Születésünk után egy ideig nem érzékeljük magunkat szüleinktől különlévőnek. Ahhoz, hogy egyedi identitást nyerjünk, elengedhetetlen, hogy önmagunkat fokozatosan különálló lényekként érzékeljük. Ez a különválás történhet pszichológiailag érett szakaszban, idő előtt vagy túl későn, szeretettel vagy bírálattal, biztonságban vagy félelmemben. Nem mindegy hogyan történik az elszakadás, mert az elszakadás módja erősen meghatározza, hogy mit gondolunk magunkról mikor tudatára ébredünk önmagunknak.

Sok gyermek azelőtt tapasztalja meg a szülőtől való elszakadást, hogy lelkileg megérett volna rá. Évmilliókon keresztül a kisgyermekek életük első néhány évét szinte megszakítás nélküli testi kontaktusban töltötték szüleikkel egészen modern korunkig. Társadalmunkban az idő előtti elszakadás és az ebből következő elégtelen kötődés egyre gyakrabban válik alapvető lelki sérülések forrásává. Ezek a korai sérülések az Isten-tudattól való elidegenedésünkhöz is hozzájárulnak.

A korai elszakadásra adott válasz 3 formában jelentkezhet. Ezek a tiltakozás, a kétségbeesés és a visszahúzódás. A tiltakozás dühös sírásban, szeszélyes, dacos magatartásban nyilvánul meg, a gyermek nem fogad el semmilyen más, az anyát helyettesítő személyt. A kétségbeesést nyöszörgés, csendes sírdogálás, bánatos arckifejezés, vagyis depresszió jellemzi. A visszahúzódás néhány nappal később jelentkezik, amikor a gyermek elkezd látszólag érzelemmentes, nemtörődöm magatartásformát felvenni. Ez a szeretetérzés elzárását jelenti, így akarja büntetni az őt elhagyó szülőt, ugyanakkor lehet védekezés is „az újra szeretni és újra veszíteni” kínja ellen, amely órákig, napokig, de akár egy életen át is tarthat.

1. Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed. Lélegezz mélyen. Lazítsd el a tested.
2. Képzelj a talpad alá egy fehér fénygömböt. Miközben lélegzel, lásd és érezd, hogy a fehér fény elindul fölfelé a lábadban, s a combodba, a csípődbe áramlik. Érezd, hogy a fény minden egyes lélegzetvétellel egyre erősebb és ragyogóbb lesz. Érezd, ahogy szétáramlik a medencédben, a hasadban, a mellkasodban, a szívedben. Érezd, hogy végigfut a válladon, a karodon, le a kezedbe, az ujjad hegyébe. Lásd és érezd, ahogy a nyakadba, a fejedbe és az arcodba áramlik.
3. Vess most egy pillantást gyógyító fényből szőtt kezedre, és nézz magad elé a földre. Rajzolj egy fehér fénykört a földre, tested méretének többszörösét, és építs erre az alapra egy fehér dómot. Ez lesz gyógyító templomod, ahol összehangolhatod és egyensúlyba hozhatod az energiáidat és három testedet.
4. Lépj be a templomba, és sétálj a közepére. Amikor megállsz, pillants a földre, s látni fogod, hogy egy egyenlő szárú kereszt középpontjában állsz.
5. Most egy vörös fénynyaláb jelenik meg a jobb oldaladon, és áramlani kezd feléd. Ez a vörös fény a tűz elemet képviseli: a hőt, az anyagcserét, a gyógyerőt a fizikai tested és az akaratod számára. Lélegezd be ezt a vörös fénynyalábot, és kérd, hogy erősödjék meg az akaratod az életutadhoz.
6. Most figyelj a bal oldaladra. Ibolyaszínű fénynyaláb áramlik a bal oldalad felé, amely a levegő elemet képviseli, a gyógyerőt az elméd és a gondolataid számára. Lélegezd be ezt az ibolyaszínű fénynyalábot, és kérd, hogy nyerjen elméd és gondolatvilágod világosságot, harmóniát és összerendezettséget az életed útjára.
7. Irányítsd a figyelmedet a hátadra: lásd és érezd, ahogy egy gyönyörű kék fénynyaláb áramlik feléd hátulról. Lélegezd be ezt a fényt. Ez a víz elemet képviseli, s a gyógyerőt érzelmi tested számára. Ahogy magadba lélegzed a kék fénynyalábot, kérd, hogy tisztuljon meg a szíved s az érzelmi tested, kérj bátorságot és örömet az életutadra.
8. Most pedig pillants magad elé. Ezüstfehér fénynyalábot látsz feléd áramlani, amely az összefogó erőt, a három tested közti egyensúlyt, a harmóniát és az összerendezettséget szimbolizálja. Lélegezd be ezt az ezüstfehér fénynyalábot, és kérd, hogy kísérjen béke és harmónia életed útján.
9. Mélyeket lélegezve fordítsd most figyelmedet újra a testedre, és érezd, amint a fényekkel együtt visszatérsz az utazásból. Becsüld nagyra ezeket a fényeket, és mondj köszönetet a kapott gyógyításért. Oszlasd el fénykezeddel a fénydómot, és ébredj egyre jobban a körülötted lévő világ tudatára. Lassan nyisd ki a szemed. Készen állsz rá, hogy magadba fogadd a nap áldásait.

