Életfilozófia

 

Hetvenéves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom.

Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, ahogy hisszük — én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van.

Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik. És hol a lénia, mely ezt a tükröt kiegyenesítse, holott a lénia is csak emberi értelem lehet, agyvelő, mely a koponya görbe vonalához tapad? És hol a geometria, aki kiszámítsa, mennyivel görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább elképzelhessük, ha látni már nem tudjuk, holott az Igazság hol vékony, hol vastag a valóságban is?

Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár filozófiában, akár művészetben, akár politikában: az gonosz vagy ostoba; jóhiszemű, akkor ostoba, és rosszhiszemű, akkor gonosz. Mert micsoda tökéletes munkát vártok a tökéletlen szerszámtól? És gonosz és ostoba a szkeptikus is, aki azt mondja: nem bizonyos, hogy helyes-e a tétel — holott bizonyos, hogy nem helyes.

Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, az legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, tiszteli és féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és megnyugszik benne. Nem nevezi őt el istennek, mert mihelyt elnevezné, kép jelennék meg a görbe tükörben, és a kép hazugság volna, mert rögtön elmúlik, és nincsen, mintegy varázsszóra, aminek a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten is meghalt abban a percben, amikor kimondták a nevét, csak addig élt, amíg nem tudnak róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez hasonlítom, aki alszik, s álmában tudja, hogy csak álmodik, s ezt bevallja magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, hogy odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, másképpen van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, mert az Álom eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, hiába küzdene, de tisztában van eggyel: hogy álmunkban gyakran széknek nevezzük az asztalt, és mégis a szekrényt értjük alatta. Hallottatok már álmában beszélő embert? A becsületes gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy álmodik, s éppen azért nem hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit érez, de tudja, hogy mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, elteszi magának, amit látott, hallott és érzett, s megnyugvással hisz benne, hogy majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, ugye, nem az álomképeket kezdi figyelni, s nem azokkal foglalkozik, mert csak jobban belegabalyodnék, s még mélyebben süllyedne az álom vizébe, hanem valami határozatlan, ismeretlen dologra gondol erőlködve, megfeszíti elméjét, küszködik kifelé, s e határozatlan valamit így foglalom egybe: minden másképp van.

De közben, míg ez, sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp nem lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. Így jött létre a Logika, a törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és értelmetlen álmodók meggyőződéseket vonnak le maguknak; a Logika, ez a kedves és nemes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik tudják, hogy csak játék ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta, mint a sakk. Szabályai vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos betart, ragaszkodik hozzá, holott jól tudja, hogy e szabályokat ő maga állította fel, mégis úgy tekinti őket, mintha megmásíthatatlan törvények volnának, s ha a szabályok értelmében a király már nem mozdulhat, akkor azt mondja: matt vagyok, te nyertél, barátom, s feláll és fizet, holott felemelhetné a királyt, s kitehetné a tábláról, mert csak a sakkszabályok értelmében nem szabad annak mozdulnia.

Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle törvény, és másképpen van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll a dolog a szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van velünk, mint ahogy ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a föld, másféle emberek laknak a Marson, másképp szeret minket a jó barát, mint ahogy másképp gyűlöl az ellenség, és a nő, akiről azt hisszük, hogy másképp van, másképp van és nem másképp.

(És — hihetetlen, de így van — másképpen vannak az események is, mint ahogy a hírlapok megírják.)

Minden másképp van.

 

Írta: Karinthy Frigyes

 

 

Természetes gyógyulás hatékony virágeszenciákkal

 

A Bach-virágterápia holisztikus szemléletű módszerként test, lélek és szellem egységeként tekint az emberre, akinél e három rész egyensúlyának felborulása kezdetben érzelmi és energetikai blokkokhoz vezet, hangulati-érzelmi panaszokat okoz, majd fizikai betegségeket idéz elő. A testi-lelki panaszok megszüntetésének és harmónia helyreállításának természetes, mellékhatásoktól mentes eszközét jelenthetik az eszenciák, melyek többféle módon is felhasználhatóak, így a vízbe csepegtetett, majd elkortyolt vagy a krémbe kevert és a testfelületre kent oldat is hatékony segítséget jelenthet.

