Az érem két oldala

2015.07.02

Mindennek két oldala van, illetve lehet, hogy több, de kettő az biztos.

Mikor azt érzed, hogy összecsapnak a fejed felett a hullámok lásd meg a hullámok után elsimuló tenger nyugalmát. Lásd meg, hogy minden csak viszonylagos, és mindennek van egy tanító célzata. Amit most negatívként élsz meg lehet, hogy az hozz épp szabadságot, megkönnyebbülést utólag. És visszatekintve az egészre, már azt kívánod, bárcsak hamarabb bekövetkezett volna. Igen vannak olyan dolgok, amik nagyon megérintenek.

Ilyen egy-egy szeretett személy elvesztése. Kérlek, próbáld az ő szemszögéből nézni. Neki mennyivel jobb, hogy már nem kell szenvednie. Milyen jó, hogy szabad lehet, és újra választhatja az életet. Egy újabb lehetőség, egy újabb csoda. Mély és fájdalmas tudom. De tudom azt is, hogy amíg érte, miatta keseregsz, addig csak megkötöd. Megkötöd, magadhoz láncolod. Önzőségeddel még mindig itt tartod, holott már lehetne szabad, igazán szabad. Minden korábbi nehézség nélkül, minden korábbi fájdalom nélkül.

Elvesztetted a munkádat. Tudom, kilátástalannak látod a helyzeted. Hidd el, hogy nem az. Ezer lehetőség vár rád, melyet eddig észre sem vettél. Hisz a megszokott, monotonságban nem is néztél körül. Nem is emelted fel a fejed. Most megteheted. Emeld ki a fejed a fölötted tornyosuló hullámok sokaságából. És lásd meg a másik oldalt. Lásd meg, hogy lehet másképp is. Próbálj új dolgokat. Tele vagy önmagad alkotta korlátokkal. Ragaszkodsz a régihez, a megszokotthoz. Hiszen nem is értesz semmi máshoz. Mondod.

Ébredj. Nézz körül. Amíg a negatívból próbálsz cselekedni, addig nem fog menni. Olyan mintha futóhomokból akarnál kapálódzva kiszabadulni. Vedd észre, hogy mennyi minden van, amihez értesz. Amit tudsz, ami csak a tiéd. Amivel hozzájárulhatsz a világ számtalan csodájához. Amivel több lehet az életed. Keress, láss, tudd és tedd. Hiszen annyira csodálatos vagy. És mikor megtalálod az újat és visszatekintesz, akkor látod, hogy már nem is akarod azt a régit. Már érzed, hogy mennyire a rabszolgája voltál. Mennyire megkötötte az életed.

Elhagyott a szerelmed. Ha elment, nem kár érte. Akkor nem is volt az igazi. Tudom, most azt mondod közhely. Pedig, ha jobban belegondolsz így van. Szerettél volna egy szép, boldog, harmonikus életet vele. És az volt, vagy csak a rózsaszín köd borult a szemedre, és attól láttál mindent szépnek és jónak. Nézd meg az éremnek mind a két oldalát. Tedd fel mérlegre. Merre billen a serpenyő. Lehet, most még nem látod. Még friss a seb, friss a fájdalom. Próbálj meg a fájdalom közepette lélegezni. Csak vegyél egy mély lélegzetet. Így jó. Szépen lassan meg tanulsz újra lélegezni. És már nem is fáj annyira. És már észreveszed az érem másik oldalát. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, miről beszélek.

Nem jön össze az, amit elterveztél, amit szerettél volna. Pedig már mindent kigondoltál. Most csalódott vagy. Lassan elmegy a kedved az egésztől. Kérlek, ne add fel. Lásd meg, hogy az úgy nem lett volna az igazi. Lásd meg, hogy a következő esély, a következő lehetőség az, amire igazán vársz. És ha az előzött elfogadod, ha az előzőre azt mondod, hogy megalkuszol, akkor soha nem jutsz el az igazihoz. Legyen türelmed, kitartásod kivárni. Legyen hitted, tudd, hogy megérdemled az igazit. És ha érzed, akkor úgy lesz. Eléd tárul a lehetőség. Sokkal teljesebben, mint az bármikor is remélted volna. Bízz és higgy.

Bízz magadban. Emeld fel a fejed. Nyisd ki a szemed és lélegezz. És ekkor már érzed, hogy a hullámok lassan elcsitulnak, és lassan megnyugszik minden. Te is.

Írta: Endrődi Krisztina

Forrás: www.elet-ter-kep.com

Megosztás:

Kategória: Szellemi törvények

Mindennapi szándék

2015.07.02

Kezd úgy minden napodat, hogy legyen egy szándékod.

Ma segítőkész leszek.

Ma kedves leszek.

Ma is nyitott szívvel teszem a dolgom, így nézek a körülöttem lévő világra.

Ma valami újat tanulok…

Fontos, hogyan indulsz neki a napnak, de ezt te is tudod. Csak felkelsz és robot üzemmódra kapcsolva teszed a mindennapi feladatokat, vagy reggel felébredve adsz egy irányt a napnak. Megfogalmazol egy szándékot, ami aznap vezet.

