A víz élettani szerepe
Közismert tény, hogy a víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme.
Nem csak az élet kialakulásához, hanem a fenntartásához is nélkülözhetetlen.
Döntő mértékben befolyásolja az életminőségünket és az egészségi állapotunkat.
A víz szerepe az emberi testben létfontosságú.
Az újszülöttek kb. 75-80%-át víz képezi.
A felnőttek testének kb. 60-70%-a víz, pl. egy 80 kg súlyú felnőtt szervezet kb. 54 liter vizet tartalmaz. Az agy 78%, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz. A szervezetnek szüksége van a vízre.
Bőrünk mintegy 7 liter vizet tartalmaz, agyunknak 90%, a testünknek, pedig 60%-a víz!
Nem csak azért kell innunk, hogy ki ne száradjunk, hanem azért is, hogy a víz kimoshassa a szervezetből az amúgy lerakódó méreganyagokat. Egy ember évente több mint 1000 liter folyadékot megiszik, és a veséken naponta180 liter testnedv folyik át.
A víz legfontosabb feladatai a szervezetben:
A víz szállítja a tápanyagokat a sejtekhez.
A víz szállítja az oxigént a sejtekhez.
A víz eltávolítja az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket.
A víz karbantartja a sejtek elektromágneses teréhez szükséges elektron-és protonszintet.
A víz párásítja a levegőt, amit belélegzünk.
A víz teszi rugalmassá az ízületeket a csontok összekapcsolásához.
A legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot a víz alkotja.
A víz szabályozza a testhőmérsékletet.
A víz "átmossa" a vesénket, segítve így a méregtelenítést.
Dehidratáció
... avagy a vízhiánynak rendkívül komoly következményei vannak.
A testünk már 1% vízhiánynál szomjúsággal jelez.
2%-os folyadékveszteség megzavarhatja a rövid távú emlékezetet, nehézséget okozhat az alapműveletek elvégzésénél.
3%-os hiány csökkenti az anyagcserét.
5%-os hiány enyhe lázat idézhet elő.
10%-os hiány esetén a vesék működése leáll és izomgörcsök lépnek fel.
...és mindössze 20%-os veszteségnél a szervek működése fokozatosan leáll, és ez halálhoz vezethet.
Mint láthatjuk a víz valóban az élet alapfeltétele.
A szervezetünk harmonikus működéséhez napi 2,5-3 liter vízre lenne szükségünk.
Nem kávéra, teára, vagy alkohol tartalmú italokra, mert ezek vízhajtó hatásúak.
Szintén felesleges és terhelő az ízesített üdítőitalok és rostos italok fogyasztása.
Milyen módon segíti egészségünket a víz?
A gyakori vízfogyasztás meggátolja a kiszáradást
A víz segít megszabadulni a nátriumtól.
A víz enyhíti a gyomorfájdalmakat.
A víz segít nagyobb mennyiségű kalóriát elégetni.
A víz többlet energiát biztosít és csökkenti a zsírlerakódásokat.
A vízfogyasztástól a bőr hidratációja normalizálódik, simább, puhább. rugalmasabb lesz.
Víz nélkül nem tudunk gondolkodni, mert agyunk több mint 90 százalékban vízből áll.
Mennyi vizet fogyasszunk?
Fontos: a szervezetünknek akkor is szüksége van a vízre, amikor nem érezzük szomjasnak magunkat.
A szervezet állandóan üríti magából a folyadékot, melynek mennyisége normális hőmérsékletnél, megerőltetés nélkül 2,5 liter naponta, kánikulában, sportolás közben akár 45 literig is felmehet.
Az elvesztett vizet folyamatosan pótolnunk kell.
Csak a tiszta víz képes megvédeni szervezetünket a kiszáradástól és betölteni a fentebb említett feladatokat.
Néhány olyan ital, mint például a kávé, a kóla vagy az erős szesz, még plusz folyadékot von el a szervezettől.