A spirituális elkerülés mostanra teljesen nyilvánvaló jelenséggé vált Magyarországon is, és nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen tisztában legyünk ennek a jeleivel, mivoltával, mert ezzel több éves keresést-szenvedést spórolhatunk meg magunknak. Nálunk a 90-es években kezdtek teret hódítani a különböző irányzatok, és legtöbbünket teljes hévvel ragadtak el a szép ígéretek és a csodás változásokkal kecsegtető módszerek, gyakorlatok, eljárások.

Természetes módon belénk épült védelmi mechanizmus, hogy elforduljunk vagy elmeneküljünk attól, amit fájdalmasnak tanultunk meg. És a spirituális gyakorlás gyönyörűen álcázza azt, hogy valójában elkerülésben, menekülésben vagyunk. (Nem magukkal a módszerekkel és eljárásokkal van "baj", mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mire is használhatjuk őket.)

A spirituális gyakorló számára nyilván vonzóbbnak tűnik „transzcendentálni” az emberi életben felbukkanó nehézségeket – a kapcsolati, érzelmi, anyagi és pszichológiai problémákat, traumákat -, mint szembenézni velük és mélyen megélni a velük összetapadt érzelmi fájdalmat. Ezzel azonban alapvetően még nagyobb nyomorúságba döntjük magunkat. Mert mindezek tudattalanul és folyamatosan nyomasztanak minket és szívják az életenergiánkat.

A spirituális elkerülés sokféle formában nyilvánulhat meg, érdemes őszintén magadba nézned, felfedezed-e valamelyik működést önmagadban:

• Fájdalmas, kellemetlen érzelmek elnyomása, elfojtása (düh, félelem, szomorúság, szorongás, szégyen)
• Túlzottan pozitív gondolkodás
• Gyenge én-határok
• Túlzott, akár vak elfogadás, elnézés, tolerancia
• Túlzott kedvesség, türelem
• Konfliktuskerülés, véleményünk kimondásának kerülése
• Mindig másokkal való foglalkozás, mások segítése a saját szükségleteink elnyomásával
• Mások segítése azért, hogy jónak érezhessük magunkat, pedig alapvetően rossznak hisszük magunkat
• A világi, fizikai és személyes leértékelése a szellemi, spirituálissal szemben
• A létezés magasabb szintjére történő megérkezettség illúziója és hirdetése (pl. „én” már megvilágosodtam)
• Spirituális alsóbbrendűség-érzet (pl. a guruval, tanítóval szemben) vagy spirituális felsőbbrendűség-érzet a nem spirituális emberekkel vagy más gyakorlókkal kapcsolatban
• Érzelmi kiüresedés, közömbösség, üresség-érzet
• A választott mester illetve módszer vak, fenntartások és megkérdőjelezés nélküli követése
• A test szükségleteinek elhanyagolása; szexualitás megvetése
• Pénz megvetése
• Elzárkózás, elszigetelődés a világtól
• Spirituális koncepciók papagáj-módra való ismételgetése: „feltétel nélküli szeretet, tudatosság, mind egyek vagyunk, az egó leküzdése, megvilágosodás, egység, felsőbb én, elfogadás, elengedés, megbocsátás stb.”
• Mindentudás és bölcsesség megjátszása