Próbáld ki. Nem kell sokáig. Csináld csak egy hétig, nézd meg, mennyi minden változik. Onnan indulva, hogy már nem robot üzemmódban cselekszel.

Sokkal színesebb, teljesebb a környezet, a minket körülvevő világ.

Lásd meg, mennyi minden múlik azon, hogy állsz egy napodhoz.

Reggelente már az energiával tölt fel, hogy átgondolom, mit szeretnék aznap csinálni, milyen feladatok várnak rám. Ezekhez keresek megfelelő szándékot. Mi a megfelelő? Ami előbbre visz.

Lehet, hogy ma határozottnak kell lennem, holnap megbocsátónak. Ma rugalmas leszek és játékos. Holnap a kreativitásnak adok teret.

Családállítások előtt is szándékot fogalmazunk meg, mely az állítás vezérfonala. Így van ez a mindennapokban is. Legyen minden nap szándékod.

A napvégén pedig nézz vissza és látni fogod, hogy mi változott, hogy egy szándékkal indultál neki a napnak.

Az én szándékom az, hogy ezt megosszam veled.

Írta: Endrődi Kriszta Életke

Forrás: www.elet-ter-kep.com

Megosztás:

Kategória: Lelki-szellemi gyakorlatok Cimkék: napi gyakorlat feltöltődés energiával

A lélek lassú halála

2015.06.21

Két idős hölgy beszélget a buszon ülve.

Nem vicc következik, hanem a szomorú valóság. A közelben állok és egy félmondat megcsapja a fülem: „… de hát ő már csak ilyen, nem lehet mit csinálni…”

Nem vagyok rá kíváncsi, hogy kiről beszél a hölgy és miért, mégis elgondolkoztat ez a pár szó. Már nem hallom, hogyan folytatódik a diskurzus – azon tűnődöm, miért látom ilyen sokszor és ennyi emberen a megkeseredett beletörődést. Miért elégszenek meg annyian a tehetetlenség állapotával? Mi történik a gyermek álmával, a kamasz szenvedélyével, a fiatal felnőtt ambíciójával?

Sokan beletörődnek abba, hogy a másik ember olyan, amilyen, vagy épp a saját tulajdonságaikba, mert „úgysem tudnak változtatni rajta”. Beletörődnek, hogy a lehetőségeik korlátozottak, és beletörődnek abba is, hogy az álmaik már soha életükben nem fognak megvalósulni. Így fognak meghalni.

„Most nem jók a körülmények.” / „Már késő.” / [itt a saját kifogásod helye]

Valami magyarázat mindig van. És ha szóba kerül a téma, vagy bármi emlékezteti őket erre a keserű beletörődésre, akkor két lehetőség marad: vagy a feltépett seb fájdalmától magukba roskadnak egy időre, vagy azt mondják, elfogadták. Elfogadták a helyzetet, elfogadták a lehetőségeiket – vagy azok állítólagos hiányát –, elfogadták a másik ember bosszantó tulajdonságait. Azt mondják, elfogadták – és hazudnak. Elsősorban önmaguknak.

Az elfogadás és a beletörődés között ugyanis óriási különbség van. Míg a beletörődés azt mondatja veled, nem jó, de ez van, addig az elfogadás hangja így szól: így jó, ahogy van, boldog vagyok. Aki beletörődik, az elfojtja a vágyát az iránt, amije nincs. Aki elfogad, az boldog attól, amije van.

Boldogságot színlelhetsz egy darabig, de nem fog menni sokáig. Mondhatod, hogy elfogadtad, de még ha a szavaid és a hangod rezgése nem is árulják el, a szemeidből látni fogom, hogy fáj. De nem számít, hogy én mit látok, vagy bárki más mit vesz észre rajtad. Becsaphatsz engem, becsaphatsz mindenkit körülötted, de saját magadat nem csaphatod be. Legalábbis sokáig nem. Egy ideig menni fog – egy pár hónapig, esetleg évig el tudod hitetni magaddal, hogy minden jó így. De amit élve eltemetsz magadban, az időről időre ki akar majd mászni a sírjából. És nem akkor, amikor erős vagy és egy kedves mosollyal az arcodon vissza tudod tuszkolni azt a mélybe, hanem akkor, amikor magadra maradsz, és nem tud más segíteni a problémádon – mert nem érti, vagy mert épp miatta fojtod el magadban a keserű érzést.

Ha a lelked egy részét élve eltemeted, akkor egész életedben elkísér a beletörődés fájdalma. Egészen addig, míg ez a részed meg nem hal benned. És vele együtt elkezdesz Te is meghalni, még ha biológiai értelemben sokáig is élsz még.

Amivel nem tudsz boldogan együtt élni, azon változtass! Leélheted keserű belenyugvással az életedet, de ha így játszol, akkor nem értetted meg a játék lényegét. Több esélyed nem lesz. Az elvesztegetett időt soha nem kapod vissza.