A tiszta víz a földön található egyik legértékesebb anyag.
A manapság tapasztalható gondatlan bánásmód, az ivóvízforrások mérgezése világszerte veszélyezteti ezt az értékes erőforrást.
Ivóvíz - csapvíz
Magyarország területén az ivóvizet, legnagyobb részt a talajvízből vagy forrásvízből nyerik, csak egy nagyon kis mennyiség származik közvetlenül felszíni vizekből.
A tiszta talajvíz tehát a tiszta ivóvíz fontos előfeltétele lenne.
Sajnos Magyarország területén a vezetékes víz biztosításához egyre kedvezőtlenebb minőségű a rétegvíz ("mélységi víz") és felszíni víz (folyók, tavak) áll rendelkezésre.
A legnagyobb szennyezők
Az intenzív mezőgazdasági tevékenység során a talajba jutó nitrát vegyületek és növényvédő szerek nagy területek felszín alatti vízkészleteinek elszennyeződését okozzák.
A vegyipar kemikáliák széles skálájával szennyezi a vizeket.
A PVC gyártás, valamint a cellulóz-és papíripar komoly környezetszennyezők, például a részben nehezen lebomló, mérgező és rákkeltő szerves klórvegyületek kibocsátása miatt.
A nem biztonságos hulladéklerakókból számtalan szennyezőanyag szivárog a talajvízbe: savak, szerves szennyezőanyagok, nehézfémek, stb.
Annak érdekébe, hogy a baktériumokat elpusztítsuk, a vízhez KLÓR-T (!) adunk, amely több kárt okoz, mint "hasznot".
Mindezt tetézi a régi közművezetékeknél használt ólomvezetékek , illetve ólomforrasztás.
Ha a csövek ólomtartalmúak, akkor ez a mérgező fém is az ivóvízbe kerülhet.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az otthonunkba érkező vízre messze nem érdemes a "tiszta víz" jelző.
Ásványvíz
Tények és tévhitek?
A vezetékes víz ezen tulajdonságait felismerve egyre többen fogyasztunk ásványvizet bízva abban, hogy így egészségesebb és tisztább folyadékhoz jutunk.
A jelenlegi tapasztalat azonban egészen más képet mutat.
Az ásványvizekkel kapcsolatban hosszú évtizedekig nem volt kémiai minőségi elvárás felállítva.
A jelenlegi elvárások is sokkal enyhébbek, mint az ivóvízzel szembeni elvárások.
1998-ban, Svájcban vizsgált 47 ásványvízből 23 nem haladta meg a csapvíz minőségét, és több ásványvizet betiltottak a túl magas nitrát tartalom miatt.
A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a talaj sok helyen már 500 méterig el van szennyezve.
Ez több ásványvizet forgalmazó cég vízkészletét is érinti!
Elgondolkodtató!
Sok ásványvíz nem nyújt jobb minőséget, mint a csapvíz, ezen felül:
- gazdaságtalan, mert a többszörösébe kerül,
- kényelmetlen- a flakonokat meg kell vásárolni és hazavinni,
- környezetszennyező!
Hogyan segítsük a gyászolót?
Mit ne tegyünk?
Ne kerüljük el, még ha úgy is érezzük, hogy fárasztó társaság vagy nem tudjuk mit mondhatnánk. Legyünk kedvesek és megértőek, még ha nem is könnyű. Ne váltsunk témát, ha beszélni akar érzéseiről, hallgatásunkkal sokat segíthetünk. Ne mondjuk, hogy tudom, mit érzel. Minden kapcsolat és minden gyász különböző. Lehet, hogy mi is gyászoltunk már, de ez nem azt jelenti, hogy ismerjük a másik ember érzéseit. Ne gondoljuk, hogy tudjuk a megoldást. A gyászoló nem megoldást vár vagy kiselőadást a pozitív gondolkodásról, hanem elfogadást és meghallgatást. Semmi esetre se mondjuk meg neki, hogyan kellene éreznie magát. Ha korlátozzuk az őszinte önkifejezést, bűntudatot kelthetünk, ami akadályozza a veszteség feldolgozásának folyamatát és mélyen megbántjuk a gyászolót. Ne akarjuk értelmezni a dolgokat és ne mondjuk, hogy így volt a legjobb, ezzel nem enyhítjük a fájdalmát. Ne erőltessük az elengedést és a továbblépést. Ismerjük el, hogy ha valami fáj, akkor fáj és kész. Mindenkinek joga van ezt őszintén megélni és a saját elképzelései szerint, egyéni tempójában feldolgozni.