Néhány hétköznapi példa alapvető elakadásokra és ezek spirituális „ragtapaszolására”:

• „Nem működik az életem, sikertelen, tökéletlen csődtömeg vagyok.” – Majd spirituális kiválósággá fejlődöm inkább, minden nap gyakorolok, és hamarosan tökéletes leszek.

• „Nincs munkám és nem tudok pénzt keresni.” – De hát annak, aki spirituális, nem is kell dolgoznia. És persze a pénz bűnös, szennyes és minden rossz forrása.

• „Nem működik a szexualitásom, nem kellek a nőknek/férfiaknak.” – A szex szennyes, a szexet meg kell haladni.

• „A férjem erőszakos és ver.” – A „feltétel nélküli szeretet” nevében vele maradok, csak ne kelljen szembe néznem az elhagyásának félelmével, fájdalmával. Csak ne kelljen felvállalnom azt, amit én szeretnék. És mi lesz a gyerekekkel, ha elhagyom őt?

• „Megbántottak, megaláztak, elárultak.” – Ahelyett, hogy szembenéznék az érzelmi fájdalmammal és megélném az érzéseket, illetve kimondanám, ami bánt, és fizikai lépéseket is tennék az életben, azt hajtogatom magamnak, hogy „mindez rólam szól” és „mind egyek vagyunk”.

• „A nem „spirituális” emberek szánalmasak, tudatlanok, alacsonyabb rendűek.” – Áááá, én már nem ítélkezem. És persze sokkal jobb és több vagyok, mint ők.

Légy tisztában azzal, hogy mindez szinte elkerülhetetlen, hiszen mindannyian az ún. hiány-énjeinkkel, hiány-azonosulásainkkal állunk neki a spirituális útnak vagy akár az önfejlesztésnek. Ha bármelyik fenti „tünetet” beazonosítod magadon, ne haragudj magadra érte. Általános hiány-azonosulásaink alapvetően mindig a „valami baj van velem és hiányos vagyok” történet egy fajtája:

• Gyenge/Kicsi/Kevés/Tehetetlen vagyok
• Nem vagyok szerethető
• Nem vagyok megfelelő/Elfogadhatatlan vagyok
• Nem vagyok elég
• Nem érdemlem meg/Nem vagyok méltó/Értéktelen vagyok
• Nem vagyok fontos/Nem figyelnek rám/Nem vesznek figyelembe
• Tökéletlen vagyok/Rossz vagyok/Hibás/Selejtes vagyok
• Nem vagyok teljes/egész/Hiányos vagyok
• Alkalmatlan/Képtelen/Életképtelen vagyok
• Lúzer/Csődtömeg/Sikertelen vagyok
• Egyedül vagyok/Kirekesztett vagyok
• Elutasított/Eldobott/Elhagyott vagyok
• Védtelen/Sebezhető vagyok/Kiszolgáltatott vagyok/Nem vagyok biztonságban
• Áldozat vagyok
• Senki vagyok/Láthatatlan vagyok/Észrevehetetlen/Jelentéktelen vagyok
• Idegen/Más/Kívülálló vagyok

A hiány-történetek kompenzációs formában, az ellenkezőjükként is felbukkanhatnak. Ezek első ránézésre „pozitív” azonosulások, amikről érdemes tudni, hogy ha ilyesmiket hiszel magadról, sőt még hangoztatod is, akkor valamilyen hiányt próbál az elméd kompenzálni ezekkel az azonosulásokkal, és pl. a spirituális keresésben vagy az önfejlesztésben véli megélni ezeket:

• Különleges vagyok/Különb vagyok
• Jobb vagyok
• Fejlettebb vagyok
• Bölcsebb vagyok
• Előrébb tartok
• Felsőbbrendű vagyok
• Megvilágosodott/Felébredett vagyok
• Sikeres/Tökéletes vagyok

Mivel ezek a hiány-ének ún. érzelmi sebbel nőttek össze, folytonos elmenekülésre késztetnek minket, hiszen az érzelmi seb megélését, begyógyítását nem tanultuk meg. Javaslom, hogy olyan módszert, utat válassz, mely nem további elmenekülésre késztet, hanem megtanítja, hogyan ismerd fel és dolgozd fel a hiányaidat, érzelmi sebeidet. Néhány támpont a választáshoz, min fontos átmenni ahhoz, hogy valódi belső változást élhess meg:

• Alapvető hiedelemrendszerek feltérképezése, megkérdőjelezése
• Elfojtott érzelmek tudatosítása, megélése, feldolgozása
• Hiányok és hiány-énazonosulások felismerése, feldolgozása
• Kitagadott árnyék személyiségrészek, tulajdonságok felismerése és visszaintegrálása
• Radikálisan őszinte kommunikáció (nemet mondás, én-határok, kérés)
• Önbecsülés, önértékelés, önszeretet gyakorlati megvalósítása
• Emberi kapcsolatok rendbetétele, konfliktusok, sértettség, harag feldolgozása
• Félelmek, szorongás feldolgozása
• Függőségek, kényszerek célzott kezelése
• Csapdák, tévutak tudatosítása
• Gyakorlati, önállóan végezhető technikák megtanítása
• Rendszeres megpihenés a jelen megtapasztalásban (meditatív, szemlélődő, tapasztaló állapot)
• Testtudatosság: mi zajlik éppen most a testemben érzelmi szinten
• Gondolati tudatosság: mi zajlik éppen most az elmémben gondolati szinten
• Folyamatos mélyítés abban, hogy nem vagy azonos az elméd által vetített történetekkel
• MEGTANÍT ÉLNI, szembenézni a „negatív” oldallal, a felmerülő problémákkal, nem elmenekülésre biztat a „spiritualitás / szeretet” nevében

Forrás: onmunka.blogspot.hu

"Az útról nézve olyanok, mint bármelyik két másik ló a mezőn. De ha megállsz a kocsiddal, valami csodálatosat veszel észre. Az egyik ló szemébe nézve láthatod, hogy vak.
A gazdája úgy döntött, hogy nem válik meg tőle, hanem otthonossá teszi a körülményeket. Ez önmagában csodálatos.

Ha közel mész, csengőhangot hallasz. Rájössz, hogy a hang forrása a kisebbik ló. A nyakára egy kis csengő van kötve. Így a vak barátja hallhatja, hogy merre jár, és tudja követni őt.

Ha megállsz és figyeled a két barátot, láthatod, hogy a nagyobbik hogy figyeli a kisebbiket, és lassan arra halad, amerre ő. Bízik benne, hogy nem viszi tévútra. Amikor este hazatérnek a farmra, időnként megáll és hátranéz, hogy biztos legyen benne: nem ment túl messzire tőle és a barátja hallja a csengőt.

Mint a két ló tulajdonosa, Isten nem hagy magunkra bennünket, mert nem vagyunk tökéletesek vagy mert problémák vagy kihívás előtt állunk. Őrködik felettünk, és mindig hoz valakit az életünkbe, aki segítségünkre van, amikor szükségünk van rá.

Időnként olyanok vagyunk, mint a vak ló, akit csengővel kell vezetnie annak, akit Isten az életünkbe helyez. Időnként mi vagyunk a vezető lovak, akik másoknak segítünk.

A jó barátok olyanok, mint ők… Nem mindig látod, de tudod, hogy ott vannak.
Kérlek, hallgasd a csengőmet, és én emlékezni fogok, hogy meghalljam a tiédet."

