A depresszió szó a latin deprimo szóból vezethető le, ami elnyomást, elfojtást jelent. Legjellemzőbb tünetei: levertség, nyomott hangulat, ólmos fáradtság, alvászavar, étvágytalanság, fejfájás, lelkiismeretfurdalás, önromboló, befelé irányuló agresszió stb.

Gondoltál-e már úgy a betegségedre, mint a lelki fejlődésedet segítő társra?

A legtöbb tünetnek lelki háttere van, és ezek feltárásával, megértésével lehetőséget kapunk arra, hogy a gyógyulás útjára lépjünk. Lehet, hogy a gyógyulás már rögtön a megértés által bekövetkezik.

De hogyan is induljunk el azon az önmagunkba vezető úton, ahol rálelhetünk betegségünk mélyebb, lelki okaira?
Néhány segítő kérdés az induláshoz:

• Elgondolkoztál-e már azon, hogy mi az ami fojtogat?
• Van-e benned olyan érzés, amit elfojtasz magadban?
• Félsz-e a felelősségtől?
• Van-e benned gyász, fájdalom vagy düh?
• Magányosnak érzed-e magadat?
• Félsz-e a haláltól?

Súlyos, nagyon mély depresszió kezelése pszichiátriai feladat. Enyhébb depresszió azonban a tapasztalat szerint meglepően jól kezelhető meditációval és rendszeres testmozgással.


E téren is katartikus hatású lehet a Brandon Bays által kidolgozott, úgynevezett belső utazás, amit a Belső utazás című könyv ismertet részletesen. A halál pedig ugyancsak más megvilágításba kerül, ha elolvasod Elizabeth Kübler-Ross A halál, mint ragyogó kezdet című könyvecskéjét vagy dr. Michael Newton Lelkünk útja című könyvsorozatát.

(http://www.facebook.com/agykontroll)

A 7 alapelv, ami segíthet minket a belső békénk és boldogságunk megtalálásában, a következők:

1. Az egészség: belső béke. Következésképpen gyógyulni annyi, mint megszabadulni a félelemtől. Ha azt tűzzük ki célul, hogy a testet változtatjuk meg, akkor megfeledkezünk arról: egyetlen célunk a belső béke megteremtése.

2. Létezésünk lényege a szeretet. A szeretetnek pusztán anyagi ok nem lehet akadálya. Ennélfogva hiszünk abban, hogy a tudatnak nincsenek korlátai, nem létezik lehetetlen, és elvileg minden betegség megfordítható. És mivel a szeretet örök, a halálra sem kell félelemmel tekinteni.

3. Adni annyi, mint kapni. Ha figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy adjunk, hogy eggyé váljunk a többiekkel, akkor a félelem megszűnik, és mi képesek leszünk elfogadni a gyógyítást önmagunk számára.

4. Minden tudat összefügg. Következésképpen minden gyógyítás öngyógyítás. Belső békénk magától átsugárzik a többiekre, ha önmagunk számára már sikerült elfogadnunk.

5. Más idő nem létezik, csak a MOST! A fájdalom, a bánat, a depresszió, a bűntudat és a félelem összes többi formája eltűnik, ha a tudat a pillanat szeretetére és békéjére koncentrál.

6. Döntéseinket úgy hozzuk, hogy a bennünk élő békevágyra hallgatunk. Nincs jó vagy rossz viselkedés. Az egyetlen érvényes döntés a félelem és a szeretet közötti választás.

7. Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra.

Köztudott, hogy az egyes gerinccsigolyák közvetlen kapcsolatban vannak a vegetatív idegrendszerrel, ezáltal biztosítva a vázrendszer és a belső szervek megfelelő működését!
Kevésbé köztudott azonban, hogy a csigolyák és a hozzájuk tartozó porckorongok megbetegedései jelentős mértékben összefüggenek a lelki-pszichés megterheléssel! Olybá tűnik, a gerinc, mint fő "tartó oszlopunk", nem tud különbséget tenni aközött, hogy a rá nehezedő súly fizikai vagy épp lelki jellegű e!

