1.) Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömet.
2.) Mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen
helyzetekben is.
3.) Szívből ismételgesd
"Isten, aki engem szeret, mindig jelen van"
4.) Szüntelenül törekedj arra,
hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.
5.) Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6.) Kerüld a panaszkodást és a kritikát,
mert ennél semmi sem nyomasztóbb.
7.) Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8.) A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9.) A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezz el.
10.) Ha mindenütt az örömet terjeszted,
biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz

Én nem szeretem magamat - különösen a testemet!

Neked van egy bizonyos elképzelésed arról, hogy milyennek kellene lennie a testednek. De minden ilyen elképzelés csak szenvedéshez vezet. A test mindig olyan, amilyennek lennie kell. Ha valamilyen eszménykép lebeg előtted, akkor szenvedsz. Tehát dobd el az eszményképet.   
Ez a tested - ez van, ezt kaptad Istentől. Hát használd... és élvezd! Ha szeretettel vagy iránta, meglátod, ő is változni kezd, mert ha szereted a tested, akkor gondoskodsz róla, és a törődés rengeteg mindent hoz magával. Akkor nem tömöd tele fölösleges étellel, mert nem akarsz neki ártani. Akkor nem éhezteted halálra, mert vigyázol rá. Odafigyelsz az igényeire, a javaslataira - hogy mikor mit szeretne. Ha szereted és törődsz vele, akkor ráhangolódsz, és akkor a test önmagától rendbe jön.   
Ha nem szereted a tested, az sok problémát okozhat - mert akkor egyre közönyösebbé válsz feléje, elhanyagolod, mert ugyan ki törődne az ellenségével? Nem figyelsz rá; inkább semmibe veszed. Nem hallgatod meg az üzeneteit, és azután még inkább meggyűlölöd.  
Te vagy az, aki az egész problémát létrehozta. A test nem teremt problémát, csak az elme. Ez az egész csak az elme szüleménye. Az állatok soha nem szenvednek amiatt, hogy mit gondolnak a testükről - még egy víziló sem! Egy sem szenved - ők tökéletesen elégedettek, mert nincs ott az elme, hogy eszményképeket kreáljon. Máskülönben a víziló is folyton a külseje miatt aggódna. De neki semmi gondja ezzel.   
Dobd el az ideálokat. Szeresd a tested - az a te tested. Istentől való ajándék. Élvezd és törődj vele! Ha törődsz vele, akkor tornáztatod, enni adsz neki, és engeded eleget aludni. Mindent megteszel érte, mert a tested a hangszered... úgy bánsz vele, mint az autóddal, amit tisztogatsz, és odafigyelsz minden kis zörejére, hogy nem romlott-e el benne valami - ugye így van? A legkisebb karcolást is gondosan kezeled.   
Csak gondozd a tested, és tökéletesen szép lesz - máris az! Olyan szép szerkezet és olyan bonyolult; mégis olyan jó hatásfokkal dolgozik, hogy hetven évig is folyamatosan működőképes. Akár alszol, akár ébren vagy, akár tudatában vagy, akár nem, a tested szünet nélkül működik, méghozzá nagyon halkan. Ha nem ápolod, akkor is működik; folyamatos szolgáltatást nyújt. Gondolj hát hálával a testedre.   
Változtass a hozzáállásodon, és meglátod, fél év múlva változásokat veszel majd észre a testeden. Ez olyan, mint amikor beleszeretsz egy nőbe, és ő erre szinte azonnal megszépül. Lehet, hogy eddig nem törődött a testével, de most, hogy egy férfi beleszeretett, most igen. Órákig áll a tükör előtt... csak azért, mert valaki szerelmes belé. Ugyanez zajlik le a testeddel: megszereted a tested, és azt veszed észre, hogy a tested megváltozott. A test megérzi a szeretetet, a törődést, azt, hogy szükség van rá.   
A test nagyon finom szerkezet... az emberek mégis durván, erőszakosan bánnak vele. Csak változtass a hozzáállásodon, és majd meglátod az eredményt!  

Én borzasztó csúnya vagyok, és sokat szenvedek emiatt. Mit tegyek?