Pontosan tudod, hogy mit fojtasz el magadban. És azt is tudod, hogy ez a beletörődés a lelked lassú halálát okozza. Ha ennél többet akarsz kihozni az életedből, ha élni szeretnél, és nem csak túlélni az éveket, akkor azt is tudod, hogy változtatnod kell. A változás pedig mindig önmagadban kezdődik. Ne várj külső tényezőkre, amik majd megváltoznak, mert ha ez meg is történik, gyakran nem úgy, ahogy szeretnéd. Nézz magadba és először arra válaszolj, hogy mi az, ami igazán fontos számodra. Tényleg nem tudsz boldog lenni azzal, amid van? Tényleg nem felel meg Neked a másik ember olyannak, amilyen? Tényleg fontos az álmod, amit elkezdtél élve eltemetni?

Ha magadba nézel és rájössz, hogy nem fontos dolgok miatt aggódsz, akkor engedd el! Becsüld meg azt, amid van! Fogadd el a másik embert és teljes szívvel támogasd őt! És ne küzdj olyan célért, ami nem fontos számodra! Egyszerűsítsd az életed – ne vesztegesd az idődet olyan dolgokkal, amiknek nincsen jelentősége!

De ha valami tényleg boldogtalanná tesz és tudod, hogy egész életedben zavarna, akkor ne fojtsd el magadban! Ha egy számodra fontos emberrel van problémád, beszéld meg vele őszintén; mondd el neki, hogy ez feszültté tesz és szeretnéd, ha együtt változtatnátok. Nem csak ő, hanem együtt. És ha a saját célodról van szó, ami tényleg közel áll a szívedhez, akkor ragadd meg teljes erővel és küzdj érte! Ne engedd, hogy bárki vagy bármi elvegye azt tőled!

Ha valami zavar, akkor vagy fogadd el és legyél boldog vele együtt, vagy változtass! De soha ne törődj bele! Belefáradni az életbe olyan luxus, amit nem engedhetsz meg magadnak. Luxus, amihez nagyon olcsón jutsz hozzá – tenned sem kell érte semmit, csak átadod magadat a beletörődés érzésének. De az árát utólag törleszteni fogod. Ez az ár pedig sokkal magasabb, mint amit valaha is meg tudsz fizetni: az életed.

Írta: Kocsis Gábor

Forrás: www.hasznaldfel.hu

Megosztás:

Kategória: Szeretet, önbecsülés

A hatékony leszarás kifinomult művészete

2015.06.21

Íme egy téma, amihez egyértelműen és azonnal az arrogancia, a bunkóság és az önzőség fogalmát kapcsoljuk. Aki azt mondja, leszarom, az egy szar ember, minden álszent emberi mérce szerint. De leszarom. Túl sokat foglalkozunk a külsőségekkel, ez a gond. Mert ékes szavakkal is be lehet hülyíteni akár egy egész népet is (ha nem így lenne, a történelem könyvek sokkal vékonyabbak lennének), de a legszebb csomagolásban átadott szar is csak szar marad.

Leszarom! – annyiszor mondjuk ezt a szót őszinte indulattal, de a legtöbb esetben még leszarni sem tudunk jól. A probléma a felkiáltójelben van. Hogy hol? Igen, a felkiáltójelben. Sokan leszarnak sok mindent, csak azt nem, hogy leszarják. Még nem érted, de elmagyarázom. Indulattal nem lehet leszarni semmit, hiszen az indulat maga implicite kifejezi, hogy mégsem szarod le azt, amit leszarni próbálsz. Mert ha valóban leszarnád, akkor kicsit sem lennél indulatos, és leszarnád azt is, hogy leszarod. Hiszen továbbléptél – már nem köti le az energiádat és a gondolataidat az, amit az imént leszartál. Már nem az életed része.

Na de miért kell egyáltalán leszarni bármit is? Hiszen ez az ego győzelme a felelősségtudat fölött – gondolhatod. És igazad van. Mert legtöbbször valóban a felelősségtudatnak kell győznie, de van, hogy az egonak. Megpróbálhatsz felelősséget vállalni a világ összes problémája fölött, de talán nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom: nem fog menni. Nem tudod egyedül megmenteni a világot, és ha mindent egyszerre próbálsz jobbá tenni, akkor semmire sem leszel igazán hatással. A nap sugarai is csak akkor égetnek, ha egyetlen pontra fókuszáljuk őket.

Megpróbálhatod azt is, hogy mindenkinek megfelelj, akivel valaha is dolgod volt vagy van, de nemcsak azoknál fogsz kudarcot vallani, akik leszarnak Téged, hanem azoknál is, akiknek bármit is számítasz – sőt, még azoknál is, akik számára Te jelented a legtöbbet. Igen, ez a szomorú tény. És nem, nem azt mondom, hogy Téged mindenki leszar, ezért Te is szarj le mindenkit, hanem azt, hogy csak azoknak fogsz tökéletesen megfelelni, akik teljes egyensúlyban vannak önmagukkal, így képesek elfogadni másokat is olyannak, amilyenek. De ilyen emberből nagyon kevés van. Rengetegen élik le úgy az egész életüket, hogy egyetlen ilyen emberrel sem találkoznak, és a legtöbbször ennek az az oka, hogy ők maguk sem ilyenek.

