Kinek mondod el a problémáidat? Kivel osztod meg azokat az élethelyzeteket, amelyek sértenek, és nem tudod őket feldolgozni? Szinte mindenkinek kell, legalább egy olyan ember az életében, egy barát, akinek ki tudja magát panaszkodni. Te is megosztod valakivel a problémáidat, vagy egyedül bajlódsz velük?

Leültök beszélgetni egy hangulatos kávé mellett vagy egy ízletes ital mellé és ontjátok magatokból a sztorikat. Azokat a szigorúan bizalmas információkat, amelyeket csak ő tudhat, mert benne bízol. Ki kell beszélned magadból, mert nem tudsz mit kezdeni a helyezettel. Abban a reményben, ha majd kiadod magadból jobb lesz és megváltozik minden. Valójában semmi nem változik, maximum egy pici időre eltűnik belőled a feszültség.

Azért nem változik, mert panaszkodtok! “Vak vezet világtalant!” Megerősítést akarsz az igazadról és a bizalmi társad, meg is fogja ezt adni. Ha nem értene veled egyet, nem bíznál benne. Azért, mert a legrosszabb pillanatokban nem támogatna és ez most a legrosszabb. Ezzel párhuzamban, reális megoldás nem is születhet. Ilyen helyzetben, nincs is szükséged a realitásra. Ki akarod “puffogni” magadból a sérelmeidet és azt akarod visszahallani, hogy neked van igazad. A hozzáállásod ellentétes az igazsággal.

A panaszkodás, nem vezet eredményre, mert az csak reakció. A reagálás a felelősséget a másik nyakába varrja és ezzel azt mondod: -”Nem tehetsz semmit, a másik miatt történt!” Tényleg nem?

A panaszkodást, abszolút nem érdekli a megoldás. A megoldás, megölné a panaszkodást és a panasz, életben akar maradni. Amikor ez történik, valaki mást vagy élethelyzetet, “rossznak” minősítesz, magadat pedig “jónak”. A jóság egy felsőbbrendű tudatállapotot ad, és kiemel a rosszak közül. Jó révén, mindenki más rossz és bármit megtehetsz, mert jogosnak tartod.

Amikor nem szakembertől, hanem egy másik világtalantól kérsz tanácsot, mindegy hogy “fehér vagy fekete” A valódi igazságot, csak olyan láthatja meg, akinek nyitva van a szeme. Annak lesz nyitva a szeme, aki nem elfogult, azaz nem fűzi érdek ahhoz, hogy neked legyen igazad. A cinkostársad, a barátod veled puffog és felháborodik, veled csinál mindent. Neki az az érdeke, hogy igazad legyen. Nem érdekli a valóság, mert azt látja, amit Te látsz.

Ha mindenki igazát feltennénk egy polcra, az már régen leszakadt volna. Mert mindenki igaznak véli a sajátját, ebben erősít meg a cinkosod. Még nagyobb kupit csináltok az igazság polca alatt, mert egészen biztos, hogy leszakadt. A megoldás, most a megnyugvás, hogy beszélhetsz a kupiról.

A rend máshol van. Az életed rendje ott van, ahol nem az igazad a fontos, hanem a valódiság. A valódiság polca elbír mindent, ott mindig rend van. Ne az egyetértést keresd, hanem a valódiságot. Ha kell, fogadd el mások segítségét, még ha mást is állít, mint amit igaznak gondolsz. A valódiság polcán, kedvedre pakolhatsz, az soha nem fog összedőlni, mert elbír mindent. Merj segítséget kérni, legyél bátor, ne csak kimondani, hanem elfogadni is a tanácsokat olyanoktól, akik nem értenek veled egyet és nem élik át veled a szörnyűségeket. A hidegfejű ember mindig többet lát, mint az érzelmekkel felfokozott.

(forrás: facebook)