Szívközpontú hallgatás
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.
(Agnes Beguin – Figyelj és hallgass meg)
Kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az emberek az életük során szembesülnek az, hogy valóban meghallgassák egymást, és odafigyeljenek a másikra. Sokan azt gondolják magukról, hogy jól tudnak hallgatni, de valójában csak nagyon kevesen képesek erre. Aki igazán jól kommunikál, tudja, hogy sokkal hatékonyabb úgy kommunikálni, ha odafigyel a másikra, mintha a saját nézőpontját akarná megértetni és átadni. Ha mélyebb, értelmesebb kapcsolatra vágsz, a hallgatási készségedet kell fejlesztened.
Az emberek arra vágynak, hogy igazán meghallgassák és elfogadják őket. A szívközpontú hallgatás csúcsa az, amikor megtapasztalod az elfogadás, a közösség és az egység élményét, mert amikor az ember érzi, hogy meghallgatják, akkor azt is érzi, hogy szeretik.
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.
(Agnes Beguin – Figyelj és hallgass meg)
Kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az emberek az életük során szembesülnek az, hogy valóban meghallgassák egymást, és odafigyeljenek a másikra. Sokan azt gondolják magukról, hogy jól tudnak hallgatni, de valójában csak nagyon kevesen képesek erre. Aki igazán jól kommunikál, tudja, hogy sokkal hatékonyabb úgy kommunikálni, ha odafigyel a másikra, mintha a saját nézőpontját akarná megértetni és átadni. Ha mélyebb, értelmesebb kapcsolatra vágsz, a hallgatási készségedet kell fejlesztened.
Az emberek arra vágynak, hogy igazán meghallgassák és elfogadják őket. A szívközpontú hallgatás csúcsa az, amikor megtapasztalod az elfogadás, a közösség és az egység élményét, mert amikor az ember érzi, hogy meghallgatják, akkor azt is érzi, hogy szeretik.
Amikor odafigyelsz valakire, azt a következő szándékkal tedd: "Az a szándékom, hogy tiszteletben tartom azt, aki vagy, és nemcsak meghallgatom, amit mondasz, hanem mélyebb szinten értelmezem az üzeneted. Tudom, hogy úgy ismerhetlek meg legjobban, ha odafigyelek a nézőpontjaidra, és teljes figyelemmel feléd fordulok.”
