"A megváltás üzenete csendben oson be evilági kábult életünk dologházi sivárságába. Vajon nyitva áll-e szívünk kapuja? Vajon oldódik-e görcsünk a feltámadás reményében, vajon megtisztul-e szívünk haragtól, gyűlölettől, szenvedéstől? Úgy tartja a szólás: a remény hal meg utoljára. Csakhogy a remény nem hal meg, miként a lélek sem hal meg. A feltámadásban nem egy halott lélek „támad fel”: hanem éppenséggel ráeszmél arra, hogy nem is hal meg, nem is halhat meg. A „feltámadás” mint ressurrectio az énre vonatkoztatva a resurgo jelentésében rejlik: ’feltámadok’, ami azt is jelenti: újra fölemelkedem, újra keletkezem, sőt: újraszületek. Vagyis visszaemelkedem oda, ahonnan származtam, és ahonnan tekintve életem egy rövid kaland, egy korántsem jelentéktelen intermezzo. Amikor újraszületek, egyszersmind újjá születek, mégpedig egy olyan létállapotba születek vissza, mely mindig is a sajátom, legbenső lényegem, célom és reményem volt. E földi lét a mindenkori balsors nyűgeivel és kínjaival nem az egyetlen lehetséges létforma: a ressurectio reménye a halál fölé való emelkedés reménye. A Húsvét nem egyszerűen szokás, mely a locsolkodást jövedelmező tevékenységgé változtatja a serdülő ifjak számára; a Húsvét emlékeztet arra, hogy a lélek útban van – még akkor is, ha most még bolyong – egy világos cél felé, maga a világosság mint cél felé. A Húsvét emlékeztető a halál emelkedettségére. A Húsvét a lélek mementója. De mit mondhatnánk annak, aki nem érti a hit szavát, aki, Fausthoz hasonlóan, a húsvéti harangszó hallatán csak azt tudja mondani: „A Jó Hírt hallom én, de nincs hozzá hitem!” Nos, talán azt, hogy a feltámadás reménye nem pusztán prédikáció, nem szóbeszéd, nem fenyegetés, hanem a lélek elidegeníthetetlen sajátja. És hogy amikor a lelke halkan reményért kiált, ne fojtsa el a szavát." (V. Szabó László)

Áldott húsvétot kívánok mindenkinek!

"Gyermekeim, ATYÁTOK szól hozzátok. Krisztusi Fényemmel átölellek benneteket, minden támogatást megadok, hogy szíveteket, lelketeket HOZZÁM emeljétek. ATYAI SZERETETEM végtelen irányotokban, éppen ezért kérlek bennetek, hogy tekinteteket a FÉNY felé fordítsátok. Az ÉN SZERETETEM adjon erőt mindennapjaitokban.  A BENNEM való bizalom emeljen át az akadályokon, hogy aztán megújult erővel haladhassatok előre.

Az a világ, amelyben most éltek, számos próbát állít elétek. Többek közt a kiállás, és a megbízhatóság próbáját. Ebben az időben, amelyben éltek, különböző megnyilvánulási formák mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a helyes útról eltérítsenek, és egy olyan útra tereljenek, amelyen magad sem látod tisztán a FÉNYT, magad sem érted tisztán a FÉNY ÜZENETÉT. A mai zűrzavaros világban egyre több erő lép fel, különböző megnyilvánulási formákkal és kódokkal, ez által különböző kapukat és csatornákat nyit meg,- és fennen hirdeti Krisztusi szeretetét. Gyermekeim, Szívem kedvesei,- óvatosak legyetek! Mindig, minden esetben győződjetek meg a „forrás” tisztaságáról. Arról, hogy mi az, amit közvetít feléd, és a mondandóját hogy tudod életedbe behelyezni és megvalósítani. Nyújt-e segítséget mindennapjaidban? Merítesz-e erőt belőle nehéz pillanataidban? Figyelmesek legyetek, pontosan értelmezzétek a szavakat, a mondatokat, nehogy tévútra vigyenek.

