Bach virágterápia: hogyan működik?
A Bach virágterápia Dr. Edward Bach angol feltaláló orvos nevéhez fűződik. Lényege, hogy a természetben található gyógynövények esszenciájának használatával segíthessünk saját lelki problémáink megoldásában.
Lelki hiányosságaink, a gyengeség, a türelmetlenség, a kétségbeesés, félelem, önbizalomhiány, határozatlanság, kételkedés önmagunkban, túlhajszoltság, lehangoltság, csüggedés diszharmonikus állapotokban nyilvánulhatnak meg. A Bach virágterápia szerint a testi problémák okai a lélekben keresendőek. Így a terápia az okot kezeli a lelki egyensúly visszaállításával. Az esszenciák egész lényünket harmonizálják, belső nyugalmat, életörömet és gondtalanságot sugároznak. Segítenek, hogy tisztábban, tudatosabban lássuk önmagunkat, problémáink okát és mások cselekedeteinek indítékait.
Lehet-e ártani az Bach virágterápia esszenciákkal?
Nem. Az esszenciákat nem lehet túladagolni és a rosszul kiválasztott esszenciák esetében is a legrosszabb, ami történhet, hogy nem hatnak, nem történik változás.
Mennyi ideig tart egy kezelés?
Ez a probléma és a személyiség függvénye. Hatása lehet azonnali, vagy néhány nap az akut betegségek, pszichés problémák esetén. Krónikus vagy a személyiségben rögzült esetekben lehet néhány hét, esetleg hónapok.
Választás akut betegségeknél
Akut betegségek esetében az aktuális lelkiállapot határozza meg a választást. A következő két kérdést fontos feltennünk magunknak az esszenciák kiválasztásánál a hatásos gyógyulás érdekében: „Hogyan érzem magam a jelenlegi problémás (lehet testi vagy lelki betegség) helyzetemben?” „Mi az a lelki probléma, amitől leginkább meg akarok szabadulni, ami kínoz, ami zavar vagy nyomaszt?”
Választás krónikus betegségek esetén
Ebben az esetben is a jelen pillanat lelkiállapotából indulnak ki. A terápia során felszínre kerülő személyiségvonások, esetleg régi, elfojtott lelki sérülések, amelyek nem kapcsolódnak az aktuális lelkiállapothoz, egyfajta alap beállítottságot tükröznek. A megoldást segítő esszenciákat is érdemes beválogatni a keverék összetevői közé.
Vannak-e bevált keverékek azonos tünetek kezelésére?
Nincsenek. A Bach virágterápia szerint minden ember és minden szituáció más, ezért a hasonló, vagy akár azonos tünetekből sem lehet egyértelmű, hogy ugyanaz az esszenciakeverék jó lesz két különböző embernek. Ez alól az egyetlen kivétel az Elsősegély csepp, mely mára a sorozat egyenértékű, önálló tagjává vált.
Írta: Ébredés Háza
Forrás: www.almamag.hu
A működőképes párkapcsolat
Egy igazán működő (és most direkt nem hangsúlyozom ki, hogy jól működő, mert elvárásokkal és ideákkal kerülnénk szembe) párkapcsolat onnan indul, hogy a benne lévő személyek milyen viszonyt táplálnak magukkal szemben. Egy párkapcsolat működő képessége mindig centrális szintről indul, vagyis a benne résztvevők, mennyire képesek a párkapcsolaton kívül, mint autonóm személyiségek megélni önmagukat. Mennyire fogadják el a lelküknek (és persze a testüknek) azon területeit, amit szívesen látnak és láttatnak, és azt, amit tudatosan, vagy tudattalanul az árnyékban tartanak. Mennyire tartják magukat „okénak”.
A következő szint, hogy milyen az viszonyulásuk az ellentétes nemhez, mennyire tartja okénak, vagy nem okénak őket. Mi az a kialakult hiedelem rendszer, ami alapján szemléli az ellenkező nem tagjait. Ezek a sémák már egészen kis gyermekkorban kialakulnak és rögzülnek. Ehhez a mintát a saját nemű szülő szolgáltatja. Az általa felállított hit és szabályrendszer, ami beépül a gyermekbe. Amit az azonos nemű szülő kifejez, egyrészt verbálisan az ellenkező nemmel kapcsolatosan, másrészt az ezt megerősítő vagy esetleg ennek ellentmondó nonverbális üzenetek által közvetít a gyermek felé. A gyermekben a minták és sémák kialakulása a szülő metakommunikációja által szolgáltatott üzeneteknek megfelelően történik. Ha a gyermek ellentmondást érez a között, amit a szülő mond, és amit a testével kommunikál, akkor az utóbbit fogja valóságként kezelni.