 

A Bach-virágterápia rendszerét egy angol orvos, dr. Edward Bach fedezte fel, aki olyan gyógymódot keresett, amelynek segítségével sikeresen kezelheti mind lelki, mind pedig testi bajait.  A Bach virágterápia egy nagyszerű módszer, mely segít megtalálni a lelki harmóniát, a megnyugvást és a békét ebben a rohanó világban.

 

 

Milyen esetekben alkalmazhatók a virágeszenciák?

 

*Érzelmi problémák, a lelki egészség fenntartása és/vagy helyreállítása esetén.

Valójában ez a Bach-virágterápia erőssége, hiszen dr. Edward Bach felismerve az érzelmeknek az egészségre gyakorolt hatását, már a kezdetektől fogva kutatta, hogyan lehetne közvetlenül a lélekre hatni, azt pozitívan befolyásolni. Ha az ember valamilyen negatív lelkiállapottól szenved (például a türelmetlenségtől, a féltékenységtől, a dühtől, az irigységtől vagy a félelemtől), akkor a Bach-virágterápia eszenciáinak segítségével helyreállíthatja belső egyensúlyát, s így megelőzheti, hogy komolyabb betegsége alakuljon ki.

 

*Személyiségfejlesztés, valamint a belső béke megteremtésének eszközeként.

Az eszenciák használata által az ember kialakíthatja a lelkében az egyensúlyt, megteremtheti a belső békét. A Bach-virágterápia alkalmazása révén ez még akkor is sikerül, ha az egyén hajlamos negatív érzelmi állapotok szélsőséges előidézésére (pl.: bánat, levertség, szorongás, szégyenlősség, félősség, visszahúzódás, kóros önbizalomhiány stb.)

 

*Akut és krónikus testi és lelki betegségek kiegészítő kezelése esetén.

A Bach-virágterápia módszere lehetőséget teremt az azonos betegségtől szenvedő emberek kezelésének különbözőségére, így a Bach-virágterápia megvalósítja a természetgyógyászat egyik jelentős alapelvét, az egyedi, egyénre szabott kezelést.  Dr. Edward Bach szerint a lelkiállapotokban megjelenő különbség mutatja, hogy elsősorban a lélek az, amely megbetegszik, tehát azt is kell kezelni. A krónikus betegségben szenvedők például gyakran türelmetlenné, ingerlékennyé és lemondóvá válnak. A virágeszenciák azonban reményt nyújtanak, és nyugalmat biztosítanak, s így beindulhat a gyógyulási folyamat.

 

"Bár a természetes gyógymódtól való eltévelyedésünkért a manapság gyakori betegségek nagy számával kell vezekelnünk, a természet türelmesen vár, s nekünk csak vissza kell térnünk hozzá, hogy enyhülést találjunk szenvedéseinkre." (Edward Bach)

 

Négy kérdés elméleti alapok 3.

 

Rengeteg szenvedés okozója, hogy életünkben olyasmit akarunk, ami nincs vagy nem akarjuk azt, ami van. Azt gondoljuk, a dolgoknak máshogy kellene lenniük, mint ahogy vannak. Amíg elhisszük ezt a gondolatot, addig tagadjuk a valóságot. Ami van, az van. Amikor szembeszállok a valósággal, mindig vesztes maradok. Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen.


Ha elkezded figyelni a gondolataidat, észreveszed, hogy naponta rengetegszer jelennek meg ilyesmik a fejedben: „Unom ezt az esőt, ki kéne már sütnie a napnak végre.” „A gyerekemnek hálásnak kellene lennie azért, amit érte teszek.” „Karcsúbbnak és csinosabbnak kéne lennem.” „Az embereknek türelmesebbnek és megértőbbnek kellene lenniük egymással.” Ez pontosan az a gondolkodási mód, amikor azt akarjuk, hogy a valóság más legyen, mint amilyen, ami mindig stresszel és fájdalommal jár.


Sokan félnek attól, hogy ha elfogadják azt, ami van, akkor passzívvá és gyengévé válnak. Az elfogadás azonban mindig csak a pillanatnyi valóság elfogadására vonatkozik, nem azt jelenti, hogy a helyzet most már mindig így fog maradni. De onnan el kell elindulnunk, ahol vagyunk, nem onnan ahová szeretnénk eljutni. Ami történt, megtörtént. Meg kellett, hogy történjen, mert megtörtént, és ezt semmilyen ellenkezés, szenvedés, gondolkodás sem tudja meg nem történtté tenni. Ez nem azt jelenti, hogy helyeseld vagy ünnepeld. Ez csak azt jelenti, hogy képes vagy a dolgokat belső harcod zavarodott gondolkodása nélkül látni.