A mostani időben legjobb, ha a belső Énedre hallgatsz, a szív szavára, a SZELLEM ÜZENETÉRE. Magadat fejleszted egy olyan szintre, amelyben önmagad tanítója légy. Az Égi Mesterek melletted állnak, várnak rá, hogy kérd a segítségüket.  Ők azok, akik megnyitják a szíveket, utat mutatnak, a bizonytalanságban biztos támaszt nyújtanak. Önállóságra akarlak benneteket tanítani, arra, hogy a legcsekélyebb mértékig se szoruljatok rá a másoktól jövő szellemi segítségre. Szellemi javakban bővelkedj, azonosulj a Szellemeddel, és Ő irányítsa életed. Ő mutasson irányt életed nehéz pillanataiban, az Ő hangjára figyelj.  Így biztos, hogy nem térsz, nem téríthetnek tévútra. Tudom, hogy mindehhez sok gyakorlat, kitartó munka szükséges, főleg egy olyan elkötelezettség, ami mindenek felett áll. De ha a FÉNY útját akarod járni, akkor minden tőled telhetőt meg kell tenned annak érdekében, hogy tisztán halld a SZELLEM ÜZENETÉT. Ő az aki megmondja neked, mit tegyél és azt hogyan tegyed. Mi által juthatsz előbbre, mi által teremthetsz meg magadnak olyan jövőt, amelyben magad is a FÉNY útját járva válthatsz meg emberi sorsokat, életeket. Magad is képes leszel, hited és bizonyságod által Csodákat tenni az emberek életében. KRISZTUSI Fényemet szétárasztod a világban, és minden egyes lépéseddel a SZERETETET teremted.

ATYAI Szívemmel szeretőn ölellek át bennetek, és kérlek, minél többen erősödjetek meg SZELLEMEM ÜZENETÉBEN, minél jobban töltekezzetek fel vele, hogy magatok is Krisztusi Fénycsatornákká váljatok,- akik önmaguk fénye és tudatossága által megválthatják a világot, - és létrehozhatnak egy szebb, egy boldogabb életet, - amelyben minden ember egyenlő esélyeket kaphat, mert közös lesz a cél, közös lesz az akarat, amellyel az ÚJ VILÁG teremtőjévé válhat. ATYAI Szeretetemmel megáldalak benneteket, és kérlek,- adjatok segítséget bajba jutott társaitoknak, de a fejlődés és a tapasztalás lehetőségét ne vegyétek el tőlük. 

Szeretettel támogassátok őket útjukon, ha elbotlanak, ha gyengül az akaratuk. De mindig szabad akaratuk által haladhassanak előre, ti csak az irányt mutassátok. Így fejlődik ki bennük is a SZELLEM ÜZENETE, így érnek előbb-utóbb célba,- és e példa által mutatnak majdan ők is utat, az őket követőknek. 

Ámen. "

Belső Hang útján lejegyezte: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin

www.magyarnok.eoldal.hu

A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja.
Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk.
Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? - Éppen 50 éve - hangzik a válasz.
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el.

Az elmetérkép (mind map) módszer az egyik kedvenc technikám. Talán a leghatékonyabb módszerem 

• tervezésre - életvezetésre
• tanulásra, memorizálásra, jegyzetelésre, puska készítésére
• szemléltetésre (összefüggések)

Segíti a gondolatokat rendezni, mert a gondolkodási folyamat természete inkább kaotikus és zavaros, a gondolatok nem egyenes sorrendben jönnek, ugrálnak, kitérnek, visszatérnek. Ezért jó, ha van olyan módszerünk, amely megengedi ezt a zavaros folyamatot, s mégis a végén rendezett struktúra jön létre.

A véletlen és az ismeret generátor

Úgy képzeld el, mintha az elmédben lenne egy véletlenszerű ötleteket gyártó véletlen generátor, s van egy iskolázott rendszerezett gondolatokkal operáló ismeret generátor. A véletlen össze-vissza szállít mindenféle gondolatot, s a szabályozott ismeretgenerátor pedig rendbe szervezi.

Például nézzük meg, mi ugrik be az alma szóról, s ezeket írjuk is le. Ha  így csinálom, s mindent rögzítek, egy idő után rendetlen lesz, nincs struktúrája. Nincs logikus rendje.

De logikus rendbe is illeszthetem. Ez az alábbi struktúra már az elmetérkép. Könnyebb megjegyezni, mert kép, s a fő ágakat kell memorizálni, s ebből kibomlik a többi részlet.

Így készítsd el az elmetérképet!

• Középre írd a központi témát
• a fő témák ebből a központból ágaznak ki
• az ágak tartalmaznak egy kulcsszót
• a főágakhoz al-ágak kapcsolódnak az al-ágat jellemző kulcsszavakkal
• az ágak rendszere tartalmazza a központi gondolathoz tartozó részletek, gondolatok struktúráját
• az ábra hogy érdekesebb, személyesebb legyen, gazdagítható színekkel, képekkel, nyilakkal dimenziókkal, ábrákkal.

S ez miért életvezetési módszer?

Az életben vannak céljaid; középre írod például "értelmes, boldog életem", az életednek vannak fontos területei, ezek az elmetérkép fő ágai, e területeknek vannak fontos céljai, ezek az al-ágak, és így tovább...