8 tévhit a gyászról
Ha a munkát menekülésre használjuk, a későbbiekben észre fogjuk venni, hogy az eltelt időben a gyászfeldolgozó folyamat magától semmit sem haladt előre. Ott kell folytatnunk, ahol abbahagytuk. Ezt a munkát nem spórolhatjuk meg magunknak, bármily fájdalmas is.
2. Nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít.
Az idő nem gyógyítja be sebet, csak idővel tompább lesz a fájdalom. Ugyanakkor marad egy olyan be nem gyógyult seb, ami bármikor felszakadhat. A sebet csak mi tudjuk begyógyítani, tudatos gyászmunkával, a múlt átértékelésével, őszinte önkifejezéssel. A szeretettel teli elengedéshez a fájdalom megélésén keresztül visz az út.
3. Nem igaz, hogy mindenkinek jobb, ha érzéseimet megtartom magamnak.
A hozzátartozók és a barátok sokszor nem tudják, hogyan viselkedjenek, mit mondjanak a gyászolónak, ezért tudattalanul is sürgetik a továbblépést. Ezt a gyászolók is érzik, és sokszor nem merik őszintén kifejezni fájdalmukat, dühüket, félelmeiket, pedig az érzelmek őszinte megosztása fontos, sőt elengedhetetlen lépése a gyászmunkának.
4. Nem igaz, hogy az elhunytról beszélni nem egészséges és fölösleges.
Minden gyászolónak szüksége van arra, hogy rendezze a gondolatait és az érzéseit az elhunyttal kapcsolatban, ebben pedig nagy segítséget jelent, ha ezeket meg is tudja beszélni valakivel. Ezen kívül rengeteg kimondatlan, befejezetlen szál fűzheti az elhunythoz. Nagyon fontos ezen tartalmak kimondása vagy leírása, hogy nyugodtan lezárhassuk a kapcsolatot.
5. Nem igaz, hogy az én egészségem nem számít.
Sokszor képesek vagyunk annyira elmerülni a fájdalomban, hogy úgy érezzük, a mi életünk már nem is számít. Beszűkült tudatunkkal nem vagyunk képesek érzékelni azt a sok jó dolgot, ami körülvesz minket, és amiért, akiért érdemes élnünk. Vigyázzunk magunkra, mert sok embernek igenis számítunk!
6. Nem igaz, hogy a düh a helyzethez nem illő érzés vagy, hogy azt jelenti, rossz vagyok.
Sok helyzetben a düh nem alaptalan, hanem nagyon is helyén való érzés. Irányulhat másokra, önmagunkra, elhunytra vagy akár Istenre. Megkérdezhetjük magunktól, miért is érzünk így? A megértés sok esetben segít. Fontos az is, hogy dühünket a megfelelő mederbe tereljük, és oly módon fejezzük ki, hogy azzal ne ártsunk se magunknak, se másoknak.
7. Nem igaz, hogy nem nevethet és nem örülhet, ha gyászol, mert ez tiszteletlenség lenne.
A nevetésnek fontos terápiás hatása is lehet. Segíthet a feszültség oldásában és erőtartalékokat szabadít fel. Szerettünk halála megtaníthat arra is, hogy tudnunk kell önmagunkért is tenni és élni, amíg még megtehetjük.