Senki sem szeretné, hogy rossz és fájdalmas dolgok történjenek vele, de ha egyszer már megtörténnek ezek a dolgok, érdemes azon gondolkodnunk, hogy mi az, ami segít és támogat minket jelenlegi helyzetünkben. Sokszor bizonyos körülményeken nem tudok változtatni, de a hozzáállásomat mindig én választom meg és ez óriási különbséget jelenthet: 1.) „Bárcsak ne veszítettem volna el a munkámat, sosem fogok újat találni.” 2.) „Elveszítettem a munkámat. Rendben. Mit tehetek most?” Ha megállítjuk a valósággal való küzdelmünket, egyszerűen, könnyedén és félelem nélkül tudunk cselekedni.


 

Négy kérdés elméleti alapok 2.

 

Azok a félelmetes és fájdalmas történetek (gondolatok), melyeket nap mint nap mesélünk magunknak az életünkről és a világról, csupán lehetséges negatív következmények, többnyire csak feltételezések. Rengeteg felesleges aggodalomtól szabadulnánk meg, ha felhagynánk a rémisztő történetek mesélésével.


Tulajdonképpen nem is annyira a gondolataink, sokkal inkább a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, bár nem is vagyunk tudatában.


Soha senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik azt állítják, hogy valamilyen módon sikerült nekik. A gondolatok egyszerűen csak megjelennek és eltűnnek, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.


Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged. A fájdalmas gondolatok felülvizsgálatára a legjobb eszköz, amit ismerek, az Byron Katie Munkája. A Munka menete nagyon egyszerű: csupán négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. A gyakorlat során az értelmező, ítélkező gondolatainkat vesszük górcső alá.


Első lépés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e.

Ilyenkor gyakran továbbra is igaznak látjuk ítéletünket.

Második lépés: Tökéletesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?

Ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak.

Harmadik lépés: Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot?

A harmadik kérdés segítségével azokat az érzelmeket vizsgáljuk, amelyekkel a saját gondolatunkra reagálunk.

Negyedik lépés: Ki lennél, milyen életed lenne a gondolat nélkül?

A negyedik kérdés által megélhetjük, mi az az áhított erőforrás, amire fájdalmunkban vágytunk, illetve ami valójában vagyunk.

Fordítsd meg az eredeti állításodat!

Utolsó lépésként fordítsd meg a gondolatodat — például vonatkoztasd magadra, vagy változtasd ellentétére — és nézd meg, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat.


Ezután ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod, végül tán észre sem fogod venni.



 

Négy kérdés elméleti alapok 1.

 

Valójában minden tapasztalatunk egy gondolat az elménkben. A gondolataink viszont nem egyeznek meg a valósággal, annak pusztán értelmezései. Vagyis nem a valóságot éljük, hanem a történeteinket. Ezért annak, ahogy megtapasztalunk egy eseményt vajmi kevés köze van a történtekhez, sokkal inkább a hiedelmeinkhez. A külső események csupán események. A saját értelmezésünk kelt bennünk jó vagy rossz érzéseket, ez tesz minket boldoggá vagy boldogtalanná.


Minden egyes alkalommal, amikor valami történik, átváltunk a történeteinkre. Nem vesszük észre a valóságot, mert robotként éljük az automatikus történeteinket és válaszainkat, melyek igazságán sohasem gondolkodtunk el. Ezek révén olyan jelentést kölcsönzünk eseményeknek, melyekkel nem rendelkeznek. Így csak a régi történeteink régi fájdalmát éljük újra meg újra hiába várva az újra, a másra, a jobbra.


Soha nem az a lényeg, hogy mi történik veled, hanem mindez milyen gondolatokat és érzéseket vált ki belőled, vagyis hogyan reagálsz az eseményekre. Ha egy helyzet, egy esemény valamikor jó érzéseket váltott ki belőlünk, folyton keressük az alkalmat, hogy újra átélhessük azt. Ha valami negatívan hatott ránk, akkor szeretnénk elkerülni azt. Azt, hogy bizonyos helyzetekben mit érzünk, és hogyan reagálunk, a múltbeli tapasztalataink, az elvárásaink és tanult viselkedésmintáink határozzák meg.