A harmadik szint, hogy a kapcsolatban a felek, mint nő és férfi legyenek jelen egymás számára. Ez azért is nagyon fontos, mert a későbbiekben a saját szülői minőségüket és hitelességüket is meg fogja határozni, hogy mennyire érzik ebben a tekintetben is megalapozottnak saját magukat. Sajnos az esetek többségében itt komoly problémák vannak. A kapcsolatban azt szeretnék a felek bepótolni, illetve a partnerükkel bepótoltatni, amit saját szüleiktől nem kaptak meg. Ahol a férj anyának szólítja a feleségét, és a feleség apának a férjét, ott nyilvánvalóvá válik az egymására osztott szerep és az ezzel járó elvárási rendszer is. Ennek következményeként a kapcsolat egy szimbiotikus jelleget vesz fel, amiben a felek gyakorlatilag egymásból élnek. Olyan játszmák szerint élik a párkapcsolatukat, mint amilyeneket otthon a szüleik egymással, és velük, mint gyerekkel „játszottak” miközben a szereposztást folyamatosan cserélik egymás között.
A negyedik szint az intimitás, ami valójában magába foglalja az előző három szintet. Akkor tud valaki kellő nyitottsággal közeledni a másikhoz, ha saját magával képes „intim” viszonyba kerülni. Kiegyensúlyozott testképpel rendelkezik, megalapozottnak érzi a nemi identitását, képes ezt szorongás nélkül felvállalni a partnerével szemben, valamint az ellenkező nemet is előítélettől mentesen képes látni. Mindkét fél számára kielégítő intim kapcsolat akkor tud kialakulni, ha mint nőként, és mint férfiként tekintenek egymásra és nem, mint egy tápláló anyára és biztonságot nyújtó apára.
A téma annyira részletes és átfogó problémakört tárna fel előttünk, ha szeretnénk minden apró momentumot átvilágítani, hogy erre jelenleg nem vállalkoznék. Azonban a fenti gondolatokkal mégis igyekeztem azokat a legfontosabb pilléreket nevükön nevezni, amik a mestergerendái egy párkapcsolat stabilitásának. Amennyiben a kapcsolat, és a benne szereplők rendezettsége adott ezeken a területeken akkor az erre épülő további részek, mint az együtt töltött minőségi idő, az érintés fontossága, az elismerő szavak, az ajándékozás és a szívességek tovább építik a párkapcsolatot a teljes kivirágzás felé. Záró gondolatként kijelenthetjük, hogy egy működő párkapcsolat létrehozása és fenntartása folyamatos „munkát” igényel a résztvevőktől. Nem elég egyszer útjára bocsátani a szerelem hajóját, azt folyamatosan karban is kell tartani.
Cserven Gábor írása
Forrás: www.almamag.hu
A megbékélés és megbocsátás művészete
A ho’oponopono egy ősi Hawaii módszer, jelentése jobbá tenni valamit, kijavítani egy hibát, tökéletesíteni magunkat. Ez a spirituális technika dr. Ihaleakala Hew Len által vált ismertté, aki egy kórház pszichiátriai osztályán dolgozott. Betegeivel személyesen nem találkozott, csak azok kórlapjait vizsgálta, s eközben önmagán keresztül gyógyította őket nagy sikerrel, aminek csodájára is jártak. Önmagát kezdte el gyógyítani és ezáltal gyógyultak a betegei. Számtalan esetről számoltak be; pár hónap elteltével az ágyhoz kötött betegek sétálhattak, a gyógyszerfüggők leszoktak, és sokan elhagyhatták a kórházat.
Hogyan?
Megkérdezték tőle:
„Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?”
„Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette.”
A módszer úgy tartja, hogy, ha magadat rendbe hozod, rendben lesz a világ is. A módszer abból indul ki, hogy a minket körülvevő világ annak a projekciója, ahogyan mi magunkkal vagyunk, ahogyan viszonyulunk önmagunkhoz. Ezért, ha békés, nyugodt világra vágyunk, nincs más dolgunk, mint saját magunkban megteremteni ezt az állapotot.