Leszarni tehát nem azért kell (illetve nem kell, hanem érdemes), mert mindenki leszar mindenkit (mert ez nem igaz), hanem azért, mert vannak olyan szarságok, amikkel ha tovább szarozol, akkor a saját életedet szarod el. Valaki beszólt, hogy hülyén áll a kedvenc blúzod vagy inged? Szard le – az ő ízlése nem a Tied. Valakinek szar napja van (vagy szar személyisége), és áldozatnak pont Téged talált meg, hogy ordítozzon veled? Szard le – az ő indulata nem a Tied. Valaki le akar beszélni az álmaidról, próbálva elhitetni veled, hogy úgysem fog sikerülni megvalósítanod azokat? Szard le – az ő élete nem a Tied. Valakinek mindent megadsz, Te mégsem kapod tőle ugyanezt? Szard le – az ő szeretete nem a Tied. És ha így nem éri meg Neked, akkor a Te szereteted sem lehet az övé.

Persze ez nem könnyű, tudom. Nagyon nem könnyű. De ha nem tanulsz meg hatékonyan leszarni dolgokat, akkor egy saját magad által állított csapdában megrekedve fogod leélni a hátralévő életedet. Igen, a csapdát mindig Te magad állítod, nem az a sok szar, ami történik veled. Mert ha nem tudsz úszni, és belöknek az emésztőaknába, két dolog történhet: vagy elsüllyedsz a szarban, vagy megtanulsz úszni az életedért. Mindenképpen nyakig vagy a szarban, csak nem mindegy, hogyan. Ami az egyik esetben csapda és halál, az a másikban lehetőség és élet. Rajtad áll. Ahogy az is, hogy amikor nem közvetlenül az életedért kell megtenned valamit – például leszarni dolgokat –, akkor a csapdát választod-e, vagy a kiutat. Mert valójában ekkor is az életedről van szó, csak a csapda itt nem azonnal öl, hanem lassan, hosszú évek alatt…

Tehát nem akarsz a saját csapdádban rekedni. Eldöntötted, hogy megtanulsz hatékonyan leszarni dolgokat. Na de hogyan lehet egyáltalán jól leszarni bármit is? Úgy, hogy a leszarást a művészet szintjére emeled. Nem mennyiségi leszarásról van szó, nagyon nem – hiszen nem akkor leszel nyertes, ha minél több dolgot leszarsz, hanem akkor, ha tudod, hogy mit érdemes leszarnod, és mit nem. Vagy ahogy Picasso nagyon szépen megfogalmazta: „A művészet nem más, mint eltávolítása mindannak, ami szükségtelen.”

Minden cselekedeted – és így egész életed – művészetté válhat, ha a fölösleges dolgoktól megszabadulsz. Mert minden, amit teszel, valójában önkifejezés. És ha ez az önkifejezés összhangban van azzal, amilyen ember szeretnél lenni, akkor nem pazarolsz el egyetlen percet sem az életedből. De ennek az összhangnak a megtalálása is egy képesség, és mint minden képesség esetében, itt is gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy valóban művészetté váljon. A leszarásnak is vannak szintjei, és most meg is nézzük, hogy mik ezek.

A mindent leszaró ostobák

Őket helyezem a legalsó szintre, mert mindent leszarni rosszabb, mint semmit sem leszarni. Ez utóbbi típusú emberek ugyanis csak önmagukat pusztítják el, de aki mindent leszar, az az egész Földet. Mert soha nem a hatalomhoz jutó néhány gonosz szándékú idióta végzi az igazi pusztítást, hanem mindig a közömbös tömeg. Azok az emberek, akik néma közönnyel nézik, hogy mások ordítanak.

A semmit sem leszaró mártírok

Ilyen emberből is sok van sajnos. Ők azok, akikbe olyan erősen beléjük nevelték a megfelelési kényszert, hogy folyamatosan kifelé figyelnek. Figyelik, hogy kinek mit tegyenek meg, figyelik, hogy mások problémáit hogyan vehetik magukra, és figyelik, hogy minden, ami szar a világban, hogyan teszi tönkre a saját életüket. Ők azok, akik kívül mindent észrevesznek – és nemcsak észrevesznek, hanem magukra is vesznek –, belül viszont semmit sem. Mert ezt nem tanulták meg. Senki nem magyarázta el nekik, hogy a világ megváltoztatása mindig önmagunk megváltoztatásával kezdődik.

Az indulatos leszarók

Ostobák és mártírok után jöjjön az „átlagember” – a nagy többség, aki csak átevickél az életén, örül, ha süt a nap, élvezi, ha jó a szélirány, és tűri, ha viharba kerül, ám a vitorláján soha nem állít ő maga. És bár a felszínen úgy tűnik, hogy tudja, mindenért nem vállalhat felelősséget, belül mélyen mégis görcsöl emiatt. Ők azok az emberek, akik felkiáltójelet tesznek a leszarom után, mert bár nagyon szeretnének megszabadulni a beléjük nevelt megfelelési kényszertől, erre mégis képtelenek. Legalábbis azt hiszik, hogy képtelenek. Azért, mert megtanultak erre képtelennek lenni.