Képek:

http://www.okoskaland.com/ajandek-neked/tanulasmodszertan/

Csak a mai napon - töltsön el a hála érzése.

Hálával eltelve élni bőségben való életet jelent. Ha folyamatosan a hála érzésével eltöltve élünk, nem csak azért érezve köszönetet, amit már megkaptunk, hanem azért is, amit tudunk, és bízunk benne, hogy mindezzel el leszünk látva a jövőben is, akkor egyszer csak mágnesként kezdjük magunkhoz vonzani a bőséget. A bőség természetes létállapotunk. Csak a kollektív tudattalannal való kapcsolatunk és saját személyes programjaink tartanak vissza mindazon dolgok elfogadásától, amelyek járnak nekünk. Az ősi időkben a fő filozófiai és vallási rendszerek egyik alapeszméje éppen az volt, hogy jut mindenből mindenkinek. Tanításaik szerint: ha az ember megértette önmagát, akkor megértette Istent, s azáltal, hogy az ember önmagában egyre mélyebbre hatolt, képessé vált a félelmet szeretetté, a tudatlanságot bölcsességgé, a hiányt pedig bőséggé változtatni.  
"Amit látsz, azzá fogsz válni magad is." - Másképp fogalmazva: ha figyelmed középpontjában az áll, ami éppen hiányzik neked, akkor továbbra is a hiánytól fogsz szenvedni. Ám akkor, ha folyamatosan észleled a téged körülvevő bőséget, és állandóan eltölt emiatt a hála érzete, bőség lesz az osztályrészed, s ez folyton növekedni fog. Semmiből nem szenvedünk hiányt ezen a planétán, elosztási rendszerünk alakult fonákul, éppen a hiányról táplált illúzióink következtében, s természetesen az ember mohósága miatt, ami megint csak a hiánytól való félelem következménye, s mindez fenntartja számunkra a hiány folyamatos állapotát. 
Hálával eltelve élni annyit is jelent, hogy tudjuk, létünk mélyén mind egyek vagyunk, a külön-lét csak illúzió. Fontos az is, hogy képesek legyünk a minket jogosan megillető bőség elfogadására. Ha tudat alatt "érdemtelennek" tartod magad a Univerzum javainak és gazdagságának elfogadására, akkor folyamatosan gátolod a bőség feléd tartó áradását

Csak a mai napon - hagyd az aggodalmaskodást

Az aggódás azt jelenti, hogy elfelejtkezel arról, hogy mindennek isteni vagy egyetemes célja van. Ha igazán összhangban vagyunk Magasabb Énünk irányításával, és mindennap legjobb képességünk szerint élünk, akkor tudhatjuk, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt, s a többi már az Egyetemes Életerőtől függ. Az aggódás olyan gondolkodási minta, amely abból ered, hogy az "Én vagyok" tudatállapottól (vagy Egyetemes Teljességtől) elkülönítve érzed magad. Teljességgel hasztalan a múlt miatt aggódni - hiszen tudnunk kell azt, hogy mindenki (minket is beleértve) minden élethelyzetben a tőle telhető legjobb módon cselekszik, az abban az adott pillanatban rendelkezésére álló tudásának, vagy bölcsességének megfelelően.   
Mindannyian egy bizonyos programozottság termékei vagyunk, és hajlunk arra, hogy ennek megfelelően cselekedjünk. Ha sajnálod, hogy a múltban valamit éppen úgy tettél, jusson eszedbe, hogy akkor képességeidnek megfelelően cselekedtél; ezután mondj köszönetet az ebből tanultakért és haladj tovább. Ugyanakkor vésd eszedbe azt, hogy minden igazságtalanság, melyet ellened mások elkövettek, az ő adott programozásuk eredménye volt. Csak jót kívánhatunk nekik és remélhetjük, hogy tanultak akkor cselekedeteikből.
A jövő miatt aggódni szintén hasztalan. "A legjobbat várd el az élettől, és ha valami olyat kapsz, amire nem számítottál, akkor tudjad (bízz abban), hogy jelenlegi helyzetedben ez a legjobb számodra." Még ha a történtek nagyon negatívnak is tűnnek akkor éppen, csak olyan helyzet ez is, melyből tanulnod kell. Valamilyen módon segítettél létrehozni ezt a helyzetet, ha tudat alatt is, de azért, hogy tanulj belőle. Így érezz hálát, hogy véget ért, és megint szabad vagy; aztán menj tovább. Vesd alá magad Magasabb Éned irányításának, és próbálj meg nem beavatkozni életed Egyetemes időbeosztásába. Tudd, hogy ha tökéletesen az áramlatokkal haladsz, akkor az események is ezzel egyidejűek. Mindaddig, míg a rád eső részt elvégzed, minden egyébről gondoskodnak majd. Az aggódás a logikának és észszerűségnek ellentmondó gondolatmintákból ered, és még jobban korlátozza és elkülöníti tudatállapotodat. MA vesd alá magad Magasabb Éned terveinek és szabadulj meg az aggódástól. 