A csúnyaságnak semmi köze a testedhez. A szépségnek sincs sok köze a testedhez. A test szépsége vagy csúnyasága nagyon felszínes dolog; a valódi, a lényeg belülről fakad. Ha belülről meg tudsz szépülni, akkor ragyogni fogsz kívül is. Ez már sokszor előfordult: még egy csúnya ember is megszépül, amikor elmélyül a meditációban.
Ezt évről évre megfigyeltem. Amikor megérkeznek ide, akkor teljesen más az arcuk. Amint elkezdenek meditálni, táncolni, énekelni, az arcuk kisimul, megnyugszik. A feszültség megszűnik. Lassacskán eltűnik az arcukba vésődött gyötrelem. Ellazulnak, mint a gyerekek. Az arcuk egy új belső örömöt sugároz.
A testi szépség vagy csúnyaság nem túl fontos. A lényeg a belső. Én megtaníthatom neked, hogy hogyan legyél belülről szép - mert az az igazi szépség. Ha ez megvan, akkor a testi tulajdonságaid nem sokat számítanak. Akkor szemed örömtől csillog, az arcod pedig fényes és sugárzó. A forma anyagtalanná válik. Amikor kecses könnyedség kezd áramolni belőled, a külső forma mellékessé válik - a belsőhöz viszonyítva elveszíti minden jelentőségét, ezért ne aggódj miatta.   
Meditálj, szeress, táncolj, énekelj, ünnepelj, és a csúnyaság eltűnik. Vedd észre, hogy van benned valami magasabb rendű, és az alacsonyabb rendű máris feledésbe merül, mert ezek a dolgok mind viszonylagosak, csakis valamihez képest léteznek. Ha tudsz, hozz elő magadból valami magasabb rendűt. Olyan ez, mintha egy kis gyertya égne a szobádban: ha felkapcsolod a villanyt, a kis gyertya fénye jelentéktelenné válik.   
Fedezd fel a belső szépségedet - ez könnyebb. A külső szépségeden nem sokat tudok segíteni; én nem vagyok plasztikai sebész. Kereshetsz olyan plasztikai sebészt, aki segít a külsődön, de az nem lesz igazi segítség. Talán egy kicsit hosszabb, formásabb orrot csinál neked, de az nem sokat ér. Ha belülről nem szépülsz, akkor a külső szépséged csak kihangsúlyozza a belső csúnyaságodat, a kettő elválik egymástól.   

Fedezd fel a belső szépségedet!

(Osho)

Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.
Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.
Na már most, ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnál különlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás. Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz a fodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg is tanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festő vagy ... csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mind csak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.
Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem, tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket soha senkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.
Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet, mert már a tiéd - csak vedd észre! Merülj el önmagadban és érezd! Senkinek nincs olyan ujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme, mint a tiéd. Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznek egymástól - bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképp nőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.
Azt kérded: "Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?" Vedd észre a valóságot! Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elveszti az értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik. Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog. Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Először különlegessé akartál válni, most meg megpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol... folyton javítani akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy.
Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged. Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog, hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! Így most láthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többi emberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek - mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezt hajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csak megvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.

De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagy különleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más is különleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy az azt gondolod: "Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." - akkor még nem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkal összemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogy vagy.