Fontos, hogy felelősséget vállaljunk gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért és körülményeinkért, mert mind belőlünk ered, és csakis nekünk köszönhető. A múltban ért sérelmek, fájdalmak, elkövetett hibáink, mind részét képezik jelenlegi életünknek. Azonban ezzel a módszerrel dolgozhatunk múltbéli és jelenlegi hibáinkon, megtanulhatunk elfogadni, megbocsátani magunknak, és képesek vagyunk visszanyerni önszeretetünket, amely közelebb visz minket természetes állapotunkhoz a tiszta, boldog és szeretetben lévő lelkünkhöz. Hiszen a legnagyobb öngyógyító erőnk a szeretet; önmagunk őszinte és tiszta szeretete.
A módszer igazán egyszerű, bárki elsajátíthatja, aki szeretné. 4 mondat ismétlése, mantrázása segít a lelkünkhöz közelebb kerülni, és segít megtisztítani minden olyan negatív érzéstől, amire nincs szükségünk.
Mi a mantra?
A mantra egy spirituális módszer, amely segít a megtisztulásban és a boldogság állapotának elérésében. Rövid szótagok vagy mondatok ismétlése. A kimondott szavaknak igen jelentős erejük van. Ezek nagy hatással vannak tudatunkra, ezáltal az egész életünkre. Minden egyes kimondott hang, illetve szó információt és energiát közvetít a világ felé. Minden szó kimondásával útnak eresztünk valamit, aminek a hatása visszatér hozzánk, bensőnkbe. A szavak többszöri ismétlése segíti információkat építenünk a tudatunkba, sőt a tudattalanunk mélyébe is. Ezért jó szem előtt tartanunk, hogy mire fordítjuk figyelmünket, és hogy milyen gondolatokat öntünk szavakba.
A ho’oponopono mantra
Sajnálom – ezt kimondva vállalod a felelősséget gondolataidért, szavaidért, tetteidért.
Kérlek, bocsáss meg – ezzel megtisztítod magad egy élmény, helyzet negatív programjától, érzésétől.
Köszönöm – ezzel kifejezed a hitedet, bizalmadat abban, hogy a dolgok mindenki számára a legjobb módon alakulnak.
Szeretlek – ezzel gyógyítod azt az érzelmet, sérelmet, amit a helyzet előidézett.
Ebben a négy mondatban rejlik az önmegbocsátás, önelfogadás és önszeretet kulcsa, hiszen senki mással, csak önmagaddal van feladatod!
Írta: Magyar Viktória
Forrás: www.almamag.hu
Sikerre születtünk
Hogy ki, mennyire hisz önmagában, változó. Sok tényezőtől függ.
Nem mindegy, hogy gyermekkorunkban milyennek láttak szüleink, hittek-e bennünk. Mit sugallt rólunk a környezetünk. Barátaink, iskolatársaink, a minket tanító pedagógusok és a felnőttek hogyan vélekedtek rólunk.
Befolyásolja hatékonyságunkba vetett hitünket az is, hogy az életünk során felmerülő akadályokat milyen sikerrel vesszük. Mennyi próbatételnek vagyunk kitéve, erősödünk-e általa, vagy egyre védtelenebbnek érezzük magunkat. Mi irányítjuk sorsunkat, vagy csak passzív megfigyelők vagyunk saját életünkben.
Életünk nagy kihívásai megviselnek bennünket. Egyszerre éljük meg a tehetetlenség, fájdalom, félelem szorongató érzését, ugyanakkor tenni akarunk, megoldani a problémát, esetleg menekülni a helyzetből.
Nem tudjuk, mire vagyunk képesek, nem hisszük, hogy nagyra, sőt annál többre. Szinte mindnyájan alábecsüljük erőnket, problémamegoldó képességünket, szívósságunkat.
Nem tudjuk, mert elfelejtettük. Születésünkkor ugyanis „ittunk a felejtés kútjából".
Létünk egyetlen igazi és egyben legnagyobb próbatétele ugyanis nem más, mint a világrajövetelünk. Aki képes arra, hogy megtegye élete nagy utazását az anyaméhből a külvilágba, aki túléli ezt a nagy zarándoklatot, az képes minden más kihívás leküzdésére. A legnagyobbat ugyanis már megtettük. Ekkor voltunk a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak, mégis megküzdöttünk a saját életünkért.
Mert mi a születés? Élet és halál játszmája. A biológiai születés első szakaszában elkezdődnek a méhösszehúzódások, a méhszáj azonban még nincs nyitva. A magzat már nem tud mozogni, betölti az egész rendelkezésére álló teret. Ugyanakkor a méh, összehúzódásaival szorongatja, ami oxigénhiányt okoz. Nincs hová menekülnie, az út még nem nyitott előtte. Bezártság, reménytelenség, kétségbeesés keríti hatalmába.