8. Nem igaz, hogy úgy jutunk hamar túl a gyászon, ha elengedjük a kapcsolatot és továbblépünk.
A kapcsolatot akkor tudjuk lezárni, ha bennünk minden a helyére került. Csak ha már mindent megértettünk és minden félbe maradt ügyet lezártunk, s ennek nyomán kialakult bennünk a következő lépés iránya, akkor történhet meg az igazi elengedés.
Miért nem érjük el céljainkat?
Az önkorlátozó hiedelmek kialakulásának oka az alacsony önértékelés, a magunkba vetett hit hiánya. Úgy gondoljuk, valamit nem tudunk elérni, megkapni, irányítani, mert nem vagyunk elég jók, nem érdemeljük meg azt. Ezek mind a múlt rossz emlékeiből táplálkozó negatív elvárások, melyek mágnesként vonzzák a kudarcot. Az ilyen viselkedés alapja a félelem a veszteségtől vagy a kudarctól. Legutóbb sem sikerült a vizsgám, ezért inkább nem is tanulok, úgysem fog most sem. Mivel keveset tanulok, keveset fogok tudni és tényleg nem sikerül a vizsga. Így játszanak velünk tudatalatti hiedelmeink. Amiben hiszünk annak megfelelően cselekszünk, és a cselekvés minőségének megfelelően alakul az eredmény.
2. felelősséghárítás
„Nem én tehetek róla, hanem a tanár, mert pikkel rám.” Nem nekem kell változni, hanem nekik. Így azonban soha nem érjük el céljainkat, hiszen másokra nem vagyunk hatással, csak magunkat tudjuk megváltoztatni.
3. büntetés és bosszú
Meg akarom büntetni a kudarcom okozásával vádolt illetőt. Például továbbra sem tanulok, mert aki így bánik velem, az nem érdemli meg, hogy foglalkozzak a tárgyával. Csakhogy ezzel valójában magamat büntetem, mert egyre jobban eltávolodom célomtól, s a sértettség és a bosszú érzése belülről mérgez.
4. elkerülés
Várom, hogy a probléma magától vagy mástól megoldódjon, közben azzal ámítom magam, hogy minden úgy jó, ahogy van. Félek kilépni a komfortzónámból, inkább bezárkózom, és nem tanulok többet, nincs is már szükségem rá. Az élet egy folyamatos változás, amihez alkalmazkodni kell. Ha nem tudjuk feladni a régi, megszokott, kényelmes dolgokat, és képtelenek vagyunk változni, megrekedünk egy szinten, s nem jutunk előbbre.
Miért fontos, hogy legyenek céljaink?
Ha olyan dolgokkal foglalkozom, melyek a saját értékítéleteimen alapulnak és saját céljaim felé vezetnek engem, akkor boldog ember vagyok, mert azzal foglalkozom, amit szeretek, ami számomra fontos. Örömömet lelem benne, értek hozzá, így a siker előbb-utóbb garantált. A siker pedig megszilárdítja az önbecsülésemet. Tudom, hogy értékes ember vagyok, szükség van rám, jó dolgokat tudok adni a világnak, és ez lelkesít. Harmóniában vagyok magammal és a környezetemmel.
Ahol most tartunk, oda korábbi döntéseink juttattak minket. Ha ez nem jó, újabb döntésekkel bármikor megváltoztathatjuk. Ehhez magunkat is formálni kell. Pontosabban az önmagunkról kialakított képet. Nem az választ el ugyanis célod megvalósulásától, ami vagy, hanem az, amit gondolsz magadról, hogy ki nem vagy és mire nem vagy képes. Ezek viszont csak gondolatok, a gondolataidat pedig meg tudod változtatni. Ügyelj rá, hogy gondolataid ne akadályozzanak, hanem szolgáljanak téged.
Mi akadályoz meg minket céljaink elérésében?