Én én vagyok, te pedig te vagy. Az összehasonlítgatás csak belső konfliktushoz vezet. Az összehasonlítás ambíciót szül, és végül mások utánzásába torkollik. Ha azt kérdezed: "Miért nem vagyok olyan, mint te?", akkor már azon igyekszel, hogy olyan legyél, mint én, és ez csak tönkreteszi az egész életedet: imitátor leszel, legjobb esetben egy silány másolat. És ha csak másolat vagy, akkor minden önbecsülésedet elveszíted.
Csak nagyon ritkán találkozhatsz olyan emberrel, aki valóban tiszteli önmagát. De miért ilyen ritka ez? Miért nem tisztelik az emberek az életet - a saját életüket? Hiszen ha a saját életedet nem tiszteled, hogyan is tisztelhetnéd a másét? Ha a saját lényedet nem tiszteled, hogyan tisztelhetnéd a rózsabokorét, a ciprusfáét, a holdét és a többi emberét? Hogyan tisztelhetnéd a mesteredet, az apádat, az anyádat, a barátodat, a feleségedet, a férjedet? Hogyan tisztelhetnéd a gyermekedet, ha saját magadat nem tiszteled? Mégis csak elvétve találkozol olyan emberrel, aki tiszteli önmagát.
Isten nem futószalagon gyártja az embereket. Ő igazi teremtő: soha nem teremti meg kétszer ugyanazt. Ami csupán másolat, az nem is értékes. De neked folyton azt mondogatták, hogy valaki mássá kell válnod. "Nézd, milyen intelligens a szomszéd fia... légy te is olyan, mint ő!" vagy "Nézd meg azt a lányt, milyen kecsesen jár! Légy te is olyan, mint ő!" Mindig azt tanították, hogy légy valaki más. Azt bezzeg senki nem mondta, hogy légy önmagad, és tiszteld a saját lényed, mert az Isten ajándéka.
Soha ne utánozz senkit! Ne légy imitátor! Légy hiteles, légy csakis önmagad, és akkor pontosan tudni fogod, hogy különleges vagy. Isten nagyon szeretett téged, ezért létezel! Az ő szeretete az oka annak, hogy egyáltalán létezel - különben nem is születtél volna meg. Léted az szeretetéből következik.
De a te különlegességed nem mások ellenében létező különlegesség. Nem arról van szó, hogy a szomszédaidhoz, a barátaidhoz, a feleségedhez vagy a férjedhez képest vagy különleges. Egyszerűen azért vagy különleges, mert egyedi vagy. Egyedül te vagy olyan, mint te magad. Ha így nézed a dolgot, ha így fogod fel, a különlegességre való törekvés egyszerűen szertefoszlik. 
Te is úgy vagy rendben, ahogy vagy. Ezt nevezem én a saját lényünk iránti tiszteletnek. Az önmagunk iránti tiszteletnek pedig semmi köze az egóhoz, ezt ne feledd! Önmagunk tisztelete nem azonos az önimádattal. Azzal, hogy tiszteljük magunkat, valójában Istent tiszteljük! Tiszteljük az alkotót, mert mi nem vagyunk mások csak festmények - az ő festményei. Aki tiszteli a festményt, tiszteli a festőt is.
Tiszteld, fogadd el, ismerd fel, és ez az sok őrült vágy a különlegesség iránt egy csapásra megszűnik.

(Osho)
 

Bár tudatában vagy annak, mit tettek veled a szüleid, mégis ugyanazt teszed a gyerekeddel, ezért úgy érzed nem vagy jó szülő. Egy dolgot meg kell értened: bármit is tettek veled a szüleid, az a minta beléd vésődött. Bármit is tett veled az anyád, te csak ezt az egy módját ismered a gyereknevelésnek. Ez természetes - és nem kell aggódni miatta -, de az nagyon jó, ha ennek a tudatára ébredtél.
Ne próbáld meg túlkompenzálni, mert úgy érzem, most éppen ezt teszed. Azt gondolod, nem vagy elég - nem adsz elég szeretetet a gyerekednek -, de hát amit meg tudsz adni neki, azt tudod megadni! Hogyan is adhatnál többet? Tégy meg minden tőled telhetőt, és ha ennél többet nem tudsz tenni, ne emészd magad miatta, mert a szomorúságod már árt a gyereknek! Csak légy figyelmes, ennyi az egész! És ha azt veszed észre, hogy megint a régi minta szerint akarsz cselekedni, akkor egyszerűen lazíts - és ne tedd meg!
Most biztos valami eszménykép lebeg előtted. Anyád nem azt tette, ami eszményi, és most előtted lebeg annak a képe, amit a gyerekeddel tenned kellene... Az ilyen eszményképek mindig veszélyesek! Légy reális! Ne teremts magadnak képzelt világot! Mert most biztos ilyenben élsz. Soha ne legyen benned a "kellene" érzése. Élj azzal, ami van, ennyi az egész! Az van, ami van. Egyszerűen légy önmagad! Fogadd el önmagad! A "kellene" mindig magában hordozza a megvetést. Az emberek emiatt esnek folyton egyik végletből a másikba.
Az idősebb generáció régebben azt gondolta, és az anyák is úgy érezték, hogy hatalmas áldozatot hoznak a gyerekeikért. Mindig fennen hangoztatták, hogy ezt teszik, meg azt teszik értük. Ez nagyon káros, mert a szeretet nem valami kötelesség, és beszélni sem lenne szabad róla. Azért szeretsz, mert boldog vagy. Semmit nem a gyerekért teszel: mindent csak azért teszel, mert boldogan teszed. A gyerek pedig nem tartozik neked semmivel, nem kell visszafizetnie semmit. Szeretsz anya lenni - ezért légy hálás a gyerekednek, hogy ezt lehetővé teszi számodra.
Az idősebb generáció soha nem érzett hálát a gyerekek iránt. Mindig azt remélték, hogy a gyerek lesz majd hálás, és amikor rájöttek, hogy erre hiába várnak, nagyon dühösek lettek. A mai generációk viszont a másik végletbe estek. Légy természetes - egyik véglet sem jó. Régen a gyerek félt a szüleitől, most a szülők félnek a gyerekektől - a félelem azonban megmaradt! A kerék fordult egyet, de a félelem nem mozdult el. Valódi kapcsolat pedig csak félelem nélkül lehetséges. A szeretet csak ott virágozhat ki, ahol nincs félelem.
És még valami fontos neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes - ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek. Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik - ez már csak egy ilyen kapcsolat. Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.
A gyereked téged választott anyjának - nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására! De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.
Tehát csak légy természetes és boldog! Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át! Ne hordozz magadban eszményképeket! Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon! Csak a szívedre hallgass! Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg! Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel. Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberi lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges. Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes? Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin ... a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle. Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes - ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.