Kezdd el figyelni magadban, hogy bizonyos történésekhez kapcsolódóan milyen érzések és milyen gondolatok jelennek meg benned. A gondolataink és érzéseink ugyanis teremtő erejű energiák. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink tudatos megválasztása által képesek vagyunk más értelmezést adni az eseményeknek, ezáltal megváltoztatni az érzelmi hozzáállásunkat a helyzethez. Ez pedig befolyásolhatja, hogy bizonyos lépéseket megteszünk-e vagy sem a helyzetünk megoldása érdekében, vagyis milyen irányba halad tovább az életünk.


Mindez egyben azt is jelenti, hogy a boldogságod nem függvénye embereknek, eseményeknek, körülményeknek. Azt jelenti, hogy csak te teheted magad boldoggá vagy boldogtalanná, mert a boldogság nem a külső körülményektől, hanem a róluk megfogalmazott gondolataidtól függ. Ezért mindenki csak a saját boldogságáért lehet felelős, mert mindenki csak a saját gondolatait és érzéseit képes kontrollálni és azokat számára kedvező irányba terelni.


 

Négy kérdés: mit adhat Neked?

 

A Négy kérdés (a Munka) Byron Katie önvizsgálati módszere, mely egyszerű, gyakorlatias és hatékony  módja az önismeret fejlesztésének és a konfliktusok feloldásának.

 

Hétköznapjainkban gyakorta fordulnak elő feszültséggel teli helyzetek. Különböző praktikáink vannak ezek feloldására, legyőzésére vagy elnyomására. Ha van olyan konfliktusod, ami többször visszatért vagy megoldhatatlannak tűnik az életedben, lehet, hogy érdemes megismerned a Munkát.

 

Mit adhat még Neked a Munka? Segít, hogy jobban elfogadd és szeresd magad, segít a negatív érzelmek (bűntudat, szorongás) kezelésében és a stressz (félelmek, szorongás) oldásában, segít a múlt traumáinak feldolgozásában, az elfojtott érzelmek felszabadításában. Megismerheted a szenvedést okozó gondolataid, érzéseid gyökereit, és megtanulhatod a módszer alkalmazását a mindennapi életedben.

 

A Munka lényege, hogy megtaláljuk és megkérdőjelezzük azokat a gondolatokat, amelyekből negatív érzéseink és mintáink fakadnak. Amint a Munka négy kérdése segítségével „kibogozzuk” ezeket a gondolatokat, megtapasztalhatjuk, hogy a tudat visszatér eredendően megelégedett, békés természetéhez.

 

Ha szeretnéd jobban megérteni és elfogadni önmagad, és úgy érzed, a Munka segíthet neked ebben, várlak szeretettel!

 

„Ha hazugságban élsz, az feszültté tesz. Ha mögé nézel a hazugságnak a Négy kérdés segítségével, mindig visszatérsz igazi önmagadhoz. Igazi önmagad nem választás kérdése. Igazi önmagad a szeretet. Fáj azt gondolni, hogy nem az vagy ami; fáj egy olyan mesében élni, ami nem egészen a szeretet.” (Byron Katie)

 

Bach-virágterápia és a bőrbetegségek

 

A Bach-virágterápia szellemi kiindulású természetes gyógymód, mely szerint az ember nemcsak fizikai test, hanem a test, lélek és szellem egysége.

A különböző fizikai szinten megjelenő betegségek a lélek eszközei, melyekkel rámutat hibáinkra, igyekszik visszavezetni a „helyes útra” (viselkedésre, gondolkodásmódra, feladatokra, stb.). Ennek elfogadása persze felelősséggel jár. Annak felvállalásával, hogy a különböző betegségeket bizony mi magunk hoztuk létre. Abban a pillanatban, amikor ezt belátjuk, saját kezünkbe vesszük a megoldás keresését, feladatok elé állítjuk magunkat.