 

(Jim Rea)

Jókedvvel köszöntöm a mai napot! Hálásan köszönöm mindazt, mit ma kapok! Örömmel és jó szívvel adok. Mosolyomat és kedvességemet visszatükrözi számomra a külvilág. Jó szándékkal fordulok embertársaim felé, igazi csapatjátékosként köszöntöm a környezetemben lévőket! Jó szándékkal vagyok irántuk. Tudatosítom, hogy minden értem van és nem ellenem. Ebben a bizalommal teli állapotban megnyugszom. Szeretek szeretni! Lelkem békés, belső derűm állandó. Tudom és érzem, hogy a boldogság bennem él. Nagyon jól vagyok! Köszönöm ezt a napot! Áldás!

Égi Atyám,

Add meg nekünk, hogy mindenkor felismerjük,

Hogy Te és mi egyek vagyunk,

Hogy általad lettünk, és hozzád térünk vissza!

Add meg nekünk, hogy az Örökkévalóság angyala legyen velünk, hogy az Örök Élet végtelen óceánjához eljuthassunk.

Add, hogy a Bölcsesség angyala irányítsa gondolatainkat,

Hogy akaratodat megértsük, és mindenkor téged kövessünk!

Add, hogy a Szeretet angyala tisztítsa meg érzéseinket,

És vezérelje minden tettünket.

Add, hogy az Erő angyala legyen velünk,

Hogy választott utunkról le ne térjünk.

Add, hogy a Kreativitás angyala ajándékozzon meg alkotóerővel,

Hogy kedvünk leljük minden tettünkben.

És add, hogy a Harmónia angyala legyen velünk mindig mindenben!

Föld Anyám,

Add meg nekünk, hogy mindenkor felismerjük,

Hogy Te és mi egyek vagyunk,

Hogy általad lettünk, és hozzád térünk vissza!

Add, hogy az Élet angyala járja át a testünket,

Hogy az élet törvényét felismerhessük általa.

Add, hogy az Öröm angyala járjon át bennünket,

Hogy életünket derű és szépség töltse be.

Add, hogy a Föld angyala ajándékozza nekünk az élet táplálékát,

Hogy egészséget és boldogságot nyerjünk általa.

Add, hogy a Víz angyala ajándékozza nekünk az élet vizét,

Hogy általa testünk megtisztulhasson.

Add, hogy a Nap angyala adja nekünk az élet tüzét,

És világítsa meg utunk mindenkor.

Add, hogy a Levegő angyala adja nekünk az élet leheletét,

Hogy általa felismerjük a Szent Törvényt!

Ó, Örökélet angyala,

Adj lelkünknek örök életet!

"Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.

Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.

Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem, és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok, pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.

Az első lépés az, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van.

A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.

Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.

Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.

Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.

Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.

Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.

És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban! Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK."
 

angyalforras.hu

...a földművesnek csak egy lova volt és ez a ló egy nap megszökött. A szomszédok részvétüket fejezték ki a rettenetes veszteség miatt. A földműves azt mondta: “Miért gondoljátok, hogy ez annyira rettenetes?”.

Egy hónappal később a ló visszatért, két szépséges vadló társaságában. A szomszédok fellelkesültek a földműves szerencséjén. Milyen erős és szép lovak! A földműves azt mondta: “Miért gondoljátok, hogy ez szerencse?”.

Egy nap a földműves fia leesett az egyik vadlóról és eltörte az egyik lábát. Minden szomszéd le volt sújtva. Micsoda balszerencse! A földműves azt mondta: „Miért gondoljátok, hogy balszerencse?”

Később kitört a háború, és minden egészséges férfit besoroztak és kiküldtek a frontra. Csak a földműves fia maradt, mert el volt törve a lába. A szomszédok gratuláltak a földművesnek. „Miért gondoljátok, hogy ez jó?” - mondta a földműves.

A tanulság az, hogy soha nem tudjuk, egy esemény áldás vagy balsors. A valóság mindig annak a szemében van, aki azt megfigyeli. Nem látjuk a történet teljességét, ezért nem vagyunk tudatában az univerzum hatalmas tervének. Ezért olyan nehéz az értelemnek elfogadnia, köszönetet mondania és elengednie.