Ezáltal egész életünk átalakult, mert azt gondoltuk és még mindig azt gondoljuk, hogy csak akkor kaphatjuk meg amit szeretnénk, ha megfelelünk a környezetünknek, legalábbis azoknak, akiktől megkaphatjuk vágyaink tárgyát. És mivel folyamatosan tapasztaljuk, hogy vágyaink csak akkor teljesülhetnek, ha megfelelünk, egy idő után magunk is felállítjuk ugyanazon elvárásokat magunk elé, és elhisszük, hogy "jónak " kell lenni, és jónak lenni azt jelenti, hogy "szót fogadni" mindenkinek.
Belül, mélyen továbbra is tudjuk persze, hogy hiába fizetünk komoly árat kívánságaink teljesüléséért; amit teszünk nem más, mint lelkünk eladása, hogy ne érezzük a fájdalmat, hogy mi mások vagyunk, hogy mi különbözünk és nem értünk velük egyet.
De ez a fájdalom jelen van, folyamatosan gyötör bennünket, és okot ad minden tiltakozásunkra, lázadozásunkra. Többé már nem akarunk semmit sem tenni, mert úgysem hozza meg a vágyott eredményt, jó érzést, megkönnyebbülést; és csupán a túlélést biztosít minden cselekedetünk, amit ráadásul "másokért" teszünk valójában.
Innentől kezdve agyunk minden negatív szituációt megragad, hogy felmentsen bennünket a felelősség alól, mért nem tesszük a "dolgunkat", vagyis minden okot megkeresünk, hogy semmit se kelljen csinálni. Felháborodásunk ugyanakkor az eget veri.
Ezután - az önmagunk feladása miatti - felháborodás átalakul önmagunk tényleges, tudatos feladásává, mert a harag és a dolgok megtagadása megvakít, és ezután már nem látunk egyetlen lehetőséget sem, csak korlátokat, és teljesen elfelejtjük, hogy mi alakítottuk ki ezt a látásmódot.
Valódi vágyaink elérése kilátástalanná válik, és természetesen mindenki és minden hibás lesz körülöttünk, mi pedig az áldozat szerepével teljesen azonosulva beletörődünk abba, hogy csak gurulunk és gurulunk lefelé a lejtőn.
Mi a teendő?
Annak felismerése, hogy mit kellene valójában "nem tenni" és mit "tenni" önmagunkért. Nem azt kell abbahagyni, vagy elkerülni, ami eredményt hozhat - félve az esetleges energia-befektetéstől -, hanem azt a gondolkodásmódot, hogy egyetlen esély a jólétre a másoknak való megfelelés, önfeladással párosítva.
És tenni kell, ami igazán segít, hogy előrelépj céljaid megteremtésében. Nem azért, mert más adja neked a segítséget, vagy, mert munkád gyümölcse meg lesz majd ítélve, hanem azért, mert csak te találhatod meg a megfelelő utat, ahogyan meg tud valósulni.
(Tóth Nerella)
A vipassana meditáció
Sok száz meditációs módszer van, de a vipassana kiemelkedik mind közül. Ez az a meditáció, amin keresztül Buddha megvilágosodott. Maga a szó vipassana azt jelenti: nézni. Metaforikus jelentése pedig: figyelni, megfigyelni. Buddha egy olyan meditációt választott, amit a meditációk alapjának nevezhetünk. A megfigyelés minden meditáció alapvető, lényeges része. E nélkül nincs meditáció. Buddha a többi részt kiszűrte, s csak az alapvető részt hagyta meg - a megfigyelést.
A megfigyelés három szinten történik. Buddha a testtel kezdi, mert azt a legkönnyebb megfigyelni. Nem nehéz megfigyelni, ahogy mozog a kezem, ahogy felemelem a kezem. Megfigyelhetem magam, amint az utcán sétálok, járás közben megfigyelhetem minden egyes lépésemet. Megfigyelhetem magam, amint eszem. A vipassana első szintje tehát a test cselekedeteinek a megfigyelése. Minden tudományos módszer először a legegyszerűbbel kezdi. A testet figyelve csodálatos élményekre tehetsz szert.