Az általánosan elfogadott gyógyítás viszont „kényelmesebb”, mert kiszolgál minket. Felajánlja, hogy megoldja a problémáinkat, enyhébb betegségek esetén különösebb erőfeszítések nélkül és viszonylag gyors gyógyulást ígérve. De még súlyosabb betegségek esetén is, a felelősség felvállalásának félelme miatt sokan inkább vállalják a fájdalmas, hosszadalmas, újabb betegségeket és mellékhatásokat szülő kezeléseket is.

Mielőtt egy betegség fizikai szinten megnyilvánul, már hetekkel, hónapokkal, akár évekkel korábban megjelenik diszharmónia (rossz közérzet, belső feszültségek, negatív érzelmek: félelem, gyűlölet, méreg, féltékenység, türelmetlenség, bánat) formájában. A gyógyulás első lépése, ha figyelmünkkel befelé fordulunk, megfigyeljük reakcióinkat, érzéseinket és az így felfedezett diszharmóniákat kezeljük: egyrészt a felismert negatív viselkedésminta tudatos megváltoztatásával, másrészt természetes, mellékhatásoktól mentes szerekkel, eljárásokkal.

„A Bach-virágesszenciák magas frekvenciájuk révén rendelkeznek azzal az erővel, hogy növeljék emberi rezgéseinket. Békességgel ajándékoznak meg, és megszabadítanak szenvedéseinktől. Nem azzal gyógyítanak, hogy a betegséget közvetlenül megtámadják, hanem azzal, hogy felsőbb énünk harmonikus rezgéseivel árasztják el testünket. Ezáltal a betegség elolvad, mint a hó a nap sugaraitól. Igazi gyógyulás nem létezik az élethez való hozzáállás megváltoztatása nélkül, lelki béke és belső boldogságérzet nélkül.” – Dr. Edward Bach

Most vizsgáljuk meg a bőrünket, mint a testünket befedő, védő, a külvilágtól elhatároló szervünket. A bőr olyan védelmi rendszer, mely precízen kijelöli az életteremet, és amely a belső állapotomról is tájékoztat.

Akné, mitesszerek: ha az arcon jelennek meg akkor a belső probléma a személyiséghez kapcsolódik. Amikor valakivel találkozunk, az arcunkkal szembesül először, és ez dönt arról, hogy elfogad, vagy elutasít bennünket. Ezért az arcon jelentkező elváltozások belső konfliktust jelezhetnek saját magunkkal: irritáció, ellenérzés, elutasítás, félelmek, szégyenek, bizonytalanság, összességében, hogy nem fogadom el saját magamat. Összefügg az identitás kifejeződésével, fiatalként, kamaszként belső változásokat takar, de ezek a kérdések később is felmerülhetnek: őrlődöm belső világomban (már nem vagyok gyerek, de félek nyitni mások felé, félek választani, dönteni, felnőtté válni). Néha az egyik szülővel azonosulok, máskor a másiknak akarok örömet szerezni ahelyett, hogy megtartanám saját identitásomat. Határt vonok magam köré, és csak azokat az embereket eresztem be, akikkel valóban jól érzem magam. Állandóan másokhoz hasonlítgatom magam, mindig hibát látok magamban. Korlátoznak mások, szüleim irányítanak, kontrollálnak.

Csalánkiütés: lehet ételmérgezés, de gyógyszerek is kiválthatják. Stressz vagy feszültség hatására súlyosbodhat. Ha csalánkiütésem van, akkor valószínűleg sokszor érzem úgy, hogy mások elutasítanak. Nem szeretem azt a lényt, aki vagyok, és annak érdekében, hogy szeressenek, mások elvárásainak függvényében teszem a dolgaimat. Az elutasítástól való félelem megvalósul, hiszen saját magamat elutasítom.

Zúzódások: Általában akkor keletkeznek, ha valamilyen kemény tárggyal ütközünk. Megjelenése olyan mentális fájdalmat vagy mély szorongást jelez, amelyet nem fejezek ki verbálisan. Büntetni akarom saját magam, az áldozat szerepében tetszelgek, és nem vagyok eléggé felvértezve az élet eseményeivel szemben.
Az is lehet, hogy az élet arról tájékoztat, hogy nem a helyes irányba haladok. Általában a tárgy, aminek ütközöm, mozdulatlan, tehát amikor az ütközés megtörténik, én irányítom felé a lépteimet, és nem fordítva.