(Osho)

Az első egyezség
Óvatosan bánj a szavaiddal.

Egyszerűnek tűnik, de felettébb hatékony. Miért a szavaiddal? Mert hatalommal bírnak, amit a teremtéshez kaptál. Adomány, mely közvetlenül Istentől származik.
 

A második egyezség
Semmit se végy személyeskedésnek.

Ha valaki véleményez és azt mondja neked: Figyelj, nagyon kövér vagy! - ne vedd személyeskedésnek, mert az igazság az, hogy ő a saját érzelmeire, hiedelmeire és véleményeire vonatkoztat. Ez a személy megpróbálta átküldeni neked a saját mérgét, és ha te ezt magadra veszed, befogadod és magadévá teszed.
 

A harmadik egyezség
Ne feltételezgess.

Hajlamosak vagyunk feltételezéseket gyártani mindenről. A probléma az, hogy amikor ezt tesszük, elhisszük, hogy amit feltételezünk, az igaz. Megesküdnénk rá, hogy valós. Feltételezéseket gyártunk arról, amit mások tesznek vagy gondolnak - ezt magunkra is vesszük -, és utána őket hibáztatjuk, érzelmi mérget küldve reagálunk a szavainkkal. Ez az oka annak, hogy feltételezések gyártásával mindig problémákat keresünk magunknak.
 

A negyedik egyezség
Tedd mindig a legjobbat.
A negyedik egyezség az első három megvalósítását jelenti. Tedd a legjobbat, amit csak tehetsz.
Bármilyen körülmények között tedd a legjobbat, amit csak tehetsz, nem többet és nem kevesebbet. De gondolja arra, hogy ez percről percre változik. Minden él és folyamatosan változik, oly módon, hogy időnként az a maximum, amit tehetsz, kiváló lesz, máskor meg kevésbé lesz jó.
 

(Don Miguel Ruiz)

Minden ember élete más emberek körül forog. Állandóan kapcsolatba kerülsz és energiát cserélsz másokkal. Tükörként szolgálsz nekik, ők pedig neked mutatnak tükröt. Megmutatják, miként cselekszel és reagálsz, ezzel lehetőséget adnak a lelki fejlődésre. Az életedben minden önmagad visszatükröződése és te magad értékeled. Az érzéseid a saját érzéseid, nem mutogathatsz másokra. Minden kapcsolatban jelen vannak a tükrök. Amit nem kedvelsz a főnöködben, azt magadban nem állhatod. Az életedben minden tartalmaz valamit, ami üzenetet hordoz számodra. Kulcsfontosságú, hogy tudatos légy, és ne kerülj más emberek energiamezejének hatása alá. Ahhoz, hogy ne akadj horogra, az kell, hogy ne reagálj az élethelyzetekre, hanem elégedett és tudatos légy. Amikor horogra akadsz, az érzelmi sablonok folytatódnak. Nem szabad reagálnod az eseményekre, hanem egyszerűen fogadd el őket. Szeresd és tiszteld magad. Léted célja a lelki nyugalom és a boldogság, de nem tanítottak meg rá, hogyan fejleszd a lelkedet. Az élet csak arra tanít, mennyire vagy értelmes, milyen karriert futhatsz be. De nincs szükség arra, hogy a mindent vágyás áldozatává válj, csak mert tele vagy önsajnálattal és azt akarod, hogy tiszteljenek. Ha te tiszteled magad, minden ajtó nyitva áll előtted.