A módszer végig ugyanaz, csak a figyelem objektuma változik minden lépésnél. A második szint az elme megfigyelése. Most egy finomabb világba kerülsz: megfigyeled a gondolataidat. Ha a tested meg tudtad figyelni, ha az nem okozott nehézséget, akkor ez is menni fog. A gondolat finom hullám, elektromos jelenség, rádióhullám, de éppolyan anyagi, mint a tested. Nem látható, mint ahogy a levegő sem látható, pedig a levegő éppolyan anyagi eredetű, mint a kő. Ilyen tehát a gondolat is; anyagi eredetű, de láthatatlan. Ez tehát a második szint, a középső szint. Haladsz a láthatatlan felé, de ez még anyagi eredetű. Figyeld a gondolataidat. Az egyetlen kikötés, hogy ne ítélj. Ne minősíts, mert abban a pillanatban, hogy minősíteni kezdesz, elfelejted a figyelést. Azért ne minősíts, mert amikor minősíteni kezded a gondolatokat: ez egy jó gondolat, az egy rossz gondolat, erre az időre kiestél a figyelésből. Elkezdtél gondolkozni - belevegyültél a gondolatfolyamba; nem tudtál elkülönülni a gondolatoktól, nem tudtál az út szélén maradni és kívülről figyelni a forgalmat. Ne avatkozz be se pro - se kontra, ne értékeld őket; semmit nem kell tenned, bármi jelenjék is meg elmédben. Úgy kell nézni a gondolatokat, ahogy az égen úszó felhőket. Őket sem minősíted; az a fekete felhő milyen gonosz, s az a fehér milyen jóságos. A felhők csak felhők - sem rosszak, sem jók. Ilyenek a gondolatok is az elmédben. Figyelj mindenféle minősítés nélkül, és meglátod, még nagyobb meglepetésben lesz részed. Ahogy egyre biztosabban figyelsz, a gondolatok egyre inkább eltűnnek. Ha valaki ide elér a meditációban, akkor ez nagyszerű eredmény. Ekkor már túljutottál az út felén, és ez volt a nehezebbik része. Most már tudod mi a kulcs, és ugyanezt a kulcsot kell használni a többi dologhoz is.
A gondolatok után egy még finomabb réteg következik: az emóciók, az érzések, a hangulatok. Az elmétől haladsz a szív felé, és a feltétel ugyanaz: ne ítélj, csak légy megfigyelő. Ha szomorúságot érzel, akkor a szomorúság hatalmába kerített. Amikor mérges vagy, akkor az nem csak egy részleges dolog; lényed minden ízében lüktet a haragtól. Ha a szívet figyeled, előbb - utóbb semmi nem fog tudni hatalmába keríteni. A szomorúság jön és megy - te nem leszel szomorú. Boldogság jön és megy - te nem leszel boldog sem. Semmi nem hat rád, bármi is haladjon át szíved mélyebb rétegein. Ekkor kapsz először ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor önmagad mestere vagy. Többé nem vagy szolga, akit ide - oda rángatnak az érzelmek, az érzések, akit bárki megingathat bármilyen kis aprósággal. Ha megfigyelővé tudsz válni a harmadik szinten, akkor Mester lesz belőled is: semmi nem zavarhatja meg békédet, semmi nem befolyásolhat; minden messze elmarad mögötted.