Csak a mai napon - hagyd a haragot.

A harag, a düh valójában teljesen felesleges érzelem. A düh is, mint a legtöbb nem megfelelő reakcióként jelentkező érzelem, abból a bűntudatból ered, melyet azért érzünk, mert elválasztottuk magunkat az Egyetemes tudatállapottól. Dühöngeni annyit tesz, mint irányításra vágyni, és éppen abból ered, hogy úgy érezzük, kicsúsztak kezünkből a dolgok, vagyis hogy nem vagyunk szinkronban isteni vagy egyetemes életcélunkkal.
Amikor elvárásaink fölénk kerekednek és dühösek leszünk, mert valaki nem felelt meg szükségleteinknek vagy elvárásainknak, akkor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy azok, akiket környezetünkbe vonzunk, tükörképeink csupán.     
Minden általunk gondolt gondolat okká válik, és okozata bármikor visszaüthet ránk, esetleg épp, amikor legkevésbé számítunk rá. Igazából minden helyzet tükör, ok és okozat olyan közvetlen tükröződése, melyet épp te hoztál létre. Azok, akik úgy tűnik, "kiborítanak", vagy gyenge pontjaidra tapintanak, valójában nem igazi okozói haragodnak. Nekik is tanulniuk kell mindebből. Éppen azért vonzzátok egymást, mert egyformán szükségetek van bizonyos dolgok megtanulására.
Ha megfigyeljük, hogyan reagálunk másokra, akkor megtalálhatjuk, milyen régi beidegződések működnek még mindig pszichénkben, és hozzákezdhetünk e negatív minták megváltoztatásához.
A harag miatt nem szabad bűntudatot érezned. Oly sok generáción át volt belénk programozva ez, hogy ugyancsak nehéz nem "bepörögni", ha a többiek dühe ránk támad. Ráadásul régóta engedtük, hogy elvárásaink irányítsanak bennünket, és hogy személyes sértésnek vegyük, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk. Az ebből következő sértettség okozza aztán, hogy dühösen kirobbanjunk. Miközben megkíséreljük "újraprogramozni régi dühös viselkedésmintáinkat", meg kell engednünk magunknak, hogy érzelmeink kiszabaduljanak, nem szabad visszafojtani dühünket. Inkább azzal próbálkozzunk, hogy lecsendesítsük reakciónkat, és elmondjuk, milyen érzést kelt bennünk a másik ember negatív kijelentése. Ha a másik továbbra is ordít, bölcs dolog otthagyni és azáltal visszanyerni önuralmunkat, hogy nem reagálunk már erre. Bármely hasonló epizód elején, a legjobb nem reagálni, hanem szeretetet sugározni magunkból. Nehéz dühöngeni, ha az ember mosolyog közben. Mosolyodat lehet, hogy viszonozza majd a másik.  

Csak a mai napon - tisztességes munkával keresd kenyeredet.

Életünk harmonikus áramlásának létrehozásához különösen fontos, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz. A magammal szembeni őszinteség azt is jelenti, hogy a dolgokat olyanoknak látom, amilyenek azok a valóságban. Sokan élünk a fantázia világában, amikor a valósággal kellene szembenézni. Ha tagadjuk, milyen a valóság igazi arca, s aztán mégis arra kényszerülünk, hogy szembenézzünk vele, komoly lelki törést is szenvedhetünk. Mai világunkban néha nehéz az igazsággal szembesülni, de ha a dolgok mélyére tekintünk és megvizsgáljuk saját viselkedésünket és az életünkben szerepet játszó emberek és helyzetek miértjét, végül együttérzés alakul majd ki bennünk mindenkivel szemben.   
Igaz módon élni annyit jelent, mint összhangban élni Magasabb Éned céljaival. Igazul élni ugyanakkor a lehető legegyszerűbb dolog a világon. Az igazság világosságot gyújt bennünk. Ha őszintén szembesülünk életünkkel, világosabban fogjuk látni, mit kell megtanulnunk ebben az életünkben és kevésbé fog nehezünkre esni véghez is vinni ezt. Illúziók között élni ennél sokkal komplikáltabb dolog. A tagadás központi szerephez jut ilyenkor, és a hamisságok hálója hamarosan olyan szorosan körülfon minket, hogy "megvédjen" az igazságtól, hogy egyre nehezebbé válik megtalálnunk a kiutat ebből az útvesztőből.  
Ha saját magadhoz őszinte vagy, akkor ezt az őszinteséget kivetíted a többiek felé is Így már könnyebbé válik "úgy tenned másokkal, ahogy szeretnéd, hogy ők bánjanak veled". Ha becsülettel végzed dolgodat, akkor Magasabb Énedhez is őszinte vagy. Az önmagad és mások iránt érzett szereteted tovább erősíti ezt az őszinteséget, mely aztán hozzásegít ahhoz, hogy harmóniát teremthess életedben. Tehát élj igaz módon, a szeretettel megerősítve, és csak MA végezd a dolgod becsülettel.  