Az életben minden ugyanabból a forrásból táplálkozik. A legtöbben ezt a forrást Istennek nevezik. Minden ember ebből a forrásból merít energiát, hogy táplálja az energiamezejét. Minél tudatosabb vagy, annál több energiával rendelkezel. Életed minden pillanatában energiát cserélsz az érzékszerveid által érzékelt világgal. Akkor történik energiavesztés, ha érzelmi reakció révén valaki / valami energiamezejének hatása alá kerülsz. Ha horogra kerülsz, te is érzed, mert kimerült vagy. Ezért kell megtanulnod, hogyan alakítsd át az érzelmeidet, hogy amikor mások reagálnak, te ne reagálj, de ne is nyomd el az érzelmeidet. Elégedettnek kell lenned magaddal, hogy megváltoztathasd a rögzült viselkedésmintát. Te nem vagy felelős mások érzelmi megnyilvánulásaiért és viselkedéséért, a sajátodért viszont igen. Közelíts szeretettel a benned élő fájdalomhoz és dühhöz, és elkezded megérezni a szabadság szintjeit. A tudatosság segít, hogy észleld a viselkedésmintákat, sablonokat és válassz. Dönthetsz, hogy fenntartod-e a pusztító viselkedésmintát vagy megkérdőjelezel egy hiedelemrendszert. A tudatosság segít megtalálni az igazságodat és szabaddá tesz.

Mi is az egó? Az egó a beléd nevelt értékrendből fakadó gondolatok, érzések, reakciók összessége. Az egó az a szüntelen párbeszéd, amit magaddal folytatsz. Az egó elősegíti és elmélyíti az érzelmi sérüléseidet és boldogtalansághoz vezet. Te alkottad őt, túlélését a neveltetésed közben tanult érzelmek garantálják: szomorúság, féltékenység, ítélkezés, félelem. Amikor ilyen érzelmekkel reagálsz, energiát adsz a benned élő parazitának, az egónak.

Amikor úgy határozol, hogy megváltoztatod az életedet, akkor meg kell vizsgálnod az érzelmeidet, az egódat, és hogy mi tartja fenn az elmédben rögzült viselkedésmintákat és hiedelemrendszert. Háborút indítasz az egód és a beléd nevelt hiedelemrendszer ellen. Hosszú távú stratégiát kell kidolgoznod, mert az egód keményen fog harcolni, hogy ne öld meg.

Az egónak két lénye van: a belső bíró és az áldozat.

A belső bíró mindig megmondja, szerinte mit kellene tenned, véleményt nyilvánít, folytonosan ítélkezik és kritizál. Összehasonlítja az elképzeléseidet, elvárásaidat a tényleges szerepléseiddel. Elemében van, ha nem bízol magadban, vagy az önmagadról alkotott képet nem fogadják el az uralkodó hiedelemrendszerben. A belső bíró mindig bűntudatot és szégyent ébreszt, és azt követeli, többet teljesíts.

Az áldozat személyiséged azon része, amelyik mindig sajnálja magát. Azt szeretné, ha a figyelem középpontjában állnál és szomorúságot ébreszt, ha nem kapod meg a figyelmet. Amikor az áldozat szerepét magadra öltöd, azt szeretnéd, hogy az emberek sajnáljanak, mert a dolgok nem úgy mennek, ahogy te akarod, ahogy szerinted menniük kellene. Az igazság az, hogy az életben a dolgok mindig az ok-okozat logikáját követik, ezért nincs benned semmi sajnálatraméltó jellemvonás. Egyszerűen vállald a felelősséget és cselekedj, akkor nem foglalkozol az áldozattal / önsajnálattal, így feltárul előtted minden, ami a segítségedre lehet.

Amikor a belső bíró és az áldozat között ingadozol, annyira eluralkodhat rajtad a szégyen és az önsajnálat, hogy azt érzed, semmit sem érsz – ezt az egód műveli veled.

Amikor eldöntöd, hogy megváltoztatod az életed, nehézségekbe ütközöl, mert bár boldogtalannak érzed magad, meg akarsz változni, mégis bizonyos szempontból elégedett vagy. Nem mersz szembenézni magaddal, félsz a változástól, hogy mi lesz utána. Valójában az egód nem akarja a változást, mert félti az erejét és a hatalmát. Mi segít az egódnak, hogy szabotálja a fejlődésedet? Különböző horgok és álarcok.

Horgok: minden olyan dolog, ami megfogja a figyelmedet, hogy ne kelljen magadra összpontosítanod. Pl.: buli, zene, média, divat, pénz, jólét, párkapcsolat…

Az álarcok olyan szerepek, amelyek mögé rejtőzöl, hogy az emberek ne tudják meg ki vagy, milyen vagy valójában. Ezekkel igyekszel megfelelni a hiedelemrendszered elvárásainak. A maszkok viselését már kisgyermekként elkezdted megtanulni és hamarosan a rejtőzködés mestere lettél. Vagy a jó fiú / lány vagy a rossz fiú / lány álarcát vetted fel, viszont ettől kezdve már nem a saját életedet élted, mert mindig arra koncentráltál, hogy mások mit várnak el tőled, hogy kedvükre tehess, ezáltal elkerüld a szenvedést. Azóta olyan álarcokat viselsz, hogy elfogadjanak és felfigyeljenek rád társadalmi körödben.

