Nem kell tenned azért, hogy szabad légy, hanem fel kell adnod érte valamit, amihez kötődsz, és akkor szabaddá válsz.

Az ember természetes állapota a boldogság. Csak akkor boldogtalan, ha boldogságát valakitől vagy valamitől függővé teszi. Az ilyen kötődés gyengeség, mely szabotálja a boldogságot. Ilyenkor az ember addig boldogtalan, míg meg nem szerzi azt a valamit vagy valakit, amitől vagy akitől boldogságát reméli, aztán meg azért boldogtalan, mert attól retteg, hogy elveszti.

A szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek vágyaim, hanem hogy a boldogságom ezektől független. Örülök annak, ami(m) van, úgy ahogy van, és teszem a dolgom. Teszek azért, amit szeretnék, élvezem az utat, hiszen ezáltal fejlődöm és teljesedek ki.

A szeretethiány népbetegség. A szeretethiánynak szövődményei vannak. Nem csak lelki, hanem testi szövődményei. A szeretethiány lelki vonzata a magány – vagy épp fordítva, a magány hozza magával a szeretethiányt?

Hol romlott el a dolog?

Ott, hogy már gyerekkorban csak arra koncentrált szüleink generációja, hogy a gyerek sikeres legyen. A lehetőségek adása közben elfelejtettük, hogy a szülő akkor tesz a legtöbbet gyerekéért, ha szereti, és ha ki is mutatja azt.
A szeretet nem egyenlő a lehetőségek megteremtésével. Így a szeretet, annak kimutatása az első helyről hátrébb sorolódott. Az a gyerek, aki nem érzi szülei szeretetét, nem tanulja meg annak természetét, és így nem tudja tovább adni saját gyerekének. Tehát, az értékrend az, ami változott.

Új szeretetnyelv – a megfelelés

A gyerek akkor kap elismerést szüleitől, ha valami jót, hasznosat tesz. Így abba a csapdába esik, hogy meg kell felelnie ahhoz, hogy szeressék. Amikor egy gyerek nem tud megfelelni egy elvárásnak, bűntudat ébred benne, ez pedig csak tovább rontja a helyzetet.
Tehát, azt gondolja, hogy nincs feltétel nélküli szeretet, meg kell azt vásárolnia, a fizető eszköz pedig a megfelelés. A szeretet szükséglet – létszükséglet -, nem kikerülhető, meg kell tanulni, és használni kell tudni.

A szeretetpótlék

Az a felnőtt, aki gyerekkorában nem tapasztalta meg a szeretetet, egész életében csak ezután sóvárog, szomjazik rá. Azért, hogy szeressék, mindent megtesz. Vállalja a megaláztatást, befolyásolható és zsarolható lesz.
Kamaszoknál, fiatal felnőtteknél jellemző, hogy kapcsolatból kapcsolatba sodródnak, hogy a testiséggel pótolják az őszinte, szerető érintés hiányát. Belőlük lesz az az idősebb ember is, akinek harminc cicája van, miközben szörnyen magányos…

Az elutasítás

Mindenki átélte már azt, amikor nagy szüksége lett volna arra, hogy szeressék, és amikor szeretetet kért, de azt nem kapta meg. Ez olyan kudarc, amivel kevesen tudnak jól megbirkózni. Azok az emberek, akik ezt a sérülést, a csalódást rosszul kezelik, esetleg a megalázottság érzése is társul hozzá, könnyen bezárkózhatnak saját világukba.
Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is magukra zárják az ajtót. A csalódás érzésének elkerülése miatt kizárják a szeretetet az életükből. Ez pedig csak tovább rontja a helyzetet, mert önbecsülésük a képességükön fog alapulni, amivel sokszor nehéz érvényesülni.