A modern orvostudomány csak az utóbbi időben kezdte felfedezni ezeket az összefüggéseket - „Az állandó belső feszültség és görcsös állapot az izomzatban a nyugalmi tónus megváltozását okozza, ami növeli a porckorongokra ható nyomást, és ezáltal porckorongbántalmakra hajlamosító tényezőnek tekinthető.” (Eichler) - ám a több, mint kétezer éves keleti medicina már időtlen idők óta alkalmazza az alábbi megállapításokat!

Gerinc-és porckorongbántalmaknál tehát,- a fizikai tünetenyhítés mellett - elengedhetetlen feltérképezni a háttérben megbúvó lelki tényezőket, hisz a probléma csak akkor fog jelentősen javulni, és tartósan megszűnni!

Itt a bizonyíték, hogy a rák kialakulása és gyógymódja nem a fizikai anyagban (táplálkozás, gyógyszerek stb.)keresendő!
 

Anitának egy csodálatos halálközeli élményben volt része, amelynek során megtudta rákbetegségének igazi okát és ráébredt önmaga valódi mivoltára. Visszatérése után rövid idő alatt teljesen meggyógyult.

Nézd meg a lenyűgöző beszélgetést – biztos, hogy életed egyik fontos élménye lesz!

http://www.youtube.com/watch?annotation_id=annotation_225071&feature=iv&src_vid=RJrTjL_Frf8&v=XBiCJ5_pBS0

1. Képes vagy kielégítő életet élni párkapcsolat nélkül is.

2. Nincs szükséged másra ahhoz, hogy jól érezd magad.

3. Képes vagy önmagad középpontjában maradni.

4. Nem akarsz folyton másokat irányítani , befolyásolni.

5. Őszintén ki mered mondani azt amit érzel.

6. Vádaskodás és hátsó gondolatok nélkül tudsz kommunikálni.

7. Nem játszod a hatalmi drámáidat.

8. Kívül tudsz maradni mások problémáin, nem veszed át mások hangulatait.

9. Nyitott vagy a véletlenek üzeneteire, figyeled az intuíciód jeleit.

10. Egyaránt kényelmesen érzed magad az adó és az elfogadó szerepében.

11. Képes vagy a saját céljaid elérésén munkálkodni, önmagadra figyelni, a kapcsolatokon belül is.

12. Nem a magány elől menekülsz a kapcsolatokba.

13. A másik fél nem a te hiányosságaidat hivatott pótolni!

Egymás mellett boldogan csak két felnőtt ember élhet, és ez nem életkortól függ.

Az élet lüktetésében, a pörgésben oly sokan szeretnek részt venni. Elfelejtették Isten csendjét. Pedig tudnotok kell, hogy fontosabb a befelé figyelés. A csendességben él bennünk Isten. A mélységben, a középpontban mindig csend van. A figyelmetek mégis a durva anyagi világ felé fordul. Engeditek, hogy magával ragadjon. Sőt bele folytok és viszitek magatokkal haza, majd otthon is engeditek, hogy a káosz uralkodjon.

Nem a bensőtökbe fordultok ahol a csend van hanem elfogadjátok a zűrzavart. Majd keresitek a benső csendjét és azt érzitek elvesztettétek, Isten elhagyott. Pedig ott van csak a mindennapok terhe elfelejteti veletek őt. A démon azon munkálkodik, hogy így legyen. Ő legyen az ki magával ragad és megtart a káoszban. Ami nem építő jellegű. Nem fejlődsz tőle. Nem leszel általa több.

Ha azt érzed magadra maradtál, Isten elhagyott, az jó mert a belsőt keresed. Megtalálod, csak ne sajnáld magad. Keresd ott bent mert ott van. Soha nem hagyott el. Te sem hagytad el csak a káosz lekötötte a figyelmed. Folyton folyvást ezen igyekszik a démon és te hagyod, hogy hasson rád. Ne engedd meg magadnak a befolyását. Bármit látsz a pulzusod se emelkedjen egy kicsit sem, mert az erő még nagyobb hatást keres amivel elkápráztasson.

Ne engedd meg a ráhatást önmagadra még akkor sem ha piros hó esik. Őrizd meg a belső csendet. Akkor fog a tér is körülötted elcsendesedni, mert nem rémüldözöl, nem tapsolsz az előadáson, csak csendben vagy. A csendesség melyet engedsz kiáradni magadból elhozza az igazi boldog életet. Ha a rossz erő körbe vesz és te benne élsz a csendben, nem lesz rajtad hatalma. Ereje nem töri meg a te csendedet és nem győz le téged.