Csakhogy ezzel lemondasz az elképzeléseidről, az igényeidről, a vágyaidról és annyira eltávolodsz igaz természetedtől, hogy nem vagy tekintettel a lelkedre. Ezért ürességet és szomorúságot érzel, és mindig keresel valamit, ami betölti ezt az űrt.

Amikor úgy döntesz, hogy megváltoztatod az életed, leveszed az álarcokat. Szembenézel valódi éneddel, minden fájdalmával, félelmével, sérülésével együtt. Elfogadod, hogy felelős vagy magadért és nem bírája önmagadnak. Szeretni kezded valódi énedet. Figyeled magad, türelmes vagy, gyengéd és figyelmes. Ha sikerül összetörnöd az összes álarcodat, újjászületsz. Megszabadulsz a hiedelemrendszertől és az lehetsz, aki valójában vagy: tiszta, őszinte, szabad, becsületes. Saját hited lesz: a minden létező iránt érzett szeretet és a szívedben béke.

Gyermekkorban meg kell felelni a felnőttek és társaink elvárásainak, mert különben "nem vagyunk jók".

Ezáltal egész életünk átalakult, mert azt gondoltuk és még mindig azt gondoljuk, hogy csak akkor kaphatjuk meg amit szeretnénk, ha megfelelünk a környezetünknek, legalábbis azoknak, akiktől megkaphatjuk vágyaink tárgyát. És mivel folyamatosan tapasztaljuk, hogy vágyaink csak akkor teljesülhetnek, ha megfelelünk, egy idő után magunk is felállítjuk ugyanazon elvárásokat magunk elé, és elhisszük, hogy "jónak " kell lenni, és jónak lenni azt jelenti, hogy "szót fogadni" mindenkinek.

Belül, mélyen továbbra is tudjuk persze, hogy hiába fizetünk komoly árat kívánságaink teljesüléséért; amit teszünk nem más, mint lelkünk eladása, hogy ne érezzük a fájdalmat, hogy mi mások vagyunk, hogy mi különbözünk és nem értünk velük egyet.

De ez a fájdalom jelen van, folyamatosan gyötör bennünket, és okot ad minden tiltakozásunkra, lázadozásunkra. Többé már nem akarunk semmit sem tenni, mert úgysem hozza meg a vágyott eredményt, jó érzést, megkönnyebbülést; és csupán a túlélést biztosít minden cselekedetünk, amit ráadásul "másokért" teszünk valójában.

Innentől kezdve agyunk minden negatív szituációt megragad, hogy felmentsen bennünket a felelősség alól, mért nem tesszük a "dolgunkat", vagyis minden okot megkeresünk, hogy semmit se kelljen csinálni. Felháborodásunk ugyanakkor az eget veri.

Ezután - az önmagunk feladása miatti - felháborodás átalakul önmagunk tényleges, tudatos feladásává, mert a harag és a dolgok megtagadása megvakít, és ezután már nem látunk egyetlen lehetőséget sem, csak korlátokat, és teljesen elfelejtjük, hogy mi alakítottuk ki ezt a látásmódot.

Valódi vágyaink elérése kilátástalanná válik, és természetesen mindenki és minden hibás lesz körülöttünk, mi pedig az áldozat szerepével teljesen azonosulva beletörődünk abba, hogy csak gurulunk és gurulunk lefelé a lejtőn.

Mi a teendő?

Annak felismerése, hogy mit kellene valójában "nem tenni" és mit "tenni" önmagunkért. Nem azt kell abbahagyni, vagy elkerülni, ami eredményt hozhat - félve az esetleges energia-befektetéstől -, hanem azt a gondolkodásmódot, hogy egyetlen esély a jólétre a másoknak való megfelelés, önfeladással párosítva.

És tenni kell, ami igazán segít, hogy előrelépj céljaid megteremtésében. Nem azért, mert más adja neked a segítséget, vagy, mert munkád gyümölcse meg lesz majd ítélve, hanem azért, mert csak te találhatod meg a megfelelő utat, ahogyan meg tud valósulni.

(Tóth Nerella)