Pattanások: A vörösesség az érzelmeket szimbolizálja, a viszketés a dühömre utal. Kiütés szégyen vagy bűntudat következményeként is megjelenhet. Pattanások általában az érzelmeim miatt kialakult intenzív stresszes állapot miatt alakulnak ki. A bőrön kitörési pontokat keres a feszültség (mint egy vulkánkitörés).


Viszketés: mindig irritációt jelent. Valami, ami a bőröm alá hatol. Bosszúságot érzek kielégítetlen vágyaim, igényeim miatt, és türelmetlenné válok. Úgy érzem, a dolgok nem történnek elég gyorsan, pedig az élet erre sarkall. Ennek következményeként bizonytalanságot és lelkifurdalást érzek. Ha allergia, akkor meg kell vizsgálnom, kire, vagy mire vagyok allergiás. A lelkem mélyén tudom, hogy a nyitott szív számos bajra lehet gyógyír!

A felsorolt példákból is látszik, hogy a már fennálló betegségek szimbolikus vizsgálata során is rengeteg variáció szóba jöhet. Persze vannak fő csapásvonalak, amelynek mentén el lehet indulni, de a valódi kiinduló ok megtalálása őszinte befelé fordulást kíván. A valódi okok felismerése esetén a Bach virágeszenciák hatékonyan tudnak segíteni abban, hogy a rögzült negatív érzelmi-, és viselkedésmintákat pozitív pólusra váltsuk.

Ha felismerjük magunkban az önutálatot, a tisztátalanság érzését, a tökéletességre vágyást a Vadalma, mint a megtisztulás virága segítségünkre lehet. Ha állandó a belső feszültség, mert úgy érezzük, bizonyos helyzetekben nem engedhetjük ki magunkból dühünket, esetleg erős félelmeink is vannak a kontrollvesztéstől akkor a Cseresznyeszilva csillapítja ezeket a feszültségeket, gyengíti a kényszereket. Ha az identitás problémáival küzdünk, a Hangafű segíti a természetes önértékelés kialakulását. Ha a belső türelmetlenségünk miatt viszketünk, úgy érezzük mások nem elég gyorsak, és ezt nem tudjuk tolerálni, akkor a Nebáncsvirág türelmet ad, segít a saját ritmus kialakításában. Ha az érzelmi bevonódást, határkérdéseket visszatérő problémának éljük meg, érdemes a Vörösvirágú Vadgesztenyével is ismerkednünk. És ha az érzelmi kulcsszavakból emelek ki még párat, akkor: bűntudat esetén Erdeifenyő, elnyomott szorongás: Apróbojtorján, belső düh, harag: Magyal, allergiás reakcióknál pedig szóba jöhet még a Bükk is.

Ebből is láthatjuk, hogy valójában egy betegséget nem köthetünk bizonyosan egy virághoz, és igazából nem a betegség a lényeg. Válasszunk Bach virágot zavaró, nyomasztó érzelmeink alapján, igyekezzük a helyes érzelmeket integrálni hétköznapjainkba, és idővel az esetleg fennálló betegség is elmúlik!

 

Írta: Ébredés Háza

Forrás: www.almamag.hu



 

Bach virágterápia az önismeret tükrében

 

Nagyon felszínes életet élünk ebben a változó, rohanó, értékválsággal küzdő világban. Sokszor másban keressük a hibát, kesergünk, elégedetlenkedünk, nem tudjuk értékelni azt, ami van, becsapjuk saját magunkat, nem találjuk a helyünket, keressük az utunkat, közben  állandóan úton vagyunk, de csak kifelé élünk, befelé figyelni már nem merünk, vagy nem akarunk… s talán nem tudatosan, de nem vállalunk felelősséget saját életünkért sem!

Mi is az a Bach-virágesszencia rendszer és hogyan hat?

Ez a 38 növényből álló rendszer szelíd impulzusokon keresztül, a növényi esszenciák által harmonizálja az energetikai rendszerünket, miközben a blokkokat, elakadásokat feloldja. Ezen energiadugók „negatív” viselkedésbéli tulajdonságokat (pl.: konfliktuskerülés, uralkodási vágy más felett, önbizalomhiány, passzivitás, kedvetlenség, irigység stb.), megnyilvánulásokat, tüneteket, majd később betegségeket idézhetnek elő, s feloldásuk által a 38 esszencia pozitív aspektusa nyilvánulhat meg, mely révén létrejön a harmónia.