A második szakaszban megnyílik a méhszáj, a magzat feje leszáll a medencetájékhoz és a méh fokozottabban húzódik össze, hogy segítse a szülőcsatornán való áthaladást. Ez a hatalmas mechanikai nyomás nagy fájdalmakkal, oxigénhiánnyal, fulladás közeli állapotokkal jár, mely erős szorongást, félelmet okoz az életéért küzdő kis lénynek.
A harmadik szakasz, a végső kilökődés a szülőcsatornából. A köldökzsinór elvágásával a halál és újjászületés pillanata következik be. Mert itt vagyunk, fizikailag túléltük e nagy utazást, de már nem azok a kis „vízi lények" vagyunk, akik 9 hónapig voltunk. Immár ránk is hat a gravitáció, tüdővel kell lélegeznünk, a fényt a szemünkkel érzékeljük és más külvilágból érkező ingerek is érnek. A születés érzelmi élményeit, fizikai megpróbáltatásait nem tudjuk kimondani, feldolgozni. Egyedül maradunk e végtelen megpróbáltatásban és tudatalattink legeldugottabb bugyrába tesszük. Így felejtjük el életünk első, egyben legnagyobb sikerét.
Tudnunk kell, hogy születésünk nem egy passzív kipottyanás volt. Annak az útnak a megtételéhez a mi akarásunk, döntésünk, segítőkészségünk, energiánk is kellett. Mindez már akkor meg volt. Azóta is rendelkezünk vele. Jöhet tehát bármi kihívó élethelyzet, krízis, tudnunk kell, hogy ránk nézve egyik sem olyan fenyegető, mint az első, sikerrel megoldott kihívás volt. Rendelkezünk a megküzdés, a megoldás képességével. A siker bennünk van. Mindnyájan sikerre születtünk.
Írta: B. Molnár Judit
Forrás: www.almamag.hu
Az anya ereje
Az ANYA az a befogadó erő,- forrás-, amely létrehozza és fenntartja az anyagi világot. Azt a világot amelyben élünk.
Az ANYA áll a család központjában, és rajta keresztül valósulnak meg a család céljai. Az anya teremtő ereje nélkül a család terméketlenné, sikertelenné válik.
Ha az anya nemző, férfi szerepre kényszerül, ugyanez a helyzet.
Egy jól működő családban az anya többnyire otthon van, növeli(neveli) táplálja a családot. Léte biztonságot, békét, nyugalmat és gondoskodást jelent párjának és gyermekeinek.
Igen, tudom, hogy most nem mondtam semmi olyat, ami „trendi” lenne, sőt….
Ellenpéldaként mindenki hozhatná a magazinok „sikeres nőkről” készült riportjait, ahol a nő szép, fitt, egészséges, nem öregszik, sok pénzt keres, nagy karriert csinál, ismert, és még férje, sőt gyerekei is vannak.
Ám aki igazán nevelt már gyerekeket, az tudja, hogy mindez csak porhintés, mert fizikai idő és erő hiányában képtelenség igazán odafigyelni a családra.
A mai mércével mért szépség, fittség, karrier pedig, igen-igen sok időt és pénzt felemészt… úgyhogy biztosak lehetünk abban, hogy a „szupersikeresotthonisfantasztikusmama” csupán a média koholmánya, amely a bosszantásunkra született.
A nő tehát a család központja, szerencséjének, jólétének alapja. Az a férfi, aki ezzel tisztában van, megbecsüli a FELE-ségét, mert tisztában van a szerepével, és tudja, hogy a férfikarrier fele a feleség teremtő erejét dicséri.
Ha a férfi nem ismeri el a nő szerepét, és a nő ezért megtagadja az együttműködést, ott bizony előbb-utóbb az egész család számára rosszra fordulnak a dolgok, ráadásul a férfi karrierje is megszakad.
Többnyire egyébként akkor keresnek a családos férfiak maguknak szeretőt, amikor feleségük tudatosan vagy tudat alatt megtagadja velük az együttműködést, az együtt teremtést, nincsenek már közös céljaik.
Ilyenkor új teremtő-társ után kell nézniük, mert egyedül képtelenek bármit is megvalósítani.
A férfiak nem tudnak anyagot teremteni, bármit is erre a VILÁGRA HOZNI, így nagy szükségük van egy BEFOGADÓ nőre.
A férfiak alapvető tévedése, és sok családi viszály forrása, amikor azt gondolják, hogy a nő „csak” otthon van, és a családot gondozza, akkor a férfi tartja el mindannyiukat.
Spirituális szempontból mindez hatalmas melléfogás.
