nógatás, ellenkező hatást vált ki nála. Szép szóval kérj, és megtesz mindent. Ha másért nem, a béke kedvéért.
· Dicsérd meg, ha végzett valamivel. Mivel hónapok óta halogatta a szekrényajtó megjavítását, módfelett nagy örömet érez, hogy végre tett valamit. Ezzel kivívta a család elismerését, hogy na lám, apa milyen ügyes, mekkora örömet okozott nekünk, másrészt hetekre eleget tett „alkotószenvedélyének”.
· Ha szeretnéd, hogy a problémák megoldásában ő is részt vegyen, főleg, hogy a kínos szituációkban eloldalogni látod, bizonyos helyzeteket bízz rá. A döntéshozatalt viszont kérd rajta számon.
· Döntésképtelenségét azonban ne dörgöld az orra alá, mert mélyen az önérzetébe gázolsz. Felfogása szerint a családnak egyformán fontos eleme az irányító játékos, a hátvéd és a kapus.
Ilyen legyél a kolerikussal: (erőteljes-kolerikus):
· Nincs mese, be kell vésned az agyadba, a kolerikus örök vezető, élvezi, ha megmondhatja mi, hogyan legyen. Nem is tűri, hogy más is beleszóljon, ezért nagyon meg kell gondolni, mit mondj neki. Vitába szállni vele öngyilkosság, úgy is addig tekergeti a szavakat, míg tényleg neki lesz igaza, vagy inkább a másik feladja.
· Képes leszel megállni előtte, amennyiben elismered zsenialitását, eszét, tanácsait.
· Ha ellenszegülsz, bántani próbálod, kíméletlenül visszavág. Szemet szemért, mondja, és már kész is a harcra.
· Racionális lélek, ezért sok együttérzést ne várj tőle. Ha megtörtént a baj, ki kell találni, mi legyen, aztán menjen tovább mindenki a maga útján. Csak semmi érzelgősség.
· Viszont ha problémahelyzet adódik, bámulatosan megcsillanthatja csalafinta eszét. Ilyenkor kell a segítségét kérni. Szívesen megmondja, mi lenne a helyes döntés, de ha nem vagy kíváncsi a véleményére, ne is tudasd vele, ne is tudasd vele, hogy gond van, mert kéretlenül is tanácsokat fog osztogatni.
· Hogyha kitör belőle az agresszivitása, nem jó ötlet lecsitítani. El kell ismerni, mennyire egyetértesz felháborodásával, és hogy teljesen igaza van. Várd meg, míg kitalálja, mi lesz a következő lépés, és ebben megnyugodva hagyd magára.
Ilyen legyél a szangvinikussal: (népszerű-szangvinikus):
· Tény, hogy meggondolatlan, szórakozott és feledékeny, de nem tud másmilyen lenni.
· Viszont ha értékeled lelkesedését, élénkségét, izgalmas, érdekes életed lehet mellette.
· Csak annyit lehet elvárni tőle, amennyire képes. Igyekszik ő, próbálja a legjobbat kihozni magából, de mit tegyen, mikor a világ annyira érdekes, hogy minduntalan eltereli valami a figyelmét.
· Ha bátorításra van szükséget, a szangvinikus ideális társ. A borús, esős napból is képes, vidám, örömtelit varázsolni. Derűlátó, sosem csügged, életszeretete tartja benne a lelket, nem is lohasztják le az akadályok, bajok, ezeket kikerüli vagy átugorja, és dalolva megy tovább.
· Sokszor olyan, mint egy gyerek, szereti, ha elismerik, ha sokan tapsolnak neki, ha ajándékot kap. A szangvinikus gyereket legjobban kis meglepetésekkel lehet levenni a lábáról.
· Szeret olyasmiből is viccet formálni, ami egyébként nem is az, s ez kellemetlen helyzetbe hoz téged. Arra sem ügyel, miket beszél, el is felejti, ha közben esetleg valakit megbántott. Szerencsére nem sértődős típus, meg lehet neki mondani, ha túllőtt a célon. Kár, hogy ezt is egy vállrándítással elintézi, és újra elköveti ugyanazt a hibát.
(Forrás: Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai)