Csak a mai napon - érezz szeretetet és tiszteletet minden élő iránt.

Valójában mi, mindannyian, ugyanonnan jövünk. Az is világos, hogy az élet minden megjelenési formája kölcsönös függőségben áll egymással. Erre a tényre felhívták figyelmünket azok a pusztító változások, melyek az utóbbi időkben zajlottak le bolygónkon (s melyeket az Ember környezetének finom ökológiai egyensúlyával szembeni érzéketlensége okozott). Túlélésünk érdekében kezdünk rájönni, hogy le kell mondanunk énközpontúságunkról s arról, hogy le akarjuk igázni a természetet, és meg kell tanulnunk szeretni és tisztelni az élet minden megjelenési formáját. A fizikai kutatások eredményeképpen ma már tudjuk, hogy mindannyian ugyanabból a forrásból származó energia együttesek vagyunk. Valójában teljesen tömör anyag nem létezik, csak különféle sűrűségű rezgések vannak.   
Az anyag minden formája más és más szinten rezeg, és mégis mindegyik összeköttetésben áll az összes többi anyaggal, hiszen nincsen közöttük semmiféle szilárd elválasztó korlát. Így tehát, ha elfogadjuk önmagunk sokféleségét, ez hatást gyakorol a többiekre is. S ugyanígy, amikor elfogadjuk a többieket, ezen elfogadás tükröződését érezzük saját magunkban is. E folyamat eredményeképpen bármely pozitív energia, irányuljon az akár másokra, akár saját magunkra, segít az egész planéta gyógyításában. A teljességnek minden személy, állat, növény és ásvány is része.
Ha szeretünk és tisztelünk mindent és mindenkit, az azt is jelenti, hogy tiszteljük magunkat is közös Föld-anyánkat.

Az emberek sokféle betegséget produkálnak, így gyógyító is számtalanféle van. Sokan gyógyulnak, sőt csodák is vannak…  mégis azt mondom, hogy tartósan és maradandóan csak az gyógyulhat, aki önmagát is beleteszi a folyamatba, részt vesz abban aktívan. Ha elmegyek egy gyógyítóhoz, passzív módon odaadom neki magamat és problémámat és ő legjobb tudásának megfelelően dolgozik rajtam, eredmények természetesen lesznek, de általában átmenetiek és ez nem a gyógyítók hibája. Ez egyszerűen azért van, mert ha én belül ugyanaz az ember maradtam, ugyanúgy gondolkodom, érzem és cselekszem, akkor vajon mitől változna a világom?! Ha nem tudok helyzetekre másként reagálni, másként részt venni benne, megélni, akkor hogyan lehetne más végeredmény? A gyógyításban, amikor más gyógyít engem, megváltoztatják a fizikai testem jellemzőit és az energiatesteimben lévő folyamatokat, de ami ebben az esetben nem változik, az az érzéseim, érzelmeim, és gondolataim. Nem változnak a rám jellemző személyiségszintű karakter vonásaim, nem változnak meg ettől célkitűzéseim, elképzeléseim. Egyszerűen csak ott vagyok, és passzívan részt veszek a folyamatban. Ez nem jó, nem rossz, egyszerűen ez van. Ez egy fajta lehetőség…

De tudod-e, hogy választhatsz mást is? Elgondolkodtál-e már azon, hogy mindazzal a hozzáállással, az általad választott emberekkel és segítőkkel, gyógyítókkal, pont oda sikerült jutnod, ahol jelenleg állsz a saját életedben?! Egyetlen kérdésem van? Neked jó az, és jó így ahogy most érzel, gondolkodsz és főként cselekszel? Elégedett, boldog, kiegyensúlyozott ember vagy? Sikeresen haladsz előre utadon, egyre nagyobb célok felé? Ha a válaszod igen, akkor gratulálok neked és csak így tovább! De mi a lehetőség, ha a válaszod: NEM! Nem vagyok elégedett, mást szeretnék, másmilyen életre vágyom, mást akarok! Ebben az estben arra van szükséged, hogy Felelősséget vállalj saját változásodért, életed megváltoztatásáért, és belevonódj aktívan saját gyógyulásodba, változásodba! Ennek a belevonódásnak ugyanaz lesz a hatása, mint a mellékhatása: VÁLTOZÁS!