A nő otthon magában anyaggá változtatja a férfi szellemi erejét. (Már ha van ilyen.)
A férfi anyagi vágyai, tervei ily módon válnak valóra, és ő legtöbbször azt gondolja, hogy mindezt teljesen önállóan cselekedte meg, pedig a nő nélkül semmire sem jutott volna.
Ha mindkét nem tisztában lenne ezzel az egymásra utaltsággal, valószínűleg sokkal jobban sikerülnének a házasságok.
A női erő maga az „élet vize”, a gazdagság forrása. A csodaforrás, amelyből megszülethet bármi, amit csak kívánunk. A női erő a mesék jótündére, ám csupán addig, amíg haragra nem gerjed.
Ha ugyanis haragra gerjed, pusztító erejű boszorkány válik belőle, akivel nem célszerű ujjat húznia a férfiembernek.
A női „elboszorkányosodásban” mindkét fél vétkes.
Forrás: Színia - Boldogasszony nevében, www.magyarnok2.eoldal.hu
Ragaszkodás nélkül
Mikor lélekben lezárod életed egy jelentős szakaszát, új ajtó nyílik meg előtted.
Lehet, hogy ebből egyenlőre semmit sem érzékelsz a külvilágban, az első időszakban csak a veszteséget, a fájdalmat érzed. Aztán ez is elmúlik…
A veszteség, a fájdalom helyét a megnyugvás veszi át.
Megpróbálod elengedni a dolgokat, megadod magad a Sorsnak, rájössz, hiába harcolsz, értelmetlen, zárt ajtókat döngetsz. Elengedés, megadás költözik a szívedbe. Hitrendszered lehet, hogy teljesen porrá hullik, most építed, most fekteted le, új, sziklaszilárd hited alapjait.
Lelked lassan felszabadul, és egy Új Világ nyílik meg előtted.
Ez az Új Világ általad lesz más, általad születik újjá, mert Te lettél más ott legbelül, Te születsz újjá…. Ezért látod a körülötted lévő világot másnak, ami persze szintén állandó változásban van. Nem látod még, nem is sejted mit tartogat számodra a Sors, de legbelül érzed, biztonságban vagy, mehetsz bátran előre a megkezdett úton.
Megújult hited alapköveit most rakod le, erősíted meg.
A megújulás megszabadít, felszabadít a mondvacsinált dolgok alól, az elvárásoktól, kötelékeket old fel, az egész energetikai rendszered átalakul általa.
Tudatosabbá, bölcsebbé válsz.
Érdeklődően mész előre az utadon, továbbra is a Fénybe járást erősíted meg.
Rájössz, hogy életedet értelme átalakult, új világba helyeződött át.
A régi én ott van benned, de megadta magát az újnak, alárendelte magát az isteni tudatnak.
A nagybetűs szeretet betölti a lelkedet, és ez napról napra erősödik benned.
Megnyitod a szívedet, megnyitod a lelkedet és kibomlasz, virágzásnak indulsz….
Pillanatokra ugyan még visszazuhanhatsz a régi megszokásokba, kétségek támadhatnak fel benned, de az anyagi világ illúziója már nem tud úgy magával rántani, mint azelőtt.
A Felsőbb Világ sok úton járót megpróbál ebben az időszakban.
Tudd-e teljességgel a Fényben járni?
El tudja-e engedni az anyagi világ káprázatát?
Mert beavatottá csakis így válhatunk. Ha mindezt nem tetted meg, nem mondhatod el magadról, hogy beavatott vagy.
Ezt nem én mondtam, Jézus mondta nekem. Beavatottá csak akkor válhatsz, ha az anyagi javak, az illúzió fátyla mely a matériából születik, nem köt meg.
Így túlemelkedsz egy valóságon, az illúzió világán, és rájössz, hogy nevetséges volt amiért eddig küzdöttél. Rájössz, hogy nevetséges dolgokhoz, érzésekhez ragaszkodtál eddig.
A teljes elengedés az, ha lemondasz mindenről, ami eddig Tiéd volt, és életed Isten kezébe helyezed.