A testi tünetek

Ilyen a fejfájás, a légszomj, maga a félelem is tünetként jelentkezik. Megemelkedhet a pulzusszám is. Jellemző tünet a hátfájás, mivel a szeretethiányos ember izmai merevebbek. Jelentkezhet gyomorfájdalom, vagy akár hányinger is.
A bőrön allergiás reakciók keletkezhetnek. A szeretethiány egy stresszes állapot, tehát minden tünet, ami a stresszre jellemző, a szeretethiányra is igaz.

Milyen adatok, tények mutatnak arra, hogy egyre kevesebb a szeretet?

Gyerekeink nagy része nem játszik társasjátékot, nem érdeklődik a többi ember iránt. Inkább elvonulnak és a számítógéppel játszanak. Minden harmadik házasság válással végződik, egyre több a magányos ember. Egyre több az alkoholbeteg, nyugtató függő, kábítószerfüggő, depressziós.
Egyre kevesebben mondják azt nap mint nap szeretteiknek, hogy: szeretlek. Mindenki csak kapni akar – akár szeretetet is – és pedig minél többet, minél gyorsabban. Adni viszont csak akkor, ha épp van rá ideje…

(Forrás: www.mindenegybenblog.hu)

Jézus ezen felhívását két ezer év után sem tudtuk megvalósítani. Ha valaki rosszat tesz nekünk vagy másnak, ha egyáltalán valaki istentelen módon cselekszik, nem tudjuk őt szeretni, igaz nem is akarjuk. Inkább gyűlölni tudjuk, ami az értelem normális elutasító reakciója. Azonban mit érünk el ha a gyűlöletet magunkba engedjük? Veszítünk. Elveszítünk valami jó érzést, nyugalmat és a rossz energia miatt romboljuk magunkat. Mit ártunk annak akit gyűlölünk? Semmit. Saját magunkon kívül senkit sem tudunk befolyásolni a gyűlöletünkkel. A gyűlölet-energia bennünk marad és csak a mi számlánkat terheli. Ha nem csak gyűlöljük, hanem vissza is adjuk a rosszat, akkor bennünket az úgynevezett lelkiismeret kínoz meg és megmutatja, hogy nem vagyunk jobbak, mint gyűlöletünk tárgya. Így az egész ügyben mindig mi vagyunk a vesztesek, bárha helytelenül azt hisszük, hogy gyűlöletünk egy igazi éles fegyver, a bosszú meg jó eszköz, amivel mást meg tudunk támadni, míg a szeretet egy olyan finom jó dolog, amit a másik természetesen nem érdemelt ki, amit csak annak adhatunk, aki jó és szájunk íze szerint cselekszik. Pedig pontosan fordítva van, ha valamit a rossz ellen akarunk tenni, akkor szeretnünk kell. A rossznak van a legnagyobb szüksége a szeretetre. Miért? Mert a szeretetnek van egy hatása, éspedig az, hogy akit szeretünk, annak a személynek előtérbe jönnek az isteni tulajdonságai, ezáltal veszít a rosszaságából. Ezt a legjobban hozzátartozóink, főleg gyermekeink esetében láthatjuk, amikor hibáik ellenére szeretjük őket. Ha tényleg ártani akarsz a rossznak, akkor szeretned kell. Mert ha szeretjük azt, aki istentelen módon cselekedett, akkor a szeretetünk szó szerint rombolja rosszaságát, azáltal, hogy isteni tulajdonságai lényének mélyéről előtérbe jönnek. Csak a szeretet energiáját használva tudunk békében élni.