Ebben biztos lehetsz, kétség nem fér hozzá, hogy életed kimozdul ebből a pontból ahol most tartasz. Hogy milyen irányba? Ez csak tőled függ! Te vagy a saját életed rendezője és főszereplője. Te döntöd el, hogy melyek azok a mellékszerepek, amiket szeretnél letenni, vagy kevesebbet megélni. Te döntöd el, hogy akarod-e megismerni a főszereplőt, önmagadat valódi mélységekben, vagy engeded, hogy mellékszereplőid éljék a főszereplő helyett életedet. Ami a legizgalmasabb, hogy bármit kipróbálhatsz, s ha úgy döntesz, hogy visszaveszed előző szerepeidet, nos azt is megteheted. Hogy mire jó mindez? Arra, hogy új nézőpontból láthass rá életedre, helyzeteidre, önmagadra, egy olyan hiteles nézőpontból, aki ugyanúgy te vagy és mégis egészen más! Nem más mondja meg neked, hogy legyen, nem más csinálja meg helyetted, itt cselekedned mindig neked kell! Te lépsz, de úgy, hogy tudod, bármikor visszaléphetsz és kipróbálhatsz egyetlen helyzetre számtalan lehetőséget. Kreatív és rugalmas játék ez önmagaddal, életeddel, élethelyzeteiddel. Saját színdarabod, saját életed és te osztod ki magadnak a szerepeket.Senki nem szól bele! Bármit lehet és semmi nem kötelező, hiszen a saját életed! Próbálj ki új reakciókat, érzéseket, gondolatokat! Vedd fel, majd tedd le őket! Nézd meg így és nézd meg úgy az életedet ahogy most éled! Aztán döntsd el, mi legyen…melyiket szeretnéd? Ja, és még valami! BÁRMIKOR lehet újra változtatni, nem egy egész életre döntesz! Ami mindvégig igaz lesz: Te vagy a rendező és tiéd a főszerep! Az élet játék, ideje, hogy te is felfedezd!

Forrás: www.talentumok.com

“Nehéz meggyőzni egy középiskolás diákot, hogy találkozni fog egy csomó olyan problémával, ami nehezebb, mint az algebra és a geometria.” – Edgar W. Howe

Tudjátok, mire jöttem rá az utóbbi időben? Hogy nem sok mindenre emlékszem azokból a dolgokból, amiket az iskolában tanultam meg. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha azokra a dolgokra gondolok, amelyek alakítottak és segítettek rajtam és az életemen, melyek hozzájárultak a növekedésemhez és a fejlődésemhez, rájöttem, hogy azok nem az iskolából valók, hanem abból, amit azután tanultam meg, miután azt elvégeztem… azt hiszem Dr. Seussnak igaza volt, “Kaphatsz  segítséget a tanároktól, de akkor kell majd magadtól sok mindent megtanulnod, amikor egyedül ülsz egy szobában."

Amit itt megosztok veletek az egy lista 7 olyan dologról, amit úgy hiszem meg kellene tanítsanak az iskolában, de nem teszik.

1. Minél több a pozitív gondolatod, annál boldogabb lesz az életed

A legtöbbünknek fogalma sincs, hogy milyen erőteljesek a gondolataink és hogyan hatnak, mivel a szennyezett és mérgező gondolkodásmódunkkal sokkal nehezebbé és boldogtalanabbá tesszük az életünket, mint amilyennek lennie kellene. Csak figyeld meg, milyen szépen beszél Albert Einstein a gondolataink hatalmáról: “A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

A gondolataink alakítanak és tesznek bennünket azzá, amik vagyunk. Ha a gondolataink negatívak és rombolóak, a hitünk tükrözni fogja a gondolatainkat, és ezen hiedelmek alapján fogjuk alakítani az életünket. Ha a gondolataink tiszták, minden más is tiszta lesz.

“Ha megváltoztatod a gondolkodásodat, meg tudod változtatni az életedet.” – William James

Bárcsak tanították volna nekem ezeket a dolgokat az iskolában! Bárcsak lett volna, aki azt mondta volna nekem, hogyha megváltoztatod a gondolkodásodat, akkor valójában az egész életedet megváltoztatod, és hogy minél több pozitív gondolatod van, annál boldogabb lesz az életed!