Már jó úton jársz, ha itt tartasz, de még mindig rombolsz, és nem építesz. Már kevésbé rombolod önmagadat, mint a semmit sem leszaró mártírok, és kevésbé rombolsz másokat, mint a mindent leszaró ostobák, mégis rombolsz, és szép fokozatosan elszarod az életedet. Amíg az indulat vezérli a leszarást, és nem a békés önismeret, addig megrekedsz azon a szinten, ahol nem Te irányítod a saját életedet. Csak reagálsz a külső eseményekre, és azt is ösztönösen, nem pedig tudatosan teszed.

A leszarás művészei

Lehet ezt okosan is csinálni. Lehet leszarni úgy dolgokat, hogy semmi lelki terhet nem érzel emiatt, ugyanakkor rengeteg mást nem leszarva jobbá tehetsz. Először is a saját életedet. Azután pedig másokét is. Ehhez viszont az kell, hogy felejtsd el a leszarom utáni felkiáltójelet, nézz önmagadba, keresd meg, hogy mik az igazán fontos dolgok az életedben, és tudj nemet mondani arra, ami nem az. Leszarom. Nyugodtan, határozottan, indulatok nélkül, békében önmagammal, és békében a világgal. Leszarom. És megyek tovább az utamon. Könnyedén, nem cipelve fölösleges terheket.

Ahhoz viszont, hogy képes legyél hatékonyan leszarni dolgokat, elfogadásra van szükség. Elsősorban el kell fogadnod önmagadat, utána pedig el kell fogadnod másokat is olyannak, amilyenek. Lásd meg mindenben és mindenkiben vagy a jót, vagy a hasznosat, még ha időnként nehéznek tűnk is ez. Vannak seggfejek, igen. Vannak igazán szar dolgok is, de ha semmi jót nem látsz, akkor keresd meg, hogy mire használhatod azt, ami veled történt. Mert mindig fel tudod használni valamire. Ha nem, akkor nem a körülötted lévő sok szar az igazi probléma, hanem a benned lévő fölösleges szemét.

Amikor megérted, hogy nem attól vagy jó ember, ha mindenhol és mindenkinek megfelelsz, hanem attól, ha ma kicsit jobb vagy, mint tegnapi önmagad, akkor képes leszel indulatok nélkül, a belső béke által vezérelt tudatos őszinteséggel leszarni dolgokat. Megszabadulsz attól a kényszertől, hogy másokkal elfogadtasd önmagad – mert a másik ember véleménye soha nem hozzád tartozik, hanem ő hozzá. És ha ezt tudod, akkor megérted azt is, hogy ha egy másik ember elfogad Téged olyannak, amilyen vagy, az jó, ha viszont nem, akkor nincsen helye az életedben.

Ne pazarold az energiádat olyan emberekre és olyan dolgokra, akik és amik nem viszik előbbre az életedet. Ha megpróbálnak visszahúzni, nyugodtan és határozottan szard le. Nézz magadba, emlékeztesd magadat, hogy számodra mik az igazán fontos dolgok, és ennek tudatában egy békés, mosolygós leszarommal nyugtázd az eseményt, mely az imént még az életed része lehetett volna, de úgy döntöttél, hogy nem lesz az.

És tudom, hogy vannak olyanok, akik már a cikk elején ingerülten felkiáltottak: egy komoly cikkbe nem írunk ilyet, hogy leszarom! És ahogy tovább olvasva rájöttek, hogy a szarral nem egyszer, hanem 77-szer fognak találkozni egy íráson belül, azt gondolják, hogy a szarkazmus önelégült képviselője osztja itt az észt. De leszarom, hogy mit gondolnak. Akinek másra van szüksége, máshol keresgél. Aki pedig a szarban szeretne maradni, az sehol sem keresgél, csak a saját szarkupacán trónolva szart dobál arra, aki éppen elhalad mellette. Te pedig a cikk végére érve már fel sem kapod a fejed egy újabb leszaromra. A sok szar mögött megláttad az üzenetet.

Írta: Kocsis Gábor

Forrás: www.hasznaldfel.hu

Megosztás:

Kategória: Szeretet, önbecsülés

Győzd le a megfelelési kényszert!

2015.06.07

Állandó bizonyítási lázban égsz, mindig a maximumra törekszel, befolyásolható vagy, és nem érted, miért válnak napjaid egyre szürkébbé?

Mit jelent a megfelelési kényszer?
A kényszerbetegségek kapcsán a kutatók ez idáig nem találtak a megfelelési kényszerért felelős gént, ám a szülők ilyesfajta magatartása megnöveli a gyermekek hasonló indíttatásának lehetőségét, hiszen utánzással tanulunk. Egy olyan társadalomban, ahol a túlnépesedés miatt állandó stresszes versenyhelyzetben és magoláson (azaz nem problémamegoldáson) alapuló formális oktatás játssza a főszerepet, rengeteg feszültség ütheti fel a fejét.