Szerető szívünk békénk forrása. Ahhoz, hogy szerető szívünkkel élni tudjunk, szeretnünk kell az ő forrását, Istent. Az Istenszeretet nem ismeri a kölcsönösség vágyát, nem jár elvárással, hiszen mindent és mindenkit szeretünk általa és benne. Csalódás életünk így ködbe vesz. Istenszeretetünket nap mint nap gyakorolni kell, hogy meg legyen a képességünk negatív érzéseinket nem használni. Azon kell gondolkodnunk és azért kell imádkoznunk, hogy adasson meg nekünk a képesség csak a jó tulajdonságokat látni másokban, akkor is azok néha nagyon mélyen vannak. Adasson meg nekünk türelmet gyakorolni, amikor egónkat sértés éri, vagy azt véljük felfedezni. Adasson meg nekünk a képesség közömbösen reagálni a világ rossz dolgaira, amelyek nem a mi hatáskörünkben vannak. Adasson meg a képesség, hogy elménk csendjét megőrizhessük minden körülmények között. Meg kell tanulnunk a szívünkben maradni és azt érezni, hogy Istennek kétségtelenül szüksége van a szeretetünkre. Valóban szüksége van rá. Az Istenszeretet egy szükségszerűség a boldog földi élethez. Ugyanakkor érezni Isten Szeretetét irántunk egy szükségszerűség egy isteni földi élethez. Nekünk szükségünk van Istenre, hogy a legtökéletesebb, legmagasabb részünkben élhessünk, míg Neki szüksége van ránk, hogy itt a földön Isten Erői kinyilvánuljanak.

Isten Szeretete teremtett és Istenszeretetünk éltet bennünket, akár foglalkozunk vele, akár nem. Ezért bármilyen mértékben is legyen elvadulva kritizáló értelmünk, az esély mindig közvetlen az orrunk előtt van, csak le kell hajolni érte. Ezért, ha akarnánk képesek lennénk életünket Isten iránti szeretetünk és Isten irántunk való szeretete között lavírozni. Akkor nem tud életünk mellékvágányra menni. Lehetetlen.

(Gunagriha gondolatai)

A belső szent teredben találod meg a választ kérdéseidre.
Itt, ebben a térben béke van, fény és nyugalom ölel körbe. Biztonságban vagy.
Lelked hangja szól hozzád. A szív szent terében belső bölcsességedet találod meg.
Ő öröktől fogva veled van. Együtt vagytok az áramlásban, együtt vagytok a létezésben.
Egyek vagytok az Isteni Teremtésben.
Lelked hangja az az Isteni Eszencia, mely a valóságon túlmutat.
Ő benned él, egy vagy vele.
Ne kívül keress választ a kérdéseidre. Minden válasz benned van.
Ott mélyen, ott legbelül, a szív terében megtalálod azt az Isteni Eszenciát, aki a te belső bölcsességed, az irányadód, az útmutatód, a tanácsadód.
Lelked és te különös kapcsolatban vagytok egymással.
Sokszor szólít meg, súg, lát el tanácsokkal.
Ez általában egy halk belső hangként, erőteljes érzésként jelentkezik.
Ha megtalálod szívedben azt a szent teret, melyben egy vagy vele, akkor olyan kincseket társz fel magadban, mely életed minden területére hatással van.
Lelked, ha kérdezed, választ ad kérdéseidre. De ehhez mélyen magadba kell merülnöd, hogy meghalld a saját belső Hangodat.
Ebben a szent térben összekapcsolódsz az Isteni Forrással, azzal az eszenciával, mely mindenkiben benne van. Áldás!

(Forrás: www.magyarnok.eoldal.hu)

Valamikor 1992-ben a Pekingi Akupunktúra Meridián Kutató Központ meghívására először indult el egy lelkes, főleg természetgyógyászokból álló csoport Pekingbe, hogy megtudja a választ a címbeli kérdésre.

Pekingben nem az új, modern épületek és városrészek, hanem az ősi belváros, a Hu Tong sikátorai érdekeltek. Hogyan élnek hagyományosan a kínai emberek, különösen az idősebbek. Milyen megbetegedés gyakori náluk?

Érkezésünk -egy 9 órás repülőút után- a hajnal fényében, csodálatos tavaszi időjárásban tette nevezetessé az út kezdetét. Szállodánk csupán középkategóriás, de ötperc gyalogútra van az ő "Váci utcá"-juktól a híres Wan Fu Jing-tól (magyarosan lefordítva: "van fitying" a vásárláshoz). Ugyanezen a bevásárló úton van -tízpercre- Peking legrégebbi, megmaradt katolikus temploma a Szt. József Székesegyház.

