Vizsgáljuk meg magunkat, hogy a bennünk lakozó vágyak, tervek, birtoklások közül mitől tudunk megszabadulni. Az ünnep
után a csendességnek az ideje van. Ilyenkor tudunk önmagunkkal számot vetni. Felmérni a tisztulásunkat, hogy minden érzelmi részünk megszabadult-e a bennünk lakozó rossztól, ami megfoszt minket Istentől mert elfoglalta az Ő helyét bennünk. Olyasmire gondolok hogy, ha valakit vagy valamit túlságosan szeretünk, vagy túl erősen vágyódunk valami iránt. Ne az „akarom” erőlködése hajtson minket, hanem csendben bízzuk Istenre, hogy majd ő adja oda amire vágyunk. Ő tudja mire van szükségünk, és megadja mindazt. Oly sok minden van ami Isten helyét elfoglalhatja bennünk. Ijedten mondják sokan erre: Hát akkor ne akarjak semmit? Hogy lehet így élni?

Hát pont így kell élni. Isten csak akkor tud értünk munkálkodni ha mi csendben vagyunk és tesszük a dolgunkat, azt ami éppen előttünk van. Nem akarunk csak vágyunk, csak óhajtunk és azt sem tesszük meg újra, csak egyszer és már felejtsük is el mit szeretnénk. Így adatik. De a szívünk legyen üres és ott Isten lakjon. Az önvizsgálatnak az ideje van most. Ne engedjük meg magunknak a rosszindulatot. Ne nyilvánuljunk meg szeretet nélkül. Figyeljük meg önmagunkat mily boldogság lakozik bennünk mikor Isten jelen van. Mennyivel több így a mindennapi siker. Könnyebb a munka. Édesebb az élet. Így jó élni. Így tudunk fejlődni tovább.

(Ursinyi Júlianna Ágnes)