Ha a felnövekvő generáció előtt nincsenek hiteles példák, csak értelmetlen show műsorok, tökéletes külsejű címlaplányok és modellfiúk, és ahol a pénz a főszereplő, nehéz tartalmas értéket találni, így sokan a tömegnek kezdenek el megfelelni és így sajátos szubkultúrák alakulnak ki.

A megfelelési kényszer tulajdonképpen visszavezethető az életben maradás ösztönére. Ha nem tudod, ki is vagy valójában, nincsenek önálló gondolataid és előre meghatározott céljaid, könnyen irányíthatóvá válsz, hiszen nincsenek kérdéseid. Ezért követni kezded a többséget, még akkor is, ha azt sem tudod, ők hova tartanak, de Te próbálsz nekik megfelelni.

Olvasd Isten Igéjét!
Nem nyújthat semmi más olyan megnyugvást, mint az Isten Igéjében található igazságok. Nem kell, hogy más mérce legyen előttünk, hiszen ha eszerint próbáljuk élni mindennapi életünket, akkor nem a "világ" értékrendje szerint tekintünk a dolgokra. Hangsúlyt fektetünk az igazán fontos, belső dolgokra.

A kimeríthetetlen tanácsok, gondolatok, bátorító és tanító igeversek megtöltik lelkünket szépséggel, értékkel; Isten tölti meg szívünket, így nem maradunk üresek. Talán nem a legnépszerűbb olvasmány a mai fiatalok kezében, de ez ne tévesszen meg! Ha valami igazán értékessel akarod megtölteni az életed, ajánljuk, hogy kövesd Jézust. Legyen Ő a példakép...

Bízz magadban is!
Első lépésként tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Ki is vagy valójában és mennyiben befolyásol a többi ember véleménye? Mióta akarsz megfelelni, mi történt akkor, és mit érsz el ezzel? Gondolkodj, érezz őszintén, ám tudd: ha fontosabbak az elvárásaid, mint a másik ember, és nem a valósághoz ragaszkodsz, akkor a saját boldogtalanságodat borítékolod!

Ha megfogalmaztad a válaszokat, kezdd el valódi belsődet kutatni, mely túlmutat a gondolkodás és filozofálás elmejátékán. Ismerd meg a belső kényszer eredetét, ne engedd, hogy életedet a környezet irányítsa, számolj le félelmeiddel és elvárásaiddal! Fejleszd önbizalmadat, szeresd önmagadat, így mások által is szerethetővé válsz, ami a boldog, kiegyensúlyozott élet és a belső béke megteremtésének alapja.

Forrás: www.wellnesscafe.hu

Megosztás:

Kategória: Szeretet, önbecsülés

A citromos víz csodája

2015.06.07

A legtöbben a vizet/ásványvizet mindenféle ízesítés nélkül isszák, azonban mától biztosan citromosan fogod inni, ha meglátod, mennyivel jobbat tesz az egészségednek!

Miért pont a citrom?
A citrom olyan, mintha egy hatalmas adagnyi életerő lenne becsomagolva, beleértve a C-vitamint, B-komplex vitaminokat, a kalciumot-, vasat -, magnéziumot- , káliumot-és rostokat. (A citromban ráadásul több kálium is van, mint egy almában, vagy szőlőben). Reggel egyből ezzel kezd a napot, és várj 15-30 percet a reggeliig. Ez segít abban, hogy a citromos víz maximálisan kifejtse a hatását.

Turbó lökést ad az immunrendszerednek
A C-vitamin az immunrendszer kerozinja, és a citrom tele van vele. Amikor stresszes vagy, elsőként a C vitamin szinted kezd el zuhanni, ezért a szakértők extra C-vitamin bevitelt javasolnak azokon a napokon, amikor a stressznek fokozottan ki vagy téve (vizsgák, üzleti megbeszélések, előadások, fellépések, versenyek).

A kálium kiváló forrása
Mint ahogy már szó esett róla, a citromban magas a kálium szint, ami jót tesz a szív egészségének, valamint segíti az agy és az idegek működését.

Segíti az emésztést
A citromos víz nem csak az egészséges emésztést segíti elő, hanem a toxikus anyagok eltávolításában is hatékony, de a gyomorégés, puffadás, emésztési zavarokra is jó kiváló megoldást kínál.

Tisztítja a szervezetet
A májat stimuláló hatásán keresztül a méreganyagok szervezetből való kiürítését fokozza.

Friss leheletet ad
A citromos víz enyhíti a fogfájást, sőt a fogínygyulladáson is segít. Mivel a citromsav kikezdik a fogzománcot, ezért fogmosás után közvetlenül ne igyál citromos vizet, jobb ha inkább fogmosás előtt iszod.

A bőrt folt mentesen tartja
Az citromlében megtalálható antioxidánsok nem csak a pattanások számát csökkentik, de a ráncokat is! Jól alkalmazható hegek esetén, vagy öregségi foltok megelőzésére is. Mivel méregtelenítő hatású, ezért a bőr szépségét, selymes tapintását is fenntartja.