Az egynapos pihenés után másnap -a szállodánk dísztermében- kezdődött az előadássorozat, melynek programját, video melléklettel, már érkezésünkkor megkaptuk. Előadónk egész Kínában ismert, a biofizika professzora, Zhu Zong Xiang , a tudományok doktora, aki -munkatársai segítségével- angol nyelvű, multimédiás bemutató formájában tartotta meg előadás-sorozatát.

Eszerint a kínai egészségfelfogás az un akupunktúrás meridiánok létén alapszik. "Akupunktúra Meridiánok Biofizikája" c. több nyelvre lefordított könyvében 500 oldalon közöl bőségesen bizonyítékokat arról, hogy ezek az energiát (kínaiul: csí-t) közvetítő pályák a bőrünk alatt, a bőr és az izompólyák között húzódnak, pontosan úgy, ahogy többezer éves orvosi irodalmukban már szerepel. Itt jegyzem meg, hogy nekünk, a tanfolyam résztvevőinek is adott lehetőséget, hogy saját magunkon kimutassuk a meridiánjainkat az ő általa felfedezett "meridián-visszhang" módszerrel.

Egészséges emberben az életenergia akadálytalanul kering, a 12 fő és a két középvonali meridiánban. Betegség állapotában a meridiánban elakad az energia. Ahhoz, hogy az egészséges állapot fenntartható legyen -tudjuk, hogy a biológiailag várható életkor ember esetében 120 év- megfelelő gyakorlással, un. " 3-1- 2" meridián-gyakorlatok végzésével kell, mintegy napi 20-30 percet szánni a saját meridiánjaink szabad energia-áramlásának biztosítására. Hogy milyen gyakorlatok ezek? A "3" arra utal, hogy három meridián-ponton akupresszúráznunk kell magunkat. Az "1" jelentése a hasunkról szól: fekvő vagy álló helyzertben hasi légzést kell naponta végezni. Végül a "2" a lábaink erejének a próbája:fizikai mozgás, akár helyben guggolás végzése is naponta szükséges.

Már az első nap estéjén szállodai szobánkban előadónk kedves felesége továbbtanított minket a gyakorlatok pontos kivitelezésére. Reggel hétkor egy fiatal kínai hölgy kivitte a vállalkozóbb csoporttagokat egy közeli parkba, ahol a pont-masszírozást, a hasi légzést (persze állva) és a fizikai gyakorlást csoportosan végigvette velünk.Itt tapasztaltuk meg, hogy milyen jótékony hatású az, ha többen -gyógyulni vágyók- összeállnak egy csoportba és a reggeli vagy esti időszakban együtt gyakorolnak.

Így lehetővé vált, hogy 11 napos kintlétünk során senki se lett beteg, pedig a Nagy Fal megmászása és a Ming sírkamrák többemelet mélységű járataihoz való leereszkedés nagy fizikai próbatételt jelentett, mindjárt a harmadik napon.

Ami még különös odafigyelést jelentett és jelezte, hogy meghívóink küldetést szánnak nekünk az az, hogy útravalónak a következőt kérték. Hazatértünk után, az előrehaladásunkról -az ő általuk adott mellékleten- beszámolván, ha valaki változást érez az egészségi helyzetében jelezze vissza nekik. Továbbá, amint lehetőségünk engedi, kezdjük el továbbadni, tanítani mindenkinek ezeket a meridián gyakorlatokat. A magyar egészségügy mostani orvost és beteget egyaránt kiszolgáltatottá tevő állapotában úgy gondoljuk, hogy ez erkölcsi kötelesség. Indulójuk szövege szerint: "3-1-2 ne hagyd el magad, vedd kezedbe saját sorsodat. Életed így meghosszabbítod, betegséged magad gyógyítod. Rajta hát, add tovább, szeretettel add tovább ezt a nagy csodát. Száz évig élj!"