2. Az emberek emelni és csökkenteni fogják a veled szembeni elvárásaikat

Amikor kicsi voltam, nem szerettem a tanárokat, nagyon egyszerűen azért, mert úgy éreztem, hogy diákként az alapján kezeltek bennünket eltérő módon, ahogyan kinéztünk, ahogy öltözködtünk, és azon alapon, hogy kik voltak a szüleink.

Címkéket ragasztottak a kisgyerekekre, mindannyiunkat másképp kezelve, elítélve azokat, akik kedvezőtlenebb otthonból érkeztek, és akik elakadtak egy adott helyen, míg azok, akik szerencsésebb háttérrel jöttek, egyre jobbak és jobbak lettek mindenben, ami tettek.

Ahogy én látom, a tanár feladata és felelőssége, hogy úgy alakítsa tanítványait megfelelő és hatékony módon, hogy felemelje őket, és nem úgy, hogy elszakítsa őket egymástól.

Minden idők egyik legkedvesebb idézete számomra Goethe-től származik, ahol arról beszél, hogy az embereknek hogyan kell emelni és csökkenteni a várakozásukat:

“Ha úgy viselkedsz a másikkal szemben, ahogy megérdemli, akkor egyre rosszabb lesz – de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyennek lennie kéne.“

3. Az önszeretet értéke

Ha engem kérdezel, az önszeretet a legfontosabb egy boldog és teljes életben. Ha tiszteled és szereted magad azért, aki vagy, és aki nem, akkor tudni fogod, hogyan kell tisztelni és szeretni a körülötted lévő világot ugyanúgy.

Mivel annyi szeretettel vagy magad felé, ezt ki fogod terjeszteni a külvilágra, a családodra, a barátaidra, a munkádra, a könyezetedre, és minden élő dologra, amivel érintkezésbe lépsz.

Azt vetítjük ki magunkból, amilyenek belül vagyunk, és ha megtanuljuk szeretni és elfogadni önmagunkat tudni fogjuk, hogyan kell szeretni és elfogadni az egész világot.

“A legerősebb kapcsolat, amiben valaha részed lesz, az önmagaddal való kapcsolat.” – Steve Maraboli

4. Egy zenésznek zenét kell szerezni, egy művésznek festeni kell, és egy költőnek írnia kell

Tizenkét évig tanultam művészetet, de mivel reális voltam, hogy nem igazán lehet megélni ezen a területen, azt “tanácsolták”, hogy menjek közgazdaságot tanulni, mivel látható volt, hogy ott van a pénz.

“Jól viselkedő emberként”, aki azokban az időkben voltam, és mivel fogalmam sem volt, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, azt tettem, amit a “szakértők” mondtak, hogy tennem kéne. Elmentem egyetemre, és közgazdaságtant tanultam. A legnagyobb hiba volt, amit valaha elkövettem.

Megragadtam egy olyan helyen, ahova úgy éreztem, nem tartozom, olyasmit tanultam, aminek nem volt értelme a számomra, és ez oda vezetett, hogy azt hittem, hülye vagyok. Emlékszem, ahogy néztem a könyveimet, és semmit sem értettem abból, ami bennük volt. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért volt olyan nehéz megértenem a számvitelt, a pénzügyet, a banki és minden más tantárgyat, amit tanultam.

“Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.” – Albert Einstein

Beletelt egy kis időbe, mire megértettem, hogy egy négyzetes dugót nem tudsz beleütni egy kör alakú lyukba, és ha művész vagy, akkor művészetet kell létrehoznod, ha egy könyvelő, akkor azt kell csinálnod, amit a könyvelők csinálnak.

Azt hiszem, hogy Abraham Harold Maslow mondta a legjobban:

“Egy zenésznek zenét kell szerezni, egy művésznek festeni kell, és egy költőnek írnia kell, ha végeredményben békében akar lenni önmagával. Amilyen egy ember lehet, olyannak kell lennie.“

5. A jelenlét, és a mostban való részvétel fontossága

Bárcsak tanultam volna az iskolában, hogyan kell jelen lenni, és részt venni a jelen pillanatban, és hogyan kell értékelni az életet önmagáért. Hálásnak lenni a jelen pillanat kínálta lehetőségekért, és ha azt mondom, hogy boldog akarok lenni, boldog itt és most, nem várni a dolgokra, hogy megváltozzanak, hogy idő teljen el annak érdekében, hogy érezzem azokat a jó érzéseket, amiket érezni akarok.

