Családban, munkahelyen sokszor nem az erősre támaszkodunk, hanem a gyöngére. Ez nem mindig jó, mert rendszerint kihasználjuk azt, aki mindenre kész, aki mindenre igent mond.

Miért teszi ezt? – Mert magányos, szeretetre szomjas és szeretné megnyerni munkatársai, családja szeretetét. Ezt észreveszik és kihasználják, és minden terhet ráraknak, mindent vele csináltatnak. – És a tragédiája: igazából nem is szeretik. Azért nem, mert rossz a lelkiismeretük vele szemben. Tisztában vannak azzal, hogy csak kihasználják, és ezt a rossz lelkiismeretet kivetítik rá, és kígyót-békát mondanak rá.

A szeretet kolduló, mindenki helyett mindent elvégző ember jól vigyázzon! Kifacsarják és eldobják! Nem kap igazi szeretetet, mert rossz vele szemben az emberek lelkiismerete.

Az a jó, ha olyan valakire támaszkodunk, aki maga is támaszkodik. Aki nem állítja, hogy erős. Aki bevallja, hogy éppúgy nyomorult, gyönge, mint bármelyik testvére. Mégis érzed rajta, hogy minden nyomorultságában, gyöngeségében, elesettségében, bűnei között is azért van tartása.

Ha ezt valaki megérzi a másikban, neki bátran elmondhat bármit, mert éppen olyan nyavalyás, mint ő. Ismeri a betegségeit, hisz épp olyan beteg, mint ő. Ismeri a bűneit, nem különb senkinél, csak jobban fogódzik, és mivel fogódzik, más is belecsimpaszkodhat. Az Úr pedig elbírja kettőjüket is.

(Gyökössy Endre)