Segít a fogyásban
A citrom pektin rostot is tartalmaz, ami csökkenti az éhségérzetet, így segíti a plusz kilókkal való harcot.

Csökkenti a gyulladást
Ha rendszeresen iszol citromos vizet, akkor csökkented a savasságot a szervezetedben, ami a betegségek egyik fő kiváltója. A citromos víztől az ízületekben felhalmozódó húgysav is csökken, ami az ízületgyulladásokért nagy mértékben felelős.

Energialöketet ad
Amikor a citromlé bekerül az emésztőrendszerbe, sok energiát ad, ami segít csökkenteni a szorongást és a depressziót. (Még a citrom illata is nyugtató hatással van az idegrendszerre.)

Segít kiváltani a koffeint
Amíg nem próbálod ki, addig úgysem fogod elhinni: de a reggeli kávé helyett egy csésze forró citromos víz tényleg csodát művel! Úgy fogod érezni, hogy ma már semmi nem állhat az utadba. Plusz, az idegeid is hálásak lesznek érte.

Segít harcolni a vírusos fertőzések ellen
A meleg citromos víz a leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentse a vírusos fertőzések kialakulását és megelőzze a későbbi torokfájást. Plusz, mivel a citromlevet fellendíti az immunrendszert, így a már kialakult vírusos fertőzések leküzdésében is jó társad lesz.

Mennyit igyál?
Azok, akiknek a testsúlya kevesebb, mint 70 kiló, azok egy fél citromot facsarjanak bele egy pohár vízbe. Ha 70 kilónál több vagy, akkor akár egy egész citromot is a vízbe facsarhatsz. Citromos vizet elkezdeni inni nem egy eget verő változtatás az életben, mégis számos területen okoz majd szuper hatást!

Forrás: www.motivator.ma

Megosztás:

Kategória: Táplálkozás

Percek alatt az egészségért

2015.06.07

Csupán másodperceket vesznek igénybe azok a tippek, amelyeket nap mint nap betartva javíthatunk az egészségünkön.

Vegyünk egy mély lélegzetet!
A legstresszesebb pillanatokban is segíthet ez az egyszerű módszer: lélegezzünk! Egy pár mély lélegzetvétel a legegyszerűbb trükk, hogy megnyugtassuk magunkat. Ezáltal csökkenthetjük a vérnyomásunkat és lassíthatjuk a stresszhormonok termelődését.

Öleljünk meg valakit!
Semmi nem hasonlítható egy jóleső öleléshez! Ettől sokkal boldogabbnak és nyugodtabbnak fogjuk magunkat érezni, ráadásul az ölelésnek további egészségügyi előnyei is vannak, úgy mint a vérnyomás és a pulzusszám csökkentése.

Nevessünk, mosolyogjunk!
Gyakran mondogatják, hogy a nevetés a legjobb orvosság, és ez tényleg így van! Amellett, hogy ez az egyik legjobb stresszűző, olyan reakciókat vált ki a szervezetünkből, mintha testmozgást végeztünk volna. Egy 2010-es tanulmány pedig azt bizonyította, hogy azok az emberek, akik sokat mosolyognak, tovább élnek. Akármilyen fáradtak vagyunk, mosolyogjunk egy kicsit, jót fog tenni!

Legyünk optimisták!
Az optimista élet összefüggésbe hozható az egészséges szívvel és az erős immunrendszerrel, így ha van egy percünk, összegezzük gondolatainkat és nézzük a dolgok jó oldalát!

Emeljük fel a tekintetünket a számítógépről!
Ha irodai munkát végzünk, akkor minden bizonnyal sok időt töltünk a számítógép monitorja előtt, ami nem tesz jót a szemünknek. Ezért minden 20. percben tekintsünk ki egy kicsit a gép mögül és nézzünk 20 másodpercig egy távolabb eső tárgyat, ez jót fog tenni nekünk. Óránként tartsunk szünetet!

Mossunk kezet!
Ez a tevékenység mindössze 20 másodpercet igényel, mégis nagyon sokat tehetünk vele egészségünk érdekében. Egy kutatás szerint így 31 százalékkal kisebb eséllyel kapjuk el a hasmenést és 21 százalékkal csökkenthetjük a légúti megbetegedések esélyét is.

Forrás: www.femcafe.hu

Megosztás:

Kategória: Természetes gyógymódok

"Azzá válhatok, aki lehetek"

2015.05.30

Akkor, „amikor elengedem, aki vagyok” . Elengedni? Valójában mit? És hogyan? És honnan tudhatom, hogy ki is lehetek?

A változás mibenléte

Változni és változtatni az ember ősi, archaikus vágya, a fejlődés alfája és omegája. A változás megújulás, lehetőség új perspektívák megismerésére, új világok, emberek, szerepek, felfedezésére. A változás kihívás. S talán ez az igazán elrettentő is benne. Hisz rögtön felvetődik az emberben: Vajon meg tudok felelni? Meg tudom oldani? Jót fog hozni Nekem?