Forrás: www.magyarnok2.eoldal.hu
A mozgásszervi betegségek lelki gyökerei
A gerinc betegségei
A gerincoszlop csigolyáit porckorongok választják el egymástól. Rendkívül nagy nyomás nehezedik rájuk, ám ezt rugalmas elrendezésüknek köszönhetően általában jól viselik. Gond akkor lesz, ha az ember túl nagy súlyokat cipel, és észre sem veszi, vagy legyint rá. A gerincproblémák mögött mindig teljesítménykényszer áll, aminek első számú mozgatórugója az a feltételezés, hogy senki sem fogad el minket pusztán olyannak, amilyenek vagyunk. Kifelé nagyszerűnek, rátermettnek akarunk látszódni, és ezzel palástoljuk elterebélyesedett kisebbrendűségi érzésünket, amivel már a szüleink mellett is küzdöttünk. Ha valaki sokáig hajszol egy elérhetetlen teljesítményideált, lélekben megmerevedik, és megmerevíti a gerincét is, aminek a porckorongok látják kárát. Az ilyen léleknek ugyanaz a terápiája, mint a gerincnek: jól irányzott, erős rántás, vagyis helyrebillentés az arany középút felé.
Ha a porckorongok valamilyen oknál fogva degenerálódnak, porckorongsérv is kialakulhat, ami súlyosabb esetben ülőidegzsábához, isiászhoz, bénuláshoz vezethet. A sérv mindig megerőltetés következménye. Fel kellene ismernünk, hogy testünknek és lelkünknek szüksége van az aktivitás és a pihenés váltakozására, ahogy az ébrenlétre és az alvásra is.
A gerincferdülésnél is fokozott megfelelési kényszer mutatkozik meg. Az érintett személy - akár kisgyerek is - be akarja bizonyítani, hogy többet bír, mint amennyire alkalmasnak találják, nem riad vissza semmitől, de közben legbelül bizonytalan és félénk, ezért több megértésre, pátyolgatásra lenne szüksége.
A nyaki spondylosis főleg az időskorra jellemző. A gerincvelői idegekre nyomás nehezedik, így tartáshiba, mozgási nehézség, izomgyengeség, végtagzsibbadás alakulhat ki. Ebben az esetben az a kérdés, hogy az érintett milyen rugalmassággal vagy merevséggel reagál váratlan helyzetekre, változásokra és mennyire hajlamos a lelki-tudati beszűkülésre.
Ugyanilyen gyökere van a meszesedésnek: valamely életterületünk, vagy épp az életfelfogásunk éppúgy megkövül, mint a gerincünk egy szakasza. A páciens elnyomta magában a kellő hajlékonyságot és alkalmazkodóképességet.
A csontritkulás
A csontritkulás az utóbbi időben - főleg a nők körében - kezd népbetegséggé válni. Sok középkorú nő rádöbben, hogy alig voltak saját céljai az életében, csak másokért élt és küzdött. Miután a családban egyre kevésbé van szükség a gondoskodására, kezdi haszontalannak érezni magát, és csökken a tartása. Ha ez a céltalanság az időskorig fennáll, és elmagányosodással párosul, a csontritkulás súlyos mértéket ölthet. Az ilyen betegnek rá kell jönnie, hogy az "önszenvedtető" magatartással a külvilágból akar több figyelmet, törődést, elismerést kicsikarni, miközben az élet valamely területén még hasznossá tehetné magát, és találhatna saját célokat, amelyekért a körülményektől függetlenül lelkesedni tud.
Csontsérülések
Csonttörések, csontkinövések és a csontokat érintő sérülések akkor következnek be, ha roppant állhatatosságunkról akarunk tanúbizonyságot adni, és közben lelki törések érnek bennünket. Ilyenkor tudat alatt már elegünk van a helyzetből, belefáradtunk, ám a hajszoltság tovább folytatódik. El kell gondolkodnunk azon, hogy talán valami mással kellene foglalkoznunk, és teljes gőzzel az ellenkezőjét csinálnunk annak, amit addig tettünk - hiszen a két véglet megélése után lendülünk be automatikusan a középpontba.
Ízületi problémák
Az ízületek betegségeinél a kapcsolatainkat kell megvizsgálnunk, hiszen az ízületek egyfajta "kapcsok". Minél több lelki sérülés éri az embert, annál hajlamosabb a távolságtartásra, a bizalmatlanságra. Az ilyen panaszok mindig egyfajta szélsőséges élethelyzetet mutatnak, amelyben a bizalmatlanság miatt túl sokat vállalunk magunkra, és sziklaszilárdan ragaszkodunk egy adott élethelyzethez.
Arthritis gyűjtőnévvel illetjük az ízületi gyulladásokat. Ezek hátterében a saját lelkünk elhanyagolása, a saját magunk iránt érzett elfogadás és szeretet hiánya rejlik. A terhek cipelése közben nem figyelünk eléggé magunkra, és mivel magunkat nem tudjuk szeretni, mások elfogadásával is gondunk van. Ez túlzó elvárásokban is jelentkezhet - magunk és mások felé egyaránt. Ugyanez a lelki gyökere az arthrosisnak, amely rendszerint 40 év fölött jelentkező idült ízületi elváltozás. Ez is az ízületek kopásával, degeneratív elváltozásával jár együtt.