Mindenkiben mind a 38 minőség megtalálható, mert személyiségünk, énünk több aspektusát, „szerepét” éljük nap, mint nap. A különböző én-részek arányai azonban változóak lehetnek személyiségtől és élethelyzettől függően. A feladat az önismereti folyamat során az, hogy ezeket az aspektusokat egységbe integráljuk, harmonizáljuk.

E csodálatos, más rendszerrel is kombinálható struktúrát a XX. század első felében egy angol orvos, Edward Bach fejlesztette ki, aki az embert holisztikusan szemlélve, mint test – lélek - személyiség egysége hitt abban, hogy mindenki feladattal érkezik a Földre, hogy egyéni életútját bejárva gazdagodjon.

Célja az volt, hogy a fizikai tünetek gyógyításán kívül segítséget nyújtson az embereknek a növényekhez rendelt különböző személyiségjegyek pozitív minőségének megéléséhez, hogy ezáltal jobb minőségű életet élhessenek.

Kiindulópontja az volt, hogy nem a betegséget kell orvosolni, hanem a személyiség szintjén megélt viselkedésreakciókat (félelem, harag, féltés, függőségek, szomorúság) kell kezelni az esszenciákkal, melyek a növényekhez rendelt tipikusabb betegséghez vezettek, és a személyiség szintű változás a fizikai szintű betegséget is meggyógyítja.

Emberek ezreinek segítettek gyógyírjei, s mára már a tudatos úton járó emberek önismereti útját támogatja.

A Bach rendszer „mellékhatása” tehát a változás! De ez már nem csak a személyiségszintű változás, ez ezen túlmutat. Azonban ez által a hétköznapi élet is megváltozik, átalakulnak a kapcsolati rendszereink, megéléseink, a cipelt terhek letétele után felszabadulunk, megkönnyebbülünk, képesek leszünk nyitni a világra, kiegyensúlyozottabban megélni a bizonytalan világban a mindennapokat, mert más szemüvegen keresztül szemléljük már a világot, ahol fontosabb a szeretet, megosztani és adni magunkból, hogy ez által mindenki több lehessen.

A rendszer segít meghallani lelkünk hangját, aki szól hozzánk, s ha figyelünk, s nyitottak vagyunk, egyenget az úton egy tanácsadó segítéségével. Az önismeret egy élethosszig tartó tanulás, akár több életen keresztüli, kinek – kinek hite szerint.

Ha minden nap áldozunk időt arra is, hogy figyelmünket belső világunkra fordítsuk, s rendszeresen átgondoljuk viselkedési mintáinkat, belső motivációnkat, amelyek mozgatták aznapi cselekedeteinket, s figyelünk a belső hangra, hogy mikor mit érzünk, hol tapasztalunk feszültséget, kényelmetlenséget, vagy éppen jóleső nyugalmat, harmóniát, s mint egy tükör figyeljük, hogy milyen érzelmi reakciókat vált ki belőlünk a környezet megnyilvánulása, visszajelzése, akkor sokat tanulhatunk, s a tükörben megláthatjuk valódi önmagunkat, ha bátran, félelem nélkül és valóban őszintén szembe akarunk, merünk nézni!

Ez a hajlandóság azonban saját döntés!

De idáig hosszú és fáradságos út vezet. Hátra kell hagyni azt, ami már nem szolgál, és nem emel, nem tölt: a félelmeket, a személyiség szintű egót, az irigységet, a kritikát, el kell engedni a függőségeket, s ezek bizony keserűséggel, fájdalommal, szomorúsággal a magányosság, és üresség érzésével járnak. De minden erőpróba egy lehetőséget ad egy újjászületésre, egy újrakezdésre, s minden sötét alagút végén ott a fény, a tudati változás, előrelépés lehetősége! Egyszóval megéri!

A Bach-virágrendszer egy segítő mankó, mely a tudatos fejlődés lehetőségét kínálja, csak bele kell kezdeni, el kell köteleződni alázattal és hittel, el kell mélyülni benne, s aztán a gyakorlatban bátran alkalmazni kell, ezzel segítve saját magunk és mások fejlődését!

 

Írta: Ébredés Háza

Forrás: www.almamag.hu

 

0.005 mp