Természetesen több kérdésre kitért még az előadónk. Élő példákat hozott a magasvérnyomás, az időskori cukorbetegség, a szívkoszorúér-betegség, a reumás izületi bántalmak köréből.

(Forrás: www.312.hu)

A magányosság és az egyedüllét két teljesen különböző dolog, bár sokan nem tudnak különbséget tenni köztük.

Pedig az egyedüllétnek szépsége, méltósága, pozitivitása van; a magány viszont szegényes, negatív, sötét és lehangoló. A magány elől mindenki menekül. Ennek különböző módjai vannak; elvegyülni a tömegben, barátokat gyűjteni, családot alapítani. A tömeg alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az ember el tudja felejteni a magányát.

A magányosság egy hiány. Valami hiányzik, egy űrt be kell tölteni, ám ahogy az ember öregszik, az űr is egyre mélyül. Az emberek annyira félnek attól, hogy önmagukban legyenek, hogy szinte bármit kitalálnak, csak hogy ezt elkerülhessék. Mindenféle tevékenységeket végeznek, csak nehogy egyedül maradjak, mert az nagyon félelmetes. És a társadalom egyetért abban, hogy az embernek magában maradni a legszörnyűbb élmény az életben. Azonban itt van az ördögi kör, mert semmilyen kapcsolat, amely félelemből, a magánytól való félelemből fakad, nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, és nem hozhat beteljesülést…. Halálra van ítélve.

Azok, akik megismerték az igazi egyedüllétet, azt mondják, nincs annál békésebb, örömtelibb állapot. (gondoljunk csak a híres filozófusokra, tanítókra)
Ez az óriási különbség a magány és az egyedüllét között.

(Forrás: www.spiritualislelekgyogyasz.wordpress.com)

A negatív érzelmektől a betegségig

Minden érzést gondolatok előznek meg. Ha kellemes, pozitív gondolataink vannak, az érzéseink is kellemesek lesznek. Szeretet, öröm tölt el bennünket - azonban fordítva is igaz: legyenek kellemetlen, negatív gondolataink, és úrrá lesz rajtunk a félelem, a düh.
Az érzelmek az úgynevezett limbikus rendszerben képződnek az agyunkban. Pozitív érzéseink hatására az izmaink elernyednek, a szívverésünk, légzésünk lelassul, a vérnyomásunk alacsonyabb lesz, sejtjeink oxigénfogyasztása csökken, és az immunrendszerünk is fellélegzik.
A negatív érzelmi állapotot ellenben az agy fenyegetésnek értelmezi. A vegetatív idegrendszer ilyenkor mozgósítja az egész szervezetet. Ez a krónikus stresszhatás számos betegség okozója.


Kémcsőbe zárt harag

Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.
A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.
A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.
 

A gyűlölet salakja

Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben. Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.
Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is. Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal). Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült - s megállapítását már sokan igazolták -, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.

"..amint a szemet a fej nélkül, és a fejet a test nélkül nem szabad gyógyítani próbálni, éppen úgy a testet sem a lélek nélkül...
"..minden, a rossz is meg a jó is a lélekből árad ki a testre és az egész emberre, és onnan ömlik szét, mint a fejből a szemre.…”  “SZÓKRATÉSZ KHARMIDÉSZHEZ”

(Forrás: magyarnok.eoldal.hu)

Elengedni annyit jelent, mint odaadni. 

Odaadni mindazt ami volt, ami régi.

Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni…

Elengedni annyit jelent, megérteni.

Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.

Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni. 

Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.

Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való…

Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk…nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.

Térdelünk és imádkozunk.

Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.

Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.

Figyelünk.

Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.

Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.

Mert csodák vannak…

A Mindenség, Isten megszólít minket. 

És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!

Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!

Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod…

Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.

Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.

Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!

(Forrás: www.talentumok.com)