A reuma gyűjtőfogalom, amibe a kisebb, perifériás és a nagy ízületek gyulladása, megduzzadása tartozik. Sokszor együtt jár a polyarthritisszel, vagyis a sokízületi gyulladással. A legtöbb reumás ember betegsége kialakulása előtt roppant mozgékony és aktív volt, fáradhatatlanul tevékenykedett, és gyakran hozott nagy áldozatokat másokért vagy konkrét célokért. A sokízületi gyulladás és az ebből fakadó elsatnyulás végérvényesen nyugalmat erőltet rá. A túlzott aktivitás, a maximalizmus, a test túlhajszolása mögött ugyanis rendszerint a tudat mozdulatlansága, merevsége bújik meg.
A köszvény az ízületek anyagcsere-betegsége. Ízületekről lévén szó, itt is a kapcsolatokkal kell foglalkozni. Az önmagunk és mások iránt érzett elfogadás, szeretet hiánya alakíthatja ki a betegséget, ami a torz lelki mintával együtt öröklődik. Az egyén nem meri kiélni a csalódások miatt érzett agresszióját, viszont nem tud "leszállni" az adott témáról - valóságos filozófiát gyárt arról, hogy ki hogyan próbál ártani neki.
Az izmok működésének zavarai
Az izmok a feladatvégzéshez köthetők. Az ínhüvelygyulladás és az ízületi tömlő gyulladása azt jelzi, hogy csak a saját igazunkhoz ragaszkodunk, kapcsolatteremtési nehézségeink vannak, szorongunk, kommunikációs problémákkal küzdünk, és félünk mások kiszámíthatatlan reakcióitól. Ilyen esetekben erős belső kényszertől hajtva meg akarunk felelni, és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ne teljesítsük, amit elvállaltunk. Kitartóak akarunk maradni, miközben tele vagyunk félelemmel. Az ínszalagszakadás gyökere is ez a probléma: "inunk szakadtáig dolgozunk". Az izomgörcsök mindig arra utalnak, hogy a tökéletesség látszatát akarjuk kelteni, és képtelenek vagyunk rábízni magunkat másokra.
A myasthenia gravis autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer megtámadja az izomoldalon lévő receptorsejteket, és ennek következtében izomgyengeség jön létre. Nem véletlen, hogy inkább a nőknél fordul elő, hiszen korunkban a legtöbb országban legalább háromszor annyi teher hárul rájuk, mint a férfiakra. A feleség-, a háziasszony- és az anyaszerep mellett teljes értékű munkaerőként is helyt kell állniuk, ha más nem támogatja őket - meg kell teremteniük egzisztenciájukat, emellett lehetőleg vonzónak is kell maradniuk. Ez bizony sok nő erejét - és izomerejét - meghaladja...
Rándulások és ficamok
A kitörés szükségességét jelzik valamely "kificamodott" élethelyzetből. Nem mindegy, hogy melyik testrészünkön jelentkeznek. A nyak a "nyakassággal" és a biztonságérzettel, a kar a kapcsolatteremtéssel és a mozgással, a váll a "vállalással", a könyök a győzni akarással, a csukló és a kéz a "fogással", ragaszkodással, a csípő- és derékízület tája az állóképességgel, a büszke világszemlélettel függ össze. A csípőficam például azt mutatja, hogy nem látjuk saját szerepünket a világban, aminek előzménye lehet az, hogy a szülők nem fogadták el, nem várták, vagy másnak várták a gyereküket. A térdízületnél mindig az alázat témakörével szembesülünk - az érintett személy összekeveri az alázatot a megalázkodással. A boka rándulásai és ficamai rejtett szabadság- és szabadulásigényünkről árulkodnak.
(Heinisch Mónika írása)
Mennyi vizet igyunk?
Fáradtság? Fejfájás? Ingerlékenység? Lehet, hogy folyadékhiány az oka! Tippjeink segítenek benne, hogy elegendő vizet fogyassz.
A címben föltett kérdés nagyon egyszerű, válaszolni mégsem könnyű rá. Az évek során különböző kutatási eredmények eltérő mennyiséget javasoltak, de az az igazság, hogy nem lehet általánosítani. Folyadékszükségleted több tényezőn múlik: például az egészségi állapotodon, a fizikai aktivitásodon és a környezeteden.