Az emberek örökké jajveszékelnek és jön a baj. Mintha hívnák a bajt. Sőt bajt a bajra. Hol van a belső csendetek? Hol van a hitetek ami megóvott volna a bajtól? Miért hiszitek el a rosszat előbb mint a jót? Ha nem hiszed a rosszat, nem jön. Ne csak egy napig tartsd meg a hitet, és ne hidd azt hogy rögtön jutalom jár érte. Egész életedben őrizd a hitet és a csendet és a jutalmad, a boldog időszakod is eljön mert a hited gyümölcse lesz az. Te magad köszönd meg magadnak. Te őrizted a belső csendet mely testedben szétáradt, amely viszont őrizte a te világodat hogy a bőség mindennapi vendéged legyen. Isten nálad vett ki egy szobát.

(Ursinyi Júlianna Ágnes)

Vizsgáljuk meg magunkat, hogy a bennünk lakozó vágyak, tervek, birtoklások közül mitől tudunk megszabadulni. Az ünnep
után a csendességnek az ideje van. Ilyenkor tudunk önmagunkkal számot vetni. Felmérni a tisztulásunkat, hogy minden érzelmi részünk megszabadult-e a bennünk lakozó rossztól, ami megfoszt minket Istentől mert elfoglalta az Ő helyét bennünk. Olyasmire gondolok hogy, ha valakit vagy valamit túlságosan szeretünk, vagy túl erősen vágyódunk valami iránt. Ne az „akarom” erőlködése hajtson minket, hanem csendben bízzuk Istenre, hogy majd ő adja oda amire vágyunk. Ő tudja mire van szükségünk, és megadja mindazt. Oly sok minden van ami Isten helyét elfoglalhatja bennünk. Ijedten mondják sokan erre: Hát akkor ne akarjak semmit? Hogy lehet így élni?

Hát pont így kell élni. Isten csak akkor tud értünk munkálkodni ha mi csendben vagyunk és tesszük a dolgunkat, azt ami éppen előttünk van. Nem akarunk csak vágyunk, csak óhajtunk és azt sem tesszük meg újra, csak egyszer és már felejtsük is el mit szeretnénk. Így adatik. De a szívünk legyen üres és ott Isten lakjon. Az önvizsgálatnak az ideje van most. Ne engedjük meg magunknak a rosszindulatot. Ne nyilvánuljunk meg szeretet nélkül. Figyeljük meg önmagunkat mily boldogság lakozik bennünk mikor Isten jelen van. Mennyivel több így a mindennapi siker. Könnyebb a munka. Édesebb az élet. Így jó élni. Így tudunk fejlődni tovább.

(Ursinyi Júlianna Ágnes)

Hogy erős vagyok, lelki egyensúlyomat semmi nem boríthatja fel
Hogy minden emberhez pozitívan állok, akit valaha megismerek. Szavaimmal az egészséget, boldogságot és gyarapodást hirdetem nekik.
Hogy éreztetem minden barátommal, hogy fontos számomra.
Hogy mindennek a jó oldalát szemlélem és az optimizmusom valóra is váltom.
Hogy csak a jó dolgokra gondolok, csak a jó érdekében tevékenykedem és csak a jóra számítok.
Hogy mások sikerét is ugyanúgy örömmel fogadom, mint a sajátomat.
Hogy elfelejtem a múltban vétett hibákat és eltökélten küzdök a jobb teljesítményekért.
Hogy derűt varázsolok az arcomra és pozitív, vonzó kisugárzásom lesz mindenki számára.
Hogy olyan sok időt fordítom saját magam tökéletesítésére, hogy nem jut időm mások kritizálására.
Hogy túl nagyvonalú leszek az aggodalomhoz, túl nemes lelkű a haraghoz, túl erős a félelemhez, és túl boldog, semhogy megtűrjem a gond jelenlétét.
Hogy megbecsülöm magam és ezt a világ felé is érzékeltetem, nem hangos szavak, hanem tettek útján.
Hogy tisztán hiszem, hogy az egész világ az én oldalamon áll, amíg saját tudásom szerint a legjobb úton haladok.
 

(Christian D. Larson)