A kisgyerekek nagyon jók a jelenlétben, és a mostban való részvételben, de ahogy egyre idősödnek, a dolgok változnak. A gondolataik elkezdenek minden más körül forogni, ez távol tartja őket a jelentől, ami megfosztja őket attól a vidámságtól, amiben fiatalabb korukban részük volt. Elkezdenek aggódni, félni és egy csomó dolgon stresszelni, hogy esetleg valami baj van velük, és az őket körülvevő világgal… abbahagyják az élet élvezetét.

Legbelül mindannyian tudjuk, hogyan kell a jelenben lenni, mindannyian tudjuk, hogyan kell boldognak lenni, hogyan kell élvezni az életet, de különböző okok miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, és ezért úgy gondolom, az iskola lenne egy nagyon jó hely arra, hogy elkezdjünk emlékezni, és új életet kezdeni.

“A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást – valamennyi a félelem különböző formája – a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.” – Eckhart Tolle

6. Légy első osztályú változata önmagadnak, és ne másodrangú változata valaki másnak

Mivel mindannyian egyedi személyiségek vagyunk, egyedi adottságokkal és tehetséggel, azt hiszem jó volna, ha elkezdenék arra ösztönözni a diákokat az iskolában, hogy öleljék magukhoz saját énjüket, hogy megtanítsák nekik, hogy minden rendben van azzal, akik ők valójában, félelem, ítélkezés, címkézés és kritizálás nélkül. A tanároknak nem arra kellene kérniük a diákokat, hogy legyenek normálisak, hanem hogy önmaguk legyenek.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és nem tudunk mind ugyanazon szabályok szerint játszani. A különbözőségeinket ünnepelni kellene, értékelni és ösztönözni az iskolákban, nem megítélni, nevetségessé tenni és keményen címkézni.

Több hiteles emberre van szükség ebben a világban, és az iskolák nagyszerű helyek volnának arra, hogy megtanuljuk ennek az értékét és jelentőségét.

“Önmagadnak lenni az egyik legnehezebb dolog, mert ijesztő. Mindig meglepődsz, ha annak fogadnak el, aki valójában vagy. Úgy döntöttem, hogy a lemezemnek a “Kifordítva” címet adom, mert ez a mottóm az életről. Nem hiszem, hogy sikerül megpróbálnod valaki másnak lenned, mint aki valójában vagy.” – Emmy Rossum

7. Soha ne keress igazolást önmagadon kívül

Miért nem tanítják az iskolában, hogy ne keress igazolást önmagadon kívül? Miért nincs olyan nevű osztály, hogy “Aki te vagy, az több mint elég, és soha ne keress magadon kívül, hogy jóváhagyást és megerősítést várj!”?

Amikor  iskolába jártam, az összehasonlítást és a versengést erősen ösztönözték a tanáraim. Ennek eredményeképp mindannyian igyekeztünk a legjobb osztályzatot megszerezni, és mindannyian megpróbáltunk jobbak lenni, mint a többi diák. Mindannyian észrevettük magunkon, hogy az osztályzatainkon múlt, hogy mennyire vagyunk értékesek.

Mivel a legjobb akartam lenni az osztályban, és azt akartam, hogy a tanáraim szeressenek, téves ok miatt tanultam. Nem azért tanultam, mert élveztem a tanulást, vagy mert szenvedélyesen szerettem a tantárgyakat, azért tanultam, mert az elismerésüket kerestem.

Elég hosszú időbe telt, mire rájöttem, hogy önmagunk értéke abból származik, hogy kik vagyunk belül, és nem abból, hogy mások hogyan bánnak velünk kívülről.

Soha ne keress igazolást önmagadon kívül! Ne hagyd, hogy mások mondják meg, hogy mennyit érsz, döntsd el te magad! Ezért hívják önértéknek, és nem másokénak.

“Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt próbáld kitalálni, mások mit gondolnak rólad. Először is, ha már jobban mennek a dolgok az életükben, nem lesz idejük, hogy leüljenek és beszéljenek veled. Ami fontos számomra, az a saját véleményem önmagamról, nem pedig mások véleménye rólam.” - C. JoyBell C.

Annak ellenére, hogy ezeket a dolgokat senki sem tanította nekem az iskolában, hálás vagyok a sok könyvnek, amit elolvastam, és a sok nagyszerű tanárnak, akikkel összehozott a sors, és megtanították nekem mindezt, és még nagyon sok mást. Nekik köszönhetem, hogy az a személy lettem, aki ma vagyok, és sikerült megszeretnem önmagam.

Forrás: Ujvilagtudat.blogspot.hu

„Egyszer egy ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
„Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”
„Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.
„Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a jóságos Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.”
A kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit.
Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta a fodrászának.
„Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?”
„Nem! Ha léteznének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.”
„Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!”
„Pontosan ahogy mondod!” – vágta rá a választ a férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!”
Találd meg az utat Istenhez!