Nincs tehát képlet, amivel ki lehetne számolni az ideális vízbevitelt, de azért szolgálhatunk néhány ötlettel, hogy ne szomjazzon a szervezeted!
A vízfogyasztás előnyei
A víz testünk elsőszámú kémiai alkotóeleme, tömegünk körülbelül 60%-át adja. Minden egyes sejtünknek szüksége van rá. Többek között a víz segít eltávolítani a méreganyagokat, táplálja a sejteket és biztosítja érzékszerveink megfelelő működését.
A vízhiány kiszáradáshoz vezet. Ez egy olyan állapot, amikor a test nedvességtartalma nem elegendő az alapvető funkciók ellátásához. A legenyhébb változata is csökkenti a teljesítőképességet és fáradttá tesz.
Mennyi vízre van szükséged?
A légzés, a verejtékezés, a vizeletürítés és a bélmozgás révén vizet veszítesz. A folyadékháztartás beviteli forrása természetesen nem csak az ásványvizes palack vagy a csap lehet, hiszen az ételek általában fedezik a szükséges mennyiség ötödét. A víz kalóriamentes, olcsó, ráadásul könnyen elérhető! Egy átlagos testalkatú és fizikai aktivitású, mérsékelt éghajlati övben élő felnőtt számára összbevitelt tekintve 2,2-3 liter ideális. A nőknek egy picivel kevesebb, mint a férfiaknak.
Mi van a napi nyolc pohárral?
A népi bölcsesség ennyit javasol, ami pohármérettől függően megközelítőleg 1,9 liternek felel meg. Ám ha ennyi vizet megiszol, s mellette levest, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztasz, biztosan meglesz az optimális adag. A görögdinnye és a paradicsom például 90%-ban vizet tartalmaz!
Folyadékszükségletet befolyásoló tényezők
Edzés. Ha bármilyen izzasztó tevékenységet végzel, több vízre van szükséged az előbb jelzettnél. Plusz 4-6 dl edzés után nagyjából elegendő, de ha egy óránál hosszabban mozogsz, az sem baj, ha ezt megduplázod. Az igényt módosítja a mozgásforma, az intenzitás és az egyéni izzadékonyság. Ha versenyszerűen sportolsz, hetente néhányszor bátran nyúlj a nátriumtartalmú sportitalokhoz, mert azok hozzájárulnak a folyadékháztartás egyensúlyához.
Környezet. Forró vagy párás levegőn fokozottan verejtékezel, de a fűtés és a légkondícionáló is száríthatja a bőröd és a nyálkahártyáid. Ha szeretsz a hegyekben kirándulni, mindenképpen vigyél magaddal egy nagy üveg vizet, mert a ritkább levegő szomjúságot eredményez!
Betegségek és átmeneti egészségügyi gondok. Ha lázas vagy, hánysz vagy hasmenésed van, szervezeted rengeteg folyadékot veszít. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy orvosi utasításra nátriumtartalmú italt vagy infúziót kell kapnod. Húgyúti fertőzés és vesekő esetén szintén több vízre van szükséged, míg bizonyos szív-, vese- és májproblémáknál előfordulhat, hogy korlátoznod kell a bevitelt.
Terhesség vagy szoptatás. A kismamáknak legalább 2,3 liter vizet kell inniuk naponta, szoptatás során pedig 3,1 litert, ami 13 pohárnak felel meg.
Maradj hidratált!
Ha ritkán vagy szomjas, és naponta legalább 1,5 liter világossárga vagy színtelen vizeletet ürítesz, valószínűleg rendben van a folyadékbeviteled. Amennyiben aggályaid vannak a témával kapcsolatban, keresd föl a háziorvosod vagy egy dietetikust, aki segít meghatározni, mennyi vízre van szükséged.
Jó ötlet, ha minden étkezéssel együtt és étkezések között automatikusan megiszol egy-egy nagy pohárral, illetve testmozgás előtt, közben és után is megteszed.
Bár ritkaság, de előfordulhat, hogy túl sok vizet iszol. Ha a veséid képtelenek kiválasztani a fölösleges mennyiséget, szervezeted elektrolit-háztartása felborul, a véred hígabb lesz, és a szerveid nem jutnak elég oxigénhez. Ez főleg azokkal történhet meg, akik extrém igénybevétel (például maratoni futás) és hosszú szomjazás után hirtelen több litert vesznek magukhoz. Tehát az állandó pisilésen kívül semmi bajod nem lehet, ha munka közben egy ültő helyedben elkortyolsz egy üveg ásványvizet.
(Forrás: www.almamag.hu)