Ez a vipassana három lépcsőfoka. Ha már tökéletes figyelemmel tudod szemlélni a tested, az elméd és a szíved, akkor csak várj, többet nem tehetsz. Ha ez a három lépcső tökéletesen megvalósult, akkor a negyedik lépcső magától megjelenik, mintegy jutalomként. Ez parányi ugrás a szívből a Létbe, létezésed kellős közepébe. Ezt te nem tudod megtenni; ez magától történik, ne feledd. Ne próbáld megtenni, mert ha te próbálod - a kudarc egészen bizonyos. Az magától kell, hogy történjen. Felkészülsz a három lépcsővel, a negyediket pedig magától a Léttől kapod ajándékba; egy parányi ugrás. Az életenergiád, a megfigyelés hirtelen belép a lényed kellős közepébe. Hazaérkeztél. Nevezheted önmegvalósításnak, nevezheted megvilágosodásnak, végső felszabadulásnak, de ezen túl már semmi nincs. A meditáció a legtisztább áldás. Ez nem fáradságos, kellemetlen, aszketikus gyakorlat. Ez nagyon kellemes. Egyre erősödő, tiszta örömöt ad. Ez nem munka, ez ima.
A szeretetnyelvek
Az anyanyelv analógiájára – melyet minden ember elsajátít, hogy társaival kommunikálni tudjon – alakította ki Dr. Gary Chapman (amerikai pszichológus, házassági tanácsadó) a hatékony szeretet kommunikáció érdekében a szeretetnyelv elméletét és gyakorlatát.
Chapman évekig foglalkozott tanácsadással, azzal, hogy a hozzáforduló házaspárok házasságát segítsen megmenteni. Munkája során tapasztalta, hogy a párok egymás iránti szeretetüket, megbecsülésüket különböző módon, kommunikációs csatornákon keresztül fejezik ki, de gyakran hiába, mert a másik fél nem érti. Ezt vizsgálva jött rá, hogy azért nem működik a kommunikáció ezekben az esetekben, mert a másik fél nem érzékeny, nem vevő arra a szeretet kifejeződésre, szeretet-nyelvre.
Emellett mindenkinek van egy ún. szeretettankja, melyet a szeretteitől felé érkező szeretettel tud feltölteni. Egy teli tank jókedvet és kiegyensúlyozottságot eredményez, míg az ürülőben levő vagy üres tank lehangoltságot és depressziót hozhat. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy nem szeret bennünket senki a környezetünkből.
Megállapította, hogy az emberek ötféle módon képesek a szeretetüket kifejezni, illetve csak azokat a szeretetnyelveket értik meg, melyeket a neveltetésük során, közvetlen környezete és hajlama hatására leginkább megtanultak, ráhangolódtak.
Ahogy azokkal az embertársainkkal nem tudunk beszélgetni, akikkel nem találunk közös nyelvet, úgy szeretteinknek sem tudjuk megadni mindazt, amire vágynak, ha nem ismerjük szeretetnyelvüket.
A másik fél szeretetnyelveinek megtanulása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kapcsolat hosszú távú, tartós és boldog legyen: hiszen társunk akkor érzi, hogy szeretjük, ha mindezt az ő szeretetnyelvén juttatjuk kifejezésre.
Mi az a szeretettank ?
Egy képzeletbeli tartály, mely természetesen egyénenként változó „nagyságú”. Ha szeretetet kapunk – nyilvánuljon meg bármilyen formában is – szeretettartályunk mutatója a „teli” állás felé mozdul el. Ha tankunk „teli” van, akkor boldogok, kiegyensúlyozottak vagyunk, úgy érezzük, szeretnek minket. Annak a tartálya azonban, aki hosszabb ideg nem részesül szeretetben, lassan elkezd kiürülni: életkedvét elveszíti, a világot szürkének, egysíkúnak találja és depresszióra lesz hajlamos.
Ezért is fontos tudni, hogy párunk, társaink, barátaink, családtagjaink mitől érzik azt: szeretik őket, mitől lehet az ő tankjukat csordultig tölteni, hogy így a lehető legnagyobb boldogságban legyen részük. Minden ember céljai között első helyen szerepel, hogy szeretteit boldoggá tegye – ehhez pedig tudni kell, hogy mi az, ami a másiknak örömet okoz.