S a személyiség függvénye, hogy magabiztos vagy igencsak elbátortalanodott válaszok születnek ezekre a kérdésekre. Mert bizony a változás bizonytalanságot rejt, az eddig megszokott, jól vagy rosszul, de működő szemlélet, viselkedés, s akár élettér átalakítását jelenti.

És innentől akár minden teljesen kaotikussá is válhat. Hisz egy szorongó, bizonytalan ember meggyőzi magát, hogy jó az neki, amiben éppen van, neki biztos, hogy nem sikerülne az új kihívásnak megfelelni, s ennél már csak rosszabb lehet úgyis. Ebből az ördögi körből pedig nehéz kilépni. Hisz a torz önértékelés, a téves helyzetfelismerés, az embernek önmagáról és a világról alkotott hiedelmeinek inadekvát volta lehetetlenné teszi a változást, egészen addig, amíg valamilyen külső hatás vagy belső motiváció rá nem kényszeríti a helyzete újjáértékelésére, s ezáltal a változásra. Merthogy a fejlődés érdekében az embernek többször is újjá kell születnie élete során.

Flow, az újjászületés élménye

Nem mindegy ugyanakkor, hogy hogyan történik ez a bizonyos „újjászületés”. Mert ha bizonytalanság, kényszeredettség jellemzi, pozitív végkifejletre igen csekély az esély. Ellenben, ha az ember mint lehetőségre, mint valami új kezdetére tekint, ha nyitott egy új világ megismerésére, akkor mindenképpen sikerre számíthat.

A felnőtt, érett személyiség a flow elérésére törekszik. A flow nem más, mint a tökéletes élmény maga. Hogy ilyen nem létezik? Ez a kezdetben szükséges szkepticizmus eloszlik akkor, mikor az ember megtapasztalja a flow-t. Vagyis amikor tudatosul benne, hogy egy bizonyos cselekvés tulajdonképpen a flow élményét nyújtotta neki. Aztán elkezdjük keresni, talán kergetni, mint a boldogság kék madarát, pedig a legfőbb attribútuma: mi magunk teremtjük meg. De mi is akkor az a bizonyos flow?

A flow angolul folyást, áramlást, lebegést jelent eredetileg. Csíkszentmihályi Mihály 1990-ben megjelent könyve azonban teljesen új értelmet adott ennek a fogalomnak. Több mint két évtizedes kutatás eredményeinek összegzéseként alkotta meg a flow (áramlat) elméletét. Ennek lényege, hogy az ember teljesen átadja magát az éppen végzett tevékenységének. Hogyan érhető el mindez? Akkor tapasztalhatja meg az ember a flow élményét, ha teljes mértékben képes átadni magát az aktuálisan végzett feladatnak, minden figyelmét erre összpontosítja, így nem befolyásolják a külső ingerek sem. Ezáltal birtokolja a szituáció feletti kontroll érzését, ami magabiztossággal tölti el, hisz a külvilágban uralkodó káosz ellenére az univerzum kicsiny darabjára befolyással bír. Így az igazi jutalom annak az érzése, hogy képes vagyok megcsinálni, s ez a jóérzés a legfontosabb jutalom is. És mivel az ember belemerül a tevékenységbe, élvezi azt, kizárja a külvilág ingereit is, így az Énje nem kerülhet veszélybe, nem kell a külvilági értékeléstől tartania, így sokkal felszabadultabb lehet. És mindeközben az órák szállnak, mert míg az unalmas elfoglaltságok közben csigalassúsággal vánszorognak a percek, a flow hatása alatt az ember észre se veszi az idő múlását.

Persze ehhez világos, egyértelmű célok kellenek, valamint hogy az egyén képességei és a feladat nehézsége egyensúlyban legyen, és hogy a tudat erős fókuszáltsága által a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre képes legyen azonnal reagálni az ember.

Na de mégis hogyan határozhatja meg a flow élménye magát a változást? Valójában a változás által is megtapasztalhatja az ember a flow élményét. Hisz, ha az ember elhatározta, hogy változtat, tudja, mit akar, akkor csak élvezni kell, ahogy tulajdonképpen megtörténik vele az újjászületés.

„…az élet felfogás dolga”

És mi van akkor, ha valaki nem tudja pontosan, mit is akar. Ha érzi, hogy nem az igazi, amiben benne van, de bizonytalan, másban jobb lenne vajon.

A változás kétféleképpen történhet: vagy az ember életében bekövetkezik az újjászületés szüksége vagy a külső körülmények kényszere által. Bármi is generálja a változást magát, az a cselekvő személytől függ, hogy az adott helyzetet tudatosan, kontrollálva, saját fejlődése érdekében áramlat élményeként éli meg, vagy áldozatként tekintve önmagára úszik az árral. A legfontosabb tehát hogy a változást lehetőségnek kell tekinteni, még akkor is, ha kényszerből kell továbblépni. Hisz „a világ változás, az élet felfogás dolga.” (Marcus Aurelius)

Írta: Kovács Mónika

Forrás: www.irasterapia.hu

Megosztás:

Kategória: Szeretet, önbecsülés