Elsődleges szeretetnyelvek:
1. Elismerő szavak: Amikor az illetőnek fontos, hogy szóban megdicsérjék… (Bizalmas beszélgetés, bátorítás, dicséret) Pl:. Köszi, hogy megcsináltad! Nagyon jó az új frizurád! Nagyra értékelem, hogy … vagy! stb.
Akik ezen a csatornán tudják elsősorban feltölteni szeretet-tankjukat, azok mennyekbe szállnak a dicsérő, bátorító, kedves szavaktól és az elismerő kijelentésektől, amelyek természetesen őszinték és van alapjuk!
2. Ajándékozás: Amikor a másik képes régi ajándékokat, tárgyakat őrizgetni, emlékszik rá kitől kapta és mikor az adott tárgyat, dolgot ajándékba stb. Pl: A barátnőmtől kaptam ezt a szoknyát és nagyon szeretem hordani.
Talán ez az egyik legkönnyebben kivitelezhető és elsajátítható csatorna, hiszen az erre érzékeny ember szinte mindenféle ajándéknak örül, csak szeretettel kell adnunk az ajándékunkat. Készíthetjük, vásárolhatjuk, a lényeg az, hogy az ajándékozott érezze és tudja, hogy rágondoltunk közben.
3. Szívességek: Amikor az illető számára a legjobban az a kifejező, ha a másik észreveszi, hogy valamire szüksége van, és segít neki. Pl: Milyen kedves, azonnal segített megjavítani az elromlott zárat! De jó, hogy levitted a szemetet!
Aki a szívességből tett szolgálat nyelvén töltekezik, örömmel veszi, ha a szerette segít neki valamilyen formában. Csak szabadon adhatjuk és fogadhatjuk egymás szolgálatait.
4. Minőségi idő: Amikor valaki számára az a fontos, hogy a teljes figyelmeddel felé fordulj, együtt csináljatok valamit, lehetőleg csak ketten. Számukra fontos lehet, hogy meghallgassák őket, elkísérjék valahová, vagy csak bármit együtt tehessenek szeretteikkel úgy, hogy közben figyelnek egymásra. Pl: Annyira szeretnék a barátaimmal közösen elmenni nyaralni valahová, de mindenki szervezett mást…
Ezen a nyelven értő ember az igényli, hogy bizonyos időközönként osztatlan figyelmet szenteljen rá a szerette. Csak ráfigyeljen, vele foglalkozzon, együtt legyenek bármilyen közös tevékenységet végezve. Lehet ez napi félóra, akár a hétből egy egész nap.
5. Testi érintés/ölelés: Amikor a másik szereti ha megsimogatják, megveregetik a hátát vagy megölelik. Ezeknek az embereknek valamilyen fizikai kontaktus által könnyebb érezni a másik ember szeretetét. Fontos tudni magunkról, ha ez a szeretet-nyelvünk, hogy felismerjük, könnyebben befolyásolhatóak vagyunk ezen a téren.
A simogatás, az ölelés, s maga a testi érintés a szeretet kifejeződésének egyik legalapvetőbb formája. Azonban vannak olyan emberek, akik sokkal érzékenyebbek az érintésre, és jobban igénylik bárki másnál.
Hogyan ismerjük fel mások szeretetnyelvét, a saját szeretetnyelvünket?
Figyeljük meg önmagunk illetve mások viselkedését!
Gondoljuk végig mikor éreztük leginkább, hogy valaki szeret?
Figyeljük meg, szeretteink hogyan fejezik ki felénk szeretetüket, mert nagy valószínűséggel ezt várják el tőlünk!
Figyeljük meg, mire panaszkodnak, amikor esetleg elmondják, hogy nem érzik, hogy szeretik őket!
Próbáljunk ki minél több szeretet-nyelvet mások felé és nézzük meg melyik az, ami a legnagyobb hatással van rájuk?
Ránk mi van a legnagyobb hatással?
Figyeljük szeretteink kéréseit, mert azok is árulkodóak lehetnek!
(Felhasznált irodalom: Gary Chapman: Egymásra hangolva)